Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-25 / 353. szám
Baráth Lajos AFFÉR Az üzemvezető előtt tulajdonképpen mindent tagadtak. A két Bugony csak a maga igazát hajtogatta. Elsősorban Jóska tagadott: hogy ö nem kezdeményezett semmit, csupán azért vágott Balázshoz egy kődarabot, mert feltehetően rokonok, s mint ilyennel, joga van viccelődni. Bugony Balázs — sűrű, erős férfi — keveset beszélt, de minden szava határozott volt. kicsit sértő is. — Méghogy rokon ... — Bugony, Bugony ... — vörösödön belő Jóska, s mint aki segítséget remél, ránézett az asztal mögött ülő főnökre. Az meg csak' éppenhogy kilesett vörösesre gyulladt szemgödréből. — Hallgasson — mordult Jóskára. — Most emez beszél ... No, beszéljen, Balázs... — valami titkos, megfoghatatlan szál kötötte ehhez a másik Buganyhoz, aki két hónapja került a keze alá, s a közeli aknán jólkeresö, sőt jónevű aknász volt. „Hogy ezt is mért hozzám verte az isten, ha mór egyszer megbolondult, s parancsolgatás helyett a tró- gerolóst választotta”. — Nem rokonom ... — Engem nem az érdekel. Arról mondjon már valamit, hogy mért ütötte le ezt az embert ... — Neki jobban kell tudni... — No, most akkor maga beszéljen. — Méghogy én tudom, mért ütött le? Leütött. Egy ökörnek elég lett volna — és az állát simogatta. —- Szóval, semmit se tud. Az isten csapná magukat a ... — Talán, az öcsém .. . Mert neki volt ''ele baja. Még a Somlóin .. . — Akkor ő számoljon! Fájdalmasan keserű mosoly jelent meg Bugony Jóska arcán. — Az még nálamnál is nyá- picobb! — s kicsit előbbre lépett, hogy kifessen vékonysága. — Akkor mi az istent kötek- szik? — állt fel az üzemvezető. — No, a mai napra írassanak maguknak üdülőt. . . Végeztem. Tudta ö nagyon jól, hogy Bugony Jóska mért kötözködött névrokonával. Ho valakiből egyszer szakvezető aknász lesz, annak már nem olyan a szaga, mint o többinek. S vissza nem fogodnák maguk közé, ha megfeszül, akkor se. Ha valaki élcsoport ügyvéd? Vagy volt főkönyvelő, oki sikkasztott? Annak még a talpát is letörlik műszak végén, napközben meg rádolgoznak. De akiből egyszer . . . Aki otthagyta az övéit és rézlámpás aknász lesz, azBárdosi Németh János Mecseki séta A viola-kék ég alatt a napban emelődik a város, zöld tetöjén a dómnak táncol a fény, négy kucsmás-tomya alatt apróka utcák futnak, s mint egy balkáni film-szalag a sziklás hegyoldalban bivaly-fekete tehén legel, körben a gyárak barna kendője leng, vékonyan, ezüst-patakként csorog a déli harangszó, párája arcomat éri s egy percre mintha boldog is lennék. Szatyor Győző metszete Csorba Győző Párbeszéd karácsony táján zal a magafajtái végeztek. S he nem Bugony Jóska, hát más valaki, beleköt, követ vágnak hozzá, ráejtik a gerendát a kezére, a fűrészével szöget vágnak ... Szóval, elüldözik a maguk köréből. A két Bugony együtt buszo- zott be a városba. Míg utaztak, meg nem szólaltak volna. Bugony Balázs néha rálesett névrokonára, s tán sajnálta is, hogy akkorát ütött. S még azért is megesett rajta a szíve, mert olyan nagyon soványka volt. Szinte száraz. Igaz, jó öltöny volt rajta, de semmit se ért az. „Tehénre húzhatnak'gatyát ..." Fejében az motoszkált: miért ilyen az ő fajtája? Ez a szerencsétlen, lehetséges, hogy már tizennégy évesen a bányában urasáqiskodott S talán cipője se volt. S ha megütötte az aknász, hát meghajolt, s otthon elhallgatta az apja előtt. Méq az is megverte volna ... Most meg? Mit tett ő az öccsével? Éppen mert névrokonok voltak, hát istápol- ta. Ha kimaradt, megértette: húszéves leqény, elmaradt a lánynál .. . De ezt így a szemébe nem mondhatta. Tréfásan rávert a hátára: „Hát, rokon, jó lesz az, hogy te csak egyszerűen nem jelentkezel sihten?” Csak nem ezeket a valóban rokoninak szánt nyakleveseket sérelmezte? Végre o Jóska szólalt meg: — Tényleg, nagyon fájt az a kő . ..? — Nem! De a pofon? Restellkedve elfordult. — Hát... ritkán kap ilyent az ember .. . — Máskor a hülye vicceidet . . . Jóska arca felderült. — Rendes 'agy te. Egy fél- decrt megihatnánk együtt. Itt, a sarkiban. — Megihatunk! — nyújtotta meg a beleegyező szót Balázs. — De én fizetek. Igen, a forkas. Hót ökelme nem a legszebbre sikerült. A fogsora az gyönyörű volt. Mint a fűrész. De a teste, a teste bizony egy kicsit ellapult.- Erre ráment az úthenger - mondta Erika.- Jaj - szisszent föl o farkas. Gyorsan bekötözték, injekciót kapott meg aszpirint. Meg is gyógyult azonnyombon. Csattogtatta a fogát és őzt mond to:- Én vagyok a világ legszebb, legegészségesebb farkasa. És hát persze, hogy ő volt.- Te olyan gyönyörűen rajzolsz — mondta Simfnek elér- zékenyülve Erika. Utolsónak a csánk nélküli, szögletes ló költözött be a kislány fiókjába- Milyen állatot a legnehezebb rajzolni? - kérdezte Simfet Erika.- Lovat.- Akkor rajzolj nekem egy lovot. m Hi-hú, fészkelődött Simf, méghogy lovat, de mit tehetett, nekilátott, A fülén kezdte. A fül szép is lett, de ami az egész lovot iHeti, meglehetősen szögletesre sikerült.- Ej-haj — mondta Simf —. nincs csánkja.- Ennek?! - méltatlankodott Erika. — öt csánkja is van. Gyönyörű öt csánkja. És nézd — Egyszer te, egyszer én! — Pedig te ... te aknász voltál Somlón. — Az! — Azok igen rátarti emberek. — Azt hiszed? Mind az? — Az már igaz! — törölte meg a száját, s nem is figyelte, hogy marja-e a gyomrát a lecsúszó ital. — Nem mind ... Pajtikám, nekem elhiheted! — Nem! Bizisten, hogy nem, pajtikám ... — s el is hallgatott nyomban. Talán még meg talán sértődni a „pojtikóm"-ért. Hallgattak. A két Bugony arca semmit se árult el. Sem a sértődést, sem a félelmet. Kiitták a másik pohár italt is, s amikor Jóska elindult az újabb „munícióért" — ahogyan tréfáson megjegyezte. — a másik Bugony felsóhajtott. Két hónapja, hogy egyedül issza meg a pálinkáját. A régiek — beosztott aknászoi — elkerülik, köszönését is csak éppenhogy fogadják. S a friss cimborák? Nos, azok sem barátkoztak vele. Tulajdonképpen ez a Bugony Jóska az első, aki .. . —• No. igyunk! — állt meg előtte o másik. — Hát, szervi z. rokon! — Szerbusz, pajtikám . . . Kis szünet utón. — S hát tényleg, lehetünk mi rokonok is ... Bugony Jóska nevetett. — Aligha. Mi Erdélyből keveredtünk ide, még a harmincas években. — Én meg a Felvidékről. — Az messze van egymáshoz. — Messze . . . Dehát akkor mért mondtad . . . lent. Amikor... amikor kötekedtél. — Csak mondtam. Valamit mondani akartam. Kellett mondani valamit. Nincs igazam? — Az öcséd miatt? — Az öcsém miatt? Legmilyen peckes és milyen szépen fut. A ló hátracsapta o fejét és körülszáguldotta a papírt. Csak úgy porzott a lába nyoma. A ztán Simf nagyon sokáig ne:n találkozott Erikával. Utazni kezdett, végigszáguldozta a világot. Jött és ment, ment és jött. futott és szaladt, járt és kelt. Egy helyet keresett, ahol majd tüzet rak. melengeti a kezét és őzt kiáltja: boldog vagyok! Rakott is tüzet, melengette is a kezét, de kiáltani csak azt tudta: jaj, de boldogtalan vagyok! Jaj, de keveset tudott Simf arról, mit kell tennie az embernek, hogy egyszercsak szétkiálthossa a bologvogyokot. így hót utazott. Kelő nopjait mindig más hegyek dajkálták, nyugvó napjait mindig más hegyek temették. Jött és ment ment és jött, futott és szaladt, járt és kelt. S ahogy így bolyongott, kuj- torgott, csavargott, lerajzolt magónak mindent, amit látott. Hegyeket, házakat, templomokat, madarakat, kengurukat és sörényes hangyászokat. Eleinte nem nagyon ismert volna rá senki, hogy mit ábrázolnak a rajzok, de aztán Simf megtanult rajzolni. Pompás krokodilokat rajzolt és pompás halakat meg pompás farkasokat és igen-igen pompás lovokat. Pompás, pompás, pompás utóbb már hűség pénzt se kopott. Nem szeret oz dolgozni ... — Mert visszakerültem? Le, a lapáthoz! Mi? Bugony Jóska a kocsma sarkába menekítette a tekintetét. — Nem is tudom ... Néha az embernek viszket a tenyere... — Az aknászra? — Nem! Az kell. Ugyan úgy, mint a lőmester, meg oki fizeti a bért. Csakhát.. . Csakhát . . . annyian ... olyanok lesznek! Bugony Balázs megértette a másikat. — Megmondhatnátok neki, szemtől. — No, akkor vehetném a kabátom ... — Mindet csak nem zavarná el ... az olyan. Ezen meg Bugony Jóska gondolkodott el. — Ez is igaz. A teremtésit, pajtikám. Erre még nem is gondoltam. Bizonyisten! — Pedig erre is gondolhatnál. — Nem szeretek gondolkodni ! — Hát ez a baj! — s megfogta a vékonyka embert. — Most majd én hozok... — Az aknászok nem fizetnek. Ez már szokás. — Nem vagyok én aknász.. S még ha az is lennék? Vagy rokonok vagyunk, vagy nem! No! Akarod? — Akarhatom ... — olyan gönyörködve nézett szét a piszkos, bűzös kocsmán, mintha a Paradicsomban len ne. Hogy mi tette ilyen színessé Bugony Jóska perceit? Ezt ő tudta a legkevésbé. Az újkeletű rokonság, méghogy ö egy —- még ha lebukott is — igaz szakvezető aknásszal pálinkázik. Esetleg maga a pálinka? Dehát Bugony Jóska nem szeretett gondolkodni, ezt maga is megmondta. mondogatta Simf és egyszerre csak úgy érezte, hogy nem jelent ez a szó semmit. Semmit, semmit, semmit S ekkor keveredett vissza a régi asztalhoz, a régi szobába, ott találta a régi ceruzákot, a régi papírokat és benyitott hozzá Erika. Azzal, hogy „sírnak". És, mondom, Simf rögtön tudta, kikről van szó.- Mert egy társ kell nekik - mondta Erika. A krokodilnak egy krokodil, a halnak egy hal, a farkasnak ...- Értem — rikkantott közbe Simf (pedig dehogy értette) és megragadta a ceruzát. Erika gyanakodva nézett a krokodilra.- Ez nem bandzsa - mondta. Simf fölpillantott.- Nem - mondta és érezte, hogy a mellkasát nyomja belülről valami.- Tulipántkája sincs.- Nem kérte — suttogta Simf.- Egy szót se szólt. Talán nem is tud beszélni. A nyomós odabent. És a halnak nem volt se pótuszonya, se mély, se magos hangja, árván karcsúskodott és izmoskodott a farkas, s a ló, a ló meg, nézd, csánkokkal, kényes hajlatokkal ékes, betont sörénnyel lobogó.- Szépek — mondta Eriko szomorúan. Simfnek csak úgy döngött a szive. Legalább egy szólalt volna meg, legalább egyetlenegy De a pompás rajzok meg se pisszentek.- Retemeteszt is - kérte Erika. És Simf izzadt és reszketett, vonalazott és satírozott. De semmi, semmi, semmi. Ez nem retem etesz.- Bejártam a világot — mentegetőzött —, de seholsem láttam retemeteszt.- De hiszen te rajzoltad Nem emlékszel rá?- Dehogynem — mondta Simf, dömm-dömm, a szíve - de mostmár nem tudok, láthatod, nem tudok retemeteszt rajzolni. P rika szelíden kivette a “ kezéből a ceruzát, kacskaringókat húzott, egyeneseket, görbéket és nicsak, egyszerre ott volt a másik reteme- tesz, a vidám szemével, a szomorú szemével, oz alvásra használatos szemével, a kacsintás szemével, a mosolygós szájával, a fütyÖrésző szájával, a lebiggyesztésre alkalmatos szájával, a rengeteg kezével s a hetvenkét lábával.- Odanézz - kiáltott Eriko -, retemetesz! Dömm-dömm, dobogott Simf szive, dömm-dömm, dörömbölt szomorúan. Mostmár tudta, hol kellett volna tüzet raknia. APA Az égnek, földnek, megcsupált világnak eszébe se jut, hogy cifrázza e nyomorult pisla időt, e fél-halált. FELNŐTT GYERMEK Hát régen?... földiszelgenek bennem a káprázat-napok, hát régen?... hogy pompázhatott kőd, sár, éj, nap, nyirok, hideg? MÁSIK FELNŐTT GYERMEK APA Pedig pompázott. — Ha kölyökmagamnak engedem kezem, ma is még köztük, s mintha csak... Úgy volt, igen, s a fény mögött mi álltunk: én, ti, s lelkesen mi festettünk rá álmokat. m A I // •• • J ff Nyűgös idő Csöpög az idő orra nedvedzik hályogos szeme félhülye-forma aggastyánként motoz a hűvös venyigéken mint vén szülő aki nehéz gyermek-kenyéren retteg mulasztani s kijár a leveleden kertbe is hogy falat kenyerét érdemeden ne kapja sohanap és noha fázik szédül csak nyög hajlonq topog keze jegesre kékül de hajtja a dolog — Pákolitz István Betlehemes Maka/ Ida Kialvó tükrök... Elfelejtettél. Elmosódtam. Kontúrjaim csak sejtenek. Nem veri vissza vizek arca. Sók marták szét emlékemet. Ha fölfénylenék olykor éjjel ködös féléber-félálmaidban (holt szeme bedeszkázott házban) kialvó tükrök mélyén villanok: magamnak elfelejtett árnya. A szalmával bélelt facipök katonás glédában álltak a gangon Csizma-viselet csupán az ácsmestert vagyis a Kisded apját alakitó mimest illette — dángobált is a legény viseltes-foltos lötyögős kölcsön-lábbelijében de legalább nem érte szó a ház elejét Benn a nyitott kéményü konyhában strimpflis kapcás kócbajszos pásztorok szakállas koronás háromkirályok és berliner kendőbe bugyolált angyalok zengedeztek párát lehellve: STI-ILLE NACHT HEI-LIGE NACHT majd frissebb danára gyújtottak: SZÉPJEL ES SZÉPCSILLAG SZÉP-NAPUNKTA MAD A ládafiabeli Penészles Kétkrajcár-t levonás és elismervény nélkül vette föl a társulat direktor-narrátor-menedzsere — jónéhány hajlékban úgyis csak holmi ISTENFIZESSEMEG-tiszteletdij potyorászott báránybörkucsmájába Az előadás utáni tipródásban csukott szemmel is megtalálta mindenki saját elidegeníthetetlen klumpáját a még repedés nélküli újat éppúgy mint a dróttal kötözöttet vagy vaspántosat Vizkereszt múltával se csitult az izgalom: vajon az Oregpásztor esetleg a fejszés Szentjózsef a Föangyal avagy a Szerecsenkirály csinálta e élethübben és hány új szereplő lesz a jövő évadban mert az angyalok ugyebár férjhez is mehetnek n-tán megházasodnak a háromkirályok
