Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-25 / 353. szám
1975. december 25., csütörtök Dunántúli napló 7 Beszélgetés dr. Jerszl Istvánnal, a Megyei Pártbizottság titkárával, a pártépítés időszerű kérdéseiről Az 1975-ös esztendő kiemelkedő jelentőségű volt népünk egésze számára. Ebben az évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, az év első negyedében került sor pártunk XI. kongresszusára: országgyűlési képviselőket választottunk, a közelmúltban ért véget a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. Ezek a nagyjelentőségű események fokozták az emberek közéleti érdeklődését, növeli a politizáló kedvet. Nőtt a kommunisták példamutató és mozgósító ereje, fokozottan érvényesült felelősségük. Erről a példamutató és mozgósító szerepről, erről a fokozott felelősségről, a párt, a párttagság előtt álló legidőszerűbb feladatokról beszélgetett dr. Jerszi Istvánnal, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkárával Békés Sándor, lapunk főszerkesztőhelyettese. Hegfelelni a követelményeknek — A XI. kongresszus a fejlett szocialista társadalom építését tűzte ki célul. Ez azt jelenti: magasabb szintre kell emelni a munkát, hisz a feladatok összetettebbekké bonyolultabbakká, sokoldalúbbakká lettek. Milyen kötelezettségeket ró mindez a ma kommunistájára? Mire kötelezi öt a párt, melynek önként lett tagja, és mit vár el tőle joggal a legszélesebb közvélemény? — A párt vezető szerepének erősítése és továbbfejlesztése a megváltozott viszonyok szükségszerű következménye. A párt azonban csak akkor tudja betölteni hivatását, ha tagjai — akikből összetevődik —, egyénenként is megfelelnek a párttal szemben támasztott magasabb szintű követelményeknek. Ezt a magasabb szintű követelményrendszert a Politikai Bizottság 1972. évi novemberi határozata tartalmazza, melyet a XI. kongresszus is elfogadott és a Szervezeti Szabályzatban rögzített .......... A Magyar Szoc ialista Munkáspárt önkéntes harci szövetség: soraiba tömöríti a magyar nép leghaladóbb erőit, akik a munkásosztály szocialista eszméit és céljait maqukévá teszik, megvalósításukért küzdenek...” A párt elvárja tagjaitól, hogy sajátítsák el a marxizmus—leninizmus alapjait, rendszeresen fejlesz- szék politikai tudásukat műveltségüket; védelmezzék a párt eszmei-politikai-szervezeti eavségét. Következetesen szolgálják a szocializmus ügyét, mutassanak példát a munkában: tartsák be a pártfegyelmet, államunk törvényeit. Le- qyenek őszinték. Harcoljanak a bírálat elfojtása és az önelégültség ellen; erősítsék a pártnak a tömegekhez fűződő kapcsolatait... — A Politikai Bizottság, mint ismeretes, 1972-ben szabályozta a pártba való lelvételek ütemét, s bizonyos megszorításokat léptetett életbe a szociális összetételt illetően. Ennek a határozatnak a szellemében folyt idén is a pártépítő munka. Mik a tapasztalatok? Milyen ütemben nőtt pártunk tagjainak száma Baranya megyében, s ezen belül megfelelőnek mondható-e a munkások és fizikai dolgozók aránya? — A Politikai Bizottság 1972. novemberi és az 1974. júniusi határozatában szabályozta a pórtépítő munka legfőbb kérdéseit. Az elmúlt években ezek alapján végeztük mi is ezt a munkát, ami eredményesnek mondható. Ez évben mintegy 800 fő felvételére került sor a megyében. A felvettek 77 százaléka munkás, ezen belül 59 százalék a szakmunkás. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy pártunkban a fizikai munkások arányának alakulása nem statisztikai, hanem igen fontos elvi-politikai kérdés, mert a párt munkásjellegének Életünk minden területén erősödjön a párt vezető szerepe, összeforrottsága népünkkel a tagság szociális összetételében is ki kell fejeződnie. A fentiek azt bizonyítják, hogy a megye pártszervei és szervezetei jól értik a tagfelvételi munka új követelményeit, azt eredményesen valósítják meg. Egyes helyeken azonban indokolatlanul magas munkásarányra törekedtek, így kevés figyelmet fordítottak a kiemelkedő munkát végző értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjainak párttaggá nevelésére. Szükséges kihangsúlyozni, hogy nem volt és ma sincs tag- felvételi zárlat a nem fizikai munkás kategóriák vonatkozásában. Közülük is fel lehet sőt kell venni azokat, akik megfelelnek a Szervezeti Szabályzatban lefektetett magasabb követelményeknek. Az 1975-ben felvettek 2/3-a 30 éven aluli és közel 1,/3-a (28 százaléka) nő, s ezt az arányt még tovább kívánjuk javítani. A felvett 30 éven aluli párttagok 80 százaléka KISZ-tag és 72 százalékának egyik ajánlója a KISZ taggyűlése volt. Az új párttagok 98 százaléka huzamosabb idő óta végez kiemelkedő társadalmi munkát, s a beosztásukból eredő munka végzésében is példamutatáak. öntisztulási folyamat — Nyilvánvaló, hogy a megszorítások egyetlen célt szolgáltak: a minőségi összetétel javítását. De az is nyilvánvaló tény, hogy fizikai munkás volta senkit sem tesz automatikusan alkalmassá a párttagságra. Milyen eredményeket könyvelhetünk el a párttaggá nevelés terén? Es milyen tapasztalatokról adhatunk számot az úgynevezett intézményi alapszervezetek pártépitő munkájával kapcsolatban? — A munkáslét automatikusan valóban senkit sem tesz alkalmassá a párttagságra. A fizikai dolgozók soraiból épp úgy, mint az értelmiségiek és alkalmazottak köréből azok kerülhetnek felvételre, akik megfelelnek a követelményeknek. A megfelelő munkásarány biztosítása mellett célszerű foglalkozni a tudományos élet, a művészet, az igazságszolgáltatás, az oktató-nevelő munka, valamint a termelőmunkával közvetlen kapcsolatban lévő közgazdasági és műszaki területen dolgozó értelmiségiek és alkalmazottak legkiválóbbjainak párttaggá nevelésével. A felvételre jelentkezőkkel szemben az új, magasabbszin- tű követelményrendszert az alapképzettségnek megfelelően differenciáltan kell alkalmazni. Nem lenne helyes azonos mércét alkalmazni például egy szakmunkásképzőt vagy középiskolát végzett szakmunkás és egy középfokú politikai végzettséget is jelentő egyetemet vagy főiskolát végzett fiatal értelmiségi esetében. Az utóbbinak kétség kívül előnye van a politikai, szakmai és általános műveltség vonatkozásában. Éppen ezért a vele szemben támasztott követelményeket ezek alapján kell meghatározni. — Kilépések, törlések. Ezt sokan kényes témának érzik, pedig nem az. A kilépés nem szakítás — csak annak beismerése, hogy nincs valakiben elég erő a párttagsággal járó kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez. Hogy alakult tehát Baranyában a kilépések, törlések száma? Másszóval: megfelelőnek mondható-e az öntisztulás folyamata? — A párttagokkal szemben támasztott követelmények növelése nemcsak azt jelenti, hogy emeltük a felvételeknél a mércét, hanem természetszerűleg a meglévő párttagokra is vonatkozik. Közismert, hogy senki sem születik kommunistának csak azzá lehet, ha maga is akarja és a kommunista közösség is segíti ebben. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy nem mindenki válik kommunistává, aki belép a párt soraiba. Vannak emberek, akik időközben kikerülnek a pártból, megszűnik párttagságuk. Ennek különböző okai és formái vannak. A kilépés és törlés természetesen csak azoknál vethető fel, akik önhibájukból nem tesznek eleget önként vállalt kötelezettségeiknek. Pártunk védi az idős, beteg elvtársainkat, akik több évtizeden keresztül példamutatóan dolgoztak, de előrehaladott koruk, vagy megromlott egészségi állapotuk miatt már nem képesek aktív tevékenységre. A pártba való belépés önkéntes, ebből egyenesen következik, hogy lehetőség van az önkéntes kilépésre is. A kilépésnek sok oka lehet. Sokan kívülről szemlélve könnyebbnek vélrk a pórtmunkát, mint amikor már párttagként tevékeny- kedniök kell a mozgalom érdekében. Előfordul, hogy valamilyen személyes érdek, előléptetés reménye, vagy rábeszélés eredményezte a belépést. Ilyen esetekben önkéntelenül felmerül a kérdés: meggyőződés nélkül mit ér a párttagság? Minden pártszervezetnek elő kell segítenie, hogy meggyőződése ellenére senki se legyen párttag. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a kilépést nem követi egzisztenciális hátrány. A különböző funkciókban nem azért dolgoznak emberek, mert párttagok, hanem azért, mert arra a munkára, beosztásra megfelelnek. Ez az elv egyben védelmet is nyújt pártunknak a karrieristákkal szemben. A törlésre akkor kerül sor, ha a párttag saját hibájából, figyelmeztetés ellenére nem teljesíti a párttagsággal járó kötelezettségeit. Nem vesz részt az alapszervezet munkájában, nem fizeti a tagsági díjat, vagy nem tesz eleget át- jelentkezési kötelezettségének. A kilépési szándékot a párttag írásban bejelenti, viszont törlési határozatot csak a taggyűlés hozhat, illetve hagyhat jóvá. Vissza-visszatérő kérdésről szeretnék szólni akkor, amikor hangsúlyozom, hogy a szervezeti élet elhanyagolása, a tag- díjfizetés elmulasztása nem kizárási indok, hanem törlést igényel. Megyénkben ez évben mintegy 170 fő került ki a pártból kizárás, kilépés vagy törlés útján. Ez nem magasabb mint a korábbi évek átlaga. Az öntisztulás folyamatát egészségesnek és reálisnak tartjuk, de ezalkalommal is ki szeretném emelni: azért, mert valaki nem alkalmas a párttagságra még lehet becsületes ember, olyan aki a számára megfelelő körülmények között segítheti ügyünket, céljaink teljesítését. A pártból kikerült embereket nem megbélyegezni kell, hanem segíteni és kisebb-na- gyobb társadalmi feladatokkal megbízni.- És ezzel el is jutottunk a következő év nagy pártpolitikai feladatához: a tagkönyvcseré- hez. Mi tette szükségessé, hogyan lehetne röviden megfogalmazni célját? — A Politikai Bizottság a tagkönyvcsere célját az alábbiakban határozta meg: „Erősítsük tovább a párt eszmei-politikai és cselekvési egységét, növeljük a párttagok aktivitását a szocialista építés soronlévő feladatainak megvalósításában, tömörítsük sorainkat a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására. Célunk, hogy a társadalmi, gazdasági, kulturális életünk minden területén erősödjön a párt vezető szerepe, tömegkapcsolata, összeforrottsága egész dolgozó népünkkel.” A tagkönyv- csere jelentősége- Sokszor hangsúlyozzuk: nem tagrevízióról van szó. Mégis tapasztalni olyan jeleket, melyek arra utalnak: meglehetősen sokan csak fogalmazásbeli különbségnek érzik ezt... — A tagkönyvcsere nyilvánosságra hozatala után mind a párttagok között, mind a közvéleményben valóban találkoztunk értelmezési problémákkal. Egyesek nem tartották időszerűnek, mások pedig elnevezésétől függetlenül tagrevíziónak minősítették. A XI. kongresz- szus olyan időszakban és körülmények között határozta el a tagkönyvcserét, amikor pártunk vezető szerepe minden területen érvényesül és fejlődik. A párt létszáma és szociális összetétele egészséges, tömegkapcsolata jó. Mindebből következik, hogy semmi esetre sem adhatunk azoknak igazat, akik valamilyen párttisztításról, tag-revízióról beszélnek. A tagrevízió ellen hadd hozzam fel a XI. kongresszuson elhangzottakat, amelyek teljes egészében megyénk kommunistáira is érvényesek. „A párttagok döntő többsége a párt normái szerint, kommunista módon él és dolgozik, küzd a párt politikájának valóra váltásáért.'» A párt a tagrevízió eszközéhez általában akkor nyúl, ha A kongresszus előkészítésének időszakában ezrek, tízezrek szóltak bele a politikába... politikai ingadozás mutatkozik a párt soraiban, ha frakciózás akadályozza a politika megvalósulását, vagy szociális összetétele, vagy minőségi színvonala határozott intézkedéseket követel. Úgy érzem, joggal mondhatjuk, hogy ilyen veszély és ilyen helyzet a mi pártunkban nincs. Miről van tehát szó? A XI. kongresszus határozata alapján a tagkönyvcsere célja: a pártegység erősítése, a párt tömegkapcsolatának javítása, a párt akcióképességének fokozása. Mindez eszköz a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának. A tagkönyvcsere előkészítésének időszakában minden párttaggal elbeszélget a pártvezetőség, illetve az elbeszélgető bizottság. A beszélgetések őszinte véleménycserék kell, hogy legyenek a párt politikájáról, a pártszervezet és az egyes párttagok munkájáról*, magatartásáról. Arra van szükség, hogy a párttagság felzárkózzon a szigorúbb, magasabb követelmények alapján a párt politikája mögé. Azokat, akik nem ütik meg a mércét, de hajlandók mindent megtenni annak elérése érdekében — és ennek a pártszervezet segítségével van reális alapja — segíteni kell, hogy felzárkózhassanak. Akik ezt különböző okok miatt nem tudják, vagy nem akarják vállalni, kiléphetnek, kérhetik törlésüket, illetve kezdeményezni kell törlésüket.- Egy konkrét kérdés: mi lesz például azzal a vállalati osztályvezetővel, akit az alapszervezete eltanácsol?- Döntéseinket mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján kell meghoznunk. Abban az esetben, ha a vállalati osztályvezető a közvetlen beosztásából adódó feladatoknak eleget tesz, nem származhat a kilépésből vagy törlésből egzisztenciális hátránya. Az más kérdés, ha munkája során súlyos hibákat követ el, vagy alkalmatlanná válik vezető beosztásra. Ez azonban nem a tagkönyvcserével kapcsolatos feladatok közé tartozik, hanem a kádermunkához. A lebonyolítás üteme — Végezetül a lebonyolítás üteméről, részfeladatairól kérem tájékoztatását. Hogyan zajlik majd ez a munka, a gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények alapszervezeteiben s hogyan a különböző bizottságok szintjén?- A Megyei Pártbizottság intézkedési tervet fogadott el, mely magában foglalja a párt- szervezetek és pártalapszerve- zetek ezzel kapcsolatos feladatait. A járási, városi jogú párt- bizottságok a Központi Bizottság és a Megyei Pártbizottság határozatainak szellemében már elkészítették és jóváhagyták saját feladataikat tartalmazó intézkedési tervüket. Talán a leglényegesebb időpontokról egy-két szót. A tagkönyvcserével kapcsolatos párt- alapszervezeti feladatok az 1976 január-februárban sorra- kerülő beszámoló taggyűléseken kerülnek megfogalmazásra. Ezt követően 1976. márciustól július végéig kerül sor az egyéni elbeszélgetésekre - az alap- szervezeteknél. Hangsúlyozom, hogy minden párttaggal — legyen az bármely felsőbb pártszerv tagjp —, az alapszervezete beszélget el, hiszen munkáját, közvetlen tevékenységét e helyen ismerik a legjobban. A beszélgetések tapasztalatait összegező taggyűlésekre 1976. augusztus hóban, illetve a beszélgetések befejezése után kerül sor. Végül 1976 novemberdecember hónapban ünnepélyes taggyűléseken osztjuk ki az új párttagsági könyveket.