Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)
1975-12-25 / 353. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli llanlo XXXII. évfolyam, 353. sióm 1975. december 25., csütörtök Ara: 1,20 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Az ország karácsonyfája F eltárulnak a család apró, kedves titkai: ki mivel lepi meg szerelteit. Jó szokás-e vagy sem, hogy nálunk a karácsony ilyen nagy mértékben apasztja a pénztárcát és veszi igénybe a családi költségvetést — ez alkalommal ne törjük rajta a fejünket. Szokásainkat - ha nem kell - amúgy se szívesen változtatjuk meg. Még ha elő-e!ő is fordul néhány háztartásban egy kis túlköltekezés, az egyensúly bizonyára helyreáll, amint túljutunk a karácsony-újév dúsabb terítékű asztalain. Nyugodt szívvel örülhetünk neki, hogy ezúttal is megadtuk a módját az ünnepeknek, s végül is kinél a háztartás, kinél a ruhatár, vagy gépesítés-felszerelés gyarapodott. A kereskedelem majd még ezután összegezi, hogy mit költöttünk, mit vásároltunk, de amennyire most felbecsülhető, a forgalom semmivel sem maradt el az elmúlt évitől. A találgatásokkal ellentétben — a cukor kivételével — változatlan árakon lehetett beszerezni mindent, amit meg akartunk vásárolni, s néhány krónikusnak mondható hiánycikktől eltekintve, a választék miatt se panaszkodhatunk. Az időbeli egybeesés folytán decemberben tudtuk meg azt is, hogy ml került az ország karácsonyfája alá, vagyis hogyan teljesítettük negyedik ötéves tervünket. A Központi Bizottság novemberi ülése, majd ezt követően a kormány beszámolója egyértelműen megerősítette, hogy az előirányzatok többsége a korábbinál nagyobb tervszerűséggel valósult meg, a fejlődés iránya megfelelt a terv célkitűzéseinek, a gazdasági növekedés mértéke pedig meghaladta a tervezettet. A nemzeti jövedelem például 30—32 százalék helyett 35 százalékkal gyarapodott, s csaknem teljes egészében a munka termelékenységéből származott. A fő mutatószámok alakulását áttekintve azt mondhatjuk: kiemelkedően sikerült az öt évvel ezelőtt törvénybe iktatott negyedik népgazdasági terv. Pontosabban: kiemelkedően sikerült volna minden, amit reálisan elterveztünk, ha ennek az öt évnek a folyamán szinte földcsuszamlós-sze- rűen nem változnak meg körülöttünk a világgazdaság igen fontos tényezői. Hatásai ismertek: a tőkés valuták nagyarányú inflációja, az alapvető nyersanyagárak — mindenekelőtt az olajár - többszörös megnövekedése, a tőkés beruházási piac visszaesése és a tőkés kereskedelmi partnerek által alkalmazott durva, hátrányos megkülönböztetések a legelőrelátóbb és legreálisabbnak látszó számításokat is megváltoztatták. Következménye az lett, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem nem jelentéktelen részét a külkereskedelemben támadt veszteségek pótlására kellett és kell fordítani. Az említett világgazdasági folyamatok visszahatásai még a legerősebb tőkés országok esetében is csak egy heves lökéshez hasonlíthatók. S az autós hasonlatnál maradva - hála népgazdaságunk szo- cilista struktúrájának, tervszerűségének, a KGST hatékony működésének —, irigyelt biztonsági berendezéshez hasonlóan működött. Amennyire lehetséges volt, le tudta fékezni a nem kívánt hatásokat és következményeket. Hazánkban nincs se infláció, se munkanélküliség, se pangás a gazdasági növekedésben. A karácsonyt megelőző hetek mindennapi képe mutatta a legjobban, hogy ezek nem csupán szavak: a bizakodás és dinamizmus alapvető jelei minden síkon fellelhetők. Ugyanakkor a mai helyzetnek van egy másik, letagadhatatlan eleme: most megy át a legszélesebb köztudatba az, hogy milyen feltételei és lehetőségei vannak gazdasági stabilitásunk megőrzésének, a keletkezett érzékeny veszteségek ellensúlyozásának. Az a védettség ugyanis, amelyet a szocialista tervgazdálkodás, a szocial'sta állam és a KGST- eqyüttműködés biztosított, s amely ütközőként fogta fel a különben el- ■* kerülhetetlenül ható megrázkódtatást, megnehezítette a helyzet igazi érzékelését a mindennapi életben. Ez a biztonsági berendezés ezután is működik, de nem áll érdekünkben, hogy működése továbbra is nagyobb „érzéki csalódásokat” okozzon a gazdasági életben. Következő ötéves tervünk adatait, az új gazdasági szabályozókat, a már ismertetett rendszabályokat figyelembe véve, a nem szakembernek is látnia kell, hogy ami következik, az a keményebb munka, a nagyobb tervszerűség, a szigorúbb takarékosság és valamennyi anyagi és szellemi tartalék hatékonyabb feltárásának időszaka lesz. Más szavakkal szólva, kisebb lesz a lehetőség arra, hogy bárki is „szélvédett" helyre húzódva figyelje mindnyájunk erőfeszítését. Ez fog kifejeződni a vállalatok nyereségkitermelési feltételeiben, a reáljövedelmek növekedésében, a fogyasztás és az import bővítésében, a beruházások elosztásában, a munka és a teljesítmények elbírálásában, az egyénekkel és kollektívákkal szemben támasztott követelményekben. Olyan átgondolt és összehangolt rendszabályokról és munkamódszerekről van tehát szó, amelyek megfelelnek a helyzetnek, amelyek megadják a lendületet társadalmunknak, egész népgazdaságunknak, hogy túlhaladjon a nehézségeken, s ne kényszerüljön a beruházás vagy a fogyasztás nem kívánatos arányú csökkenésére. Mindezekből kiindulva a közelgő Újév se csupán egyszerű naptárváltozósí és az idő haladását jelzi, hanem erőink összeszedését, a fő célokra való összpontosítását, az igényesebb és fegyelmezettebb munka évének elkezdését. A kitűzött célok elérésében természetesen, segíthetnek bennünket rajtunk kívül álló tényezők is, mint a jó termés, kedvező export-árváltozás, új piacok fel- tárulása, a nemzetközi enyhülés hatásai és más pozitív elemek. Segít bennünket óriási piacával, nyersanyagszállításaival, hosszú lejáratú szerződéseivel a Szovjetunió és a KGST kooperációk. A kedvező változások kulcsa azonban nem az angyalok tulajdona, hanem a mi kezünkben van. A következő periódusban azok a feltételek válnak döntővé, amelyeket magunk alakítunk ki magunknak a gazdaságszerkezet ésszerű, rugalmas módosításával, a felelősség, a döntési, és irányítási rendszer megjavításával, a munka- fegyelem lényeges megszilárdításával, a gazdaságtalan termelés felszámolásával és a piacképes termékek számának bővítésével. A karácsony, sajnos, ma sok országban bizonytalan fényeket mutat a világban. Milliós nagyságrendű munkanélküliség, kilátástalanság, szorongás, nyugtalanság tapasztalható a tőkésvilág sok országában. Ilyen hatásokkal nekünk nem kell számolnunk. Bizakodásunknak van alapja, hiszen látjuk, hogy fejlődésünk továbbhalad, társadalmunk tovább épül és gazdagodik, terveink ezután is valóra válnak. Rózsa László A TARTALOMBÓL Beszélgetés dr. Nagy Józseffel, megyénk gazdasági helyzetéről Öt év alatt építettük... Lvov-Kertváros negyedik karácsonya Gyermekszívek ezrei • Jó emberek... m Irodalmi melléklet Mindenki karácsonyfája, Pécsett Erb János felvétele
