Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-25 / 353. szám
e Dunámuli fíqplo 1975. december 25., csütörtök Művelődési központ — közadakozásból Lvov-Kertváros negyedik karácsonya A felszabadulás utáni hazai városépítés aligha mutat fel hasonlót: egy tervidőszak alatt egy városrész felépítését. Pécsett ez majdnem megtörtént. Lvov-Kertváros felépülhetett volna a negyedik ötéves tervidőszak alatt. Ha nincs egy esztendő késés. 1971-ben szinte a mélyponton volt a pécsi lakásépítés: a tervezett 869 helyett csak 614- et lehetett megépíteni. Már a Kertvárosban kellett volna építkezni, de az éppen elkészült új épületterveket el kellett vetni és váratlanul igen komoly alapozási problémák jelentkeztek... A helyzetet a Szigeti városrész mentette meg: a Kertvárosba tervezett lakások ott' épültek. Ha ez az esztendős kiesés nincs1, mos# azt írhatnánk: az eredeti kertvárosi program a tervidőszak végére megvalósult! A városrész építésének előzményei egy évtizeddel 'korábbra nyúlnak. Tóth Zoltán, a Városi Tanács építési osztályának vezetője mondja: — A 60-as évek elején volt már kezdeményezés a régi Kertváros családi házas bővítésére, de jött a váltás a városfejlesztésben, ami a „sza- logváros-koncepcióval'’ való szakítás kezdete volt. Egy vizsgálat a Kertvárostól délre jelölt ki gazdaságosan, szanálásmentesen beépíthető területet. Az első beépítési terv 1968 júliusában készült el, s ezzel egyidejűleg kezdett dolgozni a PTV — az esedékes panelváltás miatt — az új panelterveken. A panelváltást nem lehetett időben végrehajtani, mert a tervező és a kivitelező nem tudott közös nevezőre jutni, de 'közben „beütött" az új gáztörvény is, amely egyenesen megtiltotta, hogy panelépületekbe belső konyhákat tervezzenek. Mindent elölről kellett kezdeni. Mindazonáltal 1972. január 20-án hírül adhattuk: Kertvárosban megtörtént az első panelemelés. December 22-én pedig a megkezdődött beköltözések kapcsán azt jelentettük, hogy a Júlia utcában megvolt az ünnepélyes kulcsátadás. Az idei a Kertváros — most már Lvov-Kertváros — negyedik karácsonya. Az új városrész tulajdonképpen nem nagy. Legnagyobb hosszúsága kb. 1 kilométer lesz, szélessége pedig alig 500 méter. E területre három szakaszban 4748 lakást terveztek, de 768 már „utólag", az ún. nyugati bővítésként jött hozzá, a volt lőtér területén. Itt ténylegesen távolságok sincsenek. Ezért is lehetett saját üzleti negyedet, bevásárló-központot kialakítani. • De térjünk csak vissza az 1972 január előtti időkhöz, amikor „mindent élőiről kellett kezdeni". A Kertváros-sztorit Tillai Ernő Ybl-díjas építész folytatja: — Az I. szakasz kiviteli tervére és a II. szakasz beruházási programjára összesen 3 és fél hónapot kaptunk Dénesivel. A cél az volt, hogy újként ható épületek jelenjenek meg a Kertvárosban. Ugyanakkor olyan feladattal is meg kellett birkózni, amit az új lakásrendelet állított elénk. A meglévő elemekkel úgy kellett mesterkedni, hogy a kétszobás lakások maximális alapterületét sem lépjük túl, de ne csússzanak a másfeles kategóriába sem. A kisszobák végfalelemét 15 centiről 8-ra vékonyítottuk az ötszinteseknél, megszüntetve tartófal-jellegét. A középmagas házaknál más megoldáshoz kellett nyúlni. A belső falat kellett érintetlenül hagyni, s a külsőt vékonyítani — üvegfallá. Az üvegfal melletti nyitott loggiával együtt jelentkező gyengülést nem bírta volna el az épület. A loggiát kellett tehát merevíteni és így született az a kivágás, amiről hamar elkeresztelték az új épületeket tévé-házaknak. Az alagútzsalus fogadószintekbe is sikerült lakásokat tenni, de erre nem vagyunk büszkék. Nagyobb laksűrűséget, zártabb beépítést voltunk kénytelenek tervezni. A tömör beépítés elvette a területet a még szükséges dolgoktól. Klub, mozi, könyvtár — ilyen és hasonló, államilag megtervezendő dolgok itt nincsenek (másutt sem!), s a lakosság ilyen tekintetben valahogy magára lett hagyva. Színesebb, változatosabb a kertvárosi kép, mint más városrészeinké. És a színt itt szó szerinti is lehet érteni. De úgy is, hogy itt nincsenek ameddig a szem ellát, unalomig ismétlődő egyforma házak. Az épületsorok szeszélyesnek tűnő rendszerezettséggel töredezettek és a változatosság szemmagasságban is uralkodó jelenség: a pucér lábazatú épületek mellett vannak műkővel, fával burkoltak is. összességében emberközelibb ez a városrész. Gyakori viszont a vád: any- nyira sűrű a beépítés, hogy alig van helye a zöldnek. Viszont az eredeti 1267 lakás helyett 3980-nak kellett itt — a szó igazi értelmében — helyet szorítani. így kívánta a gazdaságosság. • Az év elején egy ház lakói hördültek fel egy középmagas épület miatt: elveszi előlük a napfényt. A tervet módosították, az érdekeltek megkapják az „előírásos” napi napfénytartamot. De volt, ahol még nem hördültek fel. Az 1972 karácsony előtti ünnepélyes kulcsátadás színhelye Halász Ede szakoktató szövetkezeti lakása volt a Júlia utcában, Most, amikor a negyedik kert városi karácsony előtt felkeres tűk a házaspárt, az elsőemeleti lakásban, mindjárt erre terelődött a beszélgetés. — Ahhoz képest, hogy új városrész, szerintem nagyon „elavult" azzal, hogy ilyen közel vannak egymáshoz a házsorok — állapítja meg Halász Ede, felesége pedig ezt fűzi hozzá: — Én szomorú vagyok a napfény hiánya miatt. — És mutatja, hogy a nyári napsütés határa a szoba harmadánál van. Ez minden a saját gondról. Halászék mást említenek: — A kisebb gyerekek megtalálják a maguk helyét a házak között a kis játszótereken. Hanem a nagyobbak, azokra ki gondolt? . . . Valóban, gondoltak-e rájuk? A fiatalok próbálnak magukon segíteni. A lakásszövetkezet könyvtárt rendezett be itt a Júlia utcában. A homlokzatot Fürtös-kerámia díszíti, bent pompás olasz csempe borítja a padlót De a polcok most üresek, a „könyvtárt" behúzott függönyök rejtik el a külvilágtél. Valamiféle sörös-lármás „öntevékeny" ifi-klub volt itt születőben, amit rövid úton felszámoltak. Legutóbb a Zsuzsanna utca 19-ben bolydul- tak fel a lakók. Az alagsori lomkamrába települtek be a fiatalok magnóval, televízióval, rádióval Kiment a kmb-s, a házkezelőség a helyszínre, az eredmény pedig: a pinceklub maradt — a gépipari technikum KlSZ-szerve- zetének patronálásával és néhány házbeli szülő felügyeletével. C Mint hajdan Újmecsekalja, most Lvov-Kertváros tűnik olyannak, hogy töbfc) a gyerek, mint a felnőtt. Az apróságok helyzete itt központi kérdés. Az Enyezd utca 10. kapubejáratán olvastuk: „Az ajtót csendesen csukja be, legyen tekintettel az alvó csecsemőkre". De mi van azokkal, akiket már nem lehet otthon védeni a kapucsapkodástól, akik óvodába járnak, de nem ide? Egy óvoda van még kész, a második csak készülget. Vajon nem lehetett válna az újmecsekal- jai „faóvodát” gyorsan áttelepíteni ide? Sok kertvárosi gyerek amúgyis újmecsekaljai óvodába jár. Az óvodai férőhelyhiány tagadhatatlan. Az üzlethálózat viszont szinte teljes (az egy ABC-áruház kivételével!), ami jelentős fejlődés a korábbi, nemritkán többéves lemaradásokhoz képest. És azt sem feledjük, hogy a tervidőszak végéig itt 2897 lakás épül meg — 1460 tonácsi bérlakásként, 666 szövetkezeti lakásként, 300 munkáslakásként, 471 pedig OTP-lakásként. Ezek a számok is szóba kerülnek, amikor Jakab Józseffel, a BÉV III/3 építésvezetőségének „gazdájával” beszélgetünk. — Az a lényeg, hogy mikor érzi magát otthon az ember az új lakóhelyen. Ha minél hamarabb megvannak helyben az üzletek, ha minél kevesebb ideig kell sáron át gázolni a lakásig .,. A kertvárosi beszélgetések során két téma került még terítékre. Az egyik: a „menekülés". Kezdetben nagy volt az idegenkedés, sokan vonakodtak elfogadni a kertvárosi lakáskiutalókat és a DN lakáshirdetései sorában vezettek az ilyenek: „kertvárosi lakásomat elcserélem ...” Miért? Az építési osztályvezető szerint: „Lakótelep a város perifériáján — így indult akkor. Nehezen barátkoztak ezzel az emberek..." Az építésvezető: „Itt csakugyan a város vége vart.,. De 78-ban végleg elmegyünk innen és ha az emberek nem itt, hanem a Siklósi városrészben látják az építkezést, akkor olyan érzésük lesz, hogy beljebb kerültek a városba." És a lakó? „Valamikor sokan voltak az elköltözők, ez igaz, de ma már megritkult a számuk. Jó a közlekedés, az ellátás, otthonosabban érezzük magunkat. Jó itt lakni...” A másik téma kicsit a jövőt érinti. Kertváros szívébe magasházat terveztek. De lesz-e? Az osztályvezető: „Az építkezés gyors befejezése a tízszintesek mellett szól...” Az építésvezető: „Jó, ne legyen magasház. Legyen középmagas, de az feltétlenül más 'legyen, mint a többi...". A tervező: „A csupa öt- és tízszintes épület nagyon merev városképet hozna. Mindenképpen kell valami a fellazítására. Ezért gondoltunk itt is a magasházra. De nem kell feltétlenül 20—25 emeletes, lehet 14—15 emeletes is. De lehet egy kiemelkedő reklám, egy acéltornyon levő óra ... Mindegy, csak masabbra törjön .. Lvov-Kertváros a negyedik karácsonyon csaknem tízezres városrész. Hársfai István Vác jubileumi emlékműve Vác városa méltó emlékművet állított: fennállásának 900. évében önerejéből felépítette azt a korszerű művelődési házat, amellyel a jelennek és a jövő, — elsősorban a munkásművelődés — követelményeinek egyaránt megfelel. CSINNADRATTA HELYETT Vác mai városképében sokféle kor, korszak, stílusirány és az időnként mozgásba lendülő történelem is rendre átadta névjegyét a ma emberének. Látogatói számára az épülő modern városnegyedek éppúgy megkapóak, mint szép, tágas barokk terei vagy ódon utcácskái a régies hangulatú kovácsoltvas lámpákkal; vagy ba- rokk-szobros hídjával a történelmi leheletű Duna-parton, De lenyűgözöek a fejlődés nyomai, a régiek mellé települt új üzemek sorában is. (Fonógyár, Forte gyár, DCM, Hajó- és Darugyár, Chinoin, Taurus gumigyár stb.) Vác gyárvárosiért. Lakóinak száma 33 000, a bejáró munkásoké naponta mintegy nyolc-kilencezer. Kulturális élete — a képzőművészet, a zenei élet eredményeivel — nemcsak a Duna-kanyar vidékén ad híreket magáról. Mindehhez, (sok egyéb mellett) már csak egy modern művelődési központ hiányzott. Erről Vác város Tanácsának elnöke, dr. Lukács Ferenc így nyilatkozott, amikor felkerestük: — Azt mindenki elismerte, hogy egy ilyen ütemben fejlődő városnak a közművelődése a volt katolikus legényegylet épületében és egy moziban tovább nem tűrhető . . . Új, korszerű művelődési központ kell, enélkül mégsem lehet a város. De valahogy mindig kimaradt a költségvetésből ... Legutóbb azután megfogalmaztuk azt hogy a város fennállásának 900. évfordulóján — „csinnadratta" helyett — építsük fel a művelődési központot: ezt adjuk a városnak — emlékmű gyanánt ... A MEGVALÓSULÁS ÚTJA 1971—72-ben nekiláttak az előkészítésnek. Pénzt nem adtak rá, így megállapodásokat kötöttek az üzemekkel, gyárakkal az építés költségekhez való hozzájárulásra, megajánlá- sos alapon. 1973-ban szanálták és előkészítették a terüje- tet. Építési kapacitás egyelőre nem volt, így szerződést kötöt- tek a KISZ-sze! egy építőtábor kialakítására: ők októberig elkészítették az alapozást, a vállalat pedig folytatta... — Mennyibe került és hogyan alakultak ki a társadalmi hozzájárulás arányai? — A teljes összeg 36 millió lett volna ... A tervek elkészítése után ez 56 millióra módosult, jelenleg 69 milliónál tartunk ... A tanács 5 millió forintot, a megye 9 milliós hitelt adott, aminek a visszafizetését 1975-ben elengedték. Négymillió forint társadalmi munkát végzett a város lakossága; a vállalatok, gyárak, üzemek 38 millió forintot adtak össze: általában 2—7 millió közötti arányokban. Valamennyi termelőüzem, vállalat hozzájárult. Sokan kis összegekkel: például az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat (egy eladójuk dolgozik a városban!) és az OFO- TÉRT üzlet 50—50 ezer forinttal... A vendéglátó vállalat egymillióval. Szocialista brigádok felajánlásaiból tavaly 670 ezer, az idén 1,3 millió forint jött össze az építési alapra. Valamennyi vállalattal (a kivitelezőkkel is) szocialista szerződést kötöttünk, amit az igazgató és a párttitkár írt alá ... Ezzel az új intézmény elkötelezte magát arra, hogy szolgáltatásaival elsősorban a munkáskultúra emelésére hivatott. Annál is inkább, mivel ez intézmény fenntartását is közösen vállalják majd: állami költségvetésből és a nagyüzemek hozzájárulásával. VILÁGOS KONCEPCIÓVAL Venesz Ernő, művelődésügyi osztályvezető: — Szép? Korszerűül... Ez a legfontosabb. Kalapot emelhetünk a váci üzemek, vállalatok előtt. Nemcsak megértették a KB közművelődési határozatát. tettek is érte, a megvalósulásáért. Persze mi sem úgy mentünk hozzájuk, hogy „adjatok, adjatok .. hanem tiszta, világos koncepcióval: konkrétan mit tudunk mi cserében adni a munkásművelődés közös céljának teljesítéséhez. Mindemellett ezek az üzemek munkahelyi népművelőket állítottak be; sok millióval óvodákat építettek, (Vácott csaknem száz százalékos az óvodai ellátottság), és lassan általánossá válik mindenütt az a szemlélet, hogy nemcsak dolgozni, élni: művelődni is kell, szocialista módon ... Oláh Ferenc igazgató a házigazda örömével kalauzol végig az új, berendezésére váró épületen. Hosszan sorolhatnám, mi minden található itt ezen a több, mint 3000 négyzetméter hasznos alapterületen. Tizennyolc különböző kisebb-na- gyobb terem, klubszoba, szakköri helyiség (egy részük ej- választható-szétnyitható); előadótermek, tánc-próbaterem, műtermek; technikai szakkörök övezete, nyelvi labor; „csendes klubövezet", olvasóterem stb. várja majd a látogatókat. Részletezésük helyett néhány fontos tapasztalatról: Valamennyi zugából a célszerűség, az épület előre megtervezett funkciója: a munkásművelődéshez nyújtandó szolgáltatósok fő feladatköre sugárzik. Belső térkiképzésében pedig nem a „kacsalábon forgás" dominál, hanem az egyszerűség eleganciája. Mindez hogyan volt lehetséges? A tervezés első pillanatától az utolsóig a felelős tervező együtt munkálkodott, állandó kapcsolatban állt a népművelővel, az intézmény igazgatójával. És még valami: Vác közművelődésének távlati terveit már az új intézmény működésére alapozták. NYUGODT LÉLEKKEL... Az emlékmű készen van. S ahogy elnézem, állandóan fülembe cseng az, amit a művelődésügyi osztály vezetője mondott: 20 év múlva is tiszta lelkiismerettel, nyugodtan szeretnénk végigmenni a város utcáin ...
