Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-07 / 335. szám

2 Dunántúli napló 1975. december 7., vasárnap Nevelési központ Isten kúton ■-■ '- •• -■ - - •••■•----­-------­K ét remek képeskönyv pécsi szerzőktől Jövőbe mutató kezdeményezés Fontos, nagy jelentőségű művelődéspolitikai döntést szentesített Pécs megyei vá­ros Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén. Az ístenkuti Fábián Béla ut­cai Általános Iskola, az ot­tani óvoda és a szomszéd­ságukban levő Gárdonyi Géza Művelődési Ház Ösz- szevonásával — közös igaz­gatással — létrehozták a vá­ros első nevelési központ­ját. A döntés a város lakos­ságának csupán egy perem­területi hányadát érinti, mégis úgy gondoljuk, nem túlzás, ha nagy jelentősé­gűnek ítéljük. Az MSZMP Központi Bi­zottsága jó másfél éve ki­adott közművelődés-politi­kai határozata is hangsú­lyozta: A folyamatos művelődés feltételei érdeké­ben különös figyelmet kell fordítani a közoktatási és közművelődési intézmények között a tartós és rendsze­resen pedagógiai célokat is szolgáló együttműködés ki­alakítására." Nem véletle­nül, hiszen a közművelődés korszerű törekvéseinek je­gyében egyre gyarapodnak a közoktatás, a nevelő mun­ka és a közművelődés ta­lálkozási pontjai: konkrét célokban, feladatokban és természetesen az eszközök­ben és tárgyi föltételekben is. A közművelődési intéz­ményeknek (klubok, műve­lődési otthonok, könyvtárak stb.) segiteniök kell az ok­tató-nevelő munkát, a fel­nőttoktatásról nem is szól­va, és ugyanez fordítva is áll. Egy-egy iskola nevelői, diákjai nemcsak látogatói a művelődési háznak. Jelenlé­tükkel, aktív tevékenységük­kel nagy szerephez jutnaka kulturális igények fölkelté­sében. Különös hangsúlyt kap ez az egy cél érdekében mun­káló kétirányú törekvés olyan külső kerületben, mint városunk istenkúti lakóne­gyede, ahol többségben fi­zikai dolgozók élnek; ahol az iskolába, óvodába főleg munkásszülők gyerekei jár­nak. Művelődésük a peda­gógiai célokat is figyelem­be véve magasabb színvo­nalon valósulhat meg a most megalakult közös igaz­gatású nevelési-központban, amelynek részeit most már csupán jelképes kerítés vá. lasztja e| egymástól. Az új istenkúti Fábián Béla Nevelési Központ a közoktatás és a közművelő­dés összehangolt munkás­ságának első közös intéz­ménye Pécsett. De nem az utolsó. Bizakodunk, hogy nincs messze az idő, ami­kor megyeszékhelyünk dina­mikusan fejlődő és kiala­kuló új lakótelepein a mé­retekhez és a kulturális igé­nyekhez igazodva kialakul­hatnak, fölépülhetnek végre a művelődés jövő évezred felé mutató új, közös igaz- gatású nevelési központjai. Ahogyan a KB határozata is világosan megfogalmazta: „A fejlesztésben a meglevő adottságok mérlegelésével lehetőleg komplex intézmé­nyek (könyvtár, művelődési ház, iskola, filmszínház, sportlétesítmények együtte­sének) létrehozása legyen a cél. (w. e.) fl stonehengei csillagvárta és Pécs képekben A pécsi ötletet Angliában utánozták A szerzők és a kiadó nyilatkozatai Két remek könyv készült el a napokban, melyek már az üzletekben is kaphatók: a Stonehenge és a Pécs. Mind­kettő képeskönyv, fotóalbum, s a szerzők pécsiek. Az azóta már elhunyt Várkonyi Nándor, a neves kultúrtörténész, vala­mint a mind ismertebbé váló fotós házaspár, Panyik István és Sellei Sarolta. A két mű azok közé tarto­zik, amelyek közönségsikerét előre meg lehet jósolni. A Stonehenge egy 4000 éves kul­túra sokáig misztikusnak tar­tott leletanyagát dolgozza fel, a Pécs pedig régóta hiányolt fotóalbum városunkról. Aligha szükséges bizonygatni, hogy a Corvina Kiadó igazán csak hozzáértő alkotókat kér fel ki­adványainak elkészítésére. Míg Várkonyi Nándor, mint szerző természetes volt, a Panyik há­zaspár annál nagyobb megle­petés. Sellei Sarolta mondja: — Férjemmel együtt már hosszabb idő óta szerettünk volna valami nagyobb munká­ba fogni, kevésnek találtuk a kiállításokra való dolgozga- tást. Vagy három évvel ezelőtt született az az ötletem, hogy menjünk el Angliába és Stone- hengéről készítsünk felvétele­ket, egy esetleges képeskönyv számára. Már ekkor úgy ter­veztük, hogy nem valami ama­tőr titokcsodálkozásnak szán­juk, hanem ismeretterjesztő kultúrtörténeti munkát kerekí­tünk belőle. — Először Várkonyi Nándor­hoz mentünk, hiszen e témá­nak ő volt legilletékesebb gazdája, — mondja Panyik István, — Nándi bácsi mesz- szemenő támogatást ígért és adott is. Ekkor fordultunk a Corvina Kiadóhoz, ahol tet­széssel fogadták ötletünket. Angliai munkánkhoz a buda­pesti angol nagykövetségről Mr. D. M. Bell sajtóattasé nyújtott elengedhetetlen segít­séget. Egy hónapig tartózkod­tunk a helyszínen, s készült el a Stonehenge fotóanyaga. — Érdemes elmondani, hogy még angliai tartózkodásunk Részlet a stonehengei csillagvártából alatt, a magyar kezdeménye­zésen felbuzdulva, angol rész­ről is hozzáfogtak egy hasonló jellegű kiadványhoz. E munka azóta már elkészült, azonban sok tekintetben elmarad a magyar kiadványtól. A Stonehenge című könyv a „függő kövek" rejtélyével is­merteti meg az érdeklődőt. A Merlin monda hagyományai mellett megtudjuk a valóságot is, hogy Stonehenge egy 4000 évvel ezelőtti kultúra terméke és csillagászati megfigyelésre szolgált. Várkonyi Nándor szö­vege és a Panyik—Sellei páros fotói kivételesen szép és szem­léltető anyaqot nyújtanak a csillagvártá ról. Ugyancsak nagy gondban voltak ez idáig a pécsiek, ha a Mecsek-aljára érkezők vala­miféle városismertető albumot szerettek volna magukkal vin­ni. Most ez is megszületett. Panyik István erről így beszél: — A Baranya megyei Ide- qenforgalmi Hivatal megrende­lésére még 1970-ben kezdtünk a munkához. Végül is a most megjelent albumba 125 fotó került, abból 12 színes. Pogány Frigyes írt rövid ismertetőt, amelynek kivonatát orosz, szerb-horvát, angol és német nyelvre is lefordították. Az igen hathatós segítségért a könyv­ben is köszönetét mondunk az illetékeseknek, de a legtöbb támogatást az MSZMP Pécs városi Bizottságától kaptuk. A Corvina Kiadónál Aczél Ferenc főszerkesztővel beszél­gettünk a két új könyvről: — Itt a kiadónál a Panyik alkotó-házaspárról igen jó vé­leménnyel vagyunk. Stonehen­gei ötletüket azonnal elfogad­tuk, s jónak találtuk a Pécs képeskönyv fotóanyagát is. Kezdettől fogva minden támo­gatást megadtunk és segítet­tük a megvalósulást. A Stone- hengének és a Pécsnek is szin­te azonos volt a kiadógárdá­ja. s tegyük hozzá, szívvel-lé- lekkel végezték munkájukat. Avarosy Éva, a kötetek felelős szerkesztője például több íz­ben is járt Pécsett Várkonyi Nándornál, a tervezési munkákat Köböl Vera végezte, az ábrá­kat Máthé András rajzolta. A Stonehengét Budapesten, az Athenaeum, a Pécset pedig a gyomai Kner nyomda készítet­te, tegyük hozzá kitűnő minő­ségben. S hadd mondjam még el, hogy a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat a Téli Könyv­vásár alatt könyvpremieren mu­tatja be a Stonehengét, Ez alkalommal Pécsett Ponori Thewrewk Aurél, az Uránia Csillaqvizsgáló igazgatója tart előadást a stonehengei csillag­vártáról. Füzes János Jöjj el hozzánk. Télapó! Szép szokás volt. Este, december ötödikén piros fülű, izgalomtól elszorult torkú gyerekek tisztították a cipőket, kenőccsel, százszor is utána lényesítve — óvato­san tették az ablakba. Al­mukban forgolódtak, éjsza­ka, ha felébredtek, óvato­san kémlelték az ablak kö­zébe tett lábbeliket: itt volt-e már? Zajokat véltek hallani, furcsa, nagyszerű izgatottság volt. Az ablakokba tett cipő már egyre kevesebb. Az óvodák­ban, iskolák alsó tagozatán, bölcsődék nagycsoportjai­ban cérnahangú kórusok zengenek: „Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el hozzánk, Télapó!” És Télapó jön. Mindenhová eljut, s uram- fia: név szerint ismeri o gyerekeket, nagy könyvében ott van minden turpisság. A puttonyban virgács, persze, akad bőven csoki, édes­ség . . . Szép a szokás ma is. Pi­ros gúnyába öltözött Tél­apók járják a várost, hófe­hér szakólluk komoly külsőt kölcsönöz nekik. Köntösük szélén apró hófoltok ... Ez a hó nem olvad, ott marad a piros köpenyen ... De majd talán jövőre. Jövőre biztosan sikongató, szánkó­zó gyereksereg kíséri az ut­cák Télapóját, igazi zúzma­rát és igazi havat szórva szanaszét. . . (Folytatás az I. oldalról.) KISZ ÖV és MÉSZÖV Híradó, s ezen kívül több- mint tíz ter­melőszövetkezet, állami gazda­ság lapja jelenik meg. Új le­hetőségek nyíltak arra, hogy megyénk életét szélesebb kö­rűen bemutathassuk az or­szágnak. Ebben szerepet vállal az MTI megyei szerkesztősége is, gyors napi tudósításaival. Állandó tudósítója van a Nép- szabadságnak, és ugyancsak állandó munkatársa van a megyében a Magyar Rádió Krónika-szerkesztőségének. Fon­tos feladatot vállal magára a megyei hírközlésben a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója. Naponta sokoldalú információkkal, a hallgatókat érdeklő sokféle műsorral segíti a tájékoztatást, politikánk népszerűsítését. Az idén kialakult és megerősödött a Televízió Híradó szerkesztő­ségének megyei tudósító cso­portja is. Dr. Nagy József beszéde vé­gén a soron következő felada­tokról mondott néhány gondo­latot. — Az 1976-os esztendő ese­ményekben és tennivalókban gazdag év lesz, amelvben a sajtó, rádió, televízió dolgozói­ra sokirányú feladat vár. Töb­bek között azt várjuk a hírköz­lés dolgozóitól, hogy segítsék a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtását, mozgósítsa­nak azokra a feladatokra, amelyeket az V. ötéves nép- qazdasági tervünk jelöl meg, lépjenek fel a kritika eszközei­vel a visszahúzó erők, jelensé- qek ellen, s álljanak a jól dolgozók, a kezdeményezők mellé. A magyar sajtó nap­ján valamennyiüknek sok sikert és jó egészséget kívánok! Az ünnepi beszédet a Bara­nya megyei Tanács, a Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsa és a KISZ Baranya megyei Bizottsága által oda­ítélt újságírói nívódijak át­adására került sor. Horváth Lajos, a Baranya megyei Ta­nács elnöke Hajnal Lajosáé­nak, az MTI megyei tudósító­jának, Neubauer József, az SZMT vezető titkára Garay Fe­rencnek a Dunántúli Napló ro­vatvezetőjének, Sarkadi Nagy Barna a KISZ megyei első tit­kára pedig FHákovity István­nak, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója szerb-horvát adása munkatársának adta át a ní­vódíjat. Várkonyi Balázs, o rádió Pécsi Stúdiójának mun­katársa megkapta a KISZ KB aranykoszorús jelvényét. Ez­után Mitzki Ervin adta át a Dunántúli Ncpló szerkesztősé­ge által odaítélt Magyar La­jos újságírói nívódíjat, amelyet — egyenlő szavazatok alapján — az idén Békés Sándor fő­szerkesztő-helyettes és Rab Fe­renc főmunk.atárs kaptak meg. Jutalmakat adtak át a lapter­jesztésben elért, eredményes munkáért is. Braun Károly, a Baranya megyei Lapkiadó Vál­lalat igazgatója a Népszabad­ság terjesztésében elért ki­emelkedő tevékenységéért An­tal Gyulának, az MSZMP Pécs városi Bizottsága osztályveze­tőjének, Cseperka Gyulának. az MSZMP Mohácsi járási Bi­zottsága munkatársának, Geisz Ferencnek, az Ércbányász című lap felelős szerkesztőjének és Mátyás Gézának, a MEHIV ve­zetőjének adta át az emlék­plakettet. A Dunántúli Napló terjesztésében elért sikereiért emlékplakettet kapott Agócs Lajosné naqykozári kézbesítő, Drescher József né ligeti posta­hivatal-vezető, Tüske István. nyugalmazott siklósi postahiva­tal-vezető. valamint Varga Miklósáé, pécsi hírlapkézbesitc is. A terjesztésben elért sike­reket a Pécsi Postaigazgatóság is jutalmazta: Kántor Sándor. helyettes vezető a postai dol­gozóknak pénzjutalmat adott át. Befejeződött a KIOSZ VII. országos küldöttgyűlése Szombaton a Vasas-székház­ban — a beszámolók, az író-, sós dokumentumok, a határo­zati javaslat vitájával — foly­tatta, majd a választmány, a társadalmi bizottságok és az országos vezetőség megválasz­tásával befejezte munkáját a KIOSZ VII. országos küldött- gyűlése. A tanácskpzáson részt vett Keserű Jánosáé könnyű­ipari miniszter, Karakas László munkaügyi miniszter, dr. Vil­lányi Miklós pénzügy-miniszter­helyettes, Bonifert Ádám, az MSZMP Központi Bizottságá­nak alosztályvezetője, valamint a lengyel, az NDX-beli és az Olasz Kisipari Kamara küldött­sége is. Keserű Jánosné, a Központi Bizottság és a kormány nevé­ben köszöntötte a küldöttgyű­lést, elismerését fejezve ki a kisiparosságnak az egész tár­sadalom számára hasznos mun­kásságáért, különös tekintet­tel a lakosságnak nyújtott szol­Vendégünk: Eduardo Moubarak (Chile) Fagottművész és karmester, jelenleg a Berliner Sinfonie­orchester művészeti munkatár­sa. Gyakran dirigál különböző európai országokban. Jeruzsá­lemben született, majd évtize­dekig a hazájának tekintett Chilében élt és dolgozott, már fiatalon a zenei élet irányítói között. A Nemzeti Szimfonikus Zenekar, majd a Nemzeti Kon­zervatórium zenekarának veze­tő karnagya és az egyetem zenei fakultásának tanóra. Ta- nulmányait jórészt Lipcsében és Weimarban végezte. S. Allende hatalomra jutása után ő szervezte meg az egyetem operatársulatát, miközben a zenei tagozat igazgatója volt. Élete, munkája összefonó­dott a chilei zenei élet köz­pontjával, az egyetemmel. Er­ről így vallott: — A világon szinte egyedül­álló, hogy zenei élet az egye­tem irányításával és szervezé­sében zajlott, már a harmincas évektől. Ez a tradíció azonban alig négyezer főnyi „elit"-nek szólt... Allende alatt az egye­temi reform azt a célt is ma­gával hozta, hogy a zene a legszélesebb tömegeké legyen. Zenekarunk (a színházzal, nem­zeti balettal stb. együtt) föl­kereste a városokat, a kisebb helyeket is. Sok ellenségünk támadt emiatt, de munkánk nagy eredményekkel járt. — És a katonai puccs után? — Eljárás indult ellenem is: „fegyvereket tartogatok”; ide­gen eszméket terjesztek stb... Keresték az okot, hogy lefog­janak, de nekem szerencsém volt. Szabadon járhattam egy ideig — akkor még sok em­bert sikerült kimentenünk az országból - azután barátoknál rejtőztem. A finn követség út­ján sikerült kimenekülnöm. Vissza nem mehetek. Mi lehet ott mostanában? . . . Ami min­den fasizmus alatt: a művé­szet sorvadásnak indult, a hi­vatásos művészek és a népi énekesek többségét likvidálták vagy lágerbe vitték . . . Eduardo Moubarak a keve­sek közt megmenekült, 1973 októbere óta az NDK-ban él és európai koncertpódiumokon hirdeti jelenlétével, hogy a művészet és a szabadság qon- dolata elválaszthatatlan. Táp­lálva mindannyiunk hitét, hogy Beethoven, Bach, Chopin szel­leme visszatér egyszer a chilei egyetem falai közé . . . W. E. gáltatásaikra. Beszédében biz­tosította a kisiparosokat, hogy az egyén és a közösség érde­két szolgáló támogatás, a tisz­tességtelenekkel szembeni szi­gor jegyében eljáró irányítás és felügyelet — mint minden más területen, — a kisiparban is tovább javítja a jövőben a munka feltételeit. A vitában 55 küldött szólalt fel. Főként az adózás további differenciálását, a szociális el­látás fokozását, a jogtalan iparűzők felelősségre vonását szorgalmazták. Többen szóltak az egyes szakmákban különö­sen súlyos utánpótlási qondok- ról, amelyeket a kisiparosság „elöregedése" is nehezít. Ja­vasolták, hogy kerüljön jobban előtérbe a nyugdíj, illetve munkaviszony melletti ipargya­korlás. A külföldi delegációk vezetői tolmácsolták a testvér­szervezetek üdvözletét. A küldöttek végül megvá­lasztották a KIOSZ 60 tagú választmányát, 5—5 tagú el­lenőrző és fegyelmi bizottsá­gát. Az új választmány meg­tartotta első ülését, amelyen megválasztották a KIOSZ 7 tagú országos vezetőségét és a tisztségviselőket. A KIOSZ el­nöke: Molnár József, helyet­tesei: Neményi Endre és Fi­scher Pál. Szaknap a Műszaki Főiskolán Szaknapot tartottak tegnap a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola mélyépítő szakos hall­gatói. A Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat igazgatója, dr. Gabos György szakmai elő­adást tartott, majd ezt köve­tően filmeket vetítettek. A Földmérő és Talajvizsgáló Vál­lalat 25 éves jubileumi kiállí­tását Szabó László tanszékve­zető nyitotta meg. A szakmai nap további rendezvényei kö­zött vidám sportvetélkedők, szakest szerepeltek. Sajtó nap. 1975

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents