Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-11 / 249. szám

A Pécsi Állami Gazdaság józsefmajori gyümölcsöséből idén 150 vagon almát ex­portálnak. Tanévnyitó q Pé<sl Tanárképző Főiskolán ~ méltatta a felszabadulásunk jubileuma és pártunk XI. kong­resszusa tiszteletére vállalt fel­adatok eredményeit. A továb­biakban a főigazgató az el­következő tanév hasonlóan je­lentős feladataira hívta fel a hallgatók és tanárok figyel­mét. A kivitel leállításának a má­sik oka, hogy csökkent a gyü­mölcs felesleg, részben mert az új lakótelepi emeletes há­zak építésével egyre inkább csökken a házkörüli gyümölcs­fák száma, másrészt azért mert a magasabb életszínvo­nal és a szabadszombat követ­keztében megnőtt a fogyasz­tás. A szabad hétvége, a tu­rizmus érezhetően befolyásol­ja a gyümölcs vásárlását. Már pénteken délután roham indul meg Pécsett a zöldségboltok ellen, s nincs az a mennyiség, amit szombat estig, sőt vasár­nap is el ne lehetne adni. Az ünnepély kiemelkedő ese­ménye az első évfolyam hall­gatóinak eskütétele volt. Dr. Tihanyi Jenő főigazgató helyet­tes vezetésével a főiskolai zászló előtt tettek fogadalmat az elsőévesek. Elsőnek dr. Kál- mánchey Zoltán, majd az iskola KISZ-szervezetének és a Pécsi Gyakorló Általános Isko­la úttörőinek képviselői kö­szöntötték a leendő tanárokat. Első ízben adták át a Pé­csi Tanárképző Főiskolán a Fő­iskoláért érdemérem különbö­ző fokozatait. A kitüntetés ezüstfokozatát dr. Kocsmáros Iván, bronzfokozatát Kerekes László tanárok kapták. A Fő­iskolai Tanács Örökös Tiszte­letbeli Tagja megtisztelő cím­ről szóló okmányt Vas Károly és Márk Bertalan nyugalmazott tanárok vehették át. A főigaz­gató ezután 60 éves tanári te­vékenysége elismeréséül gyé­mántdiplomát adott át jelké­pesen a távollévő dr. Pólya Ist­vánná nyugalmazott tanárnak, az ötven éves munkáért járó aranydiplomát pedig Szilágyi Béla nyugalmazott tanár ve­hette át. Az elmúlt év befejeztével a főiskola 12 oktatója vonult nyugállományba. Ennek’ kap­csán ismertették az oktatási miniszter által újonnan kineve­zett két főiskolai tanár és hat docens nevét. Az ünnepély befejező moz­zanataként ismertették annak a tizennyolc hallgatónak a nevét, akiket az oktatási miniszter népköztársasági ösztöndíjban részesített. A főiskolai évnyitón megje­lent Szőke Attiláné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára, valamint Gergely László, a Hazafias Népfront Pécs Vá­rosi Bizottságának titkára. A haflgatók egy része a Tanárképző Főiskola évnyitóján. Erb János felvétele Megnőtt a lakosság gyümölcsfogyasztása • Már csak az állami gazdaságok exportálnak • A több szabad idő megnövelte a hazai igényeket Tegnap a Pécsi Állami Gaz­daságból egy vagon szilvát in­dítottak útnak Belgiumba. Megkezdődött az almaexport is, a gazdaság útnak indította a Szovjetunióba az első alma- szállítmányokat. Lanyhul a gyümölcsexport Baranyában, pedig a megye valamikor je-- lentős export kivitelt bonyolí­tott le. A BARANYAMÉK, amely pár évvel ezelőtt ko­moly mennyiségben vásárolta fel az exportgyümölcsöt, ma már nem is folytat export te­vékenységet, az állami gaz­daságok közvetlenül a HUN- GAROFRUCT külkereskedelmi vállalattal kötnek szerződést. A gazdaságokban kapott tá­jékoztatás szerint? az idei ex­port mérleg gyengébb a ta­valyinál. A Bikali Állami Gaz­daság a tavalyi kiugróan ma­gas kajszi exportja után ebben az évben egyetlen kiló kajszit sem tudott exportálni. A ked­vezőtlen időjárás miatt keve­sebb termést adott a kajszi, s az őszibarack, korán lefu­tott és erős rothadásnak indult a szőlő. Most folyik a szilva export, Baranya állami gazda­ságai az NDK-ba, az NSZK-ba és Belgiumba szállítják a szil­vát. S ha az lefut, már csak a téli alma marad, melynek a legnagyobb felvevő piaca a Szovjetunió. A BARANYAMÉK pécsi köz­pontjában kapott tájékoztatás szerint a termelőszövetkezeti gyümölcs export leállásának az oka a kevés munkaerő. A magasabb export követelmé­nyeket csak gondosabb váloga­tással, osztályozással és cso­magolással lehet kielégíteni, erre sem a tsz-nek, sem pe­dig a BARANYAMÉK-nek nincs embere. Az állami gazdasá­gok gépesítették a gyümölcs osztályozást, válogatást, gépe­sítéssel azonban csak 70 szá­zalékos érettségi fokú gyümöl­csöt lehet piacra vinni, első­sorban a feldolgozó iparok ré­szére, nem pedig friss fo­gyasztásra. Hagyományos tanévnyitó ün­nepélyét tartotta tegnap — im­már huszonnyolcadik alkalom­mal — a Pécsi Tanárképző Fő­iskola. Az intézmény hallgatói, oktatói és meghívott vendégei jelenlétében délután 15 órakor dr. Kamarás Istvánná főigazga­tó helyettes nyitotta meg az ünnepélyt a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem aulájában. Dr. Kálmánchey Zoltán, a főiskola főigazgptója mondott tanévnyitó ünnepi beszédet. A főigazgató szólt az elmúlt tan­év eredményeiről, ismertette a tanulmányi munka, a társadal­mi tevékenység területén elért sikereket. Különös hangsúllyal Kádár János az OMÉK-en Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Benke Valéria, a Társadalmi Szemle főszer­kesztője, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai és Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke szerdán a mezőgazdasági kiállításra látogatott. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter és Földes László, a HUNGEXPO ve­zérigazgatója fogadta őket. A vendégek megtekintet­ték a kiállítás főpavilonjá­nak anyagát, amely a ma­gyar mezőgazdaság 30 éves fejlődését szemlélteti. Ez­után a KGST-országok csar­nokát keresték föl, ahol a baráti országok központi kiállításanyagát helyezték el, majd az élelmiszeripari pa­vilon következett, amelyben a vállalatok többezer ter­mékét sorakoztatták fel, kö­zöttük az élelmiszeripar új­donságait. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 249. szám 1975. szeptember 11., csütörtök Ára: 80 fillér A£ MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Emberség és orvosi etika A gazdasági szakember, a filozófus vagy a szociológus eseten­ként beérheti az emberekről alkotott általános képpel, az orvosnak azonban egy pillana­tig sem szabad szem elől té­vesztenie az egyedi patológia alig érzékelhető tüneteit, és az orvostudomány általános igaz­ságait minduntalan össze kell vetnie az egyén sajátos ada­taival. Éppen ezért a kórképet bizonyos fokú hajlékonysággal kell értelmeznie, hogy az a tünetek végtelen változatossá­ga ellenére is a lehető leg­pontosabban megfeleljen a kli­nikai tényeknek. Az orvosi te­vékenység e jellegzetes voná­sa — az emberközpontúság - egyáltalán nem szigeteli el az orvost a tudománytól, ellenke­zőleg, az emberi megismerés minden területével hasznosan kapcsolja össze. Nem meglepő tehát az, hogy napjainkban egyre gyakrabban hasonlítjuk az orvostudományt egy olyan csomóponthoz, ame­lyen a legkülönfélébb tudomá­nyos diszciplínák találkoznak, a fizikától és a matematikától a történelemtudományig és az erkölcstanig. Ezt a végtelen ki­csinyt (inframikrobiológia) és a végtelen nagyot (kozmikus me­dicina) egyaránt felölelő ha­talmas területet az élettelen és élő anyag, az ember, a tár­sadalom törvényei determinál­ják. Mindaz, ami az emberrel és tevékenységével kapcsolatos — munka, táplálkozás, lakás, családi élet, városiasodás, sport és egyéb — szüntelen köl­csönhatásban áll az orvostudo­mánnyal. Joggal vonatkoztat­hatjuk e tudományra a latin költő, Terentius szavait: „Ember vagyok: semmi sem idegen tő­lem, ami emberi". Igaz, hogy a lakosság egész­ségi állapotának javulását el­sősorban a gazdasági alap s a vele összefüggő felépítmény határozzák meg, a dolgozók egészségének védelme azonban nagymértékben az egészségügyi intézmények s az őket segítő fehérköpenyes hadsereg jó mun­kájának köszönhető. És ebből a szempontból a szakmai etika, nem annyira a jognak, mint inkább a társadalmi morálnak, a lelkiismeretnek van aláren­delve. Ez a körülmény az orvos és beteg — akár pozitív, akár negatív kapcsolatának értéke­léséhez napjainkban bizonyos támpontot adhat és útbaigazít az orvosi munka hatékonyságát, a rendelők, a beteggondozók, a kórházak munkájának javí­tását illetően is. A társadalom, az élet köve­teli új erkölcsi fogalmak és a nekik megfelelő tartalmak el­fogadását. Azért is beszélhe­tünk ma új orvosi etikáról, szo­cialista deontológiáról, mert az élet maga vetette fel az egész­ségügyi dolgozók tevékenységé­nek kiterjesztését, a régi orvo­si etika minőségi változásának kérdését. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szocialista egészség- védelmi rendszer fejlődésével egyidejűleg bővültek az orvos lehetőségei, hatásköre, ismere­tei és egyben megnövekedett erkölcsi felelőssége is az em­ber, a közösség iránt. A társadalmi-gazdasági rend a szakmai — így az orvosi — etikai dialektikus kapcsolatát a szocialista társadalom minden­napos tapasztalata igazolja. Társadalmi viszonyainkra a tár­sadalom tagjainak együttmű­ködése, a kölcsönös segítőkész­ség jellemző. Az emberek kö­zötti kapcsolatok mély erkölcsi tartalmat hordoznak, minőségi­leg egyre magasabbrendűek. Ez, mint objektív tény, általá­nosan jellemző minden tevé­kenységi területre, de az or­vosi hivatás szférájában egé­szen sajátos jelentősége és visszhangja van. A szocialista építés fejlettebb szakaszában az orvosnak és betegének — paciensének - vi­szonya egyre kedvezőbbé, job­bá válik. A szocialista rend­szer széles műszaki-anyagi ala­pot teremtett, korszerű készülé­kekkel és műszerekkel felszerelt orvosi-egészségügyi intézmé­nyek hálózatát építette ki. Ha­zánkban a kórházi ágyak szá­ma az 1938-as 46 922-ről, 1973- ban csaknem 90 000-re emel­kedett. Lényegesen megnőtt az egészségügyi - dolgozók száma is, 1938-ban 10 000 lakosra 12 orvos jutott, 1973-ban 24, Pé­csett ennél jóval több. Köztudo­mású, hogy világviszonylatban Magyarország az első 10 ország /közé tartozik az 1000 lakoshoz viszonyított orvoslétszám tekin­tetében. Ugyanebben az idő­szakban az egészségügyi ki­segítő személyzet létszáma kö­rülbelül háromszorosára növe­kedett. Egyre nagyobb szerepet játszik az egészség védelmében a megelőzés, a megbetegedé­sek elkerülése és csökkentése, a lakosság egészségének ál­landó javítása. E folyamat ösztönző hatása az orvosi etikára része annak az átfogó erkölcsi megújulás­nak, melynek során a régi fel­fogást, erkölcsöket és szokáso­kat a szocialista társadalmunk­ra jellemző új gondolkodásmód és érzelemvilág váltja fel. Enélkül nincs és a jövőben sem lesz szocialista grvosi eti­ka! Az MSZMP XI. kongresszu­sának programnyilatkozata az orvosi etika számára is meg­fogalmazza a tennivalókat: „A fejlett szocialista társadalom építése olyan emberek munká­ját és aktivitását igényli, akik társadalmi céljaink meqvalósí- tásában fegyelmezett, jó mun­kájuk mellett a közügyekből is kiveszik részüket, ismerik és megtartják a szocialista erkölcs normáit.. . Ezért egész társa­dalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb válto­zása, a szocialista erkölcs ál­talánossá válása.” A KEB kongresszusi beszá­molója pedig megállapítja, hogy „a nevelőmunka erősítése mellett megfelelő intézkedések is szükségesek a szocialista tár­sadalomtól idegen és demora­lizáló gyakorlat mielőbbi meg­szüntetésére.” M inden hivatás telje­sítése lelkiismere­tességet, felelősség- érzetet, szenvedélyt követel. De talán valamennyi közül legin­kább vonatkozik ez az orvosra, mert tárgya az ember, az em­ber egészsége és élete. Ha az esztergályos elront egy munka­darabot, selejtet termel, kárt okoz. Ennek azonban még nin­csenek drámai következményei. A gyógyászatban tragikus és néha végzetes a selejt. Az or­vos éppen ezért az emberi „anyag” lehető leghatékonyabb kezelését csak magas szakmai­etikai szinten és természetesen megfelelő műszaki, tudományos és emberséges hozzáállással, felkészültséggel végezheti. Kiss István Esküt tettek a leendő tanárok I

Next

/
Thumbnails
Contents