Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-03 / 211. szám
1975. augusztus 3., vasárnap PunantQlt ltortö flz európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya Hazaérkezett küldöttségünk (Folytatás az I. oldalról.) és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon.” Együttműködés Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a kör. nyezetvédelem területén, általános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információcseréről, a marketing tevékenység hatékonyabbá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szubregionális tervekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika, kémia, meteorológia és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glaceológia, elektronikus számítástechnika, távközlés és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegészségügy, végül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, a természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése. A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósítható nemzetközi együttműködés. A záróokmányban viszonylag irövid fejezet foglalkozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nem csak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet máso-- dik szakaszában - képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. „Harmadik kosár“ „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken" — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának" témáit foglalja magába. Bevezetőben a résztvevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, va. lamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása hozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműködési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a résztvevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít". Az „Emberi kapcsolatok" al- fejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasság- kötések, személyi és szakmai rendeltetésű utazások, sport- kapcsolatok, — természetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban. Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízió-információk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafeltételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfe- jezetet kapott az okmányban a nemzetköi kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A résztvevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismeréséhez, s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is". Megvalósítás, ellenőrzés Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja össze. A résztvevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítsák az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”. E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkoznak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor Belgrádban. Ezt az értekezletet 1977. július 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kinevezett képviselők értekezz leiének időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről." Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a résztvevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el.” Reményűnk, perspektívánk jövőnk a béke Kádár János' nyilatkozata a helsinki munkáról (Folytatás az 1. oldalról.) Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni hóborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet óta az európai országok képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világrend- szerré vált; azóta Európa országai két megkülönböztethető társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoztak Európa népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson résztvett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be a munkába és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Népköztársaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Úgy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nyertesek a népek Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai bizton- • sági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mini magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt, innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek ösz- sze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzöt- tek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: amikor elmentem a sajtóközpontba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője, azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hirközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. Elkötelezettség a békéért Vita volt arról is, hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel még vitatkozhatnak ezen, de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek főbb vonásait, s meggyőződhetett róla: egységes volt ez az értekezlet abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező, mennyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik országuk és népük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetértést fejezi ki, de mi lesz a katonai és más területen? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyőződéssel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata; másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai, illetőleg az öszszes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatialfc nagy előszeretettel emlegetik az információ- áramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Európa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelí-. tését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban, a kooperációban, amit a szociaista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait, a bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere, az együttműködés, a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el. Jobb körülmények között Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egycsapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hat évi állhatatos munkát kívánt meg. Hat évi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását, az enyhülés irányzatát. Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak méq gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen meg kell és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és biztonság ügyének képviselői. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát él idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk, harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki: Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt, s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket joint az értekezletet megelőző időszakban. A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés építő munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott. Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját: reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni —, ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó Ü9Y®t, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb fesz! Eredményeink értéke Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazabb érdek, a nép érdeke fejeződik ki. Még egy megjegyzést tennék : a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük - mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében, a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk, jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is, mert nekünk nagy erőt ad, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket, - fejezte be nyilatkozatát Kádár János.
