Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-17 / 285. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 285. szám 1975. október 17., péntek Árá: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Köszönik a 25 éve alakult tanácsokat írta: dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság első titkára A z 1975-ös jubileumi esztendő rangos poli­tikai eseményeinek sorában a közeli napokban a tanácsok megalakulásának 25 éves évfordulójára emlékezünk. 1950. október 22-e, az első tanácsválasztások napja, törté­nelmi dátum. Ma már negyed­század távlatából tekinthetünk vissza erre a politikailag ki­magasló eseményre, amely egyben alkalmat ad arra, hogy a tanácsok eddigi útját gon­dolatainkban végigkísérjük. Tanácsrendszerünk kialakulá­sának történelmi hagyományai vannak, hiszen 1919. néhány biztató tavaszi hónapja alatt már működtek tanácsok, direk- róriumok. A proletár forrada­lom szülte testületek a nép, a munkásosztály céljainak meg­felelően vállalták az uralkodó osztály által az egész ország testén ejtett sebek begyógyí- tását, az új államrendben a ko­rábban elnyomottak felemelé­sét, életkörülményeik megvál­toztatását. Nagy lendülettel, felelősségtudattal indultak munkába. A kezdő lépések biz­tatóak voltak. A felszabadulás utáni kezde­ti időszakban tanácsaink elő­dei a nemzeti bizottságok vol­tak, amelyek gyökerei a náci fasiszták elleni nemzeti ellen­állás korábbi küzdelmeihez nyúlnak vissza. A nemzeti bi­zottságok a Magyar Kommu­nista Pórt útmutatása alapján ezért először illegálisan alakul­tak meg. Később ezek a szervek voltak az új néphatalom első képviselői. Bonyolult államigaz­gatási feladatokat is megoldot­tak az élet újrakezdésének ne­héz időszakában. Az ország népi demokratikus átalakulásának folyamatában, a kommunisták vezette harcok eredményeként köszöntött ránk 1950-ben a tanácsok születés­napja, amely gyökeres átala­kulást hozott a népi demok­ratikus állam fejlődésében, az állam egész felépítésében, el­sősorban a helyi államigazga­tásban. Tulajdonképpen ezzel a korszakalkotó lépéssel kez­dődött meg az új, a munkás- osztály hatalmának, a szocia­lista társadalom felépítésének megfelelő államszervezet kiala­kulása. A tanácsok létrejötte a tör­ténelem objektív szükségszerű­ségéből eredt. Ezáltal kerülhe­tett ténylegesen előtérbe a pro­letárdiktatúra államának gaz­dasági építő-szervező funkció­ja és kulturális, tudatformáló szerepe. Olyan feladatok je­lentkeztek, amelyek megoldásá­hoz nélkülözhetetlenné vált o lakosság tömeges lészvétele az állami ügyek intézésében. Mindehhez olyan helyi állami szervekre volt szükség, ame­lyek keretei között megvaló­sulhatott a dolgozó tömegek demokráciája. A Magyar Dol­gozók Pártja ennek elkerülhe­tetlenségét felismerve kezdemé­nyezte a tanácsok megalakulá­sát, segítette munkájukat. A párt hívó szavára munká­sok, parasztok vállalták, hogy részt vesznek az alapkőletétel­nél. A munkapadokat, a szán­tóföldet cserélték fel, hogy tisztséget töltsenek be a taná­csoknál. Pedig jóformán alig tudtak valamit arról, hogy mi vár rájuk. Csak azt érezték, mi a kötelességük. Munkábaindu- lásuk, a nép szolgálatának vállalása valóban nagyszerű tett volt. És mennyi ismeretet kellett szerezniük a múló évek során lépésről lépésre, hogy megfeleljenek a nép bizalmá­nak! A régi államgépezet teljes szétrombolása után alakult ki a tanácsi apparátus is. Szakí­tani kellett a múlttal és olyan dolgozókra bízni a szakmai ügyintézést, akik értik és érzik, hogy merőben más követelmé­nyeknek kell megfelelniük. Az évforduló alkalmából el­sősorban a tanácsi tisztségvi­selőket, a testület tagjait, az apparátus dolgozóit köszönt­jük, akik helytálltak a legne­hezebb időkben is. A mai ünnepi megemlékezés kereteit messze meghaladó vál­lalkozás lenne sorravenni a ta­nácsrendszer, a tanácsi mun­ka fejlődésének valamennyi ál­lomását. Csak a legfontosabb mozzanatokra tekintve is meg­állapíthatjuk, hogy a menetköz­ben szakadatlanul változó tár­sadalmi igényeknek megfele­lően jelentős eredményeket ér­tünk el még akkor is, ha né­ha voltak lemaradások és prob­lémák. I smeretes, hogy a jól induló tanácsi munka magán vi­selte nemcsak az első ta­nácstörvény bizonyos fogyaté­kosságait, de az állami és tár­sadalmi életben megnyilvánult politikai hibák jegyeit is. A központi szervek részéről mind­inkább erősödő — és nem mindig indokolt — centralizá­ciós törekvések ez idő tájt út­ját állták a szocialista demok­ratizmus érvényesülésének, a helyi tanácsok önállósága ki­bontakozásának. Ebből követ­kezett, hogy ebben a szakasz­ban a tanácsok — hatáskör és gazdasági eszközök hiányában — a lakosság kommunális el­látási és egyéb igényeit a szükségesnél csak kisebb mér­tékben tudták kielégíteni. A párt- és. az állami veze­tés hamarosan felfigyelt erre. Megkezdődött a tanácsrend­szer továbbfejlesztése. Az MDP III. kongresszusa már önálló na­pirendi pont keretében foglal­kozott az államigazgatás és a tanácsok feladataival. Ennek eredményeként az országgyűlés új tanácstörvényt alkotott. (1954. évi X. törvény.) Ebben fontos feladatként ke­rült megfogalmazásra a taná­csok önállóságának kialakítá­sa és megszilárdítása, továbbá a tanácsoknak az országos je­lentőségű társadalmi, gazdasá­gi és kulturális feladatok he­lyi megvalósításában való közreműködése. A jó irányban megindult fellendülést azon­ban megakasztotta az ellenfor­radalom. Az újabb, most már tartós fejlődés feltételei az ellenfor­radalom leverése után terem­tődtek meg. A Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mány a politikai és gazdasági kibontakozásért folytatott küz­delemben erőteljesen támasz­kodhatott a tanácsrendszerre. A tanácsok és szerveik kiáll­ták ezt a próbát is és részt vállaltak a helyreállításból. Ezt követően, de kivált a 60-as évek derekától, a taná­csok munkájának fejlődése az egész társadalmi haladás fel­lendülése folytán meggyorsult. Mindez új, s a tanácsrendszer egész szervezetére, működésére kiható lehetőségeket és széle­sebb távlatot nyitott. össz­hangban a pártnak a szocia­lista demokrácia fejlesztésére, a helyi szervek önállóságának növelésére irányuló politikájá­val, fokozatosan bűvöltek a tanácsok gazdasági eszközei, hatósági jogkörük nagyobbo­dott. A fejlődés politikai erősíté­sét a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa adta meg, megállapítva azt, hogy a tanácsok az állami szervek rendszerében az eddiginél is fontosabb szerepet töltenek be. A tanácsoknak az állami élet területén meghatározó szere­pük van. Ebből eredően a ta­nácsok önállóságának növelé­se, hatáskörük bővítése és fe­lelősségük fokozása, önkor­mányzati jellegük kibontakoz­tatása — szocialista osztálypo­litika. A kongresszusi útmutatások nyomán alapvető feladatként jelentkezett a tanácsi szerve­zet és munka szocialista vo­násainak további erősítése, a korszerűsítés követelménye. Ezért vált szükségessé a ta­kácsi struktúra és a tanácsi munka felülvizsgálata és át­szervezése. Több olyan jogsza­bály jelent meg, amely az igé­nyekhez méretezett módosítá­sokat alapozta meg. A korsze­rűsítés folyamatában a sort je­lenleg a harmadik tanácstör­vény zárja le. Az új tanácstörvény jelen­tősen hozzájárult ahhoz, hogy a tanácsok jól szolgálják a társadalompolitikai célok el­érését, egyre közhasznúbb mun­kát végeznek az állami fel­adatok megvalósításában, a településfejlesztésben, a lakos­ság életkörülményeinek javítá­sában, a helyi erőforrások fel­használásában. A tanácsi munka korszerűsí­tését számottevően segítette a pártszervezetek irányító és el­lenőrző tevékenységének fejlő­dése. Igényesebben léptek fel a tanácsi munkát illetően, ön­állóbb, kezdeményezőbb tevé­kenységet vártak el a taná­csoktól. Határozottabban koor­dinálták a különböző szervek együttműködését. A két és fél évtizedes múlt­tal rendelkező tanácsaink te­vékenysége mind a korábbi helyzethez képest, mind nem­zetközi összehasonlításban je­lentős színvonalemelkedést ért el. Természetesen nem állíthat­juk, hogy most már minden jól megy és nincsenek fogyatékos­ságok. Azt azonban meggyő­ződéssel mondhatjuk, hogy tanácsaink jó úton haladnak tovább. A jubiláló tanácsszervek ve­zetői, tagjai és apparátusi dol­gozói mindennapos munkájuk­kal bizonyították és ma is iga­zolják a tanácsrendszer élet- képességét, hasznosságát a társadalom egyetemes érdekei szempontjából. A tanácsok az elmúlt időszakban részt vettek a szocialista építés szinte min­den fontosabb feladatának megoldásában és jelenleg is példásan töltik be a „má”- ból adódó szerepüket. A XI. kongresszus határozatai arra köteleznek bennünket, hogy erősítsük ezeket a kedvező irányzatokat, a tanácsok mun­kájának szocialista vonásait. A jubileum alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága nevében el­ismeréssel köszöntjük a taná­csokat és a tanácsi dolgozó­kat. Bízunk abban, hogy a jö­vőben még nagyobb felelős­séggel, még korszerűbb mun­kával működnek közre a fej­lett szocialista társadalom épí­tésében! A TARTALOMBÓL: Óvoda és napközi a gyárban * Ivóvízvezeték­építési program * Orvosi Nobel-díj * A szurkoló kérdez - az edző válaszol Negyedszázados a szocialista szakmunkásképzés. A jubileum al­kalmából Pécsett tartott ünnepségen Nagy Imre miniszterhelyettes mondott beszédet. Tudósításunk a 2. oldalon. Fotó: Erb János „Támaszkodhatunk saját erőinkre" Kádár János befejezte smmammamgmmmmmmmmmammmammmmmmmmmmmm BuMünamnaHi Vas megyei látogatását m JVUMtimTi 'i'l iTTI.WfViV *r*r l-v L-JM i»"—nM—nwg—rMiB—h—— Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön — Vas me­gyei vezetők társaságában - Horvátzsidónyba és Vépre lá­togatott. A több nemzetiségű Horvátzsidányban megérkezé­sekor a szombathelyi járás, a község és a termelőszövetkezet vezetői fogadták, s úttörők vi­rággal, dallal köszöntötték. A termelőszövetkezet közpon­ti épületében Berzlánovich An­tal, Horvátzsidány, Kiszsidány, Olmód és Peresznye községek közös tanácsának elnöke tájé­koztatta a Központi Bizottság első titkárát a lakosság élet- körülményeiről. munkájáról. Horvátzsidányban és a hozzá­tartozó három községben a la­kosság 74 százaléka horvát, 17 százaléka magyar, 9 százaléka német nemzetiségű. A lakosság nagyra értékeli és becsüli a nemzetiségekkel való törődést, az MSZMP nemzetiségi politi­káját, amelynek alapján bizto. sított politikai, társadalmi és gazdasági egyenlőségük. Varga László, a termelőszö­vetkezet elnöke a közös gazda­ság munkáját, eredményeit, gondjait ismertette. Kádár János megköszönte a szívélyes fogadtatást és a Köz­ponti Bizottság nevében üdvö­zölte a társközségek lakóit, va­lamint az ezen a területen te­vékenykedő határőröket. Kifejezte meggyőződését, hogy jól értik s a gyakorlatban eredményesen érvényesítik is a párt általános politikáját, me­zőgazdasági és nemzetiségi po­litikáját. Helyes, hogy megvaló­sításába bevonják a dolgozók legszélesebb rétegeit. Kádár János szólt arról, hogy pártunk politikájának nagyon fontos része a nemzetiségi po­litika. A lenini nemzetiségi po­litikát valljuk - hangoztatta. Azt, hogy a nemzeti kultúrának virágoznia kell. Beszéljen min­den nemzet és nemzetiség a maga nyelvén. Ma is úgy értel­mezzük a lenini nemzetiségi politikát, hogy a világ a né­pek kórusából áll, ebben a kó­rusban mindenki a maga nyel­vén szóljon és énekeljen, s le-' hetőleg a szocializmus, a nem­zeti függetlenség, a béke dal­lamát szólaltassa meg. Befejezésül gratulált a közös gazdaság eredményeihez és további sikereket kívánt tevé­kenységéhez. Ezt követően Kádár János és a társaságában 'lévő vezető személyiségek megtekintették a termelőszövetkezet tehenészetét és hűtőtárolóját, majd szívélyes búcsú után folytatták útjukat Vépre. Itt a Mezőgazdasági Szakmunkás és Munkástovább­képző Intézetet keresték fel. Kádár János kifejezte örömét, hogy megismerkedhet e fontos szerepet betöltő oktatási intéz­ménnyel. Nagygyűlés Szombathelyen Kádár János délután Szom­bathelyen a művelődési és sportházban nagygyűlésen ta­lálkozott a város és Vas megye üzemeinek, szövetkezeteinek, intézményeinek dolgozóival. A Himnusz elhangzása után Nagy Gábor, .a Tanárképző Fő­iskola másodéves hallgatója el­szavalta Váci Mihály „Miránk hasonlíts, kommunizmus!" című versének egy részletét. A nagy­KS/D. NAPLÓ TELEFOTO Kádár János Vas megyében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és kísérete megtekintette a horvátzsidányi Jurisics Tsz hűtőházát és elbeszélgetett a közös gazdaság asszonyaival. gyűlést dr. Gonda György, a Vas megyei Tanács elnöke nyi­totta meg, majd Kovács Antal, az MSZMP KB tagja a Megyei Pártbizottság első titkára mon­dott beszédet. Elmondotta, hogy Vas megye a kedvezőtlen történelmi és ter­mészet-földrajzi okok miatt vi­szonylag elmaradott helyzetben volt, 1960-1965 táján azonban — a párt helyes politikája alap­ján — dinamikus fejlődésnek indult. Ezt bizonyítja az is, hogy az ipar és a mezőgazdaság ter­melésének értéke tíz év alatt megkétszereződött. Számos új ipari üzem létesült. A városok és a falvak képe érzékelhetően megváltozott. A Központi Bizottság első tit­kárának látogatása - hangsú­lyozta — megerősíti meggyőző­désüket és eltökélt szándéku­kat, hogy Vas megye kommu­nistáinak is bátran, az eddi­gieknél jobban, színvonalasab­ban és erőteljesebben lehet és kell dolgozniok. A kommunisták Vas megyei osztaga kész erre, képes is rá, s méginkább az lesz a jövőben. Ezután Kádár János szólt a nagygyűlés résztvevőihez: — Kedves Elvtársak, Kedves Elvtársnők, Tisztelt Nagygyű­lés! Felemelő és élményekben gazdag kétnapos Vas megyei program befejezéséhez közeled­(Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents