Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-02 / 270. szám

I Világ proletárjai, egyesüljetek! Dm antull napló XXXII. évfolyam, 270. szám 1975. október 2., csütörtök Ára: 80 fillér Az oktatás a nevelés eszköze Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Előtérben a korai fajták Lippón befejezték a kukorica betakarítását Átlagtermés 70 mázsa felett hektáronként Szakmunkásokat a mezőgazdaságnak Másodikos kertészhaügatók a virágokkal, dísznövényekkel ismer* kednek a villányi szakközépiskola bemutató kertészetében. Erb János felvétele Ötéves oktatási terv készül a mezőgazdasági üzemekben ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kevés az állattenyésztő Ötezren a téli tanfolyamokon A nevelés társadalmi meghatározottsága a nevelési folyamatot szocializációs folyamattá eme­li, melyben a tanulóknak a sze­mélyiségük számára nélkülöz­hetetlen ismereteknek, képes­ségeknek, beállítódásnak ösz- szességét kell elsajátítaniok. A folyamatban több tényező mellett döntő szerepe van az iskolának. Párt és állami do­kumentumaink egzakt módon meghatározzák az iskola ne­velési feladatait, az iskolával szemben támasztott jelen tár­sadalmi elvárásait és a fej­lődés tendenciáit. Nevelés­ügyünk irányítói, a főhatósá­gok, középszintű és közvetlen irányítók szüntelenül, nap mint nap hangsúlyozzák a nevelés- központú iskola mielőbbi meg­valósítását. Nem kis feladat. A megvalósuláshoz igen sok feltétel szükséges. Nélkülözhe­tetlenek olyan modellek, me­lyek konkrét segítséget adnak óvónőknek, tanítóknak, taná­roknak és nem utolsó sorban szülőknek egyaránt. Jelenlegi feltételeink mellett a neveléscentrikusság erősíté­se, a nevelői tudatosság in­tenzitásának növelésével lát­szik a legjárhatóbb útnak. A helytelen szemléletmód, mely legtöbbször a nevelés fogalmá­nak leszűkítésében, egyoldalú értelmezésében jelentkezik, igen nagy akadálya az előre­lépésnek. Ez többek között azt is jelenti, hogy az oktatás esz­köz jellege nem megfelelően realizálódik a nevelési folya­matban. Cáfolhatatlanul igaz, hogy a nevelés leghatásosabb és legdöntőbb eszköze az ok­tatás, de teljesen elfogadha­tatlan, hogy önmagában, spon­tánul az oktatás, szocialista ne­velési célkitűzéseink megvaló­sulását szolgálja. Ilyen néze­tek nem elenyésző mértékben makacsul tartják magukat, melynek okai eléggé közismer­tek. (A fejekben rögződött el­avult polgári oktatás fogalmak, neveléselméleti megalapozott­ság alacsony szintje, a nevelé­si terv és tanterv összehan­goltságának hiánya, a jóval könnyebb kisebb nevelői meg­terhelést jelentő rutinmunka.) Fellelhető pedagógiai gya­korlatunkban egy másik vég­let is, nevezetesen a nevelés verbalisztikus jellege. A neve­lés különböző színterein nero ritka a formális úgynevezett ne­velő jellegű tanári utalás, meg­jegyzés, melynek felszínes, erőltetett volta távol áll a ne­velés szocialista tartalmától. A nevelésközpontúság meg­valósítása a pedagógiai gya­korlatban elképzelhetetlen az oktatás legkorszerűbb szocialis­ta tartalmának tudatos neve­lői megfelelése nélkül. Mit ér­tünk tehát oktatáson? A ne­velő és tanulók 'együttes kö­zös munkáját, amelyben, a Ne­velés célja által meghatáro­zott, s a tanulók fejlettségé­hez helyesen méretezett műve­lődési anyag közvetítése, fel­dolgozása folyik a tanulók szá­mára lehetséges, legmagasabb öntevékenység fokán. A szo­cialista oktatás tartalmi jegyei olyan követelményeket támasz­tanak, melynek tudatos meg­valósítása csaknem eleve biz­tosítéka a nevelés és oktatás összhangjának megteremtésé­re. Vagyis a szocialista tar­talmú oktatás semmiképpen nem lehet azonos a sokszor hangoztatott „oktatáscentrikus- sággal”, mint ahogy a nevelés­központúság sem nélkülözheti a szocialista tartalmú oktatást. Mindez a gyakorlatban még­sem olyan egyszerűi hiszen a szocialista tartalmú oktatásnak való megfelelés ' tekintetében több ponton komoly hiányos­ságokkal kell szembenéznünk. Csak néhányat vegyünk szem­ügyre. Az oktatási folyamatban maradéktalanul meg kellene valósulnia a tanítás és tanu­lás kölcsönhatásának. Valóság az, hogy az oktatás egyik leg­főbb színterén a tanítási órák­ban még mindig aránytalanul túlteng a tanítás, illetve igen sok esetben kizárólagos. Vagy, ami ehhez szorosan kapcsoló­dik, például: jellemző az ok­tatási' folyamat alkalmazási fá­zisának alacsony szintje, illet­ve gyakori a teljes elmaradá­sa. E nélkül nincs teljesítmény­képes tudás, hiszen csakis az ismeretek gyakorlati alkalma­zása biztosíthatja a szükséges jártasságok, készségek kialaku­lását és a képességek kifejlesz­tését. Vagy, például: még min­dig számottevő az oktatás kü­lönböző színterein a dermesz­tő légkör, a demokratikus ta­nár—diák viszony hiánya. A következménynélküli tévedés, hibázás lehetőségei igen- szűk keretben mozognak. Jellemző a tanulói személyiségnek a tan­tárgyhoz való viszonyulás alap­ján való megítélése. A még nem kis mértékben fellelhető merev, szűk tantárgyi kereszt- metszetben mozgó nevelői gya­korlat akadályozza a sokolda­lú személyiségfejlesztést. A tel­jes személyiség figyelemmel kí­sérése, fejlesztése során előre­húzó, kedvet adó, állandó jel­legű nevelői értékelésekben szegényes nevelői gyakorlatunk. A meglévő hiányosságok, ne­hézségek mellett az utóbbi években, különösen a korszerű oktatási módszerek kibontako­zása erősítette a nevelés és oktatás összhangját, az ok­tatás nevelő jellegét. A tanulói önállóságot fokozó eljárások, munkaformák előtérbe kerül­tek. Az önálló megfigyelések, adatgyűjtések, tanulói kísérle­tek, tankönyvi feldolgozások, feladatlapok, a tanulói csele- kedtetés, az oktatás modern eszközeinek megfelelő felhasz­nálása a változás előjelei. A z oktatás korszerűsíté­sében nevelési vo­natkozásban a fel­dolgozandó ismeretanyag for­mái rendkívül döntőek. Az anyagfeldolgozás során a ne­velési hatékonyságot két alap­vető feltétel határozza meg: a tanulók kapcsolata egymással és a tanulmányi tevékenység­gel, a feladatokkal. E téren nevelő társadalmunk feladata az egyéni, de főleg a közös­ségi nevelés szempontjából nagy lehetőségeket biztosító csoportmunka kiszélesítése. 'Az MSZMP oktatáspolitikai határozata rövid- és hosszú­távon egyaránt meghatározza a fő feladatokat. E feladatrend­szerből következik, hogy az is­kolának egy integratív szocia­lizációs feladatot kell megolda­ni, mely egyben a szocializá­ciós folyamatoknak a pedagó­giai folyamatba való szerves beépülését jelenti. így válik elérhetővé, hogy iskoláink csak­nem minden nevelési alkalom megteremtődését biztosíthat­ják. Kelenfi Elemér Kukoricatermelési tanácsko­zást és bemutatót rendezett tegnap délelőtt Lippón a Bé­ke Őre Tsz-ben a tagszövetke­zetek részére a Duna és Kara- sica menti Tsz-ek Területi Szö­vetségének termelésfejlesztési bizottsága. Két nagy kutatóin­tézetünk a martonvásári és a szegedi is képviseltette magát az eseményen, mivel a szövet­kezet több mint 20 hektáros területet biztosít a két intézet új fajtáinak üzemi kipróbálá­sára. 29 ű| fajta A martonvásári intézet részé, ről dr. Dolinka Bertalan, a ne- mesítési csoport tudományos munkatársa 17 új martonvásári fajtát és fajtajelöltet, a szege­di GKI részéről Pintér Lajos, tudományos kutató 12 új kuko­ricafajtát és fajtajelöltet muta­tott be. Mindkét kutató hang­súlyozta, hogy az utóbbi idő­ben nagyon megnőtt az érdek­lődés a korai érésű kukoricák iránt. Ez várható volt s fel is készültek az intézetek. A neme- sítők korai és középkorai faj­ták széles skáláját állították elő az utóbbi években és gon­doskodtak e fajták gyors el- szaporításáról. Ezért 1976 ta­vaszára minden új hazai hib­ridből szinte korlátlan mennyi­ségben lehet kapni majd fém­zárolt vetőmagot. A helyszíni bemutatón a me­gye különböző részeiből érke­zett szakemberek meglepődés­sel látták, hogy a vendéglátó szövetkezetben a kísérleti par­cellák kivételével teljesen be­fejezték a kukorica betakarí­tását. Az 1800 hektáros szö­vetkezet közel 700 hektáron termelt az idén kukoricát. Her­ger László^ főmezőgazdász el­mondotta, hogy nem tartoznak egyetlen termelési rendszerhez sem. Vetéstől a betakarításon át a takarmánytáp elkészíté­séig teljesen gépesítve állítják elő a kukoricát, s hogy jó eredménnyel, azt az idei Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­tás ezüstérme is igazolja. A helyben legjobban termő fajtákat a kutatóintézeti kísér­letekből emelik ki. Vezérfajtá­juk a keszthelyi 360-as hibrid, amit a terület 50 százalékán termeltek 73,6 mázsás átlag­terméssel. Ezt a fajtát főként magas tápértékéért kedvelik, mivel saját takarmánykeverő­jükben maguk gyártják az évi 150 vagon broiler csirke előál­lításához szükséges táptakar­mányt. A terület 30 százalé­kán martonvásári 530-as hib­ridet, a fennmaradó 20 száza­lékon a martonvásári 380-as és a szegedi TC-25-55-ös hib­rideket termelték. Az üzemi át­lagtermésük meghaladja a 70. mázsát. Tíz nap alatt A kukoricát hét kombájnnal 10 nap alatt aratták le, 30 szá­zalék alatti, átlaq 23—24 szá­zalékos víztartalommal. Az ala­csony víztartalom miatt a szá­rítási költségeket a korábbi 10 forintról 2-3 forintra csökken­tették mázsánként. Lippón szerzett tapasztala­tok ismét megerősítették a szakembereket abban, hogy az eredményes, jó munka nem pusztán a modern eszközökön múlik, sokkal inkább a szerve­zettségen, s a munkát végző emberek lelkiismeretén és szor­galmán. Az élelmiszergazdaságban is jubilál az idén a szakmunkás- képzés: a 25 esztendő alatt ki­alakult oktatási bázishelyek — Sellye, Pécsvárad, Villány — sok-sok mezőgazdasági szak­munkásnak adtak oklevelet. Nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek képzése is feladatuk: megannyi tanfolyam körül „bá­báskodtak". S az, hogy mégis bajok vannak a mezőgazdasági üzemekben szakmunkás téren — nem miattuk van. Ebben a gazdaságok a ludasak. Jelen pillanatban a termelő­szövetkezeti dolgozók 19,4 szá­zaléka, az állami gazdasági dolgozók 23,4 százaléka ren­delkezik szakmunkás oklevél­lel Baranyában. Eléggé szomo­rú o helyzet Csak példaként: a szakosított telepek építésekor az állami hitel nyújtását felté­telhez kötötték: a telepen meg­felelő számú kvalifikált „munka­erőt” kell alkalmazni. A gazda­ságok vállalták e feltételt — de többségük mégsem tudta teljesíteni. Jelenleg e telepek­ről közel 250 szakmunkás és majd ugyanennyi betanított munkás hiányzik. Nem csoda: a várt termelési eredmények el­maradnak. A türelmi idő lejárt. A mező- gazdasági szakmákban — gép- üzemeltető és karbantartó, zöldtakarmány szárító és liszt- készítő üzemi gépész, hidraulika javító szerelő, szervizmester síb. — jelentkező hiányt pótolni kell. De hogyan? A Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztályán kidol­goztak egy továbbképzési in­tézkedési tervet — az Állat- egészséqügyi Felügyelőséggel és a Pécsváradi Szakmunkás- képző Intézettel közösen. E terv értelmében üzemi és bentlaká- • sós tanfolyamok segítségével próbálják a gondot megoldanh Az idén télen — novembertől — háromszor annyi mezőgazdasági munkás vesz részt különböző oktatási formákban, mint a ko­rábbi évben. Tizenkét szarvas- marha-tenyésztői tanfolyam, nyolc sertéstenyésztői tanfolyam indul — a résztvevők szakmun­kás bizonyítványt kapnak —, s három állattenyésztői munkakör ellátását célzó beton ítottmun- kás-képző tanfolyam kezdődik. Ezen túl természetesen szá­mos tanfolyam, továbbképzés, tapasztalatcsere-látogatás segí­ti majd az oktatást Jó hír: kö­zel 5000 baranyai mezőgazda- sáqi dolgozó kap könyvel a ke­zébe e télen. Ugyancsak jó hír: október végéig minden mező- gazdasági üzemben az egy esz­tendőre szóló oktatási terv mel­lett el kell készíteni az ötéves oktatási tervet is. A gazdasági tervvel szinkronban. A mezőgazdasági dolgozók képzése és továbbképzése fon­tos feladat, s e munkában sok múlik a gazdaságok vezetőin, szakemberein. Az első lépcső, pontos és előrelátó oktatási terv készítése — egy hónapunk van rá — hiszen a tervek ad­ják az iskola-fejlesztés alapját, függ' tőle a majdani tanköny­vek, oktatási eszközök beszerzé­se is. Másrészt pedig az oktatási feltételeket kell megteremteni, illetve javítani — helyben. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban.- Kozma ­(Cikk a 2. oldalon.) A távkapcsolási központ

Next

/
Thumbnails
Contents