Dunántúli napló, 1975. december (32. évfolyam, 329-359. szám)

1975-12-18 / 346. szám

1975. december 18., csütörtök Dunántúli napló 5 Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 3. oldalról) szabályozók módosítása miatt bekövetkező nyereségcsökke- nést áremeléssel, minőségron­tással ne Hárítsák át a fogyasz­tókra. — Megkülönböztetett figyel­met igényel, hogy az áruala­pok és a vásárlóerő továbbra is összhangban legyen. Gon­doskodni kívánunk arról, hogy kiegyensúlyozott legyen a la­kosság áruellátása. Az ellá­tásért felelős minisztériumok, vállalatok tartsák elsőrendű kötelességüknek, hogy össze­hangolt munkával megteremt­sék ennek minden szükséges feltételét. — Előrehaladásunk elkép­zelhetetlen a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok sokrétű fejlesztése, állandó bővítése nélkül. Érdekünkben áll, hogy még erőteljesebben használ­juk ki a nemzetközi munka- megosztásból származó előnyö­ket, növeljük az áruforgalmat és a termelésben előtérbe ál­lítsuk a kölcsönös előnyökön nyugvó tartós együttműködési formákat. — A magyar népgazdaság fejlődésében a jövőben is alapvető szerepe lesz a KGST- crszágokkal folytatott sokol­dalú együttműködésnek. Arra törekszünk, hogy a gazdasági együttműködést a termelési szakosítás, a kooperáció bőví­tése és a termékcsere növelé­se útján még szorosabbá te­gyük. Aktívan dolgozunk a szo­cialista gazdasági integráció elmélyítéséért, apnely elősegíti nemzeti céljaink jobb érvénye­sítését, országunk és az egész szocialista közösség erősödését szolgálja, a gazdasági, a mű­szaki és tudományos fejlődés új forrásait tárja fel. Ennek szellemében veszünk részt több közös beruházásban, valamint a KGST-országok nyersanyag- és energia szükségleteinek ki­elégítését, a gépiparban, a ter­melési kooperációt és a szako­sodást hosszútávra megala­pozó célprogramok kidolgozá­sában, majd megvalósításá­ban. A mezőgazdaság terüle­tén olyan együttműködésre tö­rekszünk, amely elősegíti kö­zösségünk szükségleteinek biz­tonságos kielégítését a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékekből. — Gazdaságunk fejlesztésé­ben, szerkezetének korszerűsí­tésében a jövőben is kiemel­kedő szerepe lesz a magyar— szovjet gazdasági kapcsolatok­nak. Ipari termelésünk jelentős mértékben a Szovjetunió nyers­anyag- és energiaforrásaira tá­maszkodik. Ipari beruházásaink számottevő hányada korszerű szovjet technológiai berende­zések felhasználásával, közvet­len műszaki segítségével való­sul meg. Szovjet műszaki segít­séggel, komplex berendezések szállításával épül például a paksi atomerőmű, az új solti rádióadó és sok más nagy lé­tesítményünk. Ugyanakkor a Szovjetunió biztonságos érté­kesítési lehetőséget nyújt a magyar ipar és a mezőgazda- sági termékek számára. Bővülő gazdasági kapcsolatok — Jól fejlődnek gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal. A középtávú nép- gazdasági tervek egyeztetése, a hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodások rendszere nagy biztonságot nyújt népgaz­daságunk tervszerű fejlődésé­hez. Előrehaladásunk fontos záloga a kölcsönös testvéri se­gítség elvein alapuló együtt­működés további erősítése, a gazdasági kapcsolatok elmélyí­tése. Arra törekszünk, hogy biz­tosítsuk a szocialista áruforga­lom tervszerűségét és a nép­gazdaság szükségleteivel össz­hangban tovább bővítsük a már egyeztetett forgalmat. — Minden korábbinál na­gyobb erőfeszítést követel tő­lünk az előirányzott tőkés kül­kereskedelmi forgalom terv­szerű megvalósítása. A tőkés importtal kapcsolatos árvesz­teségek és a termelés növelé­séhez szükséges anyagimport miatt a behozatalnál gyorsabb ütemben kell növelnünk a tő­kés országokba irányuló ex­portot. Az ehhez szükséges árualapok gazdaságos megter­melése és értékesítése megkö­veteli a külkereskedelmi mun­ka színvonalának emelését, a termelő és a külkereskedelmi vállalatok nagyfokú aktivitá­sát, összehangolt tevékeny­ségét, a tervszerűség, a szer­vezettség és a piackutatás ja­vítását. A tőkés külkereskedel­mi mérleg egyensúlyba hozá­sának, a fejlődés folyamatos biztosításának elengedhetetlen feltétele, hogy az import ész­szerű helyettesítése mellett — a Idvitel és a behozatal az elő­irányzott mértékben növeked­jék. A hagyományos kereske­delmi formák mellett a tőkés viszonylatokban is előtérbe kell állítanunk a gazdasági együtt­működés fejlettebb formáit, a kölcsönös előnyökön és érde­keltségen nyugvó, hosszabb távra szóló termelési kooperá­ciót. Intenzív munkára van szükség annak érdekében is, hogy jobban bekapcsolódjunk azoknak a fejlődő országoknak gazdaságfejlesztési programjá­ba, ahonnan növekvő nyers­anyag- és energiaigényeink egy részét is ki tudjuk elégíte­ni. — A tőkés országokkal foly­tatott gazdasági kapcsolatokat általános külpolitikai törekvé­seinkkel összhangban, a szo­cialista közösség érdekeit is szem előtt tartva alakítjuk. Együttműködésre törekszünk, de ennek a kölcsönös előnyö­kön, a hátrányos megkülönböz­tetésektől mentes, egyenlő el­bánáson kell alapulnia. — A megváltozott világgaz­dasági helyzet, a nemzetközi munkamegosztásban való aktí­vabb részvételünk megkövete­li, hogy jobban feltárjuk a vi­lággazdaság változásainak a magyar népgazdaságra gya­korolt hatásait, összefüggéseit, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. — Most, amikor az ország- gyűlés a szocializmus építésé­nek a következő 5 évre szóló nemzeti programját iktatja tör­vénybe, gondolnunk kell arra is, hogy az 1976-os esztendő­vel kezdetét veszi a terv vég­rehajtása. Mint ismeretes, pár­tunk Központi Bizottsága jó­váhagyta az T976. évi népgaz- dasáqi terv irányelveit, ame­lyek összhangban vannak az ötéves terv céljaival. — A jó kezdet fél siker. El kell érnünk, hogy már a jövő évben kibontakozzanak, meg­erősödjenek azok a folyama­tok, amelyek megalapozzák a további évek kiegyensúlyozott fejlődését. Ez megfontolt, de határozott központi és helyi in­tézkedéseket követel. Mire irá­nyuljanak ezek az intézkedé­sek? Mindenekelőtt a gazdasá­gos és versenyképes termékek arányának növelésére, a gaz­daságtalan termékek termelésé­nek korlátozására; a gazdasá­gos exportnövelésre, tartós és biztonságos értékesítési kap­csolatok kiszélesítésére, a mun­kaerőgazdálkodás javítására, a munkaerő tervszerű átcsoporto­sítására, a munkafegyelem erő­sítésére; az adminisztratív lét­szám csökkentésére; a takaré- kossáq következetes érvényesí­tésére, az energia és nyers­anyag ésszerű felhasználásá­ra ; a költségvetési intézmények gazdálkodásának javítására, az igazgatási tevékenyséq egy­szerűsítésére, egyszóval anyagi és szellemi erőforrásaink, vagy tartalékaink jobb hasznosításá­ra. Nagyobb felelősséggel — A törvény-tervezetben fog­lalt célok elérése a vezetés minden szintjén a korábbi évek­nél nagyobb erőfeszítést, szer­vezettséget, szemléleti és cse­lekvési egységet követel. A munka minőségét nemcsak aí anyagi termelésben, minden más területen is javítani kell. A gazdasági fejlődés feltéte­lei — összhangban gazdaság- irányítási rendszerünk bevált alapelveivel — q központi irá­nyítás, valamint a vállalati ön- óllósáq és felelősség egyidejű erősítését követeli. A központi irányítás erősítése azt célozza, hogy egyértelműbbé, következe­tesebbé és összehangoltabbá tegyük a döntéseket, hogy a gazdasági folyamatok szabá­lyozása jobban szolgálja a népgazdasági terv megvalósí­tását, a társadalmi érdekek ér­vényesítését. A központi dön­tési rendszert úgy kell tovább fejleszteni, hogy elejét vegyük a szükséges döntések elhúzó­dásának, a felelősséq elmosá­sának. Ugyanakkor nagy je­lentősége van annak, hogy a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok öntevékenysége, kez­deményezőkészsége fokozódjék. — A bonyolultabbá vált fel­adatok megoldásának elenged­hetetlen feltétele a vezetés színvonalának emelése, az üze­mi, munkahelyi demokrácia e-ő- sítése, az eqvszemélv; felelős­ség érvényesítése. Terveink tel­jesítése a vezetőkkel szemben az eddiginél sok tekintetben magasabb követelményeket tá­maszt, nagyobb felelősséget, fegyelmezettebb munkát igé­nyel. A vezetők többsége ma is eredményesen látja el fel­adatát, politikai, szakmai hoz­záértése, emberi magatartása alapján alkalm&s arra, hogy a nagyobb követelményeknek megfeleljen. Gyakori azonban, hogy azonos műszaki és gaz­dasági feltételek mellett dol­gozó vállalatok, szövetkezetek gazdasági eredményei és tel­jesítményei között elfogadha­tatlanul naqyok a különbségek. A gyengébb eredmény az ese­tek nagyrészében a nem meg- fe'e'ő színvonalú vezetésnek tulajdonítható. A szükséges személyi cserék mégis elmaradnak és ez így nincs rendién. Ugyanakkor job­ban meq kell becsülni azokat a vezetőket, akik következete­sek a párt és az állami hatá­rozatok érvényesítésében, ön­állóak és határozottak a dön­tésekben, a végrehajtás, a munkafegyelem megkövetelésé­ben, jó szervezők és kezdemé­nyezők, akik támaszkodnak a dolgozókra, erősítik az üzemi demokráciát, megteremtik a feltételeit annak, hogy a szo­cialista munkaverseny a terv céljaival összhanqban, lendüle­tesen folytatódjék. A valósághoz igazodó program — Amikor most törvénybe foglaljuk a következő tervidő- szalf célkitűzéseit, olyan prog­ramról határozunk, amely iga­zodik a valóságos helyzetünk­höz, figyelembe veszi eddigi eredményeinket, reálisan szá­mol erőforrásainkkal, a fejlő­dés belső és külső feltételei­vel- A terv megvalósítása a gazdasági fejlődést, népünk életkörülményeinek további ja­vítását, a fejlett szocialista tár­sadalom építésének folytatását jelenti. Ötödik ötéves tervünk a további előrehaladás, a szo­cialista építőmunka olyan programját jelenti, amely a nemzet egészét, dolgozó né­pünk boldogulását szolgálja. Ezért megvalósításában bizton számíthatunk munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk cselek­vő támogatására. Ez tervünk sikeres végrehajtásának legfon­tosabb biztosítéka. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga és a magam nevében a törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt képviselőtársaknak is elfogadásra ajánlom — zárta beszédét Németh Károly. Németh Károly beszédét kö­vetően a népgazdaság ötödik ötéves tervéről szóló törvényja­vaslat fölötti vitában felszólalt dr. Ortutay Gyula (Bács megye, 14. sz. vk.) eqyetemi tanár, No- v/'cs János (Baranya megye, 9. sz. vk.) nyugdíjas mezőgazda- sági munkás, Tóth István (Bu­dapest, 26. sz. vk.), a Közleke­dési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Szabó István (Hajdú megye, 18. sz. vk.), a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának el­nöke, dr. Bodnár Ferenc (Bor­sod megye, 23. sz. vk.), a Me­gyei Pártbizottság első titkára, valamint Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, Dániel Mária (Tolna megye, 9. sz. vk.), a Paksi Konzervgyár üzemvezető-helyettese, dr. Lu­kács János (Zala megye, 2. sz vk.), a pacsai Haladás Terme­lőszövetkezet állatorvosa, Lom­bos Ferenc (Győr-Sopron me­gye, 5. sz. vk.), a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke, Gorjanc Ignác (Szolnok megye, 15. sz. vk.), a Jászberényi Hűtőgép­gyár vezérigazgatója, Bata János (Pest megye, 12. sz. vk.), a Gyömrői Ruhaipari Szövetke­zet elnöke. Az országgyűlés ma folytat­ja munkáját. Novics János baranyai képviselő felszólalása Indokolt megyénk iparszerkezetének további átalakítása Tisztelt országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ahhoz, hogy a törvényterve­zetben szereplő célokat ma­gunk elé tűzhessük, megfelelő alapokra volt szükség. Az ala­pok alatt a IV. ötéves tervben elért eredményeket értem. Tel­jesítjük a tervezett társadalmi termelést, a nemzeti jövedelem tervezett növelését, javult a hatékonyság, teljesítjük az egy főre jutó reál-jövedelem és reál-bér előírásait. Ami az ötödik ötéves terv célkitűzéseit illeti, véleményem az, ha sikerül megvalósíta­nunk, jól szolgálja majd ha­zánk, népünk felemelkedését. A törvénytervezet tanulmányo­zása során érzékelhetővé vált, hogy az összes lehetőségek fi­gyelembevételével reális célok kerültek megfogalmazásra. Azt is látjuk, hogy a gazdaság minden területén fő cél a tár­sadalmi termelés hatékonysá­gának növelése. A tervből és Huszár elvtárs expozéjából azt is látjuk, hogy a népgazdaság egyensúlyának javítása céljából szigorúbb gazdálkodásra, a termelésben a maximum elérésére kell töre­kedni, de a belső felhaszná­lásban csak mérsékelt emelke­déssel számolunk. Nagy megelégedéssel vesz- szük, hogy a törvénytervezet célul tűzi ki Pécs iparszerkeze­tének átalakítását, melyet a megyei vezetés évek óta szor­galmaz, és már eddig is történ­tek kedvező lépések ebben az irányban. Azt szeretnénk, ha ez a folyamat az elkövetkező években meggyorsulna, és még láthatóbb eredményeket hozna. Tisztelettel kérjük az illetékes miniszter elvtársakat, hogy a törvényjavaslat elfogadása után a gyakorlati megvalósítás érde­kében mielőbb tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Úgy gondoljuk, hogy főleg a gép­ipar fejlesztésével és a köny- nyűipar rekonstrukciójával le­hetne a kitűzött célt rövid idő alatt gazdaságosan megvaló­sítani. Az ipartelepítésnél javaslom figyelembe venni Mohács tér­ségében a Duna-partot, amely szilárd talajú és különösebb partmegerősítési munkák nem szükségesek. Itt a könnyűipar fejlődött eddig is a leggyor­sabban és azt hiszem, hogy a jövőben is ezt az ágazatot kel­lene továbbfejleszteni. E tér­ségben szabad munkaerővel is számolunk, elsősorban a kör­nyező községekben, főleg a nők körében. A törvényjavaslatban olvas­ható, hogy az építőipari igé­nyekkel összhangban kell fej­leszteni az építőipari kapaci­tást. Az elmúlt évek tényei azt bizonyítják, hogy ez Baranyá­ra nagyon is érvényes, mivel az elmúlt évek során építőipari kapacitás hiánya miatt sok is­kolai tanteremmel, kulturális, kereskedelmi és egyéb létesít­ményekkel lettünk szegényeb­bek. Ezért az elkövetkező évek­ben, amikor a feltételek meg­érnek, bővíteni szükséges a kapacitást, de hogy az házgyár legyen-e, vagy ahhoz hasonló korszerű gyártóbázis, azt majd okkor kell eldönteni. A törvényjavaslat azt is ki­mondja, hogy új kapacitások létrehozásával fokozni kell a növényi, állati eredetű fehér­jék hazai termelését. Jelentős megtakarítást jelentene, ha az elhullott állatokat feldolgoz­nánk- az egész országban, nemcsak egyes körzetekben. Nálunk, Baranya megyében — ahol nincs ilyen feldolgozó üzem —, a most folyó felmé­rés szerint évente körülbelül 40 millió forint értékű fehérje semmisül meg. Arra gondol­tunk, hogy közös vállalatként több mezőgazdasági üzem lé­tesíthetne feldolgozó üzemet állami támogatással. Ez az el­képzelés találkozik az üzemek együttműködését bővítő kon­cepciókkal is. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezetbe foglalt tervszámok elérendő célkitűzé­sek, népgazdaságunk anyagi, műszaki felemelkedését, a jövő megalapozását, a fejlett szo­cialista társadalom építését, népünk jólétének emelését szolgálják és közös összefo­gással, egységes cselekvéssel megvalósíthatók. Ezért o tör­vényjavaslattal egyetértek, azt is elfogadom, elfogadásra ajánlom és munkámmal is hoz­zájárulok annak megvalósítá­sához. Megkezdte munkáját a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa Havannában, az ötezer sze­mélyes Marx Károly Színházban szerdán helyi idő szerint reggel 8 órakor — közép-európai idó szerint délután két órakor — megkezdődött a Kubai Kom­munista Párt első kongresszu­sa. A tanácskozáson, amely rend­kívüli jelentőségű esemény a Kubai Kommunista Párt és az egész ország, Latin-Amerika és a nemzetközi munkásmozgalom számára, kétszázezer párttag képviseletében 3136 küldött vesz részt. A Marx, Engels és Lenin, valamint a kubai függet­lenségi harc és forradalmi mozgalom történelmi alakjai­nak képével díszített teremben 86 testvérpárt, haladó mozga­lom és szervezet küldöttsége is helyet foglalt. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt delegáció­ját a Központi Bizottság első titkára, Kádár János vezeti, aki a kongresszus elnökségében foglalt helyet. Ugyancsak az elnökség tagja volt többek kö­zött Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint a többi szocialista országból ér­A Kubai Kommunista Párt I. kongresszusának színhelye az 5 ezer személyes Marx Károly Színház. Az épület homlokzatán a fel­írások; A haza és a szocializmus új győzelmeiért; Éljen a párt I. kongresszusa! kezett küldöttségek vezetői. Ott volt a nemzetközi munkásmoz­galom számos kiemelkedő egyé­nisége, köztük Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt fő­titkára, Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt KB első titkára és Georges Mar­chais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Meghívott vendégként van jelen a kongresszuson Enrique Pastorino, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöke és Horten­sia Allende, a meggyilkolt chi­lei elnök özvegye. Pontosan 8 órakor a küldöt­tek tapsvihara közben foglal­ták el helyüket az elnökségben a Kubai Kommunista Párt ve­zetői, élükön Fidel Castroval, a KKP KB első titkárával. A tanácskozást Raul Castro, a KKP KB másodtitkára nyitotta meg. A küldöttek megválasztották a kongresszus vezetőszerveit, munkabizottságait és jóváhagy­ták a napirendet. A Kubai Kommunista Párt legfelsőbb fórumának napi­rendjén összesen 27 téma sze­repel. A párt Központi Bizott­ságának beszámolóján kívül — amelynek előadója Fidel Cast­ro — megkülönböztetett érdek­lődés előzi meg az olyan té­mák vitáját, mint a párt prog­ramnyilatkozata, az új ötéves terv, az új szocialista alkot­mány irányelveivel, a párt szer­vezeti szabályzatával kapcsola­tos kérdések. Helyi idő szerint 9 óra 20 perckor lépett a szónoki emel­vényre Fidel Castro, hogy meg­tartsa a Központi Bizottság beszámolóját. A párt első tit­kárát a küldöttek és a meghí­vott vendégek helyükről feláll­va hosszantartó lelkes tapssal köszöntötték. Fidel Castro beszéde, amely nem csupán a győzelem óta eltelt 17 esztendő munkáját elemzi, hanem először ad marxista—leninista szempont­ból átfogó, részletes elemzést a kubai függetlenségi harc több mint százesztendős küzdelmé­nek egészéről, s vázolja a jö­vő feladatait, szerdán és csü­törtökön, tehát két részben hangzik el.

Next

/
Thumbnails
Contents