Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-17 / 47. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncmtülí napló XXXIII. évfolyam, 47. szám 1976. február 17., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A párttagsági könyv A tagsági könyvek ki­cserélése bizonyos időszakonként is­métlődő a párt gyakorlatában. A felszabadulás után lebonyo­lított tagkönyvcserék többségét tulajdonképpen a tagsági könyvek lejárta, illetve az ideiglenes tagsági igazolvá­nyok kicserélése tette szüksé­gessé, csupán az 1949-es tag- l^önyvcsere volt tagrevízióval összekötve. Mindazonáltal az egyes tagkönyvcseréknek min­denkor megvolt a megfelelő politikai jelentősége. Ez ter­mészetes is, hiszen a párt te­vékenységének bármely terüle­tét érintő legkisebb szervezeti intézkedés sem különíthető el az általános politikai céloktól. Különösen így van ez a párt­tagsági könyv esetében, amely a politikai értelemben vett tár­sadalmi hovatartozás, a poli­tikai,* a világnézeti hitvallás, egy haladó és tudományosan megalapozott élenjáró eszme melletti elkötelezettség, a kommunista magatartás és er­kölcsi normák önként vállalt követésének dokumentuma. Annak igazolása és kifejező­je, hogy tulajdonosa egy olyan kommunista közösség tagja, mely az internacionaliz­mus elvét követve, a munkás- osztály társadalmi hivatását valóra váltva állhatatosan küzd az osztályérdekeivel egybeeső nagy nemzeti célkitűzésünk, a szocialista társadalom teljes felépítéséért. Pártunk eddigi története ar­ra is teljes bizonyságul szol­gál, hogy a párthoz való tar­tozás, illetve az azt igazoló tagsági könyv politikai értékét a helyesen kidolgozott és kö­vetkezetesen megvalósított po­litikai irányvonal által, vala­mint tagjainak a példamutató helytállása, magánélete által az egész párt számára kivívott tekintély adja. Pártunk helyes politikája, annak sikeres al­kalmazása, tagjainak munkája következtében a magyar kom­munisták piros tagsági könyve nemzetközileg is, dolgozó né­pünk körében is nagy tekin­télynek örvend. A felszabadulás utáni első tagkönyvcserét 1948-ban a Magyar Kommunista Párt po­litikai továbbfejlődésének igé­nyével hajtottuk végre. A két munkáspárt egyesülése után az 1949-ben lefolyt tagkönyv- csere tulajdonképpen annak kifejezője volt, hogy egy poli­tikai platformon a közös cél ér­dekében megvalósult a mun­kásosztály erőinek tömörítése és kedvezőbb politikai feltéte­lek jöttek létre a szocialista építőmunka kibontakoztatásá­hoz. Az 1950-es években a párt vezetésével népünk kimagasló sikereket ért el a szocialista építőmunkában. Kiépült a munkás—paraszt szövetségen alapuló államhatalmi-állam­igazgatási rendszerünk: a ta­nácsrendszer, létrehoztuk és fejlesztettük a szocialista ipart, kiépültek a mezőgazdasági üzemek szocialista formái, a korábbiakban soha nem ta­pasztalt fejlődést ért el a tu­dományos-kulturális élet, né­pünk egészségügyi-szociális körülményei. Nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azon­ban, hogy ebben az időben a párt tevékenységében súlyos hibák is jelentkeztek. Ugyan­csak erre az időszakra esett, hogy népünk belső és külső ellenségei támadást indítottak szocialista vívmányaink ellen. S ez az 1956-os ellenforrada­lomba torkollott. A támadás fő tüze a pártra irányult. Az elkövetett hibák és az ellenforradalmi támadás kö­vetkeztében a párt, a kommu­nisták nagy megpróbáltatáson mentek keresztül, melyből a kivezető utat a párt újjászer­vezése, helyes politikai vona­lának kidolgozása és alkal­mazása jelentették. Ebben az időszakban lebonyolított tag­könyvcserék (1952, 1957,1967) sorából politikai jelentőségé­nél fogva különösen kiemelke­dik az ideiglenes tagsági és tagjelölt igazolványok 1957— 1958. évi kicserélése végleges tagkönyvekre. Az ellenforrada­lom utáni időszakban a párt tagjának lenni egyet jelentett következetesen szembenézni az elkövetett hibákkal, vállal­ni azok kijavítását, hinni a ki­bontakozás lehetőségében, a párt szavában, a haladó erők erejében, a politikai konszoli­dáció lehetőségében. Az azóta eltelt évek politikai és gazda­sági eredményei a pártra, a kommunistákra vonatkoztatva is számos tanulságot hordoz­tak. Mindenekelőtt abban a vonatkozásban, hogy mun­kánkhoz az erőt, az önbizal­mat a munkásosztálytól, dol­gozó népünktől meríthetjük, hogy a tekintélyért, a nép bi­zalmáért, nap mint nap újra és újra meg kell dolgozni, hogy a párttagsági könyv nemcsak az eredmények, a sikeres dol­gok, hanem az úgynevezett népszerűtlen feladatok válla­lására is kötelez, s hogy aki ma a párt tagja akar lenni, annak számára nem elegendő a politika formális elfogadása, hanem nyíltan, önzetlenül kell kiállnia és dolgoznia annak képviseletében és végrehajtá­sában. A hatodik tagkönyvcserét pártunk XI. kongresszusa olyan helyzetben határozta el, ami­kor a párt vezető szerepe az élet minden területén töretle­nül érvényesül, tömegkapcso­latai jók, a pártegység bizto­sított, a párt tagjainak túlnyo­mó többsége következetesen dolgozik a határozatok végre­hajtásán, a párt taglétszáma és összetétele egészségesen fejlődik. Egyszóval semmiféle indok nincs arra, hogy általá­nos tagfelülvizsgálatot, illetve tagrevíziót hajtsunk végre. A szocialista építőmunka kö­zeli és távolabbi programja ugyanakkor szükségessé teszi, hogy a XI. kongresszus által felvázolt célkitűzések tükrében a párt egy olyanfajta önvizs­gálatot végezzen el, melynek lényege: a kongresszusi hatá­rozatok végrehajtására történő felkészülés, mozgósítás. A tagkönyvcsere céljá­nak elérését biztosí­tó feladatok sorából jelentőségénél fogva kiemel­kednek azok a személyes be­szélgetések, melyet minden alapszervezetben le kell foly­tatni a párttagsággal 1976 márciusa és júliusa között. Fontos követelmény, hogy ezekre a beszélgetésekre nyílt, őszinte, közvetlen elvtársi lég­körben, jól átgondolt és meg­alapozott véleményalkotás mellett kerüljön sor, mert csak így lehet biztosítani, hogy a párt politikájából adódó fel­adatok, az alapszervezet tevé­kenysége, a párttagok munká­ja, képzettsége, a XI. kong­resszus határozatainak végre­hajtására és az alapszervezet munkájára vonatkozó vélemé­nyek, javaslatok reális szám­vetését tudjuk elvégezni. Dr. Latos István, az MSZMP KB alosztályvezetője wM^fWi Wm rÄ'^ i&i-Söi ^ X y i_ 1% í í í Í..j i.l. ^ Ujj C..' í ~| é 3SÍp ^MMMMMMMI^' llfdilÉ Kuba népe a szocialista alkotmányra szavazott A kubai nép a vasár- ™ napi népszavazáson óriási többséggel elfogadta az ország új szocialista alkotmányát és az úgyne­vezett átmeneti törvényt, amely az országgyűlés megalakításáig és az új kormány megválasztásáig tartó ildöre szabályozza az állam működését. A helyi idő szerint hét­főn hajnali fél négykor nyil­vánosságra hozott adatok szerint a népszavazás ered­ménye igy alakult: szava­zott 5 602 337 lakos, érvé­nyes szavazat: 5 554 933, igennel szavazott: 5 472 867, nemmel szava­zott 54 066. Vasárnap délután, pontosan hat órakor (magyar idő szerint éjfélkor) Kuba 17 ezer szavazá­si irodájában lezárták az urná­kat, s megkezdődött a szava­zatok összeszámlálása. Az új szocialista alkotmány elfogadásáról döntő népszava­zás a kubai nép nagy politikai demonstrációja volt a forra­dalom mellett. A havannai 25- ös körzetben, a jegyzékben 540-es sorszám alatt szereplő Fidel Castro, a párt első titká­ra, miniszterelnök déli egy óra­kor szavazott. Az aktus után az őt körülvevő újságiróknak azt hangsúlyozta, hogy ,,a szocia­lista alkotmány szimbolizálja azokat a jogokat, amelyeket, a kubai nép az elmúlt 17 év alatt kivívott magának. Ez a nap — mondotta — nélkülözhe­tetlen ahhoz, hogy a forrada­lom intézményesítési folyamatá­ban megszüntessük az átmeneti állapotot." A kormány elnöke rámutatott a beszélgetés során, hogy „a tömegek aktív részvétele, véle­ményének, tapasztalatának fi­gyelembe vétele nélkül nem tudtuk volna megalkotni az or­szág alaptörvényét. Az alkot­mány hosszú távú programot ad nekünk, egyben egy politikai, forradalmi eszköz ahhoz, hogy elérjük céljainkat.” Budapestre érkezett a csehszlovák szövetségi gyűlés küldöttsége Apró Antalnak, az MSZMP PB tagjának, az or­szággyűlés elnökének meg­hívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra Buda­pestre érkezett a Csehszlo­vák Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi gyű­lésének küldöttsége. A dele­gációt Alois Indra, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnök­ségének tagja, a szövetségi gyűlés elnöke vezeti. A kül­döttség tagjai: Václav Da­vid, a szövetségi gyűlés al- elnöke, a népi kamara el­nöke, Lcrincz Gyula, a szö­vetségi gyűlés elnökségének tagja, a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kulturális Egyesületének elnöke, Zde- nek Vomastek, a szövetségi gyűlés képviselői. A Parlamentben megkez­dődtek a tárgyalások a ma­gyar országgyűlés és a csehszlovák szövetségi gyű­lés küldöttsége között. Kapcsolószekrényeket készítenek a Baranya megyei Építőipari Vállalat villanyszerelői az építkezésen használt munkagépek üze­meltetésére. A kapcsolószekrény védi a dolgozókat az áramütés, valamint a munkagépet a túlórám és a beázás miatt történhető műszaki zavarok ellen. Fotó: Kóródi Gábor Kevesebb adminisztráció, későbbi kezdés Változások a péksütemény és kenyér szállításában Előbb a kifli, aztán a kenyér Nyitás előtt nincs szállítás Az ,,óruterités" szó bizonyá­ra sokak számára ismeretlen. Azoknak isi akik a hajnalban kihordott, bolt-nyitásig az ut­cán álló rekeszekben porosodó kiflit vásárolják napközben, s mérgelődnek; talán azok szá­mára is, akik egy-két (esetleg három-négy) kilós kenyérszük­ségletük beszerzését szintén hajnalban intézik el. Fizetés nélkül. Amint a Pécsi Sütőipari Vál­lalatnál megtudtuk, az áruterí­tés a készítmények elosztását és kiszállítását jelenti. Többek között a fentebb vázolt gondok miatt kellett megszervezni a múlt héten lezajlott ankétot. A megbeszélésen részt vettek a Korszerű gépeket kapott a Pécsi Bőrgyár. A közelmúltban üzembe helyezték a ter­melékenyebb gyártást biztosító RIZZI típusú 'aragógépet. Seres Éva felvétele Sütőipari Vállalat és a Bara­nya megyei Élelmiszerkereske­delmi Vállalat illetékesei, va­lamint a nagyobb pécsi bol­tok mintegy negyven vezetője. A meghívottak első vendégei voltak az új kenyérgyár klub- helyiségének. A téma az új kenyérgyár üzembehelyezése utáni áruszállítási rendszer volt. Több jelentős kérdésben meg­állapodás született: a kenyér­gyár lényegében csak egykilós fehérkenyeret süt majd, a ke­vés számú barnakenyér-vásár- lót máshonnan látják el. A bevált miskolci gyakorlat nyo­mán Pécsett is általában 6—8 órás kenyér kerül majd az üz­letekbe. Ez a szám nem ijesz­tő, hiszen a szabályok szerint is csak minimálisan négyórás kenyér kerülhet ki a gyárból. A megállapodás másik lénye­ges pontja volt, hogy regge­lente elsődlegesen és nagyobb mértékben a péksütemény kerül az üzletekbe, méghozzá csak akkor, ha a bolt kinyitott. Ez alól csak pár kiemelt üzlet a kivétel, ahol biztosítanak egy dolgozót a hajnali átvételre. A zsemle, kifli után érkezik majd a kenyér, s így a szennyeződés, az „eltűnés” és a „kivittük — nem hozták ki” jellegű viták megszűnnek. A megváltozott szállítási renddel megváltozik a bizonylati rendszer: az áruki­hordó jóval kevesebbet admi­nisztrál. Munkájuk egyébként is könnyebb lesz, mert nem kell hajnali két órakor indulniuk, elég lesz fél ötkor is. Az említett ankét előtt több megbeszélést tartottak az ille­tékesek, így már megoldották a járatszervezést is. Az új ke­nyérgyár üzembelépésekor a harminc Pécsett dolgozó szállí­tó autó menetrendjében már csak kisebb változások lesznek. Sz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents