Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-31 / 359. szám

1975. december 31., szerda Dunántúli napló 5 New York Robbanás a repülőtéren Tizennégy ember életét vesz­tette és további 75 súlyos sé- i üléseket szenvedett hétfőn es­te helyi idő szerint 18 óra 33 perckor a New York-i Laguar- dia repülőtér fő poggyÓKCsar- nokában, egy pusztító erejű robbanás következtében. A poggyászcsarnok a karácsonyi ünnepekről hazatérő utasokkal volt tele, amikor a detonáció bekövetkezett. A tűzoltók idejében lokali­zálták a robbanás nyomán ke­letkezett tüzet. John O. Hog­gins, New York-i tűzoltófőpa­rancsnok „beteg emberek mű­vének" minősítette a támadást. A New York-i rendőrségnek és az FBI-nak egyelőre nincs konkrét támpontja arról, hogy kik állhatnak a terrorakció hát­terében. A PFSZ egyik egyesült államokbeli szóvivője cáfolta azt a feltételezést, hogy a tá­madást szervezete hajtotta végre 'és elítélte a bombarob- bonást. A Colorado állambeli Vail- ben szabadságát töltő Ford el­nök kijelentette: „mélységesen megrendítette" a tragédia és elítélte a Laguardia repülőté­ren bekövetkezett bombarob­banást. Az elnök vizsgálatot rendelt el az ügyben. Tokié T axisok védelmében Tokió: Mimura Hidetosi, a sokezer japán maszek taxi­sok egyike kissé bonyolult, de állítólag hatásos rendszert dolgozott ki a taxisok elleni támadások megakadályozásá­ra, illetve a feltételezett táma­dó leszerelésére. A találmány egy piros lámpából, szirénából, kél nyomógombból és egy tu­bus festékből áll. Amikor az utasról kiderül, hogy merénylő, a sofőr lábával megnyomja az egyik gombot, mire kinyílik a kocsi csomagtartója és jelezni kezd az abban elhelyezett vö­rös lámpa. Újabb gombnyo­másra megszólal a csomagtar­tóban elhelyezett sziréna, ekkorra — feltételezhetően — pánikba esik a merénylő, aki­nek arcát újabb gombnyomás­ra piros festékkel fecskendezi be az erre a célra rendszere­sített tubus. Még abban az esetben is, ha a merénylő a menekülés útját választja, a lemoshatatlan piros festékről könnyű felismerni. ORA A NAGYVILÁGBAN TITO ÉS KREISKY TALÁLKOZÓJA. Joszip Broz Tito jugoszláv köz- társasági elnök a szlovéniai Brdo Kod Kranjában találkozott Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellárral. + MOSZKVA: ,,Szovjetunió” címmel Moszkvában politikai­gazdasági lexikont adtak ki- Ebben érdekes adatokat talá­lunk a szovjet tagköztársasagok több mint ötvenéves fejlődésé­ről. 1922-től 1972-ig például Kazahsztán ipari termelése 600 - szorosára. Tadzsikisztáné több mint 500-szorosára, Kirgi­ziáé pedig 400-szorosára nőtt. + BONN: A nemzetközi dip­lomácia legfontosabb történé­seit értékelő televíziós nyilatko­zatában Helmut Schmidt szö­vetségi kancellár eredményes­nek minősítette az 1975-ös esz­tendőt. A nyilatkozat - amelyet a televízió hétfőn este sugár­zott — igen részletesen foglal­kozik az európai biztonsági csúcskonferencia eredményei­nek méltatásával. + HAVANNA: Tízezres tö-> meg fogadta hétfőn délután Santiago de Cubábar, Vo Nguyen Ciap tábornokot, a \/DK nemzetvédelmi miniszterét, a Politikai Bizottság tagját, aki országjáró körúton ismerkedik a szigetország nevezetességei­vel. + TOKIÓ: A belbiztonsági szervek most közzétett jelenté­se szerint 1975-ben jelentősen fokozódott Japánban a szélső­séges, ultrajobboldali szerveze­tek tevékenysége és szerepe. A rendőrség illetékesei szerint je­lenleg ötszázötven jobboldali szervezet működik az ország­ban, s taglétszámuk összesen mintegy százhuszonötezer fő. Az ultrajobboldali szervezetek nem egységesek, de célkitűzé­seik többé-kevésbé azonosak. ■9 TOKIÓ: Tokió és Washing­ton között megkezdődtek a tárgyalások annak a kormány­közi konzultációs testületnek a létrehozására, amelynek célja a két ország katonai együttmű­ködésének összehangolása rendkívüli helyzet esetén. Fenyegetések- Washington: Életveszélyes fenyegeté­seket kapott a washingtoni kongresszus több neves po­litikusa - közölte az FBI szóvivője. Egy magát „a kommunista szimpatizánsok elleni harc veteránjoi”-nak nevező jobboldali csoport halállal fenyegette meg Frank Church szenátort, a CIA tevékenységét kivizsgá­ló szenátusi bizottság elnö­két, Otis Bike-t, a képviselő- ház hasonló célú bizottsá­gának elnökét, Fred Har- rist, a demokrata párt eset­leges elnökjelöltjét és má­sokat. Az FBI nyomoz az ügyben, de eddig még sen­kit sem tartóztattak le. ♦ HAVANNA: A kubai fővá­rosban 1500 Argentínából vásá­rolt halsütő automatát állítot­tak fel, közülük 200-at a na­gyobb élelmiszerüzletekben. A szigetországban az idei eszten­dőben a kifogott hal mennyi­sége elérte a 165 ezer tonnát. Ez a forradalom előtti nyolc­szorosa. + LISSZABON: A portugál kormány kedden bejelentette a benzin árának csaknem 40 szó. zalékos emelését. A rendelet értelmében a benzin literen­kénti ára 12,50 escudóról 17,50 escudóra nő. ♦ AMSZTERDAM: Amszter­damban találta meg á holland rendőrség azt oz öt nagy érté­kű műalkotást, amelyet még december elején raboltak el egy maastrichti kiállitásról. Az öt festmény közül négy az idő­sebb Brueghel alkotása és a négy évszakot ábrázolja, az ötödik az ifjabb Brueghel egyik műve. A csaknem négy-1 miilió holland forint összértékű képeket sértetlen állapotban találták meg. A tetteseket le­tartóztatták. ­♦ BANGKOK: Thaiföld ja­nuár 1-i hatállyal ismét meg­nyitja laoszi határait — jelen­tette be kedden Bangkokban Kukrit Pramodzs, thaiföldi mi­niszterelnök. ♦ SANTIAGO: Chilében sza­badon engedték Sheila Cassi­dy angol orvosnőt, akit novem­ber elseje óta tartottak bör­tönben azzal a váddal, hogy orvosi segítséget nyújtott egy megsebesült gerillának. Az or­vosnő hétfőn Santiagóból ha­zaindult Londonba - közölte a santiagói brit nagykövetség. ♦ HAVANNA: Történelmi re­kordot értek el Kubában. Egy­millió tonna zöldséget és gyü­mölcsöt termeltek az idei esz­tendőben, Azt tervezik, hogy a jövőre kezdődő első ötéves tervben a déligyümölcs termesz­tését megháromszorozzák. + NEW YORK: )anuár else­jén változás lesz a Biztonsági Tanács összetételében. Lejár Costa Rica, Irak, Mauritánia, Kamerun és Belorusszia kéjt­éves mandátuma s helyüket Benin, Libia, Pakisztán, Pana­ma és Románia foglalja el. A testület január 12-én ül össze, hogy megkezdje a közel-keleti helyzet vitáját. + JUCHITAN: Harminchat halálos áldozatot követelt a mexikói Juchitanban egy autó­busz szerencsétlenség. Az utas- szállító busz frontálisan össze­ütközött egy, a sebességkor­látozást túllépő teherautóval. Mindkét jármű azonnal lángba borult.-f BRÜSSZEL. „Interkontinen­tális" műtétet hajtottak végre eredményesen a Belgium Liége egyik kórházában: egy 41 éves, súlyos vesebántalmakkal és ve­seelégtelenséggel küzdő beteg az Egyesült Államokból kapott új vesét. Az átültetett vesét Los Angelesben egy egyéves gyermek testéből operálták ki. Urho Kekkonen újévi nyilatkozata Moszkva Urho Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke, a beköszöntő újév alkalmából nyilatkozatot adott a Za Rubezsom című szovjet hetilapnak. Egyebek kö­zött kijelentette: — Míg negyedszázaddal ez­előtt az emberiség egy új vi­lágháború kirobbanásától ret­tegett, most a háborús veszély és a bizalmatlanság légköréből |tomoly előrelépés történt a fe­szültség enyhülése, a normá­lis nemzetközi együttműködés irányába. Az utóbbi években gyors ütemben fokozódott a különböző társadalmi rendsze­rű államok kölcsönös együttmű­ködése. Már hosszú idő óta folynak a tárgyalások a leszerelés kér­déseiről és ezeken a tárgyalá­sokon konkrét eredmények szü­letnek. Jóformán teljes mérték­ben felszámolták a gyarmati rendszert és lerakták az igaz­ságosabb nemzetközi gazdasá­gi rendszer megteremtésének alapjait. Urho Kekkonen, méltatva az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet jelentősé­gét, hangsúlyozta, hogy ez az értekezlet „kontinensünk népei­nek történelmében rendkívüli eseménnyé vált. Azt jelentette, hogy a feszültség enyhülése olyan folyamattá válik, amely­ben részt vesz Európa minden országa és amely kiterjed a né­pek közötti együttműködés szin­te valamennyi területére .. . Hiszem, hogy az utóbbi évek pozitív fejlődése jó előfeltéte­leket teremtett az enyhülési fo­lyamat állandó mélyülése szá­mára" — mondotta a Finn Köztársaság elnöke. A libanoni kormány erőfeszítése Viszonylagos nyugalom Beirut: Az év utolsó napjaiban a libanoni kormány a jelek sze­rint fokozza erőfeszítéseit, hogy — kihasználva a viszonylagos nyugalmat — politikai úton ren­dezze a kilenc hónapja tartó válságot. Keddre Frangié elnök összehívta a kormányt a Karami miniszterelnök irányításával ki­dolgozott javaslatok megvitatá­sára. Karami miniszterelnök a vál­ság megoldását többek között abban látja, hogy az elnöki ha­táskört korlátozzák, míg a mi­niszterelnök, aki a hagyomá­nyok szerint mindig muzulmán, nagyobb szerephez jutna a po­litikai életben. A maronita- keresztény Frangié jóval sze­rényebb reform megvalósítására hajlandó csak, de a legszíve­sebben mindenfajta döntést el- odázno augusztusig, amikor hét­éves megbízatása lejár. A beiruti rádió kedden reg­gel közölte, hogy lényegesen javult a helyzet az országban. A fővárosban a szórványos lö­völdözések ellenére az éjszaka viszonylagos nyugalom volt, és vidékről sem érkezett hír na­gyobb összecsapásokról. Egy izraeli őrjárat hétfőn be­hatolt Dél-Libanon területére, ellenőrzőpontot létesítp": és az áthaladó libanoniakat igazol­tatta. A helyi lakosok elbeszé­lése szerint később, két libano­ni állampolgárt foglyul ejtve, az őrjárat visszatért Izraelbe. Kína számára nem közömbös Kelet-Timor sorsa Timori fegyveres felszabadító erők főparancsnokának pekingi látogatása megerősíti az itteni politikai megfigyelőket abbeli meggyőződésükben, hogy Kína számára egyáltalán nem kö­zömbös az indonéz invázió ál­dozatául esett volt portugál gyarmat sorsa. Csiao Kuan-hua kínai kül­ügyminiszter hétfőn este, a Fa­tima Lobato kelet-timori had­ügyminiszter és hadseregfőpa­rancsnok tiszteletére adott dísz­vacsorán kereken kijelentette' Indonézia régóta álmodozik ar­ról, hogy bekebelezze Kelet-Ti- mort, ám a kínai kormány a leghatározottabban támogatja a Fretilin-vezette fegyveres har­cot az indonéz elözönléssel szemben. Pekingi politikai körök véle­ménye szerint a kínai lépések indonéz-ellenes motivációja íé1 reérthetetlen. Most csupán a kérdés, milyen módon és mi­lyen eszközökkel lesz képes Kí­na arra, hogy tevőlegesen is segítse a Fretilint Indonéziával, illetve a kelet-timori indonéz­barát erőkkel szemben. A libanoni események hátteréhez Amikor a IV. század elején a niceai zsinat elválasztotta a templomot a zsinagógától, az események gyorsan peregnek: Constantinus a következő év­ben Rómából Bizáncba teszi át székhelyét, azonban az ál­lamvallássá emelt keresztény­ség már korántsem egységes (a hat patriarkátus a hittétele­ken túl már éles hatalmi harc­ban van egymással): a keresz­ténység a IV. században már különböző egyházakra bomlik (elkülönülnek a patriarhátusok is: közülük három emelkedik ki, majd - az arabok hódításával — végülis a római és a bizánci marad fenn a pópa, ill. a pát­riárka vezetése alatt). Az egy­kori római birodalom keleti fe­lében (pontosabban a Termé­keny Félhold országaiban) el­terjedt kereszténység - mond­hatnák - kettős arculatú: ma­gán viseli egyrészről az ősi Szíria, másrészről Bizánc örök­ségét; sematikusan azt mond­hatjuk, hogy ez utóbbi - a ha­talmas császári város és biro­dalom — „népek feletti", „koz­mopolita" jelleget kölcsönzött neki: amelynek a múltban olyan egységtörekvést mutató meg­nyilvánulásai voltak, mint a Nagy-Szíria megteremtésére irá­nyuló politika, vagy jelenleg a - Baath pánarab nacionalizmusa. Ezzel szemben az előbbi (az ősi „nacionalista” Szíria örök­sége, a szír nyelvű egyház) már nem a birodalom, hanem a haza (a „nemzeti" érdek) szolgálatában áll: ennek a tö­rekvésnek legreprezentatívabb képviselői a libanoni maronita keresztények (az egykori antio- chiai pótriárkátus hellenizált hegyi lakói, a maroniták egy Maron nevű remetétől kapták nevüket, aki az V. század leg­elején halt meg, akkor, amikor az első „igazi" római pápa, I. Leó született). Hogy meg­őrizzék egyrészről Bizánc, más­részről az arab hódítás által fenyegetett népi-vallási sajá­tosságukat, fokozatosan Liba­non megközelíthetetlen hegyei­be menekültek, visszautasítva mindenfajta integrációt (állan­dó harcban voltak a bizánci és más keresztényekkel; a kü­lönböző kalifátusokkal: az omajjádok, abbasszidók, fatirni- dák és ottománok mohamedán vallásával). Ugyanakkor nyugat­tal, Rómával — és mindenek­előtt Franciaországgal — építe­nek ki kapcsolatokat, s a ke­resztes hadjáratok idején az egykor hellenizált hegyi lakók romanizálódnak és nyugati orientáltságúak lesznek (sok ha­tás pozitív vonását fejezi ki az a közmondás: tudós, mint egy maronita; nyugati királyi udvarok könyvtárosai, tolmácsai, enciklopédikus műveltségű tu­dósaivá válnak). De jelentős politikai, gazdasági, tudomány- szervező munkát töltenek be az arab keleten is: ők alakítják meg az első nyomdát és új­ságot, az első antifeudális fel­kelések vezetői és a női egyen­jogúsítás első harcosai, az arab reneszánsz megalapozói és ők — a maronita arabok — az arab nacionalizmus ideológiá­jának kidolgozói, politikai moz­galmának első vezetői. Vajon a vallás milyen sze­repet játszott ebbén? A XVII., XVIII. században az európai ébredésnek olyan fon­tos határkői vannak már, mint a francia és az angol polgá­ri forradalmak. A Kelet moz­dulatlan. Az arab világ majd­nem egésze — Aleppótól Algí­rig - mohamedán oszmán-tö­rök uralom alatt sínylődik. A hatalmas birodalom keretébe tartozó arab nép kegyetlen el­nyomás alatt szenved, azonban — miután a hódítók és elnyo­mottak között fennáll a vallás közössége — a vallási elnyo­mást nem ismerték. A katolikus Európával kapcsolatot tartó, zömében kelet-nvugat között közvetítő kereskedelmet lebo­nyolító, a feudális-militarista mohamedán török elnyomás sú­lyát kétszeresen érző keresztény arabok szükséokéDpen lesznek — sajátos gazdasági és vallási helyzetükből következően — gazdasági szemoontból a ka­pitalizmus előhírnökei, nolitikai- laa oedia a nemzeti állam meateremtéséért folyó harc. a nacionalizmus élharcosai fez manótól értetődően maga után vonta üldöztetésüket: ma a maronita keresztények mind­össze negvede él Libanonban — a többiek szétszórva az egész világban) Ezen érdekeik állít­ják szembe — az 1919-es ver- saillesi békekonferencián veze­tőik által még követelt — fran­cia protektorátussal, s küzde­nek önálló nemzeti államuk, Libanon függetlenségéért, azért, hogy a különböző — keresztény és mohamedán — vallásé em­bereket (a nyugati orientáltsá­gú katolikusokat, a Konstanti­nápoly, Athén és Moszkva fe­lé forduló ortodoxokat, az an­golszász inspirációjú protestán­sokat; az ősi Perzsia és a „modern" Irán felé forduló síi­tákat, a nagy iszlám kalifátu- sok dicső múltjától átitatott szunnitákat) valóban egy állam egyenjogú polgáraivá tegyék. A negyedszázad múlva függet­lenségét elnyert Libanon az egynemzetiségű, de sokvallású állam példájává vált a Közel- Keleten, s függetlensége elnye­résekor előremutató példaként szolgálhatott a térség népei számára. Az együttműködés még éveken át rendkívül hasz­nos volt, hiszen Libanon a Kö­zel-Kelet legfejlettebb arab or­szágává vált (az egy főre jutó nemzeti össztermék 550 dollár, míg az arab országok átlagá­ban 270). Korunkban azonban a vallási hovatartozás alapján szervezett állam nemcsak anak­ronisztikussá, de korszerűtlenné is vált: jóllehet gazdaságilag teljes mértékben a környező és a távolabb fekvő arab orszá­gokhoz kötött, politikai vezetői azonban ennek ellenére az arab összefogás ellen dolgoznak, s inperialista-barát politikát foly­tatnak. Raymond Eddé, a nem­zeti blokk nevű csoportosulás vezetője december 15-én a kö­vetkező nyilatkozatot adta a Le Monde-nak: „Mi . . . Jelen­leg Libanon felosztására irányu­ló amerikai terv célpontja va­gyunk ... amelynek célja ... Iz­rael mellett. . . több vallási jel­legű állam létrehozása („ke­resztény” Libanon, „mohame­dán" Libanon), amelyek hozzá­járulnak a zsidó állam bizton­ságához ... A terv célja bal- kanizálni a térséget... Az amerikai titkos szérvezetek, az izraeliek és a libanoni keresz­tény szélsőségesek együttmű­ködnek az ország felosztásá­ért. . . Bizonyos idő múlva, le­het, korábban mint gondol­nánk, egy nagy amerikai újság megerősíti majd állításaimat. Az amerikai demokrácia ha­gyományai — ellentétben az autópaival — szerint mindent meg kell mondani a közvéle­ménynek. Szerencsétlenségre ezek a leleplezések általában azután következnek, amikor a terv már sikerült vagy megbu­kott, de mindenképpen a ka­tasztrófa után, amely annyi nyomort és szenvedést zúdít a népekre" (amint erre a lap hasábjain — a portugál ese­ményekkel kapcsolatban is — rámutattunk: „A kormány-meg­döntés művészete", Dunántúli Napló, 1974. november 3.). Benke József »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents