Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-25 / 353. szám

2

Ülést tartott a Minisztertanács

Határozat az V. ötéves tervtörvény végrehajtásáról

Módosították a nyugellátások és egyéb ellátások évi emelését

A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács szerdán ülést tartott.

Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a magyar— román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság december 5—6-án Bukarestben tartott elnöki találkozójáról. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a jelentést, és intézkedett a tárgyalásokból adódó feladatok végrehajtására.

A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság elnökeinek december 15—16-i szófiai találkozójáról szóló jelentést és a tárgyalások során elfogadott intézkedési javaslatokat.

A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter beszámolóját a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek december 15—16-án Moszkvában folytatott tanácskozásáról.

Az Országos Tervhivatal elnökének javaslatára a kormány határozatot hozott a népgazdaság V. ötéves tervéről szóló törvény végrehajtására.

A Minisztertanács elfogadta

az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztését az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokról.

A pénzügyminiszter előterjesztése alapján a kormány határozatot fogadott el az 1976. évi állami költségvetésről és a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervéről szóló törvény végrehajtására.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a munkaügyi és az egészségügyi miniszter javaslatot tett a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések módosítására. A kormány az előterjesztési elfogadta és úgy határozott, hogy 1976. január elsejétől a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti emelésének összege havi ötven forintnál nem lehet kevesebb. Ezzel egyidejűleg emelkedik a nyugdíjak házastársi pótlékkal kiegészíthető, valamint a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes határösszege.

A kormány megtárgyalta és elfogadta a munkaügyi miniszter jelentését a gyermek- gondozási segélyezés tapasztalatairól.

A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a saját, valamint a bizottságai, továbbá a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1976. év első félévi munkatervét.

A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt.

„BÚÉK ’76" címmel készül a Magyar Televízió IV. stúdiójában a szilveszteri kabaré. Rendező: Bednai Nándor. Képünk: a „Nálunk törököknél" cimü jelenet felvételekor készült.

Dunámon napiö

1975. december 25., csütörtök

Olyan az írása, mint a muzsikája

Kongl József az operett kottáit másolja.

Hazaérkezett Kubából az MSZMP küldöttsége

Szerdán hazaérkezett Kubából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely részt vett a Kubai Kommunista Párt december 17—22. között tartott I. kongresszusán. A küldöttséget Kádár János, az MSZMP KB első titkára vezette, akit útjára elkísért felesége. A küldöttség tagjai voltak: Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Katona István, a Népszabadság főszerkesztője, a Központi Bizottság tagjai, dr. (Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője.

A küldöttséget a Ferihegyi

repülőtéren Biszku Béla, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai, Gyenes András, Győri Imre, a KB titkárai, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Bru- tyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Benkei András belügyminiszter, Púja Frigyes külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, és Rö- dönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter fogadta. Jelen volt Carlos J. Perez, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.

Fidel Castro és Kádár János nyilatkozata

Strauss

kézírása Pécsett

Hétszáz oldal kotta, majdnem az enyészetből

Megható pillanatok a kottatárban: megjött ifjabb Johann Strauss kézírása. Lendületes, majdnem szálkás betűkkel állnak rajta a lúdtollal írt zenei kifejezések: Andante, Forte... Azt mondja Kangl József, a pécsi színház harsonása:- Negyven éve másolok kottát, de ez a legnagyobb élményem. Ennyi idő után egy ekkora ember betűit olvasni, a hangjegyeit másolni . . . Csoda, hogy megmaradt, hogy olvasható.

Kangl József segítséget is kért, hiszen az idő sürget: január 16-án este már premier van. Strauss-premier Pécsett, a keringőkirály születésének százötvenedik évfordulóján. A kerek évforduló, a százötvenedik év miatt volt 1975 Strauss-év, az egész világon. Magyarországon a televízió emlékezett a legtöbb műsoridővel, a Strauss csalódról vetített filmsorozat sok nézőnek tetszett, néhányon zsörtölődtek a színvonal miatt, de mindenki nézte. Az évforduló utolsó magyarországi eseménye a pécsi premier, méghozzá ősbemutató. A Karnevál Rómában című operettet ugyanis nálunk még nem játszották. Bécsben mutatták be először, s nem nagy sikerrel. Sardou írta a szövegét és a korabeli kritika őt hibáztatja a mérsékelt sikerért. De a muzsika nagyszerű és viszonylag újszerű Strauss-zene, kissé eltér a keringőkirály legismertebb műveinek dallamától.

Jó muzsika, gyenge szövegkönyv — így indult tehát az ötlet, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatják a Karnevál Rómában című darabot. Ezért Békefi Istvánt és Romhányi Józsefet bízták meg: Sardou szövegét csak ötletnek használva írjanak egy ló librettót. Romhányi Józsefék Párizsból szerezték meg az eredeti szöveget, zongorakivonattal - mikrofilmen. S a most másolt partitúra is filmen érkezett Magyar- országra — Bécsből. Fénymásolták — 6 ezer 100 forintért — Pesten. Kangl József és két kollégája: Szilágyi Gézáné és Sztankov Stefán is segítettek, s így Németh László karmester irányításával tegnapra elkészült a Karnevál Rómában szólamkivonata, minden hangszerre leírták az összesen 700 lapos partitúrát.

Szép volt és nehéz. Hiszen Strauss kézírása elszürkült papíron érkezett Magyarországra, s a kottafejeket itt-ott elhalványította az idő. Most újjáélesztik a Bécsben sikert aratott muzsikát, Fényes Márta rendezésében. A főbb szerepeket Blaha Márta, Cseh Mária, Mester István, Galambos György, Takács Gyula játssza, de szerepet kapott benne Fü- löp Mihály, Kutas Béla, Monori Ferenc is. A díszletet és a jelmezeket Gombár Judit tervezte, aki e végett jött haza Brüsz- szelből a Bejár Ba'lettegyüttes- től. Tegnap tehát befejeződött egy érdekes, szép munka és a színházban most arról beszélnek, hogy Strauss kézírása épp olyan, mint a muzsikája, lendületes, sodró.

Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát és a magyar pártdelegációt kedden havannai tartózkodásának utolsó napján felkereste szálláshelyén Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A találkozást követően a két testvérpárt vezetője nyilatkozott a magyar sajtó, a rádió és televízió Havannába kiküldött tudósítóinak.

Fidel Castro Kádár Jánosnak a kongresszuson való részvételéről és a vele történt személyes találkozókról a következőket nyilatkozta:

— Kongresszusunk egyik kiemelkedő eseménye volt Kádár János elvtárs jelenléte. Nagytekintélyű politikus, államférfi, olyan párt és állam vezető személyisége, mint az MSZMP és a Magyar Népköz- társaság. Nagyra értékeljük, hogy otthoni sok munkája ellenére sem sajnálta a fáradságot: 10 000 kilométert utazott, hogy részt vegyen kongresszusunkon.

— Nagyra értékeljük továbbá, hogy a kongresszus egész munkáját személyesen végigkísérte; nagy figyelemmel és érdeklődéssel követte az üléseket, s mindazokat a témákat, amelyeket kongresszusunkon megvitattunk. Egyszerűsége, szerénysége és természetessége minden küldött rokon- szenvét elnyerte, rövid idő alatt nagy, szimpátiát vívott ki magának Kubában.

Kádár János kubai élményeit, tapasztalatait az alábbiakban összegezte:

— Küldöttségünk hálás a meghívásért, én magam külön

örülök, hogy eljöhettem Kubába. Nagy élményben volt részünk, igen jól sikerült, nemzetközileg is nagyon jelentős kongresszuson vehettünk részt.

— Ügy gondoljuk, a kongresszus helyes marxista—leninista elemzését adta a megtett forradalmi útnak, és világos távlatot mutatott a kubai népnek. Tapasztaltuk a kubai forradalom vezetői — személy szerint Fidel Castro elvtárs —, a Kubai Kommunista Párt és a kubai nép közötti nagy ösz- szeforrottságot és egységet, amely a kongresszus napjai alatt tovább erősödött.

— A nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok szemszögéből is rendkívül fontosnak és pozitív hatásúnak tartjuk a kongresszust: olyan eseménynek, amely a mi összeforrottságunkat, egységünket is erősíti az imperializmus elleni harcban, szocialista céljainkért folytatott munkánkban és küzdelmünkben. Érzékelhettük itt azt a sajátos és fontos szerepet, amelyet Kuba képes betölteni, s be is tölt a szabadságukért harcoló népek, a fejlődő országok, különösen Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népei szempontjából.

— összegezve: nagyszerű politikai esemény részesei voltunk, ami óriási személyes élményt is jelentett számunkra. S ez a kongresszus egyben a magyar—kubai testvériség, barátság és együttműködés ügyét is segítette azoknak a közvetlen találkozóknak a révén, amelyeken kedves kubai elvtársainkkal szerencsénk volt részt venni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János.

:vx-xvx-:;xvx-x-x::x-xx\vxx;xv:;xxxxxx-:vx*xvxx-xx-x<%vxs%vxvxx:xx-x:;x-xvx:>x-x-xv\\%\x-xvxx-^

..............................................................................................................

V

an valami jelképes abban, hogy az okmányt, amely a letelőben lévő eszendő legbiztatóbb európai fejleményét, a földrész házirendjét foglalja írásba, Helsinkiben világoszöld bőrbe, a béke reménységének színébe kötötték.

Itt van, karácsonyfánk alatt, mint a letelő év ajándéka, mint útravaló.

De ajándék-e igazán? Kivívott ajándék, vívmány! Vívmánya erőknek, amelyeknek mindig is akarata, s elvi célja volt a tartós béke, s amelyek ezt olyan erőktől vívták ki, amelyeknek akarata, s elvi célja más volt, de gyakorlati célnak most el kellett fogad- niok.

Ne is tekintsünk hátrább ezúttal, elég csak erre a most búcsúzkodó európai esztendőre pillantanunk. Ne tévesszen meg senkit, ha Portugáliában még buktatók, viszontagságok várhatók, éppúgy, mint Spanyolországban, ahol negyven évi fasizmus után szintén nem lesz könnyű, s egyszerű a feltápászkodás. Azt kell látnunk, ami lényeges: az Ibériai-félsziget, Európa teljes Dél-Nyugata szabadulóban van végre a negyven évig mozdíthatatlannak látszott ólomfedél alól. Az már nem kerül vissza rá. A fasizmus utóvédharcai lehetnek még dühödtek, vadak, Portugáliában nekieshetnek a forradalom eredményeinek, Spanyolországban elővehetik a naftáimból az ott negyvennégy éve leszerepelt Bourbon-dinasztiát. A fasizmus utolsó európai erődjei vannak pusz- tulóban. Nyugat-Németországban az adenaueri kurzust mindmáig hiába próbálják restaurálni Straussék, ha megfeszülnek is: Angliában a konzervatívok hasztalan sírják vissza többségüket. Olaszország haladó erői tartományi székhelyeken, megyeházakon, városházákon hovatovább már a fél országot kormányozzák. Görögországban bukott diktátorok állnak bíróság előtt.

Európa horizontja szüntelenül világosodik.

Hogy Ázsiáé s Afrikáé is, meg hogy Amerika mindehhez hogy, s mint alkalmazkodik - már kinyúlik abból az európai keretből, amelybe e sorok illeszkednek. Igaz, a gyarmati sorból egyre-másra demokratikus és népi államok együttesévé alakuló Afrikában ott van még a fajüldöző Dél-Afrika

és Rhodésia. Igaz, a szabad Vietnam és a súlyos századok örökségéből bontakozó India mellett ott van Ázsiában az ésszel felérhetetlen kínai maó- izmus. Igaz, Latin-Amerikában a szocialista Kuba, a progresszív hagyományú Mexikó és társai mellett ott vannak Chile és a többi makacs katonai diktatúrák. S ott van, közel Európához a parázs alatt izzó Közel- Kelet. De minderről is már szabad szemmel látható: megindult geológiai rétegeket, sokszázados uralmi állapot planetáris méretű felszámolási folyamatát mutatja már az összkép. S itt a fókuszban, Európánkban már jóval többet is. A fasizmusok eltakarodnak, a népek kivívják maguknak, amire rég megértek. Anatole France úgy mondta, hogy az amnesztiát. Mi Petőfivel mondjuk, hogy „hatalmas kezdesz végre lenni, nép”.

S mit kíván a nép, minél hatalmasabb, annál parancsolóbban? Legelőször is, mindenekelőtt s „minimálisan: békét. Azt, amit Helsinkiben okiratba foglaltak, a remény színébe kötöttek az idén.

S amióta világ a világ, valameny- nyi régi rend őrzői, élvezői s nosztalgikusai vajon mivel próbálták mindig, próbálják ma is diszkreditálni a béke kivívásának, s vele együtt magának a békének ügyét? A béke ügyét azzal, hogy a béke csak a haladás, sőt a forradalom céljainak kedvez, mivel ezeknek a céloknak békére van szükségük, hogy beteljenek. A béke kivívásának ügyét meg azzal, hogy akik érte küzdenek, ennélfogva csak politikai célszerűségből teszik.

Az emberi nem haladásának csakugyan békére van szüksége; ügye — legyen igazuk azoknak, akik ezt ily dühös malíciáva! emlegetik — kétségkívül legszebben a béke klímájában „tenyész”. S hogy a békééd tehát csak politikai célszerűségből fáradozunk? Hát hogyne, abból is, de ennek a politikai célszerűségnek van egy döntő, van egy uralkodó eleme, ami minden más politikai célszerűségtől elkülönbözteti. Az, hogy a legmagasabb morállal, örök erkölcsiség- gel, minden idők minden százszor- szent tanításával, magával az emberség és emberiség ügyével esik egybe. Mint mindig minden progresszív, minden forradalmi ügy. Ma már az emberi nem puszta fennmaradásának legelemibb ügyével is. A baloldal tehát mindig a béke, a jobboldal mindig a háború híve, mindenkor és mindenütt, végesvégig a világtörténeten.

Hogy Lenin 1917-ben békedekrétummal kezdte, azzal fordult a világhoz, ennek az ősi, természetszerű tendenciának elemi logikája volt. Mutasson e világtörténelemben bárki forradalmi államot, amely külországok ellen támadó háborút indított. A nagy francia forradalomnak, sőt a belőle sarjadt, bár a forradalmat denaturáló napóleoni császárságnak is valameny- nyi háborúja eredetileg védelmi háború volt: az európai fejedelmek koalíciója huszonöt évig egyik háborút a másik után indította ellene, Waterlooig s a régi, bourboni rend helyre- állításáig meg nem nyugodott. Persze hiába, harminchárom év múlva az 1848-i robbanás dobta le Európáról a szentszövetségi vasfedőt. Külső intervencióra feleltek 1917 után az orosz fegyverek, külsőre 1919-ben a magyarok, külsőre 1936—39-ben a spanyolok. A világtörténet teljes példatárát felsoroljam-e?

Más kérdés, hogy végső soron mindig a támadó gonosz volt az, aki ráfizetett. Az első világháború a hadat üzenő három császárságot döntötte meg, az osztrákot, a németet, a törököt, s belepusztult még egy negyedik monarchia, az orosz is. A második világháborút öngyilkosként vagy akasztófán végezte, aki kezdte. Az első világháború végén született a világtörténet első szocialista állama, a másik után a többi.

Elhal máris, egyre többhelyütt, az olcsó gúnyolódás, hogy a forradalmárok „micsoda békeapostolok”. Hiszen azok voltak mindig.

A forradalom színe a vörös, az volt mindig is.

A reményé a zöld, az volt mindig is.

Most, karácsonykor látszik meg legjobban, éppen ez idén, mennyire illik egymáshoz - mennyire csakis egymáshoz illik — ez a kettő.

Mint zászlónkon is.

Rónai Mihály András

1