Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-09 / 337. szám
2 Dunántúlt napló 1975. december 9., kedd Megkezdődött a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Reálisnak tartjuk az V. ötéves tervet azért is, mert a gazdasági fejlődéssel összhangban kijelöli az életszínvonal, az életkörülmények további javulásának céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus minden hívének, minden tisztességes és becsületes állampolgárnak még fegyelmezettebben, méq nagyobb odaadással kell és érdemes dolgoznia, mint eddig. A tervszerű és arányos fejlődés érdekében a szakszervezetek a jövőben is a tervgazdálkodás, a központi irányítás erősítését, a fő folyamatok kézbentartását és ezzel egyidejűleg a helyi önállóság kibontakoztatását szorgalmazzák. Tisztelt Kongresszus! A küldött elvtársak jól tudják, hogy a dolgozók többsége mindig szóvá tette a rossz munkaszervezést, a pazarlást, a gépek nem kellő kihasználását, mindazt, ami zavarja a termelést, a munkát A munkásembertől, a dolgozó embertől mindiq idegen volt a pazarlás, mindig idegen volt a bürokrácia, a túlbonyolítás. Nemcsak azért, mert a legtöbb dolgozó józanul gondolkodik, és észreveszi a legapróbb fogyatékosságot is, hanem azért is, mert a rossz munkaszervezés egyénileg is kárt okoz számára. A termelési kultúrának fegyelmező hatása van. Ahol korszerű gépeken, folyamatosan, jól szervezetten megy a munka, ott a dolgozók fegyelme, munkájuk összhangja is jó. Ma még nagyon sok munkaóra marad kihasználatlanul, és egyre több becsületesen, tisztességesen dolgozó ember teszi fel a kérdést: miért nem teremtünk rendet? Miért nem lehet megkövetelni mindenkitől, hogy a munkabérért a törvényes munkaidőt becsületesen ledolgozza? Hiszen ez kötelessége mindenkinek! Tisztelt Kongresszus! Társadalmi és termelési feladataink megoldásában kulcsszerepe van a dolgozók termelési és közéleti aktivitásának. Ez természetes, mert a fejlett szocialista társadalom csak egész népünk együttes munkájával, közös erőfeszítésével valósulhat meg. Legutóbbi kongresszusunk óta megnövekedett a szocialista munkaverseny hatékonysága, társadalomformáló ereje. Különösen érezhető volt ez a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny során, amely napjainkban is folytatódik a IV. ötéves terv eredményes befejezéséért. Elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a versenyben résztvevő minden dolgozónak, munkahelyi kollektívának, szocialista brigádnak. Áldozatkész, hatékony munkájuk, újító-alkotó tevékenységük szocialista fejlődésünk semmi mással nem pótolható forrása. Meggyőződésünk azonban, hogy a szocialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban és minden munkamozgalomban még számottevő tartalékok rejlenek. Ezek közül talán a legfontosabb az emberben rejlő képességek, lehetőségek kiteljesedése. Ennek érdekében még jobban ki kell bontakoztatni a szocialista munkaverseny emberformáló, nevelő erejét. Váljék eszményképpé a jól dolgozó, a szakmailag, politikailag jól képzett, művelt ember. Arra kell ösztönöznünk a brigádokat és a bri. gádtagokat, hogy önmaguk tegnapi és mai eredményeivel is keljenek versenyre. A szocialista munkaversenyt, a brigádmozgalmat tovább kell fejleszteni. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell tehát teremteni. Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkDan csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmunk a munka társadalma, és mindenütt gondoskodni kell arról, hogy ez ne csak jelszó legyen. Fejleszteni az üzemi demokráciát Tisztelt Kongresszus! A szocialista demokrácia fejlesztésében az üzemi, a munkahelyi demokrácia tartalmára kelj a fő figyelmet fordítani. A munkahelyi demokrácia tartalmának megértésében azonban még nem sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széleskörű alkalmazásával. Ez a vezetőt is segíti. Erejét megsokszorozza, csökkenti tévedések és hibák lehetőségét munkájában. Támogatni kell az új formai kezdeményezéseket is. De meg kell akadályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli. A demokrácia és a fegyelem nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Ahol a szocialista demokrácia erősödik, ott a fegyelem is javul. Tudjuk jól — hiszen már Lenin felhívta a figyelmet erre —, hogy a szocialista munkafegyelem megteremtése és erősítése a legnehezebb feladatok egyike. Mégis meg kell ezt oldanunk, mert nemcsak mai problémáink megszüntetésének, hanem jövendő céljaink elérésének is kucskér- dése. Fegyelem nélkül, a kötelességek teljesítése nélkül a demokrácia csak üres szó marad. A szocialista demokratizmusnak át kell hatnia a dolgozók ügyeinek intézését is. Sem az üzemek, sem a tanácsok és más hatóságok ügyintézése nem halad még kellőképpen abba az irányba, hogy a dolgozók problémáit társadalmi rendszerünkhöz méltóan kezeljék, s a fő cél a gyors, egyszerű megoldás keresése legyen. Sok hivatalnok az állampolgárok fölött állónak képzeli magát, amit a munkások, a dolgozók joggal és okkal tesznek szóvá. Életszínvonalpolitikánk Tisztelt Kongresszus! A következő kérdés, amellyel foglalkozni kívánok: életszínvonal-politikánk. A szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az életszínvonal alakulásával. Volt egy időszak, amikor az életszínvonal emelése viszonylag alacsony bérek, alacsony stabil árak, olcsó szolgáltatások s viszonylaq hosszú munkaidő mellett ment végbe. Olyan időszak js volt, amikor az árcsökkentés volt az élet- színvonal emelésének egyik eszköze. A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rö- videbb munkaidő, a társadalmi juttatások növekvő színvonala, s a termelői és a fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áremelés a mostani helyzetben szükségszerű. De beleilleszkedik az életszínvonal-politikába, hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dolgozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs és nem is lesz gazdasági válság. Gondjaink vannak, de rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal dinamikus fejlődését és erősítését. A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonalpolitikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az élet- színvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban érvényesüljenek. A dolgozók, a munkások nagyobb igényt támasztanak irántunk. Nagyobb figyelemmel és kritikusabban szemlélik elosztási politikánkat a legkisebb munkahelyeken is. A dolgozók megértik, hogy a reálbérek, a reáljövedelem alakulása döntő mértékben a gazdasági helyzettől függ. Mindent meg is tesznek azért, hogy a gazdasági feltételek jobbak legyenek. De ugyanilyen elemi fontosságúnak tartják, hogy a rendelkezésre álló bér- és jövedelemfejlesztési összegeket a lehető legmegfontoltabban használjuk fel. A dolgozók gyakran szóvá teszik, hogy ezt nem mindig tapasztalják. Igénylik, hogy a gazdasági és állami szervek döntései mögött e tekintetben is nagyobb felelősségérzet, mélyebb helyzet- és következményismeret legyen. Való igaz, hogy a bérek emelésére, a premizálásra és jutalmazásra rendelkezésre álló ösz- szegeket is lehet fokozottabb gondossággal és a mainál jobb módszerekkel a dolgozók nagyobb megelégedésére szétosztani. A dolgozók nyíltabb bér- és jövedelemelosztási döntéseket várnak. Úgy véljük, hogy ennek a módját minden szinten meg lehet találni. A munka szerinti elosztás társadalmunk gyarapodásának fontos feltétele. Az emberek munkájukból élnek. Ha valaki értékesebb munkát ad, mert energiát, időt áldoz arra, hogy tanuljon, képezze magát, elsajátítsa a munkahelyén mindazt, aminek eredményeként többet, jobbat, értékesebbet tud termelni, azt anyagiakban is e! kell ismerni ja mainál lényegesen jobban és határozottabban. Nagyobb bért kell kapniuk a több műszakban, a nehezebb körülmények között, a folyamatos üzemi munkarendben foglalkoztatottaknak és azoknak is, akik kifogástalan minőségű munkát végeznek, akik nagyobb szakmai tudással, hozzáértéssel dolgoz- , nak. Véget kell vetnünk annak, hogy ugyanazt a munkát másmás szakmában vagy iparágban másként díjazzák. Ez a munkaerőcsábítás egyik fő lehetőségét teremti meg. A végzett munka mennyisége és minősége legyen az egyetlen értékmérő. Ennek az elvnek a nők és a fiatalok bérezésében is érvényesülnie kell. Az egyes dolgozók bérének emelésére vonatkozó döntést 1968 óta kizárólag a gazdasági vezetőkre bíztuk. A szakszervezeti bizalmiak jogait e területen csökkentettük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végrehajtásnál sok a szubjektivitás. A gazdasági vezetők nem eléggé támaszkodnak a kollektíva véleményére és a szakszervezetek tapasztalataira. Ezért vissza kell állítanunk a szak- szervezetek jogait az egyéni bérek alakításával kapcsolatban. De vállalati és iparági, ágazati méretekben is több, nagyobb figyelmet kell fordítani az elosztás részleteire. Ebben is eleve jobb és folyamatos együttműködésre van szükség a szakszervezetek és a gazdasági, állami szervek között. Lehetőségünk van arra is, hogy a következő ötéves tervben az ipart és más ágazatokat érintő néhány béraránytalanságot megszüntessünk vagy legalább mérsékeljünk. Most oda koncentráljuk erőforrásainkat, ahol a leginkább megkívánja a népgazdaság érdeke. Más ágazatokban, szakmákban csak később tudunk majd sort keríteni a helyesebb arányok kialakítására. Több alkalommal szóvá tettük a szocialista elosztással ellentétes jövedelmek képződését. Intézkedések is születtek ezek korlátozására. El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása minden foglalkozási csoportban a munkahelyről származó bér legyen. Lényegesen csökkenteni lehet a mellékjövedelmeket, azokat a másodállásokat, amelyek a népgazdaság számára nem vagy alig járnak haszonnal. Ennek részben az az útja, hogy korlátozzuk a vállalatok, intézmények erre szolgáló anyagi alapjait. Másfelől rendezni kell a megszerezhető személyi jövedelmek módját és mértékét Ez eddiq is indokolt volt, mai követelményeink azonban még sürgetőbbé teszik. Az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a fogyasztói árak. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben szám- bavett mértéket, mert ez nehezítené reálbérnövekedési előirányzataink elérését. Szükséges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szervek az eddiginél szigorúbban ellenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. A törvények megsértői ellen szigorúan lépjenek fel, — ez össztársadalmi érdek is. Az életszínvonal tényezőinek rangsorában már hosszú idő óta fontos helyen áll a lakáskérdés. A lakásgondok megoldása vagy jelentős enyhítése elsősorban nem szándék dolga, hanem az erőforrásoké. Társadalmunk igazságérzetével találkoztak azok az intézkedések, amelyek előnyt adtak a lakáselosztásban a munkásoknak, a nagycsaládosoknak, mérsékelték a lakáshoz jutás egyszeri és folyamatos anyagi terheit. Ezt az utat kell járni a jövőben is. így fokozatosan megváltozik az a helyzet, hogy a dolgozók legtevékenyebb éveiket lakás megszerzésére fordítsák és sokszor szakképzettségüknél alacsonyabb munkakört vállalva, szabad idejüket túlórákkal töltsék e| azért, hogy előteremtsék a lakás megszerzéséhez szükséges összeget. A lakáshoz jutás és különösen a lakásfenntartás költségei magasak. Az alacsonyabb jövedelmű családok nem egyszer arra kényszerülnek, hogy kevésbé korszerű, a jogosnál kisebb lakásba költözzenek. Ehhez hozzászámítjuk, hogy a lakáshoz jutás többnyire egybeesik a bútorvásárlással és más lakásfelszerelési cikkek beszerzésével is. A terhek részbeni könnyítésére megfontolásra ajánljuk, hogy a fiatalok kedvezményes családalapítási kölcsönben részesülhessenek. Kívánatos len. ne a lakáskiutalások időpontját több évre előre meghatározni. Erre már régen törekszünk. A családok így hosszabb távra reális terveket készíthetnének, nem is beszélve arról a kedvező politikai hatásról, amelyet ez az intézkedés kiváltana. A nyugdíjasok helyzetének javítására ebben az évben ismét hoztunk intézkedést. Arra törekszünk, hogy a nyugdíjak reálértékét megóvjuk, az áremelkedéseket ellensúlyozzuk. A nyugdíjasok helyzetének javítását a párt, az állam, a szak- szervezetek kiemelten kezelik. Vannak ezen kívül is gondjaink. Népgazdasági szinten is napirendre kell tűzni a dolgozók üzemi ellátásának néhány kérdését. A többi közt az üzemi étkeztetést, amely már nincs összhangban a dolgozók általános életszínvonalával sem. Szocialista embertípust Tisztelt Kongresszus! Mindannyian jól tudjuk, hogy a szocialista társadalom nemcsak az anyagi jólét megterem, tését tűzte célként maga elé. A szocialista életmód tartalmában, jellegében messze több, mint a fogyasztási javak magas színvonala. Jól tudjuk, hogy az emberek gondolkodásának, magatartásának, egymáshoz való viszonyának formálásában az életnek az anyagiakon kívüli területein is akad tennivalónk bőven. Jól tudjuk, hogy a társadalom bizonyos rétegeiben megerősödött a mának élés. Sokan csak önmagukkal törődnek, és ez alól egyik-másik munkás sem kivétel. Milyen életmódot akarunk, képzelünk el a szocialista társadalomban? Azt mondjuk: minden ember jövője a közösséggel, a társadaloméval együtt alakul. Azt akarjuk: mindenkinek a munkája legyen egyre értékesebb, mindenki lássa, érezze a munka, az alkotás örömét. Ne maradjon senki elmaradott, közömbös. Arra ösztönzünk mindenkit: művelődjön, közügyekkel, másokkal is törődjék, ne csak önmagával. Legyen aktív a tanulásban, a közéletben. Amikor a szocialista emberre jellemző magatartásról és életmódról beszélünk, akkor nem valami elvont eszményről szólunk. Gondoljunk azoknak a százezreknek a mindennapos termelési és közösségi aktivitására, akik — őszintébben, mint bármikor — nemcsak a saját egyéni érdeküket tartják szem előtt, hanem a közösségét is. Akik a termelésben, a munka minőségében, a lakóhely szépítésében, iskolák rendbehozásában, gyermekotthonokkal és nyugdíjasokkal való törődésben — és ki tudná felsorolni még hányféle módon kötelességükön túl is cselekszenek. Akik napról napra példát mutatnak emberségből, közösségi gondolkodásból, tenniakarás- ból. Ilyen a mi dolgozó népünk döntő többsége. A szocialista értékrend általánossá tétele összehangoltságot kíván. Ez a munka akkor a leghatékonyabb, ha olyan légkör, olyan közszellem uralkodik, amely társadalmilag elveti az önzést, a kivagyiságot, a megalkuvást, és szembeállítja vele a munka, a társadalomért végzett tevékenység elismerését. Rangot ad az áldozatvállalásnak, az önzetlen segítőkészségnek, ä közösségért való kiállásnak, az emberi képességek és tehetségek fejlesztésének, a tanulásnak, az általános politikai és szakmai művelődésnek. Nálunk az ember értékének és megbecsülésének csakis az lehet az alapja, hogy mit tesz szocialista céljaink megvalósításáért, hogy tehetségét, szakértelmét miként fordítja önként és tudatosan a közösség javára. lövünk a kommunista önkormányzat Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Társadalmi viszonyaink fejlődésében jelentős állomáshoz érkeztünk. Hazánkban célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. A dolgozók számára e cél azt jelenti, hogy tovább erősödik a munkáshatalom minden jellemzője. Tovább erősödik hazánk gazdasági ereje, magas fokot ér el a termelőerők fejlettsége. A szocialista elosztási rendszer tökéletesebb lesz és közelebb kerülünk a szükségleteknek a mainál lényegesen színvonalasabb kielégítéséhez. Nagymértékben megerősödik és elterjed a szocialista tudat. Hazánkban már sok minden történt az ilyen élet kialakításáért. Amit elértünk, az lehetővé tette, hogy még többet, a fejlett szocialista társadalom építését tűzzük ki célként. Az eredményeknek örülünk. Büszkék vagyunk rájuk. De mindez még nem a szocializmus. A szocializmus több az anyagiaknál. Az anyagi igényeket a kapitalizmus is ki tudja elégíteni, ha nem is mindenkinek, nem is teljesen és soha sem végleges módon. Nagyobb gondot kell fordítanunk a műveltségre, a kultúrára, a gondolkodásra, és a közösségi magatartásra. Azt akarjuk, hogy korszerű és modern legyen a gondolkodás- mód, a magatartás is. Azt akarjuk, hogy mindenki tisztában legyen jogaival, de ez párosuljon ugyanilyen fokon a kötelességérzettel, a műveltség, a magatartás, a művelődés még magasabb igényével. Az MSZMP programnyilatkozata megfogalmazta a kommunista társadalmi önkormányzat gondolatát. Meggyőződésünk, hogy nagy feladat ez, amelynek megvalósításához a feltételek már érlelődnek. E program szellemében a kommunista társadalmi önkormányzat mindenekelőtt a munkahelyeken és a lakóhelyeken fog erőteljesen fejlődni, szocialista elveink és a szocialista jellemvonások erősödése, elterjedése útján. Távlatokban — az állam erősödésével együtt — társadalmi fejlődés eredményeként fog kialakulni a kommunista társadalmi önkormányzat. Mit jelent a kommunista társadalmi önkormányzat? Azt, hogy a mainál magasabb szinten válik közüggyé minden kis és nagy kérdés. Az üzemekben, a lakóhelyeken a dolgozók maguk döntenek egyre több kérdésben. Mindez azt jelenti, hogy az országos kérdések eldöntése előtt a dolgozók egyre mélyebben kapcsolódnak be tömegméretekben a tennivalók kidolgozásába. Ez a folyamat már megkezdődött. De további tennivalóinkat részletesen ki kell dolgozni, mert a kommunista társadalmi önkormányzat kialakítása fejlődésünket jelentősen befolyásoló, nagy horderejű kérdés. A szocialista demokráciának az is fontos követelménye, hogy a mi rendszerünkben senkit ne érjen jogsérelem, és mindenütt az kapjon igazat, akinek valóban igaza van, nem pedig az, aki a társadalmi ranglétrán magasabban van. Internacionalista alapon Kedves Elvtársak! A Magyar Szakszervezetek mélyen átérzik felelősségüket a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók iránt, a szocializmus megvalósításáért. Ugyanilyen felelősségtudathatja át a nemzetközi munkás- osztály egyetemes érdekeihez fűződő szolidaritásunkat. Tiszteletünk és megbecsülésünk megbonthatatlan szálai fűznek bennünket a harcokban megedzett Szovjet Szakszervezetekhez, valamint a többi szocialista országban tevékenykedő testvérszervezeteinkhez. Mivel céljaink azonosak, tapasztalataink kimeríthetetlen együttműködési lehetőséget biztosítanak a szocializmus építésének szolgálatában. Tisztelt Kongresszus! A szóbeli beszámolónak a végéhez értem. Az elmondottakból is látható, hogy van feladatunk bőven, és aki dolgozni akar, az a következő években is dolqozhat, mert lesz miért. De nemcsak a feladatok meny- nyiséqe nő. Nagyobb az igény munkánk minőséqe iránt is. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után a kongresszus Méhes Lajosnak, a Vasas Szakszervezet főtitkárának elnökletével folytatta munkáját. A vitában elsőnek Veszprémi István, a Tatabányai Szénbánya Vállalat frontmestere, ezután Eleftherios Fantis, a Szak- szervezeti Világszövetség titkára, Vaszilij lljics Prohorov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Harry Tisch, az FDGB (Szabad Német Szakszervezeti Szövetség) elnöke, Györkös Sándor esztergályos, a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgép- gyárának a Munka vörös zászló érdemrendjével kitüntetett „Proletár akarat'' szocialista brigád vezetője, Heinz O. Vetter, az NSZK-beli Német Szak- szervezeti Szövetség (DGB) elnöke szólalt fel. Ezzel a kongresszus első napi tanácskozása véget ért. Az elnök bejelentette, hogy a szakszervezetek kongresszusa kedd reggel fél 9-kor folytatja munkáját.
