Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)
1975-11-25 / 323. szám
£h'p Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXII. évfolyam, 323. szám 1975. november 25., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja H rambouíllet-í szeminárium F ord amerikai, Giscard francia elnök, Schmidt nyugatnémet kancellár, Wilson brit, Moro olasz és Miki japán miniszterelnök arról tárgyalt a háromezer rohamrendőr által őrzött Párizs melletti kastélyban három napon át, hogy milyen közös intézkedésekkel lehetne a tőkésvilág eddigi történetének leghosszabb és a pénzügyi, a gazdasági élet minden területére kiterjedő válságfolyamatát megállítani. Esztendőkön át mindegyik érdekelt fél nemzeti, illetve a közös piaciak regionális keretek között próbáltak a problémákkal megküzdeni, és ez törvényszerűen az egymás közti konfrontációhoz vezetett, 1974 második felétől kezdve hódított teret és vezetett végül is a mostani csúcsértekezlethez az a felismerés, hogy a nemzeti és regionális érdekek valamilyen egyeztetésével, kompromisszumok útján, globális megoldásra kell törekedniük. Ezt sugallta mindenekelőtt az a körülmény, hogy a kapitalista világot nemzetek feletti monopóliumok, kartellek hálózzák be és nélkülük a bajok ellen felhasznált „nemzeti orvosságok” hatástalanoknak bizonyultak. Ide tartoznak a politikai motívumok is. Egyrészt az, hogy a gazdasági helyzet országonként és világméretekben is aláássa a tőkés társadalmi rend szilárdságát, másrészt: a fejlett tőkésországok és a fejlődő országok ellentétéi elmélyülnek, különösen a nyersanyagok áráról folyó vitában, amelynek számukra legkínosabb pontja az olajárak emelkedése, a vele járó költségvetési és fizetési mérleghiány, a termelésre súlyosan ható energiaválság. Ford elnök az idén már kétszer járt Európában. A helsinki értekezleten való részvétele növelte tekintélyét, azonban a brüsszeli NATO-értekezleten, majd a vele összekapcsolt spanyolországi útján és Szadat egyiptomi elnökkel rendezett salzburgi találkozásán semmi olyat nem tudott felmutatni, amely a közelgő amerikai elnökválasztási csatában Fordot, mint a nemzetközi életben helytálló személyiséget tüntette volna fel a választók szemében. Ezért Gerald Ford nagyon nehezen szánta rá magát mostani európai útjára, s végül is csak úgy egyezett bele, hogy a tanácskozásnak szemináriumjellege lesz, nem hozzák nyilvánosságra az ott hozott döntéseket és azt sem, hogy miben nem sikerült közös nevezőre jutniuk. Azonban a találkozóról kiadott szűkszavú közleményből, a sajtóértekezleten elejtettsza- vaikból, ha egybevetjük őket a már ismert tényekkel, kiviláglik: a szemináriumon csak szerény haladást értek el a legfontosabb kérdésekben. Két dolgot lehet sejteni. Az egyik: az EGKrországok, Franciaország, Anglia és Olaszország (feltehetően Japán is) engedményeket ígértek az amerikai érdekeket sértő kereskedelmi protekcionizmusukban. Az EGK lényege a vámunió, amely a harmadik világból a közösséghez társult csaknem félszáz országgal folytatott pre- ferenciális kereskedelem révén a Közös Piacot a tőkésvilág legnagyobb zárt kereskedelmi egységévé teszi. Feltehetően az amerikai áruk szabadabb áramlása ellenében Ford és Kissinger megígérte partnereinek az Egyesült Államok valutáris együttműködését az európai fizetési eszközök megszilárdítása céljából. Mint ismeretes, 200 milliárd dollár van forgalomban az EGK pénzpiacán és ezelT az „euródollá- rok" bármikor szétverhetnek minden pénzügyi stabilizációs törekvést. E tekintetben Japán problémái is hasonlítanak a nyugat-európai partnerekéhez. A közlemény leghomályosabb pontja: az olajkérdés. A semmitmondó nyilatkozat arról a szándékról, hogy közösen kísérlik meg az újabb olajáremelések megakadályozását, érthető úgy is, hogy a franciák beállnak az amerikai ihletésű Nemzetközi Energetikai ügynökség engedelmes tagjai sorába és csakis partnereikkel egységfrontban tárgyalnak az olajtermelő országok klubjával, az OPEC-kel. De az is lehetséges, hogy további kompromisszumot kovácsolnak, amelynek értelmében a jövőben is lehetséges marad fejlett tőkésországok és egy-egy olajtermelő állam kétoldalú megegyezése, Ija az nem sérti a többi tőkésország érdekeit. E zen a ponton lényegében arról van szó, hogy az Egyesült Államok nem engedi keresztezni saját politikai játszmáját a Közel- Keleten. De ez már Washington globális politikájának kérdései közé tartozik. Nehéz elképzelni, hogy Rambouillet-ben ne tárgyaltak volna a világ- gazdaság átfogó problémáiról, azonban a „gazdagok klubjának” globális elképzeléseit egyelőre hétpecsétes titokként kezelik. Szabó L. István Losonczi Pál Líbiába érkezett Az Elnöki Tanács elnökének nyilatkozata a látogatás céljáról Todor Zsivkov az NSZK-ba érkezett ötnapos hivatalos látogatásra hétfőn délelőtt a Német Szövetségi Köztársaságba érkezett Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A bolgár vendéget fogadja Walter Scheel szövetségi elnök, és megbeszélést tart vele Helmut Schmidt kancellár. Zsivkov ezen kívül találkozik számgj nyugatnémet politikussal (köztük Helmut Kohl CDU-elnökkel) Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Moamer El-Kadhafi ezredesnek, a Líbiai Arab Köztársaság Forradalmi Parancsnoki Tanácsa elnökének és Habib Burgibának, a Tunéziai Köztársasáq elnökének meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra a Líbiai Arab Köztársaságba és a Tunéziai Köztársaságba utazott. Kíséretében van dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, dr. Vincze Imre pénzügyminiszterhelyettes, Szüts Pál hazánk líbiai nagykövete és Széphelyi Zoltán, hazánk tunéziai nagykövete, akik Tripoli- ban, illetve Tuniszban csatlakoznak a delegációhoz. Losonczi Pál és kíséretének búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügyminiszter, Karakas László munkaügyi miniszter, dr. Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr, Simon Pál nehézipari miniszter, Bodonyi Pálné, Somogyi József, Úszta Gyula, az Elnöki Tanács tagjai. Fogadtatás Tripoliban Losonczi Pál és kísérete hétfőn a Líbiai Arab Köztársaság fővárosába, Tripo'ibc érkezett. A különrepülőgép 12 órakor szállt le Tripoli nemzetközi repülőterén, amelynek épületét magyar és líbiai zászlók díszítették. Afrikai földre lépve Ab- dusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Köztársaság miniszterelnöke meleg baráti kézfogással üdvözölte Losonczi Pált, akinek líbiai népviseletbe öltözött kislányok virágcsokorral kedveskedtek. A kölcsönös üdvözlés után felcsendült a magyar és a líbiai Himnusz, majd a díszegység parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak. Az Elnöki Tanács elnöke Dzsalluddal együtt ellépett a díszegység előtt. A katonai tiszteletadás után a miniszterelnök bemutatta Losonczi Pálnak a fogadására megjelent líbiai személyiségeket. Az Elnöki Tanács elnöke nyilatkozatot" adott a líbiai rádiónak és televíziónak. Köszönetét fejezte ki a szívélyes baráti fogadtatásért, majd hangoztatta: „Nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a Líbiai Arab Köztársasáq a Forradalmi Parancsnoki Tanács vezetésével az utóbbi években a gyarmati múlt örökségének felszámolása, új társadalma építése terén elért. Ezeket az eredményeket most a helyszínen is megismerhetjük. Kétoldalú kapcsolataink különösen Dzsallud miniszterelnök úr tavalyi magyarországi látogatása óta mindkét nép javára töretlenül fejlődnek. Látogatásunk alkalmat nyújt arra, hogy áttekintsük kapcsolataink eddigi alakulását és keressük a lehetőségeket további elmélyítésükre. A repülőtérről Losonczi Pál Dzsallud társaságában szállására, az elnöki rezidenciára hajtatott az üdvözlő feliratokkal, magyar és líbiai zászlókkal díszített útvonalon. Készül a esontenyv a hidasi gyárban. Rizsgyomirtó, permetező és porzó anyagok gyártását tervezik A százéves Budapesti Vegyiművek legfiatalabb gyáregysége, a hidasi vegyigyár négy évvel ezelőtt rendezkedett be a megszűnt hidasi brikettgyár üzemépületeiben. Fejlesztésekbe kezdtek, enyvgyártó üzemet építettek, s az eltelt viszonylag rövid időben — a termelési értéket, a termékeket, a munkások jövedelmét tekintve — minden várakozást felülmúló eredményeket hoztak. Beleértve azt is, hogy a munkásgárda, amelynek korábban mindig csők egyfajta termékkel volt dolga, időközben megfelelő alkalmazkodó képességre tett szert, egyre-másra váltott át új termékre. Mindez megfelelő alapokat adott, hogy a Budapesti Vegyiművek az elkövetkezendőkben további fejlesztésekre is gondoljon Hidason. Az már eldöntött, Hidas átveszi Budapesttől a rizsgyomirtók gyártását. Meglévő épületrészben rendezkednek be, ugyanakkor a nyersanyagok fogadásáról (fogadóállomás) és a keletkező szennyvizek semlegesítéséről is gondoskodnak. A és gazdasági vezető szakemberekkel. A szövetségi fővárosban két napot tölt, majd látogatást tesz több nyugatnémet tartományban. A hivatalos megbeszéléseken - amelyek hétfőn kezdődtek a szövetségi elnöki palotában — az NSZK és Bulgária kapcsolatainak várható alakulásáról, a fejlődés távlatairól lesz szó. Nyugatnémet részről számítanak rá, hogy ezeken a megbeszéléseken a gazdasági kérdések dominálnak majd. Leemelik a szállító járműről az új liszt silótornyot a Kenyérgyárban. (Tudósítás a 2. oldalon.) Maletics felv. tervezést a BVM-ben és a BARANYATERV-nél már végzik. Ez utóbbi q területelőkészítés változatait dolgozza ki, hiszen a helyszínen egyebek mellett el kell téríteni, vagy le kell fedni a patakot. A gyártás, amey szezonális, októbertől márciusig tart, 1977 végén indul be, évi 800 tonnás előirányzattal. Ez fedezi a hazai szükségleteket. A rizsgyomirtók mellett szó van arról is, hogy Hidas átvenné a gyümölcskártevők elleni permetezők, porozok gyártását. A beruházás 15 millió forintba kerülne: meglévő épületet bővítenének, a gépeket pedig Budapest adná le. A hidasi vegyigyár legjobb tőkés exportcikkei a csontliszt és a csontzsír. A csontzsír esetében például egy dollárt 18 forintért (!) termelnek ki. Mondják, a magyar mezőgaz- dasáq a jövőben aligha engedi ki ezt a magas foszfortartalmú takarmány-adalékot, idehaza is égető szükséq lesz rá. Nemcsak marhát takarmányoz- hatnak vele, de voltak már malacetetési1 próbák is, s a kísérletek biztatóak. A hidasiak most a Dalmandi Állami Gazdasággal tárgyalnak, velük szeretnék kooperációban megoldani a takarmánygyártást. Hasonlóan nagy téma, egyben Hidas legnagyobb gondja — a bőriszap. Az enyvgyártás során keletkező bőriszapot máig is a földbe vezetik, két év alatt már nyolcezer tonnányi iszap gyűlt össze. Gondoltak már az elégetésére is, de ez vétek lenne, inkább ki kellene termelni, s belőle, miután nitrogéntartalmú anyag, jó minőségű, az istállótrágyával is vetekedő trágyát készíteni. A hidasiak első lépésként dán gyártmányú centrifugát vásárolnak, s ezzel sűrítik a bőriszapot. A földben lévő, kitermelésre váró iszappal pedig az a tervük, hogy összekeverik a Péti Nitrogénművek hódmezővásárhelyi telepén keletkező furfurol-korpa nevű hulladékkal. Erről méq tárgyalni kell, eldönteni, külön üzemrészt épít-e ehhez Hidas, továbbá elvégezni a kísérleti keveréseket. A nagyobb szabású fejlesztéseknek alapvető korlátja a víz. A víznyeréshez újabb kutakat kell fúrni, víztározókat építeni. I Miklósvári Zoltán WM& ^ ^ S & I® :‘3$ 8$ 3* $$ $$ 8$ ' $$$83$$$:
