Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-25 / 55. szám
1976. február 25., szerda Dünantmt riapiö 3 Megkezdte munkáját az SZKP XXV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) séért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy az utóbbi öt évben jelentős előrehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól", a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenek előtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét és reális voltát megerősítette az élet. A tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát. Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. Sikeresen fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése Franciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja, aktívabbá váltak a sokrétű szovjet-francia kapcsolatok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejött szerződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet-nyugatnémet kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyetlen lehetséges alapon: a fennálló európai határok felrúgását célzó igényekről történt lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partnerünk a Nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. A bonyolult kérdések közé tartozott a Nyugat-Berlinnel összefüggő rendezés. Az 1971 őszén megkötött négyhatalmi egyezmény, s azt követően az NDK és az NSZK, valamint a nyugat-berlini szenátus között született megállapodások és megegyezések azonban alapjában véve megszüntették a feszültséget — mondotta Leonyid Brezsnyev és hozzáfűzte: — ragaszkodni fogunk mindannak szigorú és teljes betartásához, amiről megegyeztünk. Egészében véve a nyugat-európai országokkal fenntartott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük, Ez vonatkozik többi között Angliához és Olaszországhoz fűződő viszonyunkra. Megbecsüljük és fejleszteni, gazdagítani igyekszünk hagyományos jószomszédi kapcsolatainkat Finnországgal, a skandináv országokkal, Ausztriával, Belgiummal és Nyugat-Európa más államaival. E földrészen a végbement nagy és kedvező változásokat tükrözte természetesen Portugáliával való kapcsolataink helyreállítása, valamint Görögországhoz fűződő viszonyunk javulása is. Mindent összevetve: talán egyetlen nyugat-európai állam sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok normalizálásának széles folyamatából. A Helsinkiben megtartott össz-európai értekezletről szólva az előadó rámutatott: a tanácskozás eredményei sok tekintetben jövőbe mutatóak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány javaslatot terjesztettünk elő az össz-európai együttműködésnek egy sor fontos területén való fejlesztésére. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az európai tanácskozás valamennyi résztvevőjétől. A negatív mozzanatokról szólva Brezsnyev hangsúlyozta: Európában még mindig megvan például egy bonyolult és veszélyes feszültség-góc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkés államhoz fűződő viszonyunkban is. A jelek szerint amiatt, hogy ezeknek az államoknak befolyásos köreik nem óhajtanak ténylegesen lemondani a „hidegháborús” pszichológiáról és nem óhajtják következetesen megvalósítani a kölcsönös együttműködés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás politikáját. A nyugati országok tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segíti elő a kölcsönös bizalom és a nemzetközi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szemben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány lényegét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbálják felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok belügyeibe való beavatkozáshoz „hidegháborús" jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentősége volt annak a kedvelő fordulatnak, amely a tőkés világ legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. , Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egész nemzetközi légkör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai megállapodások bizonyos mértékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet- amerikai viszony legutóbbi öt éves fejlődésének fő eredményét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezőek — annyiban, ameny- nyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis olyan körülmények között, amikor a két állam osztálytermészetének és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, fenyegetésekkel és fegyvercsörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői, amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig általában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt „szovjet veszélyre" hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követelik az Egyesült Államokban és a NA- TO-ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs kereskedelmi intézkedéseinek elfogadásával kísérletek történtek a belügyeinkbe való beavatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítását célzó irányvonal megvalósítása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdekében. Tartalmukat tekintve egyre gazdagabbá válnak Kanadával való kapcsolataink. Észrevehetően szélesedtek kapcsolataink a latin-amerikai országokkal, Támogatjuk ezeknek az országoknak a politikai önállóságra és a gazdasági függetlenség megszilárdítására irányuló törekvését,, s üdvözöljük aZt a tényt, hogy növekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Japánnal fenntartott kapcsolataink fejlődése általánosságban kedvező irányú. A Szovjetunió átfogó kereskedelmet folytat Japánnal. A békés rendezés kérdéseivel összefüggésben azonban Japánban egyesek, néha közvetlen külső úszításna, megalapozatlan és jogtalan követeléseket próbálnak támasztani a Szovjetunióval szemben. A nemzetközi légkör javulása kedvező atmoszférát teremtett a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés megélénküléséhez. Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő iránya volt és marad — ahogyan azt a' békeprogram .előírja — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat ma minden eddiginél fokozottabban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza híveinek fő módszere az úgynevezett szovjet veszély bizony- gatása. A Szovjetunió nem készül senkinek a megtámadására'. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költségvetését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét foká- zására irányuló kiadásokat. Országunk következetesen' és megingathatatlanul küzd a békéért, újra meg újrai konkrét javaslatokat terjeszt elő a Ot év alatt 56 millió ember költözött új, modern lakásba 2750 kilométeres gázvezeték. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa ülésén elfogadták az általános egyezményt az együttműködésről az orenburgi gázlelőhely kitermelésében és építési munkálataiban. Az új gázvezetéken - teljes hossza 2750 kilométer lesz - a KGST országok 24 milliárd köbméter orenburgi gázt kapnak. országok még mindig nem mondanak le azokról a kísérleteikről, hogy a tárgyalásokat egyoldalú katonai előnyök biztosítására használják fel. A szocialista államok — hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb javaslatokat tettek. Javaslataink a Közép-Euró- pában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyensúly biztosítására, mint az egyedül reális alapra épülnek. A háború veszélyének további csökkentése, a leszerelés ügyének előrevitele érdekében most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokban való elutasításáról. E szerződés résztvevői — köztük természetesen a nukleáris hatalmak —, köteleznék magukat, hogy az egymás közötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukleáris fegyver alkalmazásától. A Szovjetunió kész más államokkal együtt megvizsgálni a gyakorlati lépéseket e javaslat megvalósítására. Napjainkban nagy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az elmúlt öt évet e mozgalom fejlődésének olyan határkövei jelzik, mint a békeszerető erők moszkvai világkongresszusa, az európai biztonság harcosainak brüsszeli közgyűlése, a nők berlini világkongresszusa. Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalazta. 4. A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programja fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési hajszának. A végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményét, Leonyid Brezsnyev így folytatta: Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra váltsuk az 1974. évi vlagyivosztoki megállapodást és megakadályozzuk, hogy megnyíljék a fegyverkezési hajsza egy olyan, új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy jelentőségű volna, ha- e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betiltják az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralattjárók és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el eZeket o javaslatokat. Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk. Az utóbbi időben több országban Is egyre inkább sürgetik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpontjainak színterévé. Rokonszenvezünk ezekkel a követelésekkel. Bizonyosan eljön az idő, amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak' magukra népükkel szemben. Számos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal1 rendelkeznek. Igen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívására vonatkozó javaslat, amelyet az ENSZ tagállamok túlnyomó többsége támogat. A politikai enyhülést a katonai enyhüléssel kell megerősíteni. A békeprogram világos célt tűzött ki: Közép-Európá- ban csökkenteni kiéli a fegyveres erőket és a fegyverzetet Erről már több mint két esztendeje folynak a bécsi tárgyalások, de kézzelfogható haladást nem értek el. Ennek egyetlen oka van: a NATOOrszágunk nemzetközi helyzetét, és a nemzetközi helyzetet értékelve pártunk Központi Bizottsága azt a következtetést vonja le, hogy a békéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívandó további harc /most elsősorban a következő feladatok megoldását követeli meg. — Szakadatlanul szilárdítani kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében kifejtett sokoldalú együttműködésüket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásukat. — Törekedni kell a növekvő, a béke számára veszedelmes fegyverkezési hajsza megszüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkészletek csökkentésére, a leszerelésre. Ebből a célból: A. Mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet-amerikai megállapodás előkészítésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általános és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai, vagy más ellenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nemzetközi szerződések megkötése érdekében. Újabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások aktivizálása érdekében. iE térségben az első konkrét lépésekről történő megállapodást követően majd a legközelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai enyhülés ügyén. El kell érni, hogy számos országban a katonai kiadások jelenlegi állandó növelését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel. Mindent meg kell tenni a leszerelési világ- értekezlót mielőbbi összehívása érdekében. B. C. D. — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosítani kell a még meglévő háborús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel-keleti helyzet igazságos és tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kördést, hogyan járulhatnak hozzá a Közel-Keleten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez. — Mindent meg kell tenni a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácskozás záródokumentuma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Eui rópában. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-!Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államokkal való hosszú távú, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt. — A kontinens államainak közös erőfeszítésével tovább kell munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén. — Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását. — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszámolását, a népek függetlensége és egyenjogúsága megsértésének megszüntetését, az elnyomás és a faji politika valamennyi fészkének felszámolását. — A nemzetközi kereskedelem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mesterséges akadály megszüntetését, a jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányolás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába állítjuk országunk külpolitikáját, és e területen együtt fogunk működni a többi békeszerető állammal. (Folytatás a 4. oldalon)
