Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-13 / 311. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 311. szám 1975. november 13., csütörtök Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Erkölcs és életcél Befejeződtek a magyar—olasz megbeszélések Tárgyalóasztalnál a magyar és az olasz kormányküldöttség. (Tudósítás az 5. oldalon.) G azdaságpolitikai tanácskozás Mohácson Egységes szemléletet az 5. ötéves terv végrehajtásához Mehet a cukorrépa Az eső hátráltatja az őszi munkákat • Nehéz a betakarítás a szigetvári járásban # Nyújtott műszakban dolgoznak a traktorosok K özéletünk egyik figyelemre méltó vonása lett az utóbbi évtizedben az a sok vita, amelyik a fiatalok erkölcsi neveléséről, az érvényesülésről, a „kispol- gáriasodásról”, a gyermekszületési arányról, a cinizmusról, az erkölcsi és anyagi érdekeltségről és sok más kérdésről lezajlott. A vita hasznos volt, hiszen közben rajzolódtak ki feladataink, teendőink, tisztázódtak elveink és gyakorlati törekvéseink. Ismert tény, hogy alig van még egy olyan kérdéskomplexum, ahol annyi „egyéni" értelmezés, ellentmondásosság, zavar és egyoldalúság jelentkezne, mint az erkölcsi kérdések, különösen a fiatalok erkölcsének megítélésében. A fejlett szocialista társadalom velejárója, hogy az emberek többségének cselekedetét már nem határozza meg döntő módon a régi társadalom erkölcse,’ a szocialista erkölcs viszont még nem vált általánossá. Ezért itt-ott bizonytalanság, zűrzavar tapasztalható. Bonyolítja mindezt az, hogy a társadalom gazdasági alapjában bekövetkezett változástól lemaradt az erkölcsi tudat fejlődése, és az elfogadott szocialista erkölcsi normáktól a tényleges magatartás még gyakran eltér. Mindez türelmes, rendszeres nevelőmunkát és elveink következetes kifejtését követeli tőlünk. Oktató-nevelő munkánknak minden szinten elő kell segítenie, hogy a fiatalság világos életcéllal rendelkezzen és értse a szocializmus körülményei között az ember rendeltetését. Minden régi és mai etikai rendszer arra a válaszra épül, amit az ember lendeltetéséről és az emberi élet értelméről felvetett kérdésre ad. Előbb-utóbb minden fiatal szembenéz ezzel a kérdéssel. Oktató-nevelő munkánk egyik sarkallatos tétele volt és marad a jövőben is az, hogy a szocialista ember aktív közösségi ember. Harcol a közömbösség, a passzivitás, a megalkuvás ellen. Szorgalmasan és odaadóan dolgozik a közös ügy érdekében. A közösségi ember fontos ismérve a közéleti-társadalmi aktivitás. Ez társadalmunkban nemcsak politikai, hanem egyúttal erkölcsi követelmény is. Ezért olyan fontos feladat a társadalmi felelősségtudat felkeltése és meg- edzése. A közéleti-társadalmi aktivitás ugyanis csak a társa-, dalmi felelősségtudatból eredhet, a szűkebb és tágabb közügyekben való tudatos részvétel igényéből, a belső késztetésből. Az én és a mi, az én ügyem és a mi ügyünk közti szerves egység felismerése és meggyőződésként való vállalása nélkül, a fiatalok erkölcsi fejlődése nem nyugodhat szilárd alapokon. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az erkölcsi személyiség egy és oszhatatlan; ugyanaz az ember cselekszik a közéletben és a magánéletben. A szocialista társadalom erkölcsi eszménye a szó nemes értelmében vett közéleti ember. Ahhoz, hogy a szocialista erkölcs normái hatásukat ki tudják fejteni, sok feladatot kell megoldanunk. Csak a társadalmi gyakorlatban, a szocialista eszményért vívott mindennapi harcban kapja meg korunk ifjúsága azokat az eszközöket, melyek életét jelentős tartalommal töltik meg és értelemmel, céllal telítik. Valaha gyakran idéztük Osztrovszkijnak azokat a szavait, amelyekben arról szól, hogy az élet csak egyszer adatik, s azt úgy kell leélni, hogy egyetlen elvesztegetett percre se kelljen kínzó lelkiismeretfurdalással visszaemlékezni. A tartalmas és felelősségteljes élet pátosza nélkül erkölcsi nevelésünk kudarcot vall. Csak ebből a pátoszból születhetnek olyan erkölcsi érzelmek, amelyek szenvedélyre gyújtanak, tettre sar- kallanak. Áz erkölcsi tudat és érzelmek' kultúráltsága pedig előfeltétele, serkentője az erkölcsi igényességnek, az önmagunkkal szemben támasztott követelményeknek. József Attila mércéje legyen ifjúságunk jelszava: „A mindenséggel mérd magad!" A szocialista erkölcstan — hasonlóan más tudományokhoz — nem adhat minden helyzetre és minden egyes esetre érvényes recepteket. Ezért széleskörű megismertetésén kívül arra is szükség van, hogy a baráti, elvtársi közösségek gyakorlatában éljenek a szocialista erkölcs elvei, hogy leküzdjék azt a szellemet, amely cinikusan, ajkbiggyesztve tud csak az emberi életről, az erkölcsi indítékokról szólni, és az erkölcs tagadását „bátor lépésnek”, a „modernség", a „hősiesség” jegyének hiszi. A szocialista erkölcsi közvélemény volt és marad az az erő, mely mindenkivel megérteti felelősségét. Ma, amikor a társadalmi és közéleti érdeklődés középpontjába kerültek az etikai problémák, könnyűszerrel előfordulhat, hogy a különféle vitákban a politikai és gazdasági kérdések áttevődnek „etikai” síkra. Ilyenkor azután úgy tűnhet, hogy minden ellentmondás megoldásának, minden társadalmi fogyatékosság kiküszöbölésének forrása az erkölcsi felvilágosítás. A „moralisták" különösen, de egyes vezetők és szülők is hajlamosak arra, hogy túlbecsüljék valamiféle marxista „etikai tízparancsolat” 'megalkotásának jelentőségét. Gyakran halljuk: „az a fő baj, hogy nincs kidolgozva a marxista etika”. Eltekintve most attól, hogy jobban ki van dolgozva, mint sokan vélik, az etikai ismeretközlést önmagában nem szabad túlbecsülnünk. Szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalmi valóság „etizálása” könnyen az erkölcsi normák valóságformáló erejének túlbecsüléséhez vezet. Súlyos hiba lenne tehát, ha a fiatalok erkölcsi nevelését kizárólag az erkölcsi ismeretközlés, egyszóval az, erkölcsi tudat oldaláról közelítenénk meg. Az ifjúság tényleges erkölcse ugyanis mindig két tényező — az erkölcsi tudatformálás és az erkölcsi tapasztalatszerzés — hatására alakul ki. A szocialista erkölcs a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok talaján fejlődik, az erkölcsi nevelés pedig társadalmunk egész valóság-anyagán folyik. Ezért önmagában semmiféle etikai tankönyv és etikai felvilágosítás nem tanít meg „erkölcsönösen élni”, ha nem hitelesítjük mindezt a személyes erkölcsi tapasztalatokkal. Csak a nagy és kisebb közösség és e közösségekben mutatott példa, illetve munka lehet a szisztematikus, valóban szocialista tartalmú erkölcsi tapasztalatszerzés szintere. Dr. Kiss István Az MSZMP KB 1974. december 5-i határozatának végrehajtásáról, s más fontos gazdaságpolitikai kérdésekről rendeztek tanácskozást tegnap Mohácson, a Mohács városi Pártbizottság székhazában. Mint vendéglátó megjelent az értekezleten Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottságának titkára. Pécs, Komló, Szigetvár és Mohács városok,, valamint a siklósi járás ipari, mezőgazda- sági üzemeinek 1975. évi tevékenységéről, a’ KB határozatot követő intézkedésekről számoltak be a pártbizottságok illetékes osztály-, illetve csoportvezetői. A beszámolókból kitűnt, hogy bár születtek tervek, történtek intézkedések, eredmények is mutatkoznak, mégis nagyon sok még a tennivaló a végrehajtásban és a végrehajtásért felelős vezetők szemlélet- formálásában. A KB 1974 decemberi határozatát sokan leegyszerűsítik, csak takarékossági tervnek vélik. Ennél sokkal többet tartalmaz. Egész gazdasági életünket átható, komplex intézkedésekre van szükség, amelyben az üzem- és munka- szervezés, a termékszerkezet korszerűsítése, a kapacitások optimális kihasználása, az észszerű készletgazdálkodás, a termelékenység növelése, az export termékek arányának növelése és természetesen azanyog- és energiagazdálkodás egyaránt fontos. Az ismertetőket követően Koós László, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője az 5. ötéves terv előkészületeiről, az új köz- gazdasági szabályzókról, s más fontos gazdaságpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót, majd Czégény József, a Baranya megyei Pártbizottság titkára foglalta össze az értekezlet tanulságait, a legfontosabb tennivalókat. Finishangulat uralkodik a baranyai határban. Igaz ugyan, nyakunkon a következő nagy munka, az őszi mélyszántás - és ennek a java még hátra van —, közben azonban, hacsak pillanatra is, egyre több mezőgazdasági nagyüzem lélegezhet fel: befejezte az őszi vetéseket, betakarította (vagy néhány napon belül betakarítja) a kukoricát és a cukorrépát. Baranyában az őszi vetésekből most már igazán csak az utolsó hektárok vannak hátra; a kukorica és a cukorrépa négyötödét betakarították a megyében. Jóllehet, nem áll mindenki egyformán, egyes gazdaságokban továbbra is tart a nehéz ősz, kijut mindenféle munkából, vetésből, betakarításból, őszi mélyszántásból. Ez az általános helyzetkép, s nagyjából ez volt az állapot a hét elején is. Az utóbbi napok ugyanis nem hoztak lényeges változást. Mert bár a kettős ünnepen sem álltak le a gépek és az emberek, az utóbbi napokban esett az eső, s ez visszavetette a munkát. Most mindenki kétszeresen szeretne sietni, s ehhez reméli d jó időt. Az egyik legnagyobb gond a cukorrépa, itt eddig éppenséggel n^m sietségről, de visz- szafogásról kellett beszélnünk. A gazdaságokat a betakarítás ütemének lassítására kérték, mert a cukorgyárak képtelenek fogadni ekkora mennyiségeket. A Kaposvári Cukorgyárból tegnap azt az üzenetet kaptuk, felhúzták a féket, most már jöhet a répa, lehet szedni, s prizmákba rakni. Más kérdés, hogy a vizes területekről nehéz a betakarítás és a szállítás. Ami az őszi mezőgazdcsági munkákat illett kétségkívül a szigetvári járás gazdaságai vannak a legmostohább helyzetben. Itt vannak a megye legvizesebb területei, sártenger a határ. Tegnapi telefonjaink is ebbe a járásba szóltak. Van még mindenféle munkából hátra. A mozsgói tsz-ben még 250 hektáron kell elvetni a búzát, ha jó idő lesz, napi 70 hektár elvetésével számolnak. Még jó két hét szükséges a kukorica és a cukorrépa betakarításához. A mozsgóiak a Szentegáti Állami Gazdaságtól kaptak ígéretet, hogy segítenek a betakarításban. A kétújfalui elnök az eső miatt kesergett, nem tudtak vetni. Ha nem jön az „áldás”, már befejezhették volna a vetést és a betakarítást. A nagypeterdi tsz-ben a vetés néhány hektár híján kész, a kukoricával e hét végére, a cukorrépával a jövő hét közepére szeretnének végezni. A mély fekvésű, vizes területeken nagyon nehezen mozognak, a cukorrépát szállító teherautókat ú<|y kell kivontatni traktorral a 6-os útra. Ők is keseregnek, ha nem lett volna ez a visszatartás a cukorrépa átvételében, már elfelejtették volna. A traktorosok itt is nyújtott műszakban dolgoznak, hajnali 6-tól este 9-ig mindent megtesznek a mielőbbi befejezésért. Most, hogy végeztek a vetéssel, hozzáfognak az őszi mélyszántáshoz. A fagy beálltáig szeretnének végezni vele. A szovjet kultúra napjai alkalmából halottuk tegnap, 12-én este fél nyolc órai kezdettel a Lisztteremben Prokofjev Kvintettjét Gy. Vass Agnes, Koszorú Árpád, Kircsi László, Paláncz Tamás és Nagy Péter előadásában. Seres Éva felvétele Az őszi betakarítási munkák mellett a mélyszántást végzik a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Képünkön: Berkesd határában a kukoricatáblát szántják. — Szokolai felv. —
