Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-25 / 55. szám
1976. február 25., szerda Dunántúli napló 5 Megkezdte munkáját az SZKP XXV. kongresszusa Az SZKP XXIV. kongresszusának határozata értelmében az elmúlt ötéves tervidőszakban 9 millió szakmunkást kellett kiképezni. Az előzetes adatok szerint viszont több mint 9 millió 300 ezer szakember került a népgazdaság különböző ágazataiba. (Folytatás a 4. oldalról) n>ek. Ez a társadalmi termelés dinamikus és arányos fejlesztését, hatékonyságának fokozását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, a munka minőségéinek teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Az előző kongresszus határozatainak megfelelően a tizedik ötéves terv előkészítése az ország 1990-ig szóló távlati gazdaságfejlesztési irányvonalainak kidolgozásával egyidejűleg folyt. A 15 évre szóló orientáló megállapítások természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyira direktíva jellegűek és részletesek legyenek, mint az ötéves tervek. Rendeltetésük más; az, hogy jó előre meghatározzák az előttünk álló feladatok jellegét és mértékét, összpontosítsák az erőket megoldásukra, világosabban jelezzék az esetleges problémákat és nehézségeket, megkönnyítsék az ötéves terv keretein túlnövő programok és tervezetek kidolgozását és végrehajtását. A konkrét számokon, a távlati feladatokon még sokat kell dolgoznunk. A már elvégzett számításokból azonban kitűnik, hogy az 1976—1990-es években az ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt tizenöt évben. A számos új lehetőség mindenekelőtt a szovjet emberek anyagi jólétének további növelésére, munka- és életfeltételeik javítására, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra jelentős előrelépésére vonatkozik, mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. A tizedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottlak átlagbérét öt év alatt 16—18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdálkodásiból származó jövedelmét pedig 24—27 százalékkal kívánjuk növelni. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 százalékkal növekednek. A könnyű-és élelmiszeripar, valamint a lakossági szolgáltatások szférájának fejlesztésére a tizedik ötéves tervben több mint 31 milliárd rubelt fordítunk, hat- milliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforgalom volumenét 60 milliárd rubellel kívánjuk növelni. A Központi Bizottság a fő irányok tervezetének kidolgozása során' különleges figyelmet fordított a lakásépítésre. Az ötéves terv előirányzata: 550 millió négyzetméter. összetett, mindenoldalú formában igyekszünk megoldani a lakáskérdést. Az egészségügy fejlesztésére a tizedik ötéves tervben jelentős anyagi eszközöket fordítunk. Ezeket rendeltetésszerűen és teljes mértékben fel kell használni. A párt gazdasági stratégiájának mind a tizedik ötéves terv, mind hosszabb távlatok tekintetében tengelyében áll — az ország gazdasági erejének további növelése, termelési alapok bővítése és gyökeres felújítása, a nehéziparnak — a gazdaság alapjának — szakadatlan, kiegyensúlyozott növelése. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé, amelyeknek ki kell elégíteniük az országnak a férned, fűtőanyagok, energia, vegyipari termékek, erdő- és építőanyagok iránt egyre növekvő igényét. Különleges felelősség hárul azokra az ágazatokra, amelyek a népgazdaság minden szféráját modern gépekkel és berendezésekkel hivatottak ellátni. Tovább fejlesztjük egyebek közt a nyugat-szibériai komplexumot, amely távlatilag az országos ellátáshoz a kőolajnak és földgáznak mintegy felét, a műguminak és a műanyag jelentős részét adhatja. Alapvetően új szakaszt tervezünk a kelet-szibériai termelőerők kiaknázásában. Egyedül a szajanszki komplexum, amelynek az energiát a világ legnagyobb kapacitású erőműve, a Szajan-Susenszkaja vízierőmű szolgáltatja, számos olyan ipari létesítményt foglal majd magában, amelyek fém- kohászatra és gépgyártásra szakosodnak. Nagy jelentősége van a Bajkál—Amur vasútvonal építésének. Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az ország előtt álló szerteágazó gazdasági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékenységének gyors növelése, a társadalmi termelés hatékonyságának nagymértékű emelése. A hatékonyságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk legfontosabb alkotórésze. A nyolcvanas években nem további munkaerők bevonására kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységének növelésére. Az ország energia- és nyersanyagszükséglete állandóan nő, ezek termelése pedig egyre drágábbá válik. Következésképpen annak érdekében, hogy ne kelljen rendkívüli mértékben növelni a beruházásokat, el kell érni, hogy a forrásokat ésszerűbben használjuk fel. A népgazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari központok növekedésének arányában egyre több anyagi eszközt igényel majd a környezetvédelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet játszik, nem hiába nevezték el a hatékonyság és minőség ötéves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. így a nemzeti jövedelmet 1980- ban 457.5 milliárd rubelre tervezzük, vagyis 96 milliárddal kívánjuk növelni. Az ipari termelés értéke majdnem 197 milliárd rubellel nő, és meghaladja majd a 720 milliár- dot. Ezzel együtt számos vonatkozásban a növekedés üteme valamivel alacsonyabb lesz, mint a kilencedik ötéves tervben. Bizonyos mértékig ebben tükröződnek az előző évek nehézségei. A legfontosabb, hogy ebben az ötéves tervben a népgazdaság fejlesztésének nagyobb kiegyensúlyozottságot és arányosságot igyekeztünk biztosítani, jobb feltételeket teremteni a munka minőségi mutatóinak emeléséhez. A minőség problémáját nagyon átfogóan értelmezzük. Ez magában foglalja a gazdasági tevékenység minden vonatkozását. A magasszintű minőség a munkával és az anyagi eszközökkel való takarékosságot, az exportlehetőségek növelését, végsőfokon pedig a társadalom igényeinek jobb, teljesebb kielégítését jelenti. Ezért kell a termelés minőségének növelésére ráállítani a tervezés és irányítás egész mechanizmusát, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egész rendszerét, a mérnökök és tervezők erőfeszítéseit, a munkások tudását. Erre kell állandóan irányulnia a pártszervezetek, a szakszervezetek és a Komszomol figyelmének. A hatékonyságot célzó irányvonal a 10. ötéves tervben abban jut kifejezésre, hogy a munka termelékenységének növelésével kell biztosítani az ipari termelés növekedésének körülbelül 90 százalékát, a mezőgazdasági és építőipari termelés egész növekedését. Egészében az ország nemzeti jövedelme növekedésének 85—90 százalékát a munka hatékonyságának növelésével kell elérni, szemben az elmúlt ötéves terv nyolcvan százalékos arányával. A tizedik ötéves tervben előirányzott népgazdaságfejlesztési mutatókat az előző ötéves tervnél kisebb ütemben növekvő beruházásokkal kell elérni. A beruházások összvolu- mene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd rubel nagyságrendű. A kilencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos növekedéssel szemben azonban ez alkalommal 24— 26 százalékkal emelkedik majd. Azért tartjuk ezt célszerűnek, mert fontos, hogy a már meglévő berendezések, a már létrehozott kapacitások teljesebb kihasználására helyezzük a hangsúlyt. Ez a népgazdaság intenzívebbé tételének irányvonalát is jelenti. A holnap radikális intézkedéseket követel. Meg kell változtatni magához a tervezéshez és a beruházások fel- használásához való viszonyt, a már meglévő termelést és az új beruházásokat egységes egészként kell tervezni. A beruházási kereteket a minisztériumok és a vezető szervek számára nem általában, nem is új objektumok létesítésére, hanem a termelés tervezett növelésére kell odaítélni. Az anyagi és pénzügyi erőforrásokat elsősorban a meglévő vállalatok technikai berendezéseinek felújítására és rekonstrukciójára kell irányítani, oda, ahol a termelési kapacitást új beruházások nélkül vagy aránylag kisebb beruházással lehet bővíteni. Elsőrendű feladat a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása. A párt Központi Bizottsága és. a kormány utasítására az akadémiai intézetek, a minisztériumokkal és irányító szervekkel közösen elkészítették a tudományos-műszaki fejlődés és annak társadalmi-gazdasági következményei 1976—1990- re szóló komplex programtervezetét Ezt a munkát feltétlenül folytatni kell, mivel szerves részét képezi a most folyó és a távlati tervezésnek, olyan támpontokat ad, amelyek ismerete nélkül elképzelhetetlen a sikeres gazdaságirányítás. A tudományos és műszaki forradalom alapvető változásokat követel a gazdasági tevékenység stílusában és módszereiben, határozott harcot igényel a vaskalapossággal és rutinnal szerűben, igényli a tudomány varlódi tiszteletét, azt, hogy támaszkodjunk) rá, számoljunk vele. Követeli a tervezés és a gazdasági ösztönzés tökéletesítését, annak érdekében, hogy olyan viszonyokat hozzunk létre, amelyek teljes mértékben előmozdítják az egész láncolat minél gyorsabb végigjárását — a találmánytól a tömegtermelésig. Mindez a legteljesebb mértékben pártfeladat. És talán egész gazdasági építőmen- kánkbon nincs ma aktuálisabb és felelősségteljesebb feladat A mezőgazdaság területén a párt két egymással összefüggő célt tűZ ki. Az első: az országot megbízhatóan el kell Gyorsan, gazdaságosan és korszerű technikával kell építeni — ez a beruházások magasfokú hatékonyságának alap- feltétele. A tizedik ötéves terv, akárcsak valamennyi ötéves terv, szocialista hazánkat alkotó valamennyi köztársaság, nemzet és nemzetiség fejlesztésének programja lesz. Az országos keretek között kialakult egységes gazdasági szervezet jelenti a népek barátságának és együttműködésének szilárd anyagi alapját. Az SZKP Központi Bizottsága elégedettséggel állapítja meg, hogy „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai” című tervezetet valamennyi területen, határterületen és köztársaságban a politikái aktivitás légkörében, tárgyszerűen vitatták meg. A Központi Bizottság Politikái Bizottsága által létrehozott külön bizottság a dolgozók által előterjesztett javaslatokat megvizsgálja, azzal a céllal, hogy azokat figyelembe vegye az ötéves terven folyó munka során, — mondotta az előadó. látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal, és ehhez mindig elegendő tartalékkal kell rendelkezni. És a második: tovább kell haladnunk a városi és falusi élet anyagi és kulturális viszonyainak közelítése útján, ami programunk követelményeiben szerepel. Realisták vagyunk. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés minőségi átalakítása időt, munkát, hatalmas befektetéseket igényel. Mi több: számos, elsősorban objektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjet hatalom évei alatt a mezőgazdaságra fordított 320 m ill I iá rd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A mezőgazdasági beruházások három alapvető területre összpontosultak: Gépesítés. A kolhozok és a szovhozok az elmúlt tíz év alatt több mint 3 millió traktort és 900 000 betakarító kombájnt, 1 millió 800 ezer teherautót és különleges gépkocsit, sok milliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak: a mező- gazdasági munka energiaellátottsága megkétszereződött Talajjavítás. 6.4 millió hektár öntözött és több, mint 8 millió hektár lecsapolt területet állítottak a mezőgazdasági termelés szolgálatába. Kemizálás. 1966-tót 1975-ig a műtrágyák! felhasználása 2.8szeresére, a kémiai növényvédő szerek felhasználása kétszeresére nőtt. Mindez szilárd, megbízható alapot teremtett, amelyen a mezőgazdaság, a gazdaság magasan fejlett szektorává válik. Fzen a téren már érzékelhető eredményeket értünk el. Az új ötéves tervben a mezőgazdaság fejlesztésére a tervek szerint 172 milliárd rubelt fordítunk, vagyis 41 milliárddal többet, mint az elmúlt ötéves tervben. A mezőgazdasági termelés évi átlagos volumenét a tervek szerint 14—17 százolékkál kell emelni az- elmúlt ötéves tervhez képest Az évi gabonatermést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Sok a tennivalónk az állat- tenyésztés területén is. Meg kell gyorsítani az intenzív módszerek bevezetését, növelni kell a termelékenységet és növelni a szarvasmarha- és szárnyasállományt. Újból hangsúlyozni szeretném, hogy az állattenyésztés fellendülésének alapja továbbra is a takarmányozás. Nekünk, a kommunizmus építőinek a mezőgazdaságot még egy szempont alapján kell vizsgálnunk — ez pedig a környezetvédelem. Ez a probléma nemcsak az ipart foglalkoztatja. A földművelő- és állattenyésztő munka lényegében az élő természet, a bennünket körülvevő természetes környezet felhasználása az ember szükségleteinek kielégítésére. Az emberiség története számos példát ismer arra, hogy a természetet terméketlen, élettelen, az ember számára ellenséges környezetté lehet változtatni. A természetet azonban lehet nemesíteni js. Nekünk ezt kell tennünk elvtársak, segítenünk kell a természetnek, hogy még teljesebben feltárja életerőit. „Virágzó táj” — ez az egyszerű kifejezés mindenki előtt ismert. így emlegetik azokat a földeket, ahol az emberek ismerete és tapasztalata, a természethez való ragaszkodása és szeretete valóban csodákat hozott létre. Ez a mi, szocialista utunk. A mezőgazdaságra tehát úgy kell tekintenünk, mint a környezet hatalmas, állandóan működő mechanizmusára, amely alkalmas az élő természeti gazdaság feltárására. És a természet mindezt visz- szafizeti. A párt a mezőgazdaság további fellendítését az egyik legfontosabb állami, országos feladatnak tekinti. E feladat megoldásához a gazdaság ösz- szes ágazatának megfelelően hozzá kell járulnia. A dolgozók jólétének fokozása elengedhetetlenül megköveteli a lakosság áruvásárlási és szolgáltatási igényeinek még teljesebb kielégítését. A pénzjövedelmek növekedése ugyanis önmagában még nem jelenti az életszínvonal reális emelését. Ráadásul egyes árucikkek hiánya, a szolgáltatások mennyiségi korlátozottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mezőgazdaság gyorsütemű fellendítésével együtt rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az úgynevezett B szektorba tartozó iparágak fejlesztésének. Az eredmények ellenére a Központi Bizottság azon a véleményen van, hogy a B szektor ágazatainak helyzete nem elégíthet ki bennünket. Nemcsak arról van szó, hogy a mezőgazdasági nyersanyagoknak a rossz termés okozta hiánya miatt a könnyű- és élelmiszer- ipar több területén nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Sokkal átfogóbban és határozottabban kell felvetnünk a kérdést, önök emlékeznek arra, hogy a XXIV. kongresszus megállapította: gyökeresen meg kell változtatnunk hozzáállásunkat mindahhoz, ami az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos, mind mennyiségi- .leg, mind minőségileg lényegesen növelnünk kell az árutermelést és a szolgáltatásokat. Meg kell mondani, hogy ezt a feladatot nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Még most sem tanultuk meg, hogy a nehézipar fejlesztésének gyors ütemével egyidőben, fokozzuk a B szektor, valamint a szolgáltatások szférájának fejlesztését. Folytatva a B szektorba, valamint az azt kiszolgáló termelési ágazatokba, a kereskedelembe és a szolgáltatások szférájába irányuló beruházások növelését, fokoznunk kell a követelményeket mindazokkal szemben, akik a gazdaság e területének fejlődését tervezik és irányítják. A kulcsfontosságú gazdasági problémák között - mondotta Brezsnyev — a továbbiakban egyre nagyobb jelentősége van a külgazdasági kapcsolatok fejlődésének. Mindez egyenes következménye népgazdaságunk gyors növekedésének és azoknak a hatalmas vátozásoknak, amelyek szerte a világon mennek végbe, s a béke és az enyhülés politikájának eredményei. A külgazdasági kapcsolatokban hatékony eszközt látunk mind a politikai, mind a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához. A gazdasági integráció útján növekszik a szocialista közösség ereje és összeforrottsága. A fejlődő országokkal való együttműködés megkönnyíti ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi életük haladó irányban történő átalakítását. Végül a tőkés országokkal való gazdasági és tudományosműszaki kapcsolatok megszilárdítják és kiszélesítik a békés egymás mellett élés politikájának anyagi alapját. A többi országokhoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hoqy a külgazdasáqi kapcsolatokból származó előnyöket felhasználjuk a gazdasági feladatok sikeres megoldását célzó pótlólagos lehetőségek mozgósítására, időmegtakarítására, a termelés hatékonyságának fokozására, a tudományos és technikai haladás meggyorsítására. A kilencedik ötéves tervben az előirányzottnál lényegesen nagyobb sikereket értünk el ezen a téren. A külkereskedelmi forgalom volumene az 1970-es 22 milliárd rubelről 1975-ben 51 milliárd rubelre nőtt. Gyors ütemben fejlődött exportunk is, és nemcsak a nyersanyagok terén, hanem a gépek és berendezések különböző fajtáinak vonatkozásában is, beleértve az atomreaktorokat, áramfejlesztőket, a repülőgépeket és szerszámgépeket is. A Szovjetunió részt vett több száz külföldi ipari objektum építésében. A X. ötéves tervben előirányoztuk a külkereskedelmi forgalom jelentős növelését. Fontos kérdés — a külgazdasági kapcsolatok új formáinak fejlesztése, amelyek túllépnek a szokásos kereskedelem keretein, kiszélesítik lehetősé(Folytatás a 6. oldalon) 3. A gazdaság fejlesztésének súlyponti kérdései a jelenlegi szakaszban
