Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-27 / 325. szám
1975. november 27., csütörtök Dunántúli napló 3 Egyre többet termel exportra Baranya mezőgazdasága A baromfipiac slágere • Az elsők között búza- és kukoricaexportban • Nagyhatalom a kisállattenyésztésben 1971 és 1975 között közel 20 000 vagon búzát, mintegy 17 000 vagon kukoricát exportáltak a megye nagyüzemei csak az AGRIMPEX-en, illetve a Gobanafelvósárló és Feldolgozó Vállalaton keresztül. S ebben nincs benne az a kukoricaexport, amiért törlesztéses alapon traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket vásároltak. Ki exportálhat? A megye mezőgazdaságának fejlődése a növekvő kivitelen is lemérhető. Tavaly például több mint 5300 vagonos búzaexportot bonyolított le a megye, s ez csaknem akkora mennyiség, mint a begyűjtési időben a megye egy évi felvásárlása volt. Kukoricából 7600 vagon volt a tavalyi export, ebből 4000 vagon szocialista országokba, a többi tőkés államokba ment. Idei búzaexportunk is meghaladta az 5000 vagont a gyengébb termés ellenére. Kukoricából október 31-ig két és félezer vagonnal exportált a megye, de ez a mennyiség nyilván emelkedni fog, hisz eddigi legnagyobb kukoricatermését takarította be ezekben a napokban a baranyai mezőgazdaság. A Gabona Vállalat az idén 13 500 vagon kukorica megvásárlására készült fel. A kínálat 16 000 vagonra tehető. Bármilyen jó is a világpiaci ár, a mezőgazdasági export természetesen nem lehet korlátlan, mert a lakosság ellátása az elsődleges. Ezért a fontosabb cikkek exportkereteit központilag adják meg. Hogy a feleslegeket ki exportálja, az attól is függ, mennyire exportképes a terméke. A baranyai állami gazdaságok országosan is kiemelkedő exportot bonyolítanak le. A bólyi nemesített vetőmag és tenyészjérce, a bi- kali nyúl igen versenyképes a világpiacon. Az állami gazdaságok vágósertésének 40 százaléka került külföldre. Részben élőexpoctként Csehszlovákiába, részben a pápai húsüzemen keresztül dobozolt sonka formájában az Egyesült Államokba. A negyedik ötéves terv első évében, 1971-ben a baranyai állami gazdaságok 60 000 vágósertést forgalmaztak, az idén már 93 700 darabnál tartanak. Ha a saját vágó- hídiaikon levágott mennyiséget is beleszámítjuk, úgy vágósertés-termelésük el fogja érni az évi 110 000 darabot. Ezt a felfutást a szakosított telepek belépése tette lehetővé. A termelőkapacitást a következő években, battériák beszerelésével további 25-30 százalékkal kívánják növelni. 25 millió tojás Nem ilyen jó az állami gazdaságok juh- és marhaexportja. Néhány évvel ezelőtt még ezerszám vitték külföldre a pe- csenyebárányt, az idén — az ágazat visszafejlesztése miatt — már csak mintegy 700—800 bárányt szállítanak. A marhaexport a tejelő Holstein-friz fajtára történt áttérés miatt esett vissza az utóbbi egy-két évben. Míg 1972-ben az előállított vágómarha 50 százalékát exportálták, az idén már csak 25-30 százalékát. Ezen az arányon csak a bikali és a szigetvári állami gazdaságban létesített hústípusú telepek termelésbe állása javít majd. Igazi export „nagyhatalom” Baranya a kisállattenyésztésben. Volt olyan év, amikor az ország élőnyúl-exportjának az 50 százalékát ez a megye adta s ebben igen nagy része van a Bikali Állami Gazdaságnak. A Baromfifeldolgozó Közös Vállalat — három állami gazdaság és tíz tsz társulása — az idén 25 millió .tojást exportál a Szovjetunióba, Olaszországba, Svájcba és Ausztriába, mintegy 50 millió forint értékben. Élőnyúl-exportja az év végéig eléri a 400 vagont, ami 150 milliós forgalomnak felel meg. Ebben az évben 670 vagon baromfit vásárol fel Baranyából a vállalat, amiből igen sok jut exportra. Az eddig átvett broiler csirke 50 százalékát, a pecsenye kacsa 70 százalékát, a pecsenye liba 100 százalékát exportálták, ez utóbbit az NSZK-ba. Rugalmasan Az európai tőkés piac két sláger cikke a pecsenyeliba és a gyöngyös. Közös Vállalat igen rugalmasan e két cikk termelésére orientálta tag- és partnergazdaságait. A szent- lászJói, a sásdi és a hímes- házi termelőszövetkezet fejleszti ezt a tevékenységét s az idei 13 vagonnal szemben jövőre már 100 vagon pecsenye- libát exportálnak. Egyidejűleg a most kevésbé piacképes pecsenyekacsát kissé háttérbe szorítják. A megye legújabb mező- gazdasági exportcikke a gyöngyös. Igen magas a világpiaci ára, s nagyüzemileg csak nálunk foglalkoznak a gyöngy- tyúkkal. Nagyüzemi gyöngyöstartásra igen gyorsan -átállt a mágocsi és a szentlászlói tsz, valamint a Szigetvári Állami Gazdaság. A múlt héten 11 000 fiatal, átlag egy kiló 30 dekagrammos gyöngyöst exportált a megye Olaszországba, és a napokban újabb szállítmányt raknak be a mágocsiak. Az idén három vagon gyöngyöst exportálunk dollárért, ami jó példája a világpiachoz való gyors és rugalmas igazodásnak. — Rné — Új panorámaút Visegrádon elkészült a Fellegvárhoz vezető panoráma-út folytatása, a Kisvillámot, Sib- rikdombot érintő szakasz, amely a község határában csatlakozik a 11-es műúthoz. Az új útvonal olyan, 30 kilométer hosszú körutazásra ad lehetőséget, amely-' lyel az ide látogatók megtekinthetik a festői táj legszebb részeit, így például az Apátkúti- völgyet, a Magda-forrást, az ördögmalmi vízesést, a Fellegvárat, a Nagyvillámot, a Sib- rikdombon nemrég feltárt vár- ispánsági központ romjait, valamint érintik a legszebb látványt nyújtó kilátóhelyeket. A panoráma-út mentén a Mogyoróhegyen épül fel a visegrádi kirándulóközpont is, ahol szálláshelyek, élelmiszeráruház, étterem, sportpályák várják majd a túristákat. Hatmii Mérd raktáron Elszállításra váró késztermékek Csak árengedménnyel Eltűntek a téglahegyek Ez év január elsején a baranyai vállalatoknak, üzemeknek több mint hatmilliárd forint értékű készletük volt, amely az elmúlt háromnegyed év során 467 millió forinttal emelkedett. Az anyagkészlet 24,3 százalékkal, a félkész és befejezetlen termékek köre 35,1 százalékkal nőtt, a késztermékek pedig 40,6 százalékkal emelkedtek. Az anyagkészlet azt is jelzi, Tizenkétezer nap a föld alatt Furcsa így egymás mellett látni őket: a feketehajú, tö- möttbajszú egykori bányaiskolás fiú öntudatosan néz le a falról, a fekete színű ezüstgombos bányászegyenruha még jobban kiemeli egészséges arcát. Arca most sem sápadt, de az újmecsekaljai hétemeletes második emeleti lakásában ing-ujjra vetkőzött őszhajú férfiben csak sejteni lehet a „fiút”. Persze a többiekben is. A tablóképen alig-alig ismerem fel Weisz Józsefet, Ropoli Istvánt, Rudnai Lászlót, dr. Szirtes Lajost.. . Ők a pécsbó- nyai bányaiskola 1939—1943 között végzett hallgatói, később szinte valamennyien bányamesterek, üzemvezetők, tudományos munkatársak lettek. Negyven esztendő és öt hónap múlt el, hogy a polgári iskolát végzett fiú a szászvári palaválogató szalag mellett megkezdte a bányászéletet. A nagypapa a Ruhr-vidék egyik bányájában hagyta fél lábát: a csille könnyebben elvitte, mint később az orvosok fűrésze, akik többszöri utánvó- gással próbálták az üszkösö- dő csontokat gyógyítani. Sikerült. A nagyapa hazatérve még sokáig kezelte a szászvári aknától az állomásig vezető kisvasút mellett a sorompót. Apja szintén csillésként kezdte, aztán mint o mérnökség vezetője kapta meg az ob- sitot. Kovács István 1936-ban kapott engedélyt, hogy leszálljon: se ló, se mozdony nem volt akkoriban a szászvári bányában. Az „egyéni csillések" a bunkeroktól az aknáig szállították a szenet. Reggel a leszállásnál felmarkoltak egy csomó rovást meg pléhet, aztán műszak végéig csak saját maguknak voltak felelősek a munkáért. A szállítási felvigyázók az aknán kijövő csillékről leszedték a rovást, jóváírták a csapatnak, majd a „pléh” alapján a csillések neve mellé is húztak egy vonást. Tizennyolc fillér volt egy csille, kiszálláskor már megtudták, mennyit kerestek aznap. A fejtésekben nehezebb dől. guk volt a csilléseknek: térden csúszva talicskáztak, kezüket, hátukat, térdüket felhorzsolta a kő, mellükből majd kiszakadt a szívük. Kovács István összeszorította a fogát: a cél a bányaiskola volt. Két évig kellett akkoriban a föld alatt bizonyítani a rátermettséget. A felvételi vizsga tulajdonképpen vájárvizsga is volt, de az oklevelet csak a bányaiskola oklevelével együtt adták ki. Kovács István 1944-ben Nagybányán kapta meg az oklevelet (ide helyezték a bányaiskolát), de visszatért Pécsbá- nyára a kislányért, aki minden minden reggel az iskola előtt ment el tejért, kötöttsapkás feÖteues szerxődes ex DIGÉP pei Ha a svájci Hagenbuch cégtől veszünk egy párhuramvezér- lő szelepet 1000 frankért, ez legalább 23 000 forint. Ugyanezt a szelepet elkészíti alig több, mint 14 000 forintért a pécsi Vasas Ipari Szövetkezet, amely új profilt alakít ki magának. A fűnyírógépek, párhuzamos satuk lefutottak, szükség volt új termékre. Ezért kezdték meg hidraulikus tápegységek gyártását a Danuvia részére. A diósgyőri DIGÉP régóta gyárt exportra hidraulikus élhajlító gépeket. Az ezekhez szükséges elemeket jórészt svájci importból szerezte be. A Danuvia ajánlására vették föl a kapcsolatot a pécsiekkel, s ez ötéves szerződést eredményezett: az ötödik ötéves tervben több száz hidraulikus párhuzamvezérlő útszelepet, lemezollókhoz 1000 munkahengert és e gépek teljes vezérÚj profilt alakít ki a pécsi Vasas Szövetkezet lőművét gyártja a Vasas Szövetkezet. A szelepek elkészítése már igen nagy precizitást igényel, a megmunkálás 90 százalékig forgácsoló feladat, s a berendezést mikronos nagyságrendű tűréssel kell elkészíteni. A pécsiekre azért esett a válasz tás, mert a munka elvégzése nagyvállalatnak nem lenne kifizetődő, a szövetkezetnek viszont előrelépést jelent a műszaki színvonalban. A DIGÉP saját fejlesztési alapjából vásárolt egy esztergapadot és egy fúró-maróművet, és ezt ideiglenesen a szövetkezet rendelkezésére bocsátja. öt év után döntenek arról, hogy megváltás ellenében végleg átadják-e. Addig a javítást-kar- bantartást és az évi amortizációs költségeket a Vasas Szövetkezet fizeti. A szerződés megkötése előtt a szövetkezet KGM támogatással legyártott egy sorozatot, s a megrendelő ez alapján döntötte el, lemondjon-e a svájci importról. A kész munka megnyerte a DIGÉP vezetőinek tetszését. Jelenleg negyedévenként 15 szelepet tudnak előállítani, de a következő tervidőszakban, a szerződés alapján szeretnének évi 100—120 darabot. jét a favázas épületre szegezve, mintha másfele nem is lehetett volna nézni. * Pécsbánya, Nagybánya után ismét Szászvár volt az állomás, majd a „hőskorszakban” Kom. lón gyűjtöttek össze néhányat az egykori bányaiskolásokból. Munkasikerek, bányatüzek, mentések emlékei tűnnek elő. S fájdalmak: nem volt olyan nap, hogy Kossuth-aknán a bánya valamelyik „sarkában” tűz ne lett volna. Nagy ügyet nem csináltak a védekezésből: kikaparták a parazsat, majd vízzel eloltották. Ilyenkor persze nagy tócsákban állt a víz a vágatokban. Csizmájuk akkoriban méq nem volt a bányászoknak: bakancs és vulkán volt a lábbeli. Kovács István bánya mester a vá llán hordta át a tócsán a bányászokat. Kiszálláskor már a versenytáblán láthatta magát, amint a bányászok a hátán lovagolnak. Alatta a szöveg, hogy a bányamester jobban tenné, ha a víztelenítéssel törődne, mintsem a hátán cipeli a bányászokat. Ezután a mázai bánya következett, majd tizennyolc esztendeje a MÉV I. sz. bányaüzemében a szénbányászból ércbányász lett. A legújabb bányaüzemből ment nemrégiben nyugdíjba, * A talicskától a kopárokig, a csákánytól az Andó robbanóanyagig, a kézifúrótól a mini- rondóig, a szászvári palaválogató szalagtól az újmecsekaljai lakás kényelmes foteljáig hosszú volt az út. Tizenkétezer napig tartott. Az éjjeliszekrényből tucatnyi kitüntetés kerül elő: mindegyik története oldalakat töltene meg, Kovács István a fényképre mutat: „Akkoriban még ilyenforma voltam . . Lombosi Jenő hogy az 1975 elején a köny- nyű- és az építőiparban jelentkező anyaghiány az év folyamán megszűnt. Igaz, találkozni enyhén szólva furcsaságokkal is. Például a nagykereskedelmi vállalatok készletét növeli az ipar szállító készségének csökkenése. Egyes ipari vállalatok ugyanis csak akkor hajlandók bizonyos termékeket szállítani, ha a nagykereskedelem néhány alapanyagot „felhajt” a részükre és ez a készlet a NAGYKER számláján szerepel. A nagykereskedelem ezt így kénytelen tenni, mert különben nem jut megfelelő áruhoz. Az ok A félkész és a befejezetlen termékek felhalmozásának több oka van. Az építőiparban csak az év végén történik számlázás, így sok már elvégzett munka is az építők „kontóján” marad. Több épületnél előfordult, hogy bizonyos munkák — szakipari teendők — és bizonyos alkatrészek — például bojlerek — miatt a kész épületek átadása várat magára. A könnyűiparban minőségi kifogások merültek fel a termékek ellen. Ezeket az év második felében kiküszöbölték. Köztudott, hogy a könnyűipari export szállítások — például a kesztyűgyárban — az év második felére, annak is inkább a végére tolódnak el. Hogy a kötelezettségeknek eleget tudjanak tenni, előre dolgoznak, így a befejezetlen termékek köre emelkedést mutat. A legnagyobb mértékben a késztermékek nőttek; 187 millió forint értékű késztermék várt szállításra a harmadik negyedévi statisztikai adatok szerint Baranyában. A könnyűiparban 60 millió forint értékű áru várt gazdára még a közelmúltban is. A Carbonnál vagonhiány miatt 20 millió forintnyi export áru áll raktárban. A Pécsi Faipari Szövetkezetnek stílbútor eladási gondjai vannak. S ami hiányzik A negykereskedelmi vállalatok készleteit erősen feldúz- zasztja, hogy kereskedelem-politikai megfontolások és raktárak hiányában a kiskereskedelem csak igen kis mennyiségű árut vesz át, úgyszólván a nagykereskedelem raktáraiból árul. A RÖVIKÖT-nél meglehetősen nagy az elfekvő készlet, amit csak árengedménnyel tudnak eladni. Ez volt a helyzet a cipőnagykereskedelemnél is, de ott ez az akció már megtörtént. Növeli a nagykereskedelem készleteit az ipar késedelmes szállítása is aképp, hoay az idény jellegű áruk nem a megrendelt határidőre érkeznek meg, így azt egy szezonon át kell tárolni. örvendetes viszont, hogy a téglagyárak eladatlan téglája az év második felére gazdára talált, az viszont már kevésbé szívderítő, hogy egyes építőanyagok hiányoznak a raktárakból. A termékösszetétel a nagykereskedelemben ugyan javult, de még most is rengeteg a hiánycikk: kevés a férfi ing, az igényeknek megfelelő alsó- és felső kötött áru, ízléses lábbeli és gyógyszer. M. L. Egykori bänyoiskoläsok
