Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)

1976-01-20 / 19. szám

1976. január 20., kedd Dunántúli napló 5 mm NAGYVILÁGBAN Púja Frigyes Teheránban Púja Frigyes külügyminiszter A. A. Kbalatbari iráni külügy­miniszter meghívására január 18-án ötnapos hivatalos láto­gatásra Teheránba érkezett. A repülőtéren a magyar külügy­minisztert A. A. Khalatbari kül­ügyminiszter és több vezető munkatársa, valamint Gál Bá­lint teheráni magyar nagykövet fogadta. A két külügyminiszter hivatalos tárgyalásai megkez­dődtek. Spanyolország Félelem a sztrájkoktól A spanyol rendőrség hétfőn szabadon engedte azokat az ügyvédeket, akiket vasárnap reggel tartóztattak le Madrid­ban. A rendőrség 55 személyt tartóztatott le egy születés- napi összejövetelen, arra a tör­vényre hivatkozva, amelynek ér­telmében 19-nél többen csak rendőri engedéllyel gyűlhetnek össze egy helyen. A vendégek között voltak az ügyvédek is. Egyikük a rendőri kihallgatás után így nyilatkozott: „Azzal vádoltak minket, hogy a mad­ridi sztrájkok vezetői vagyunk. A rendőrség nem tudja elkép­zelni, hogy a magunkfajták összejöhetnek anélkül, hogy összeesküvést szőnének". A spanyol kormány hétfőn katonai szolgálatra hívott be 200 ezer vasúti dolgozót, hogy így előzze meg a fenyegető országos sztrájkot. Hasonló ir tézkedést helyeztek kilátásba a madridi metró dolgozói ellen is, ha újra sztrájkba lépnek. • Válság, helyreállítás ? Nézetkülönbségek ■'II ■ ■ a csúcsértekezleten Az európai szocialista és szociáldemokrata pártok veze­tőinek kétnapos tanácskozásá­ról kiszivárgott értesülések sze­rint a csúcstalálkozó résztvevői között mélyreható nézetkülönb­ség mutatkozott meg a mos­tani gazdasági válság értéke­lésében és a kiút keresésében. A skandináv és általában az északi pártok vezetői, élükön Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárral, a tőkés piacgaz­dálkodás változatlanul hagyá­sa alaojón kutatták a válság megoldásának lehetőségeit. A dél-európai pártok ezzel szem­ben kritikusabb álláspontra helyezkedtek az egész tőkés rendszerrel szemben és a vál­ságok leküzdésére a demokra­tikus tervezés valamilyen for­májának bevezetését javasol­ták. Schmidt kancellár a piac- gazdálkodás élharcosaként fel­szólalva ismét elvetett minden­féle tervezést. Wilson angol miniszterelnök arról beszélt, hogy reményt keltő jelek van­nak a recesszió elmúlására, ám az infláció általános le­lassítása a munkanélküliség aggasztó emelkedésével jár. Francesco de Martino, az Olasz Szocialista Párt főtitká­ra velük szemben élesen úgy fogalmazott, hogy „a szocia­lista mozgalomnak nem az a feladata, hogy helyreállítsa a piacgazdaságot, amely a ka­pitalizmus mély válságának gyökere”. De Martino rámu­tatott, hogy naojainkban a tőkés rendszer ellentmondásai elmélyülésének jelei kezdenek mutatkozni, ezért a feladat nem a kapitalizmus javítgatá­sa, hanem szakítás a kudarcot vallott rendszerrel. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÓ A haladó angolai nemzeti mozgalom, az MPLA katonái az észak-angolai Ambriz városban, mintegy háromszáz kilométerre a fővárostól, Luandától. A most zsákmányolt fegyvereken ame­rikai és zairei feliratok olvashatók. Afro-ázsiai szolidaritás Adenben hétfőn megnyílt az afro-ázsiai szolidaritási szerve­zet harmadik elnökségi ülése. A megnyitón Abdel Fattah Iz­mail, a nemzeti front főtitká­ra üdvözölte a küldötteket, majd Jusszef el Szibai, a szer­vezet főtitkára foglalta össze annak a harcnak az eredmé­nyeit, amelyet a világ antiim- perialista erői folytattak az el­múlt időszakban az imperializ mus, gyarmatosítás, neokolonia- lizmus, és a fajüldözés ellen. — Az elnökségi ülés a meg­nyitó után megkezdte a napi­rend vitáját. Ennek élére az Angolában folyó dél-afrikai ag­resszió és az MPLA-nak, a tör­vényes anqolai kormánynak nyújtandó támogatás kérdései kerültek, de fontos helyet ka­pott a közel-keleti probléma­kör, az Arab-öböl népeinek füg­getlenségi harca, az imperia­lizmusnak csendes-óceáni és indiai-óceáni katonai tervei el­len folytatott küzdelem, a chi­lei néppel érzett szolidaritás és az új gazdasági világrend- szerért folytatott harc megannyi kérdése is. A vitában 12 delegátus kért szót és sürgetett minél több közös akciót. Különösen nagy érdeklődés előzte meg az MPLA küldöttének felszólalá­sát, aki részletes elemzését ad­ta az angolai konfliktusnak és meghívta a világ imperializmus­ellenes erőit, hogy vegyenek részt a Luandában február 2—4-e között rendezendő an­golai szolidaritási világértekez­leten. CIA-ügynökök Olaszországban A torinói Stampa Sera hétfői számában az Olaszországban te­vékenykedő CIA-ügynökökkel fog­lalkozik. Az újság új tényeket közöl ar­ról, hogyan építette ki az ame­rikai hírszerző szervezet beavat­kozását az ország politikai éle­tébe, hogyan próbálja megaka­dályozni a baloldali erők befo­lyásának további erősödését. Az OKP-nak 1975. júniusában tartott helyhatósági választásokon ara­tott sikerei után a CIA 30-ra növelte ügynökeinek számát, ké­sőbb ez a létszám tovább emel­kedett. A Republica című újság a múlt héten négy, Olaszország­ban dolgozó amerikai ügynök ne­vét közölte, a torinói lap most 18 új névvel bővítette ezt a lis­tát. A Stampa Sera ismertetést kö­zöl egy könyvről, amely „Ame­rikaiak Olaszországban" címmel jelenik meg februárban. A könyv­ben szerepelni fog néhány olasz politikus is, akik az olasz bal­oldal elleni harc céljaira jelen­tős összegeket kaptak a CIA- tól. 4- SZÓFIA: Bulgáriában új rendelet jelent meg a túlzott alkoholfogyasztás és dohány­zás korlátozásáról. 4- LUCCA: Észak-Olaszor- szágban a Pisanino hegy egyik jégfalán vasárnap megcsúszott és a mélybe zuhant négy fia­tal hegymászó. Az 1400 méte­res magasságban történt bal­eset nyomán — miután 250 mé­tert zuhantak - valamennyien életüket vesztették. 4- GEORGETOWN: Guyana kormánya bejelentette, hogy el­ismeri az Angolai Népi Köz­társaságot. Egyidejűleg beje­lentették, hogy Guyana mint­egy 10 000 tonna rizst és cuk-> rőt küldött az angolai haza­fiaknak. 4- MADRID: Amerikai kül­döttség érkezett Madridba, hogy az Egyesült Államok spa­nyolországi támaszpontjainak jövőjéről folytasson tárgyalá­sokat Eredmény csak a hétvé­gére várható, amikor is Kissin­ger amerikai külügyminiszter találkozik spanyol kollégájával. 4- BUENOS AIRES: Jelenté­sek szerint a chilei fasiszta jun­ta újabb pert kezdett fiatal hazafiak ellen, ezúttal Temuco városában, az ország déli ré­szén. A húsz év körüli fiatalo­kat — szám szerint 17-^t - „felforgató tevékenységgel" vá­dolják. A kiszabható legmaga­sabb büntetés húsz évi börtön. Külpolitikai kaleidoszkóp, 75 Január - kezdés zökkenőkkel ♦ 4- BUDAPEST: A Magyar Népköztársaság független, ön­álló államnak ismerte el Suri­names és kész vele a diplo­máciai kapcsolatok felvételére, erről Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban ér­tesítette Henk Arron-t, Surina­me miniszterelnökét. 4- LISSZABON: A portugá­liai Beja városban többezres nagygyűlést rendeztek, amelyen Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára mondott beszé­det. Cunhal elsősorban a me­zőgazdaság helyzetével foglal­kozott, hangsúlyozva, hogy az év folyamán ebben az ágazat­ban csak akkor lehet eredmé­nyeket elérni, ha sikerül meg­védeni az agrárreform ügyét a reakció próbálkozásaitól. Cu­nhal síkra szállt a nagybirto­kok felszámolása és a szövet­kezetek létrehozása mellett. 4- BUDAPEST: Dr. Rosta Endrének, a Kulturális Kapcso­latok Intézete elnökének veze­tésével küldöttség utazott Var­sóba a magyar-lengyel ötéves kulturális munkaterv megtár­gyalására és aláírására. A boldogságot, békét kívánó új­évi üdvözletek után nem volt a leg­szerencsésebbnek mondható 1975. bemutatkozása. Ismét kiéleződött a közel-keleti helyzet, mivel Izrael foly­tatta provokációit a térség arab ál­lamai, elsősorban a palesztin me­nekülttáborok ellen. Föllángoltak a harci cselekmények Dél-Vietnamban a brutális saigoni kihívások követ­keztében. Portugáliában a szakszer­vezeti mozgalomról terebélyesedő vi­ta veszélybe sodorta a baloldal egységét . . . A fejlemények — ki tudja hányad­szor — újra bebizonyították: a ha­ladó emberiség történelmi külde­tése, nemes programjának megva­lósítása csakis az enyhülés, a bé­ke és a társadalmi haladás erői­nek világméretű összefogásával, a nemzetközi feszültségek tárgyalásos megoldásával érhető el. Miközben a szocialista országok a Szovjetunióval az élen, valamint a nemzetközi erőarányokat valósan szá­mításba vevő nyugati kormányok, il­letve a békés egymás mellett élés nagyon is gyakorlatias elvét valló más államok kézzelfogható javasla­tokat tesznek az enyhülésre és az enyhülésért, nem különösen nagy lét­számú, de befolyásos csoport az amerikai kongresszusban fékezni pró­bálja a haladó folyamatokat. így történt ez januárban is, amikor az elnöki ambíciókat dédelgető Jackson szenátor és hívei megtorpedózták a szovjet—amerikai kereskedelmi tör­vény életbe léptetését. A nemzetkö­zi kapcsólatok fontos tényezője ugyanis az országok egymás kö­zötti, megkülönböztetések nélküli, kedvezményeket kínáló kereskedése, A gazdasági, kereskedelmi, tudo­mányos, kulturális stb. kapcsolatok elmélyítése és szélesítése különösen fontos a két világrendszer vezető nagyhatalmai, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Az ő sokoldalú együttmunkálkodásuk ösztönző példa más j országok szá­mára; a békés együttműködés pe­dig mindenkor a nemzetközi feszült­ségek csökkenésével jár. A Szovjet­unió és az Egyesült Államok még 1972-ben megállapodott egymással a kereskedelmi kapcsolatok szélesítésé­ben, azonban a megállapodás wa­shingtoni törvénybe iktatása január­ban a szélsőségesek akadékosko­dása miatt zátonyra futott. Az ame­rikaiak, kivált a hat és fél millió munkanélküli szemében nem a leg­szerencsésebb időpont volt ez ah- hoz, hogy robbanóanyagot helyez­zenek egy olyan országgal folyta­tott kereskedelem alá, amelynek piaca a gazdasági szakértők szerint potenciálisan korlátlan . . . Két esztendeje múlt januárban, hocjy az érdekelt felek Párizsban alá­írtak a vietnami háború befejezésé­ről és a béke helyreállításáról szóló négyoldalú megállapodást. Kétség­telen, hogy ez a lépés nagy mér­tékben javította a nemzetközi hely­zetet, a kibontakozás azonban — éppen az Egyesült Államok dél­vietnami támogató jelenléte miatt — várat magára. A saigoni Thieu-re- zsim brutális támadásai a DIFK ál­tal ellenőrzött' felszabadított körze­tek ellen szétrebbentették Észak és Dél Párizs környéki tárgyalóküldött­ségeit, lehetetlenné tették a nem­zetközi ellenőrző és felügyelő bi­zottság helyszíni tevékenységét. Az USA semmi jelét nem adta annak, hogy szándékában van eleget tenni az 1973. januári aláíráskor vállalt kötelezettségeinek. Ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált: csak a Kissinger moszkvai tárgyalásai elé Közeledtek az álláspontok a vitatott kérdésekben Heltai András, az MTI tudó­sitója jelenti: Kissinger a héten többnapos eszmecserét folytat vezető szovjet személyiségekkel a két ország kapcsolatainak időszerű kérdéseiről, valamint nemzet­közi problémákról. Az amerikai sajtó túlnyomó többsége üdvözli, hogy a két fél végülis egyetértett a kül­ügyminiszter moszkvai látoga­tásában, amelyre Kissinger már hónapok óta készült. A látoga­tás ténye, hangsúlyozzák wa­shingtoni diplomáciai körök­ben, legalábbis arra mutat, hogy a két ország álláspontja közeledett egymáshoz bizonyos vitatott kérdésekben, s készen állnak a további nyíltszellemű eszmecserére. Az elhatározás, hogy meg­kísérelnek áttörést elérni a holtpontra jutott SALT-tárgya- lásokon, egészséges, — írja vasárnap a New York Times. „Nem szabad megengedni, hogy az új szovjet bombázó és az amerikai szárnyasrakéta körüli vita meghiúsítsa a vla- gyivosztoki megállapodás meg­szilárdítására irányuló erőfeszí­téseket. Sok mód van arra, hogy oly színvonalon korlátoz­zák ezeket az új fegyverfajtá­kat, amely nem érinti érdem­ben a nukleáris egyensúlyt” — írja a lap. Diplomáciai megfigyelők sze­rint Kissinger moszkvai tárgya­lási helyzetét két fő tényező határozza meg. Az egyik a Ford-kormánynak az az állás­pontja, hogy folytatni kívánja a Szovjetunióval az enyhülési politikát. Maga az elnök az adott időszakban egy okkal többet lát: az elnökválasztási kampány tanulságai szerint a választók között az enyhülésnek lényegesen több a híve, mint az ellenzője. Másrészt viszont az amerikai katonai vezetés változatlanul fenntartásokat hangoztat a korábbi, s a tervezett új SALT- megállapodással szemben. Jól­lehet Ford elnök novemberben menesztette Schlesinger had­ügyminisztert, aki élesen elle­nezte az újabb stratégiai fegy­verzetkorlátozási megállapo­dást, a vezérkar egy része, s a mögöttük álló politikai és gaz­dasági körök továbbra is a Szovjetunióval szembeni bizal­matlanságot és a fegyverkezést hirdetik. A Washington Star vasárnap külügyminisztériumi forrásokra hivatkozva arról ír: a moszkvai tárgyalásokon feltehetően na­pirendre kerül az angolai kér­dés is. Megfigyelők szerint a Ford kormány szeretne szabadulni angolai beavatkozásának kínos bel- és külpolitikai szövevényé­ből. Állásfoglalás a leszerelés, az angolai nép ügye mellett Befejeződött a Béke-világtanács Elnöksége Irodájának ülése Helsinkiben vasárnap este befejezte munkáját a Béke­világtanács Elnöksége Irodájá­nak háromnapos rendkívüli ülése. A tanácskozáson 38 or­szág, köztük az Angolai Népi Köztársaság küldöttei vettek részt. Az ülés résztvevői nagy fi­gyelmet szenteltek az angolai helyzetnek és az imperialista agresszió ellen harcoló angolai néppel való világméretű szoli­daritási kampány megszerve­zésének. A résztvevők eszmecserét folytattak a fegyverkezési ver­seny beszüntetését és a lesze­relést előirányzó új stockholmi felhívás eddigi megvalósításá­ról. Az ülésen jóváhagyták az angolai néppel való szolidari­tás akció tervét és további ok­mányokat. Megvitatták a Bé­ke-világtanács 1976—1977-re szóló akcióprogramját, amely a többi között 1976-ra Angliá­ban egy nemzetközi fórum ösz- szehívását irányozza elő a fegy­verkezési hajsza beszüntetésé­vel és a leszereléssel össze­függő kérdések megvitatásá­ra. Cenfben megkezdődtek a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról a szov­jet-amerikai tárgyalások. A képen: a két küldöttség vezetője, Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes (jobboldalt) és Johnson amerikai nagykövet a tárgyalások újrakezdésekor. Thieu-rezsimet fölváltó, demokratikus elveket valló, a vietnami nép igazi érdekeit szem előtt tartó új kor­mánnyal lehetne egyszer s mnden- korra véget vetni a vietnami vér­ontásnak. A Közel-Keleten is folyt a vér: Izrael sorozatos támadásokat hajtott végre Libanon ellen; Kissinger ame­rikai külügyminiszter egy nyilatko­zatában pedig megfenyegette a ha­ladó arab országokat, mondván: ha azok veszélyeztetnék a tőkésálla­mok érdekeit, fegyveres erőszakra is sor kerülhet az olajtermelők ellen. Nagyon világosan fogalmazott az amerikai diplomácia vezetője: az USA fokozni akarja a zsarolással fölérő nyomást azokra az államok­ra, amelyek maguk akarják ellen­őrizni természeti kincseiket és egyen­lő alapon' kívánnak kereskedni a Nyugattal. Az izraeli fegyveres támadások Dél-Libanon ellen további terület- szerzést szolgálnak, az ott lakók megfélemlítését, hogy elhagyják ott­honaikat, így Tel Aviv számára ked­vező stratégiai sáv keletkeznék. A moszkvai Pravda leszögezte: ,,A legutóbbi közel-keleti konfliktus meg­erősítette, hogy a katonai megoldás­ra nincs lehetőség. Nem hozzák meg az eredményeket azok a kísérletek sem, hogy ,.csendes diplomáciával" szakaszosan oldják meg a problé­mát. Ez a módszer lényegében a válsághelyzet kulcskérdéseinek bi­zonytalan időre való félretevését eredményezi." — A közel-keleti bé­kéhez vezető legrövidebb út a gen­fi tárgyalótermen át vezet. Kulcsár László (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents