Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-25 / 353. szám
Horváth Olivér: Kompozíció Arató Károly r Állapotok keresztmetszete # Hol lölddel kerítve alszik a Gyerek Mózes-kosara emeli kőtáblám felé Ki e pillanatban ütközők közé nem szorulok sirása völgyét gügyögései dombsorát követve léghajózom lányom birodalma fölött illékony kedvvel feszesre fújva mezőin síkjain átsuhanok fentről láthatom magamat csördülő kócostorral nyikorgó napok bakján ülve hámjukba fogva jövöm nyomtat tépi száját a vers míg ő fogát csorbítva rágja harapja mint igásló a zablát Galambosi László Sugárban Hőkölt a Tél, csizmanyomát szét elfújta. Szobor-fiú könyököl a szökőkútra. Toronyóra mutatóján vadgalamb áll. Öblösebben kong a tavasz a harangnál. Csőr tátogat, a levegőt meglyuggatja. Tükröt csenne fészkébe a lomha szarka. Zöldsüvegű bokor alatt macska bujkál. Csikó csörget karikát új kocsirúdnál. Mohás kérgű fenyőn harkály kalapálgat, köszönti a babát toló kismamákat. Lepkefehér kenyérmorzsát szerteszórnak. Verebek meg bátor rigók bukdácsolnak. Mandulafa pislogat tág szirom-szemmel. Kopog a bot, bandukol az öregekkel. Bogár matat, tulipánból fűbe szökken. Viz szunnyadoz virágölű köteknöben. Fiatalok gitározva összegyűlnek, csillagfényű hintaszékban tündökölnek. Kócsagnyakú lámpa hajol ezüst éjbe. Hallatszik az ölelkezők szívverése. Tüskés Tibor Irodalmi dolgok Szociográfia Hősünk — nevezzük Somkuti- nak — motorkerékpárra pattant, és bejárta az ország egyik távoli, némileg elmaradott vidékét. Tapasztalatairól irodalmi szociográfiában számolt be. Somkuti az írás egyik fejezetében a vidéki értelmiségiek életmódját tette szóvá. Arról az orvosról beszélt, aki gyarmati szolgálatnak tekinti a falut, igyekszik meggazdagodni, és mielőbb a városba költözik. S arról a pedagógusról írt, aki nem ápol kapcsolatot kollégáival, s ha egyszer — névnapján — vendégül látja őket, este nyolc óra után azt mondja: „No, most már eleget ettetek- ittatok, hazamehettek . .Óvatos volt. Nevet — személy- és helységnevet - nem említett az írásban. Még monogramot sem használt. Az írás hamarosan megjelent egyik folyóiratunkban. Eltelt egy hónap, eltelt kettő. Az egyik nap Somkuti ajtaján a postás csöngetett. — Itt tessék aláírni — mondta. De nem pénzt nyújtott ót, hanem egy tértivevényes levelet. Somkuti csodálkozva bontogatta a hivatalos írást. Nem értette. Az irat L. városka járásbíróságára szólította sajtóban elkövetett rágalmazás bűntette miatt. Még sosem járt L.-ben. De törvénytisztelő ember volt, s annak rendje és módja szerint a jelzett napon megjelent a bíróságon. A felperest, aki az írás egyik részletét úgy értelmezte, hogy az róla szál, ekkor látta először. Alacsony, fekete, kövér, hegyesorrú ember volt. — Mikor járt maga L.-ben? Honnét szerezte értesüléseit? Miért sértette meg a felperest? — faggatta Somkutit a bíró. Az alacsony, fekete, kövér, hegyesorrú ember is megszólalt: — Követelem ... Büntessék meg ... Ez rágalmazás ... Az író izzadt: — De kérem ... Mi még sohasem találkoztunk... — motyogta. Az ügy, Somkuti szerencséjére, a békéltető tárgyalásnál tovább nem bonyolódott. Somkuti ugyanis a bíró asztalára helyezett egy írást. — Kijelentem, hogy ez a nyilatkozat ugyanannak a folyóiratnak, amelyben az inkriminált írás napvilágot látott, a következő számában megjelenik — mondta. Az alacsony, fekete, kövér, hegyesorrú ember egy pillanatig gondolkozott, majd bólintott:- Rendben van ... A folyóirat következő számában tehát megjelent a nyilatkozat: „E folyóirat ilyen és ilyen számában közölt írásnak ez és ez a helye (évfolyam-, oldal- és sorszám pontosan megjelölve) NEM (vastagon és nagybetűvel szedve) X. Y.-ra (személynév, irányítószám, helységnév, utcanév, házszám pontosan kiírva) vonatkozik. Az írás e helye egy valóságos társadalmi jelenség illusztrálására teremtett típust állít az olvasó elé." Somkuti rágalmazási pere ezzel véget ért, de ma is azon tűnődik, hogy most már a szociográfia szociográfiáját is megírhatná. Kritika Bölcs munkamegosztás: az író ír, a kritikus olvas. Az író és a kritika viszonyára mások a közmondást alkalmazzák: A kutya ugat, a karaván halad. Szelídebben fogalmazva: A kutya ugat, a macska nyávog. Mindez csupa elfogultság. Annyi persze igaz, hogy az író nemcsak ír, de olvas is, sőt a műveiről szóló kritikákat is elolvassa, legalább ne válaszoljon rájuk. Takóts Gyula, a Kaposváron élő kitűnő költő nem hallgatott az évszázados tanácsra. Verseskötete jelent meg, majd a kötetről kritikát közölt az egyik folyóirat. A költő elolvasta a kritikát, s elfogultságot, pontatlanságot, felületességet fedezett föl a kritikus munkájában. Válaszolt a kritikára. írásban. A válasz megjelent, de mellette a folyóirat a kritikus viszontválaszát is közölte. Ki tudja, meddig folytatódik a vita, ha nem szól közbe egy másik költő: Weöres Sándor. Igaz, csak magánlevélben, de költő utódján hallatta szavát. Ezt irta Takóts Gyulának: Megállapítják, hogy nem vagy zse.nyi. Átélte ezt Somogybán Berzsenyi Lám, a somogyi sors gyümölcsey. Csak a te bírálód nem Kölcsey. Villanó pengevágás, szellemes költői védelem, fényes elégtétel a négy sor. De nem számíthat mindenki Weöres Sándor védelmére. C rikán már az ajtóban " látszott, hogy szomorú. — Mi baj? — kérdezte megrettenve Simf. A kislány előbb megkerülte az asztalt, fölkapaszkodott a szemben levő székre, állát az asztal peremére támasztotta, tekintetével szép szomorúság- hurkokat gubancolt a férfi köré. — Sírnak — mondta. Simf előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy kicsodák. Nyilvánvalóan a felülnézetből ábrázolt, szépen kipikkelyezett, bandzsa krokodil, a bombaforma hal, az úthengerrel szétlapított farkas, a csánk nélküli, szögletes ló, és persze ő: a retemetesz. Sírnak. Bizonyára valamit elhibáztam — gondolta Simf —, megfeledkeztem valami lényegesről. Mostmár az ő szeméből is áradt a szomorúság, rézsut lefelé, éppen a kislány tágronyitott. szép virágszemébe. Jó szomorúság volt, lilásvörös, fénylett tőle az asztal. Mit is ronthatott el? Amikor a kislány először belibegett ... Tavaszforma idő volt, csak Simf szívében volt ősz, legalábbis ő azt gondolta, ősz van benne, egészen Erika megérkeztéig. Egy szétbontott cigarettás doboz belsejére raj- zolgatott, azaz inkább csak firkált, mert hiszen oda se figyelt, csak húzta, kanyargatta a vonalakat, satírozgatott. Ekkor állt meg mellette a kislány. Figyelmesen nézte a rabot — Simf még észre sem vette, de már érezte, hogy ez az ősz a szívében, ez csak mese, dehogyis van ősz a szivében. Erika rábökött a rajzra. — Mi ez? Simf tétován ránézett, elnevette magát, honnan kerül ide ez a tökmagvirág, virágtök- mag, virágvirág gyerek? — Ez egy retemetesz — mondta. Erika szája kerekre nyílt. — Ó — sóhajtotta —, gyönyörű. Hadd üljek az öledbe. Mégis csak jobb, ha az író nem válaszol kritikusának. Mégis csak hasznosabb a bölcs munkamegosztás: a kritikus olvas. az író ír. Névcsere Németh László és felesége, Ella 1964 telén három hetet töltött Pécsett a SZOT üdülőben. Akkor mondták el az alábbi történetet. Ella kezdte: — A szállóban az étkezésnél egy fiatal házaspár az asztaltársunk. Győriek, a férfi valamelyik ottani gyárban dolgozik. Értelmes, érdeklődő embereknek látszanak. Az egyik vacsorakor a Jelenkor legutóbbi számát látom náluk. Laciról nem tudják, hogy ír. Ilyen helyen mindig úgy szokott bemutatkozni, hogy „nyugalmazott iskolaorvos”, ami igaz is. Gyanútlanul belement a beszélgetésbe. A férfi a Jelenkor egyik versét mutatta, Jobbágy Káro- lyét. Budapest dicsérete, ez volt a címe. Különösen a vers középső része tetszett neki. Elmondta, hogy tulajdonképpen csak akkor szerzett tudomást a folyóiratról, amikor az egyik lapban bírálatot olvasott róla. Irt a szerkesztőségnek, hogy küldjék el a folyóirat előző számát. Ezt megkapta. De a többit is szeretné megszerezni. Mondtuk neki, hogy itt Pécsen bizonyára hozzájuthat... Az egyik nap a szálló vendégeivel kirándultunk Harkányba és Siklósra. Itt megint szóbake- rült az irodalom.".. Németh László veszi át a szót:- Jószándékú ember lehet, de nem eléggé tájékozott. A mai magyar irodalmat se nagyon ismeri, inkább csak a Nagyvilágot olvassa. Siklóson az egyik ház falán fölfedezett egy márvány emléktáblát és rajta Vajda János nevét. „Vajda János, a költő járt itt" — lelkesedett Mondtam neki, hogy ez nem az író Vajda lehet; tudtommal nem volt köze Siklóshoz. Amikor közelebb mentünk a házhoz, láttuk, hogy valóban nem az írónak állították a márványtáblát, hanem dr. Vajda János ügyvédnek, a község hajdani jótevőjének. Még az autóbuszban is, ahol előttünk ült a győri pár, ezen meditáltunk. Hogy becsapott bennünket az a fekete tábla! A győri fiatalember egyszeresek hátrafordul, és azt mondja: „Ne csodálkozzon. A maga neve is olyan, hogy abból van egy magyar író is.” Meghökkentem, de nem mondtam, hogy én vagyok az... Simf ölébe telepedett (még- hogy ősz, nevetséges!) és a papírra mutatott. — Add nekem. — A tied — mondta Simf —, neked rajzoltam — és már hitte is, hogy tényleg Erikának rajzolta, és hogy a kusza egyenesek és kacskaringók valóban egy retemeteszt ábrázolnak. Sőt, ez maga a retemetesz. — A szeme nagyon szép — mondta Erika. de még mennyire és már látta is Simf a szemét, no nézd, van egy vidám szeme, egy szomorú szeme, egy szeme, amit csak alvásra használ, ezt u másikat meg, ni. kocsintásra, és nézd csak, itt a mosolygó szája, a fütyöré- sző szája, a lebiggyesztésre alkalmatos szája, s a rengeteg keze, hetvenkét lába, hisz csodalény ez a retemetesz. örültek Erikával a retemetesz- nek. A retemetesz is örült nekik. — A szívében tavasz van — mondta magabiztosan Simf. — Rajzold bele — kérte őt Erika és Simf belerajzolta a retemetesz szívébe a tavaszt. Hát így kezdődött, ez volt az első ^találkozásuk. A retemetesz beköltözött Erika fiókjába és bizonyára alig-alig volt oka rá, hogy a lebiggyesz- tős száját meg a szomorú szemét használja. Legalábbis Simf úgy gondolta. Berták László Levél egy pályatárshoz Akár szomszédok is lehetnénk Szőkedencsen, nagyanyám falujában, innen a tőzeges legelőkön, onnan az ő-ző nyelvjáráson, a templom és posta mellett, ködobásnyira a mezőtől, s nagyon közel a harangszóhoz, hogy legyen miről beszélgetnünk, ha sehonnan sem jön levél. Ülnénk este a kispadon, vagy a kerten át diskurálnánk, én jobbára csak hallgatnálak, mint harminc éve nagyapámat; tüzet adnék és búcsúzáskor elkérném a jobbik kapádat Vagy együtt mennénk a Berekbe, tőzeget szedni, kendert nyűni, te előttem a gyalogúton, én vállamon a szerszámokkal, s mielőtt ásód visszaadnám, összekoccintanám enyémmel, hadd hallják meg, hogy veled jöttem, hogy nekem is van véleményem. De azután is rád figyelnék, mert tudom, hogy estére kelve a te kender-kupacaid dicsérnék a haza menők lelkesedve, bár te néha oda mutatnál szó közben az én kenderemre. Kalapod szélét égre bökve indulnál meg az alkonyatban, mennénk harangszó irányában, legutoljára, mint a pásztor, hökkent kutyák és ungató békák fölött, szó nélkül, hosszan. Mert ez lenne az én időm, hazafelé a tőzegesből, a Berek patanyomaival kivert, kiterített nagy esti lélek, onnan az inak feszes íján, innen a lőtt szárnyú beszéden, ha szomszédok lennénk Szőkedencsen. £ ■W*3 — És most megint rajzolj nekem — kérte egyszer a kislány. — Micsodát? — Amit akarsz. Simf vakarta a feje búbját hiszen egyáltalán nem tudott rajzolni. — Na jó - mondta, mert eszébejutott, hogy valamikor gyermekkorában rajzolt egy krokodilt felülnézetből —, egy krokodilt rajzolok neked. — Krokodilt? — kérdezte ne- heztefően Erika. — Ez egy nagyon kedves krokodil lesz — mentegetőzött Simf és munkához látott Valóban egy nagyon kedves krokodil született a papíron. — Bandzsa,.— mondta boldogan Erika. — No igen — emelte távolabbra magától a rajzot Simf és oldalradöntött fejjel kacsintott rá. M lindketten büszkék voltak a rajzra. Azaz mindhárman, mert a krokodil is büszke volt magamagára s arra kérte Simfet, a bal első mancsába rajzoljon egy virágcsokrot, mert időnként szeretné fölköszönteni magát. Ilyenkor — mondta — majd átteszi a csokrot a jobb mancsába és talán meg is hajol önmaga előtt, bár még e művelet végrehajtásáról nincsenek pontos elképzelései. Kapott hát egy virágcsokrot. — Tulipántkát is rajzolj bele — mondta Erika és Simf belerajzolt hármat is. Később Erika egy halat kért. — Delfint, cápát vagy pontyot? — nagyképűsködött Simf, mert azt gondolta, halat rajzolni pofonegyszerű. — Halat! — mondta Erika. Simf háta feszülő ív a papír fölött. Erikáé is, pedig ő csak nézi, hogyan születik a hal. Hal? — Ez egy bomba — mondja Erika. — Nono — tiltakozik Simf — idenézz! A bomba csúcsára szemet rajzol, szájat, kopoltyút. — Jaj, pislog — tapsol Erika. Valóban, a bombaforrra hal pislog, kacsingat, bíztatja Simfet. Ö meg, mint egy fenomén, uszonyokat rajzol a halnak, hátuszonyt, hasuszonyt oldal- uszonyt, pótuszonyt, pikkelyeket és megkérdezi a haltól: — Kezet akarsz? A hal rázza a fejét — Akkor mivel fogsz kezet? — kérdezi Erika. — Az uszonyommal — mondja mély hangon a hal és nyújtja az uszonyát A bombaforma hal is beköltözött Erika fiókjába a reteme. tesz meg a kancsal krokodil mellé s nemsokára odaköltözött az úthengerrel szétlapított farkas is. • ^ ^ ^ ^ ■%* ' , Prokszo László rajza is ii■■■ Mii I Mil M 4M; i ii si-M/ i i‘ííAí>$55í:;ííí::?í^?sy^Avíxríf^Aí^íWAvASWíííí^WííWry^iSWrrx^ííííVíSA’íí^^wK^Wv:
