Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-11 / 309. szám

T 1975. november 11., kedd Dunántúlt napló új, független állam: Angola Hétfőről keddre virradóra új, független állam jelenik meg a világ térképén: ma, november '1-én kikiáltják Angola függetlenségét. Két­séges azonban, hogy a dél­nyugat-afrikai ország népe elnyeri-e önrendelkezési jo­gát. Az afrikai országot 1482- ben fedezték fel Indiába ve­zető hajóutat kereső portu­gál kereskedők. A XVI. szá­zadban gyarmatosították; 1951. óta volt Portugália „tengerentúli tartománya”. „Angola az volt Portugá­liának, mint India Nagy- Britanniának” - mondják Lisszabonban. A gyémánt­ban, rézben, cinkben, nik­kelben, foszfátban, kőolaj­ban és kiváló termőföldek­ben bővelkedő ország ter­mészeti kincseit az elmúlt évtizedekben a portugál gyarmati tökével összefonó­dott multinacionális mono­póliumok aknázták ki. A gyarmati kizsákmányolást az Angolában tartott 50 000-es portugál fasiszta hadsereg biztosította. Az amerikai, dél-afrikai, japán, nyugat­német és francia-belga trösztök óriási erőfeszítése, két tesznek annak érdeké­ben, hogy megtartsák ottani érdekeltségeiket és az egy­kori portugál gyarmatosítók­kal együtt megakadályoz­zák, hogy november 11-én az Agostinho Neto vezette Angolai Népi Felszabadító, si Mozgalomra (MPLA) ru­házzák a hatalmat. Külföldi zsoldosokat pénzelnek és tá­mogatják az MPLA ellen küzdő neokolonialista érde­keket védő Holden Roberto vezette Angolai Nemzeti Felszabadítási Frontot (FNLA), meg a Jonas Sa- limbi irányítása alatt álló Nemzeti Unió Angola teljes függetlenségéért (UNITA) nevű szervezetet. A nemzet­közi töke és a portugál reakció megpróbálja elérni, hoqy a hatalmat a három mozgalom között osszák meg, és ezzel megakadá­lyozzák, hogy az afrikai or­szág népe valóban maga rendelkezzék sorsa fölött. NAGYVILÁGBAN KS/D. NAPLÓ TELEFOTÓ Ma már csak látványosság a Sínai-félszigeten, a volt izraeli erő­dítmény a Bar Lev-vonal mentén, a Szuezi-csatorna keleti part­ján; az egyiptomi utazási irodák naponta szerveznek kirándulá­sokat a Bar Lev-vonalhoz, amely a kissingeri kis lépések „ered­ményeként” lett ismét Egyiptomé. ♦ BUKAREST: Mahmud AI Ajubi szíriai miniszterelnök Ma- nea Manescu román miniszter- elnök meghívására hétfőn hiva­talos, baráti látogatásra Buka­restbe érkezett. A szíriai mi­niszterelnököt és kíséretét az Otopeni repülőtéren Manescu miniszterelnök és más román személyiségek fogadták. 4 PRÁGA: Hétfőn Prágában megkezdődtek a tárgyalások a CSKP KB küldöttsége és a Német Kommunista Párt kül­döttsége között. A Német KP küldöttsége a CSKP Központi Bizottsága vendégeként tartóz­kodik Csehszlovákiában. A tár­gyalásokon a csehszlovák dele­gációt Vasil Bilak, a CSKP el­nökségi tagja, a KB titkára, a Német KP küldöttségét pedig Herbert Mies, a párt elnöke ve­zeti. 4 BERLIN: Az NDK Népi Kamarájának Elnöksége hétfőn elhatározta, hogy december 5- ére összehívja a Népi Kamara ülését. A napirenden szerepel a Szovjetunió és az NDK kö­zött október 7-én Moszkvában aláírt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtá­si egyezményről szóló törvény- javaslat, az NDK 1976. évi nép- gazdasági terve, az államház­tartási terv, továbbá más kér­dések. 4 DAMASZKUSZ: Damasz- kuszban és Teheránban hétfőn közleményt adtak ki Abdel Ha­lim K hadd am szíriai miniszter­elnök-helyettes és külügyminisz­ter ötnapos hivatalos iráni lá­togatásáról. Mint a közlemény beszámol róla, a tárgyaló felek - a szíriai külügyminiszter és Abbasz Ali Khalatbari iráni kül­ügyminiszter - nemzetközi prob­lémákról• és a legújabb közel- keleti fejleményekről tanácskoz­tak. 4 MADRID: Magyarországi kiállításra készül a Spanyolor­szágban élő ismert, magyar származású fotóművész, Juan Gyenes. Gyenes, akit elsősor­ban portréi tettek ismertté a fotóművészet kedvelői körében, minteqy 350 alkotását mutatja be kiállításán az Ernst Múzeum­ban. 4 RÓMA: Hétfőn egynapos munkabeszüntetést tartottak az állami hivatalnokok Olaszor­szágban a CGIL-CISL-UIL szakszervezeti .csúcsszövetség felhívására, mivel munkaszerző­déssel kapcsolatos követelései­ket a kormány mindeddig el­utasította. A sztrájk mintegy 280 ezer állami hivatali dol­gozót érintett: részt vettek ben­ne a vámőrök, a tűzoltók és az útkarbantartó vállalat dolgozói is. 4 MADRID: Hétfőre virradó éjjel Barcelonában kigyulladt a város egyik ismert színháza, a Teatro Romeo. Bár a tűzoltó­ság haladéktalanul megkezdte az oltást, az épület mégis sú­lyosan megrongálódott: színpa­di része, zsinórpadlása, néző­tere teljesen használhatatlanná vált. A tűz oka egyelőre is­meretlen. Néhány héttel koráb­ban Madridban égett le a spanyol főváros nemzeti szín­háza, a Tgatro Espanol. 4 ÚJ DELHI: A PTI indiai hírügynökség a daccai rádióra hivatkozva arról tájékoztat, hogy Banglades elhatározta: újabb toborzásokkal erősíti had­seregét. A rádió ezenkívül be­jelentette, hogy az országban gyülekezési, tüntetési és sztrájk­tilalom van érvényben. 4 HAVANNA: A vasárnapi panamai lapok vezető helyen foglalkoznak az USA hadügy­minisztériumának azon döntésé­vel, hogy a csatorna zónából kivonják az amerikai haditen­gerészet és légierő kötelékeit. A „Panama-America" című na­pilap értesülése szerint az ame­rikai déli hadsereg egységeinek kivonása január elsején kezdő­dik. 4 FAIRLEE: Kisiklott egy propángázt szállító vonatszerel­vény vasárnap a vermonti Fairlee mellett. Három kocsi felrobbant és a nyomában ke­letkező tűzvész elfojtására száz tűzoltót vezényeltek ki. A kör­nyező lakóházakat kiürítették. Tetemes anyagi kár keletkezett, de a szerencsétlenségnek halá­los áldozata nem volt. 4- PEKING: Kína Je facto elismerte az új daccai vezetést. A Zsenmin Zsipao hétfői szá­mában az Új Kína hírügynök­ségre hivatkozva jelentette, hogy Ziaur Rahman, a hadse­reg vezérkari főnöke „sikere­sen megbuktatott egy katonai puccskísérletet". A jelentésből egyértelmű, hogy a kínai veze­tők támogatják Abu Moham­med Szőjem államfőt. 4 RÓMA: Rómában megkez­dődött az érdemi tanácskozás a FAÖ, az ENSZ mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi szervezeté­nek 18. közgyűlésén. (A FAO két évenként rendezi közgyűlé­seit.) A fontos nemzetközi szer­vezet 131 tagországát minisz­terek vezette kormányküldött­ségek képviselik a tanácskozá­son, amelynek napirendién sze­repel többek között a FAO el­következő két évi költségvetésé­nek elfogadása. A FAO köz­gyűlésén részt vevő magyar küldöttséget dr. Romány Fái mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter vezeti. A szovjet kormány nyilatkozata Washington: Anatolij Dobrinyin, a Szov­jetunió' washingtoni nagyköve­te november 9-én átadta Henry Kissinger amerikai külügymi­niszternek azt a felhívást, ame­lyet a Szovjetunió kormánya in­tézett az Egyesült Államok kor­mányához a Közel-Kelettel kap­csolatos genfi konferencia mun­kájának fejújítása kérdésében. A felhívás az alábbiakat tar­talmazza : A szovjet kormány szükséges­nek tartja, hogy a következőket jelentse ki az Egyesült Államok kormányának. A közel-keleti konfliktus ren­dezésével kapcsolatos kérdések nem kielégítő volta továbbra is aggodalommal tölti el a Szovjetuniót. A konfliktus alap­vető okait mindeddig nem kü­szöbölték ki. Izrael változatla­nul kezében tartja az elfoglalt arab földeket. Figyelmen kívül hagyják a palesztin arabok törvényes jogait. E helyzet kö­vetkeztében veszedelmes fe­szültség áll fenn ebben a tér­ségben. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a részleges intézkedések, amelyeket méghozzá szepara­tista alapon valósítottak meg, nem vezetnek el a közel-keleti probléma megoldásához. Nem is vezethetnek el, mivel nem veszik figyelembe a politikai rendezés alapvető kulcskérdé­seit úgy, mint az izraeli csa- patOK teljes kivonását az 1967-ben megszállt összes arab területekről és a palesztin ara­bok törvényes nemzeti jogai­nak kielégítését, beleértve a saját államiság jogát. Csakis e kérdések megoldása esetén lehetséges a valóban tartós béke megteremtése a Közel- Keleten és a megbízható fel­tételek szavatolása az adott térség valamennyi állama, köz­te Izrael, biztonságos létezésé­hez és fejlődéséhez. A Szovjetunió továbbra is úgy vélekedik, a közel-keleti probléma alapvető rendezése elérésének egyetlen megfelelő útja az, hogy a közvetlenül ér­dekelt felek együttes kollektív erőfeszítéseket tesznek. Köz­tudott, hogy pontosan ezzel a céllal hozták létre annakidején a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi békekonferencia nemzet­közi mechanizmusát, amelynek társelnökei a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Ez a mecha­nizmus azonban huzamosabb ideje nem tevékenykedik. A Szovjetunió változatlanul híve annak, hogy a Közel- Keleten létrejöjjön a tartós és igazságos béke, s gyakor­latilag előbbre jussanak a kö­zel-keleti konfliktus rendezésé­ben. Ennek a célnak felelne meg, ha teljes egészében fel­újítanák a genfi békekonfe­rencia munkáját. A Szovjetunió ezért javasolja, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok, mint a Közel-Kelettel kapcso­latos genfi békekonferencia két társelnöke, tegyen közös kez­deményezést ebben az ügyben. Természetesen a konferencián — munkája felújításának első pillanatától kezdve az ENSZ égisze alatt egyenlő alapon részt kell vennie az összes közvet­lenül érdekelt feleknek: Egyip­tomnak, Szíriának, Jordániá­nak, a palesztin arab nép képviselőinek és Izraelnek, va­lamint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, mint társ­elnököknek. A felújított kon­ferencia feladata — ami egyébként kezdettől fogva el­döntött kérdés —, az, hogy a megfelelő ENSZ-határozatok alapján, elsősorban a Bizton­sági Tanács 338-as és a köz­gyűlés 3236-os határozata alapján érjék el a közel-keleti konfliktus átfogó és alapvető politikai rendezését. A konfe­rencia munkáját valamennyi résztvevő egyetértésével kell megszervezni. Az egységes Vietnamért Hanoi : A hétfői hanoi lapok az el­ső oldalon közük a hírt, hogy a VDK nemzetgyűlésének ál­landó bizottsága, valamint ez­zel párhuzamosan a Dél-Viet­nami Népi Felszabadítási Front j Központi Bizottságának, a bé­keszerető és demokratikus erők j szervezetének, az Ideiglenes S Forradalmi Kormánynak, a ta­nácsadó testületnek és az ér­telmiség képviselőinek együt­A Tokyo kávéhózban csak egy örmény úr mellett kapok helyet. Teázom. — ön külföl­di? Igenlően intek. — Akkor megláthatja a közel-keleti Bel­fastot — mondja, és jó étvágy- gyal harap az ürücombos szendvicsből. — Mert, kérem, ez az őrület városa lett. Kinézek a teraszról. Amott sárga villanyfény hirdeti a Szent Rita templomot, közelé­ben emelkedik az új betonme­cset. Felvillan emlékezetemben az Asz-Szur-negyed zsinagó­gája. Valóban igaza lenne? Belfast ez? Vallásháborúval? Lassan iszom a savanykás for­ró teát. Várom a már megta­nult keleti nyugalommal arab barátomat. Dzsemal palesztin. Neve tevét jelent. Nem kér­dem, hogy ez az igazi, vagy csak illegális elnevezése. Megjön, mégpedig ponto­san. Hosszú fiú. Röviden el­mondom, mit hallottam, me­lyek az első élményeim. Oly­kor félbeszakít, szenvedélyesen, inkább felkiáltásokkal. Aztán feláll: — Menjünk! Úgy jobb beszélni. Egy' darabig szala­dunk egyet, aztán majd a ko­csimmal elviszlek . . . — Vallásháborúról a leg- könyebb beszélni. A baj ott van, amit mi már júliusban mondtunk: az amerikaiak meg­keverték az egész helyzetet. Figyelmeztettünk mi már akkor: ha nyélbe ütik a kis lépéses rendezést, elszabadul a pokol. És nem így lett? Izrael vérsze­met kapott, és most minden erővel rajtunk akarnak ütni. Ehhez persze jól jön, ha a li- baboni ellentéteket is kiélezik. „Jordanizálni" akarnak, elle­nünk megy az egész játék. A nagy bevásárlóházhoz, a Starcóhoz érünk. Dzsemal, is­ten tudja, milyen ösztöntől tart­va szól: — Eltűnök, menj be a gyorsétterembe! — Már nem is látom. Dzsippek fékeznek és a pirossapkás katonák percek alat elállják a kiutakat. Iga­zoltatás. Beülök egy török ká­véra a magas bárszékre. A ki­szolgáló szőke német nő. — Ma ez a harmadik. Va­lami palesztint keresnek. Po­koli, hogy az embernek nincs egy nap nyugalma sem. Ki hit­te volna, hogy ez lesz a közel- keleti Svájcból? — Mintha sze­mélyes sértésnek venné, hogy vége a békeidőnek. Aztán újra csend, Dzsemal visszajön. —■ Vadásznak! Látod, ürügy min­dig akad! Most az amerikai campuson történt gyilkosságot akarják a nyakunkba varrni. De menjünk! Itt a kocsim. Vezetett, mégpedig olyan módon, mintha rallyen lettünk volna. Itt így szokás, kikerül­tünk egy romos utcát, aztán le a tengerpartra. Este volt és új­ra a fények ámítottak. Végig- kocsiztuk Bejrútot, mely na­gyon békésnek tűnt. Követség! épületek, néha paloták között kanyarogtunk, majd a repülőtér felé vezető út mellett hirtelen lassított Dzsemal. A pálmák mögött fel­sejlett a város melletti tábor. A palesztin menekültek lakhe­lye. Hogy 18 vagy 20 ezren vannak-e, azt senki nem tudja. Agyagházak és sátrak, kifeszí­tett köteleken száradó ruhák mindenfelé. Nyomott a levegő, itt nem seper a tenger felől jövő szél. — Nem tagadjuk, készen- . létben vagyunk. Mi azt akar­juk, ne legyen se lövöldözés, se háború. Mi, palesztinok — így a felszabadítási szervezet egyik vezetője — csak jogain­kat követeljük, de nem aka­runk beleszólni a libanoni bel- ügyekbe. Ha támadnak, ter­mészetesen védjük magunkat. A megoldást nekünk egyébként is csak államiságunk jelenti. Nézz körül! Lehet a jövő a ngpi egy dolláros segély? Eszembe jut a libanoni egye­tem előtti beszélgetés, amikor egy szíriai diák így fogalma­zott: — Tudja, itt az a pokoli, hogy mindent másra kennek. Pedig világos -a vonal: az im­perializmus játssza ma a fő­szerepet a libanoni események­ben is. Hol a kulisszák mögött, hol nyíltan. De ha kételkedik, számolja meg, hány bank van itt: "százhatvanhárom! Amíg beszélünk, a tábor kö­rül szoros gyűrűt alkotnak a harckocsik, páncélozott jármű­vek. Ott, ahol nappal a szent- képárus kínálja portékáját, egy kis ágyút ástak be. Biztonsági intézkedés, mondják közömbö­sen, megszokták. — De biztos, hogy valahol és valakik elő­szedték a táborban is a gép­pisztolyokat. Átvergődünk az ellenőrző­gyűrűn. Nem hiszem, hogy ezt meg lehet szokni. Valahonnan messziről lövöldözés zaja hal­latszik. Megritkul a forgalom. Bejrút fél. Csak néhány kíván­csi srác mászik fel a háztető­re. Egy Cola-reklám vasvázá­ba kapaszkodva figyelnek. A torkolattűz, úgy látszik, még újdonság az éjszakai reklám­fények között. Bürget Lajos tes ülése tanácskozott a két országrész állami vezetésének egyesítéséről. A VDK nemzet­gyűlésének állandó bizottsága és a déli tanácskozó testület is megválasztotta azt a bi­zottságot, amely hamarosan megkezdi a közös tennivalók megbeszélését és dönt az egész országra kiterjedő általános választásokról is. A bejelentéssel kapcsolatos kommentárok egyértelműen hangsúlyozzák, hogy az ame­rikai imperializmus felett ara­tott győzelem új korszakot nyi­tott Vietnam életében. Megte­remtette az ország teljes egy­ségének feltételeit. Vietnam egységes ország volt. Az 1945. évi augusztusi forradalom hely­reállította egységét, a feudális urak és az imperializmus bű­ne, hogy újra részekre szakí­tották az országot. Most meg- j érett az idő a régi egység hely­reállítására, hiszen az impe­rializmus és a reakció erőinek megsemmisítése után a déli or­szágrész is a szocialista tár­sadalom építésének útjára lé- | oett. A teljes egység megte­remtése az egész vietnami nép közös akarata, mivel csak az egész ország erőinek össze­fogása és a szocializmus épí­tésének meggyorsítása biztosít­hatja a végleges független­séget, amelyért harminc éven át milliók adták életüket. A Phan Dan, a párt közpon­ti lapja az egész országot fog- í lalkoztató bejelentés alkalmá­ból „adatokat közöl Vietnamról. 1 Az egységes ország területe (szigetek nélkül) 329 600 négy- j zetkilométer, lakosainak szá­ma 45 millió. Szárazföldi határainak-hosz- sza 3730 kilométer (Kínával 1150, Laosz-szal 1650, Kam­bodzsával 930 kilométeren ha­táros). Tengerparti határa 3260 kilométer. Folyómenti termé­keny síkságai 9,5 millió hek­tárt, erdőségei tíz és fél millió hektárt foglalnak el. Egy délután Dzsemalla! * Halárus a tengerparton.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents