Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-31 / 208. szám
1975. július 31., csütörtök Dunántúli napló 3 Essieru, gyors termékuallast Rozsdás váltók Finnországi riportsorozat, fél éve talán, hogy rábukkantam világgazdasági napilapunkban, s azóta minduntalan felbukkan bennem egy részlete. Többek között egy finn cégről volt benne szó, egy évtizeddel ezelőtt még faipari üzem volt, ma pedig háztartási gépeket gyárt sorozatban, s hivatva érzi magát, hogy megjegyzést tegyen a mi, jugoszláv—magyar kooperációban készülő automata mosógépünkre, miszerint az olaszoktól vásárolt licensz már lefutott, túlhaladott konstrukció, ők már jobbat tudnak, s tudták volna is a magukét ajánlani. Tervszerűtlenség? Tegnap parketta, ma mosógép, holnap... talán légibusz . . . Micsoda tervszerűtlen- ség! így is felfoghatnánk', nálunk ilyesmi nem fordulhatna elő. Hát éppen ez a baj! Nálunk még sok a berozsdásodott váltó, nem általános az ilyen gyors áttűnés. A finn cég iskolapéldáját adta az alkalmazkodásnak, de hát nála ez létkérdés, a fojtogató versenyben a puszta léte forog kockán, tehát váltott. Az ilyen „tervszerűtlen- séget" mi is szeretjük. Az állam végsősoron azzal bocsátja az eszközöket és a tőkét a vállalatok rendelkezésére, hogy gyarapodjatok, sokasodjatok. Hogy tegnap parketta, ma mosógép, holnap légibusz? Áldás reá! Feltéve, ha a kérdéses termékre szükség van, valóságos és jogos igényeket elégít ki, van piaca, gazdaságosan és jövedelmezően állítják elő, sikertermék, világszínvonal. Napjainkban, amikor — mint parancsoló szükségszerűségről — a gazdasági struktúra átalakításáról beszélünk, elsősorban is a termékszerkezet megújítására, a gazdaságtalan termelés és termékek visszaszorítására gondolunk. Itt vannak a leggyorsabban kiaknázható tartalékok. Különösen most fontos ezt kórusban kiabálni, amikor romlik külkereskedelmi mérlegünk, lassabban csordogálnak a nyersanyagok és az energia- hordozók. Most kell gyorsan és rugalmasan alkalmazkodnunk, mi több, előre mennünk termé- keinkkel^feldolgozni mindent a legmagasabb fokig, a legélen- járóbb színvonalig, különben ötlettelen holmijainkkal, nehézkes megoldásainkkal könyörtelenül félretaposnak a világpiacon. Elkel a piacon Ha a termékváltás baranyai nyomait vizsgáljuk, gazdaságunk megfelelő rugalmasságot tud felmutatni, jócskán ott vagyunk a szocialista és a tőkés piacokon. Jóllehet, egyes termékeinket száz év óta gyártjuk, ám ki merné állítani, hogy mondjuk a pécsi kesztyű és bőr ugyanaz, mint ami akárcsak öt évvel ezelőtt is volt. De a szén sem az, hanem feldolgozottabb, kevesebb hamutartalmú, illetve lelően termékszerkezetét átalakítani, megújítani. Az is igaz viszont, nem szabad ölhetett kézzel csak arra várni, hogy majd a „fentiek” itt „lent” helyettünk átdobják a váltót. Miklósvári Zoltán dúsabb, s ebben a sorban még lapunk sem kivétel, egy év óta korszerű ofszet gépen állítják elő. Termékeink tehát átalakulnak, korszerűsödnek. Ám itt az a kérdés, mivé, milyen gyorsan. Ebből a szempontból bizony nem sok olyan sikertermékkel dicsekedhetünk, amelyekkel oly nagyon kifutottunk volna a világpiacon, magunk mögé utasítva, megverve másokat. A termékváltásra a legszebb példa a híradástechnikai ipar, méginkább a vákuumtechnikai gépgyártás meghonosodása. A Sopiana Gépgyárban korábban élelmiszeripari gépgyártás folyt, itt tehát a szó szoros értelmében átdobták a váltót. Kis (vagy inkább nagy) szépséghibája a dolognak, hogy mindez „felülről” történt, vagyis nem maga a Sopiana követte el a harakirit, miután ott — az azóta megszűnt ÉBGV kebelében — joggal úgy érezhették, amit csinálnak, az jó, a külpiacon is elkelt. És itt már a gondok kellős közepében vagyunk. Gazdaságtalan termelés, termékváltás? A vállalatok visszavágnak: hol vannak erre az ösztönzők? És sorolják: nem elég húzóerő az elérhető nyereség, nem jó az árrendszer, bonyolult a szabályozórendszer, nincs pénz a korszerű technológiákra. Mire a nemzetgazdászok: az a baj, hogy a vállalatok kényelmesek, nem kezdeményeznek, nem mernek kockázatokat vállalni. Megfiatalodik a Zsolnay gyár m Épül a masszamalom Az országban első ilyen nagyméretű kemence Háromszázmillió forintért megfiatalodik a Zsolnay gyár! A Zsolnay Vilmos utca déli frontján, a valamikori raktárak helyén épül a masszamalom. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat ácsbrigádja az épület zsaluzásán dolgozik. Napokon belül végeznek, aztán jöhetnek a betonozok. A leendő gépalapok egy részének földkiemelési munkálatait elvégezték, az üzem berendezései Uj helyzetben Az tény, az állami költségvetés ma még sok esetben ernyőt tart a vállalatok fölé, nincs meg az a közvetlen kapcsolat a világpiaccal, amikor minden kis rezdülés fáj vaqy simogat, ingerel, kényszerítő erővel hat. Mindez év elején paradox módon nyilvánult meg, már nyakig benne volt az ország g világpiaci nehézségekben, de a vállalatok százai örömünneoet ültek és soha ennyi vásárlóerő nem áramlott ki. Olyan viszonyokat és érdekeltséget kell hát teremteni, amely megmozgatja a vállalatok, ezen belül is a sikertermékek kovácsainak fantáziáját, vállalkozói kedvét, s amely mellett a világszínvonalú termékeket piacra hozók a borítékban is üdvözülnek. Előbb tehát mégiscsak a vállalatok panaszait kellene orvosolni, hiszen végsősoron az ő vállukon nyuqszik a magyar gazdaság, s ahogy a Sopiana esztergályosai, iqaz, eleinte kínlódva, túlórákkal, vasárnap is bejőve — megtanultak századmilliméterekkel dolgozni, azok után, hogy fél életen át élelmiszer- ipari gépeket fabrikáltak, ahol a kisebb pontosság nem számított, nos, úgy minden vállalat képes az új helyzetnek megfeMűanyag szemüveglencsét a MOM gyárt A Magyar Optikai Művekben nemrég kezdték meg a műanyag szemüveglencsék széria- gyártását, s várhatóan az év végéig 400 ezer ilyen lencse készül. Ezek már megrendelhetők az OFOTÉRT-nál, de nagyrészüket az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül exportálják, elsősorban Olaszországba, Finnországba és néhány közel-keleti államba. Rövidesen megkezdik kivitelüket a szocialista országokba is. A műanyag szemüveglencséket Budapesten és Mátészalkán gyártják, annak a megállapodásnak az értelmében, amely szerint a MOM tízmillió forintért megvette amerikci partnerétől a lencsetípus licencét és gyártási technológiáját. A műanyag lencsék legnagyobb előnye, hogy súlyuk a hagyományos üveglencséknek körülbelül a fele. Ezért elsősorban azoknak érdemes hordaniuk, akik erős, nagy dioptriaszámú szemüveget viselnek. A MOM-ban jelenleg a meniscus lencsékből plusz-mínusz 20 dioptriáig-a tórikus lencsékből ugyancsak 20 dioptriáig, a bifokális típusokból pedig egyelőre 10 dioptriáig gyártják a lencséket. Megkezdték a külön receptre felírt műanyag szemüveglencsék egyedi előállítását is. Kevés a zöldterület, mégsem óvjuk Nemrégiben a tv műsorában Utak címmel érdekes riport hangzott el az új lakótelepek parkosításával, járda- és úthálózatának praktikusságával kapcsolatban. Az ott felvetett hibákra szeretnénk felhívni a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat figyelmét is. Nálunk, a Ivov-kertvárosi Viktória utca 17. és Krisztina tér 1-es számú ház között egy jól kitaposott ösvény voit, melyet a tavaszi parkosítás során megszüntettek. Az ösvény, azon túl, hogy lényegesen megrövidítette a „siető-utat”, egyben mentesítette is a gyerekeket attól, hogy nap mint nap a forgalmas, veszélyes úttesten kelljen átjárniuk a Viktória utcáig. Ha lehetséges, tegyék újra szabaddá ezt az ösvényt, de már oly módon, hogy járda- szerűen rakják ki kockakövekkel. Krisztina téri lakók # örömmel közölhetjük: a levélírók kérése teljesült. Kalla Gábor, a Kertészeti és Parképítő Vállalat zöldövezeti osztályának vezetője jogosnak tartotta a lakók panaszát. — Magam is meggyőződtem arról, hogy a gyerekek baleset- mentes közlekedését valóban csak az általuk és a felnőttek által kitaposott ösvény biztosítja. Haladék nélkül felvesszük a kapcsolatot a Beruházási Vállalattal és az ösvény helyén, illetve annak nyomvonalán megépítjük a járdát. De mivel az áthalad a füvesített területen, ezért a szélességét legfeljebb 1 méter 20 centiméterre képezzük ki, és szigorúan csak azt a célt * szolgálja, hogy a gyerekek baj nélkül eljussanak az iskoláig. 0 Ez azt jelentené, hogy a felnőttek hiába is fordultak volna hasonló kéréssel az illetékesekhez? — Az adott esetben valóban, mert az ő közlekedésüket kevésbé veszélyezteti a járműforgalom. Persze azonnal hozzáteszem, hogy nem mindig hibáztathatok a felnőttek sem a kitaposott ösvényekért. Az ilyen „útrövidítések" leggyakrabban az új lakótelepeken tapasztalhatók. Oka az, hogy a lakótelepek építését rendszerint csak később követi a bolthálózat átadása, amit megelőz a parkosítás. Így a lakosságtól sem lehet rossz néven venni, hogy a boltot, a fodrászt, a buszmegállót stb. „megcélozva” a lehető legrövidebb utat választja, vagy inkább tapossa ki magának. Ilyen esetekben valóban szükségessé válik az eredeti parkosítás kisebb-na- gyobb korrekciója. 0 A tájékozottabb lakók előszeretettel hivatkoznak a svédországi parképítőkre, akik a lakótelep megépítése után, előbb gondosan megfigyelik a lakosság spontán választott útvonalait, s ehhez igazodva építik ki véglegesen a parkot átszelő gyalogútokat.- Ezt a példát olyan módosítással vehetnénk át, ha már építkezés közben ugyanezt megfigyelnénk, amire néhány esetben volt is már példa. Sajnos, kevés sikerrel. A meghiúsuláshoz elég volt annyi is, hogy egy autóbuszmegállót, vagy újságos bódét valami ok miatt az eredeti helyéről néhány méterrel odább tegyenek. Ez azzal járt, hogy az általunk kiképzett út mellé újat tapostak ki az emberek. — Természetesen más okai is vannak a parkkárosodásoknak — mondotta Kalla Gábor. A lakótelepek sűrű beépítettsége, ami miatt egy-egy lakóra mindössze 3—5 négyzetméter zöldterület jut, holott ennek a két-háromszorosát lehet csak optimálisnak nevezni. Amikor az ilyen sűrűn beépített házakból esténként vagy munkaszüneti napokon leözönlenek a lakók, nyilvánvaló, hogy letapossák a parkot, ami a kielégítetlen térigény következménye. Hasonló károsodások előidézői a füvesített parkok vörös-salakkal felszórt gyalogútjai is. (Pl. Újmecsekalján.) Különösen esőzések idején. Senki nem veheti rossz néven a gyalog járótól, ha az ilyen felázott tócsákkal borított talajt elkerüli és új utat tapos ki magának a gyepszőnyegen. Ezt csak szilárd burkolatú utakkal lehet megelőzni, ami viszont nagyon költséges. Ugyancsak lehangoló látványt nyújtanak a KPM útjainak (pl. Szabadság utca) agyontaposott, szinte felszeletelt zöldsávjai is. Erre már^ aligha találhat mentséget a járókelő. Legfeljebb arra hivatkozhat, hogy a fentebb említett utcának mindössze három — és egymástól igen távoleső — gyalogátkelője van, ami körülményessé teszi a boltok megközelítését. Pedig a járókelő minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a zöldsávokat nem a bosszantására, hanem éppen a biztonsága érdekében helyezték az úttest közepére. Arról van szó, hogy a várost átszelő KPM utakon (utcákon) az egyre növekvő gépjármű- forgalom meggyorsítása végett megelőzését is szolgálja. Talán nem túlzás, városunk szépségét jelentősen elősegíthetnénk, ha jobban óvnánk drága pénzen és sok munkával létesített parkjainkat, tereinket, köztük még az olyan „tenyérnyieket is", mint a képen látható Jókai utcai pázsi- tos tér. Hasonló képtémát sok helyütt találhatnánk városunkban. Ellenpéldáit a szakemberek jóhiszemű véleményének, amely szerint az agyontaposott parkokért a körültekintés nélküli tervezés és a közlekedési, a közellátó és a közszolgáltató vállalatok hibáztathatok, az autóbuszmegállók, az árusító gombák, boltok stb. helyének időközbeni megváltoztatásáért. Az ellenpéldák bizonyítják, hogy szép számmal vannak járókelők, akiket az ilyen „bűn- revezető alkalmak" nélkül is „megkísért" a minden szép iránti közönyösségből fakadó károkozás rossz szelleme. P. Gy. az udvaron sorakoznak arra várva, hogy helyükre kerüljenek. Az északi oldalon kiképzett támfal aljánál alagutat fúrtak, itt kúsznak majd át az iszapot továbbító csővezetékek a gyárba. Ha elkészülnek — jövő őszre tervezik — évente tizenháromezer tonna felzagyolt masszát nyomnak a különböző üzemrészekbe. Ezzel megváltoznak a munkakörülmények, jobb lesz az alapanyag ellátás. A rekonstrukció az edény- valamint a szigetelőgyártást érinti elsődlegesen. Ez év őszétől 800 tonnával több szigetelőt, jövő tavasztól pedig legalább ezer tonnával több edényt gyártanak majd a Zsolnayban. Mindez az elavult és korszerűtlen nyolc széntüzelésű körkemence lebontásának, az új gázfűtésű alagút- és kamrás kemencék beállításának köszönhető. Kényszerű ÉiiÉ&iill A régi üzemépületek most vigasztalan képet nyújtanak. Emitt a valamikori edényégető üzemrészben hűlt helyét találom a két körkemencének, valamint az alagútkemencéknek. A csarnok, amely azelőtt sohasem látott napot, most világos; az építők már elkészítették az új tetőt a mennyezeti ablakokkal. A múltat az egyelőre kormos falak jelzik. Törmeléken járunk, de az üzemrész végén már megkezdték a tartópillérek megerősítését, odébb műanyag fólia zárja el a teret: a másik oldalon „zavartalanul" folyik az edénygyártás. Kényszerű társbérlet ez, hiszen a gyárnak a rekonstrukció idején is termelnie kell. A körülmények ellenére a Zsolnay soha nem ért el olyan jó eredményt, mint az első félévben. 134 millió forintos termelést értek el az év első hat hónapjában, tizenog/ százalékkal többet, mint 1974 első félévében. A rossz munkakörülmények ellenére tovább csökkentették a selejtet, amely 12 millió forinttal növelte a gyár első félévi nyereségét. Fazekas Árpád, Eckert János és Brunner József, a MÉV munkásai pillér alapokat ásnak. A régi csarnok tetején még látszik a két körkemence kémény- nyilása, a szinteket elválasztó mennyezeteket áttörték, néhány meredező vasgerenda jelzi, hogy milyen maqasságban volt a korongos részleg, a kemencék zsengélő tere . . . Három magasságú Teppert Adómmal, a budapesti Hőtechnika Vállalat szerelőjével és Tóth László gyári karbantartóval. az új belga kamráskemencéknél találkozom. A három nagyteljesítményű kemencét a 27-es végállomásánál építették a gyár legkeletibb részén kialakított csarnokban. Itt a legnagyobb a nyüzsgés: legalább ötvenen dolgoznak ezen a területen. A csarnok keleti részén most terítik az utolsó négyzetméterekre az aljzatbetont, odébb, a két kamrás fölött még a mennyezetet meszelik, ugyanakkor folyik a kemencék szerelése is. — Ilyen nagyméretű és rendszerű kemencék hazánkban még sehol nincsenek. Legalább három ember magasságúak, a belga FIB cég szállította. Augusztus 5-én lesz a kemencepróba. S. Gy. B Mire gyártani kezdenék, már elavult ? ft Vállalni a kockázatot t Nehézkes megoldások
