Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-26 / 203. szám
1975. július 26., szombat Dunántúlt naplö 3 ISIMET FELHŐTLEN AZ EC? Komló a 15 éves program végén Az 1975-ös év az 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásépítési program utolsó esztendeje. Mit adott ez a másfél évtized Komlónak? A vizsgálódásban Nagy Ferenc, Komló város Tanácsának elnökhelyettese volt a segítségünkre. 1985-ig el kell érni a tízezres lakásállományt Területi vízügyi m unkabizo ttság ok A vízgazdálkodási egységet alkotó térségekben, c. vízügyi igazgatóságok működési területén' többféle szervezet, intézmény foglalkozik vízügyi munkálatokkal, a víz elosztásával, szolgáltatásával, felhasználásával, új. vízgazdálkodási létesítmények építésével. Az e területeken megvalósítandó vízgazdálkodási feladatok egységes és összehangolt végrehajtása, elsősorban a vízügyi létesítmények tervezése, építése és vízszolgáltatás koordinálása érdekében adott ki új rendelkezést az Országos Vízügyi Hivatal elnöke arról, hogy minden vízügyi igazgatóság körzetében létre kell hozni az adott térségben működő vízügyi szervek rendszeres és folyamatos munkakapcsolatáról gondoskodó területi vízügyi munkabizottságot. Az új testület koordinálja a közös munkákat, s javaslatokat, ajánlásokat, összehangolt intézkedési terveket dolgoz ki a víztermelő és -szolgáltató kapacitás fel- használására, a párhuzamos munkák megszüntetésére, a vízügyi szervek tevékenységének egyeztetésére, a kölcsönös segítséget igénylő feladatokra. A vízügyi szervek területi vezetői vesznek részt a munkabizottságban, amelynek elnöke a helyi vízügyi igazgatóság vezetője. A testület munkájában közreműködik a megyei, illetve a fővárosi tanács illetékes szakigazgatási szervezetének vezetője, a szolgáltatást végző tanácsi víz- és csatornamű, valamint fürdővállalat igazgatója, továbbá a vízitársulatok vezetői, a különböző ipari vállalatok és mezőgazdasági nagyüzemek képviselői is. Az országban 12 területi vízügyi munkabizottságot alakítanak. Kezdjük azzal, ami leginkább szemlélteti a változásokat. 15 évvel ezelőtt nem voltak meg még a város központjában a tízemeletes lakóházak és híre sem volt az üzletsornak — mindezek helyén parasztházak álltak. 1961 óta formálódik a városközpont, épült fel a Kókö- nyös egy része, majdnem egészében a Kenderföld és teljes egészében Szilvás. Ma, aki megáll valahol fönt, ahol a pécsi út a várost eléri, vagy a kötélpályánál, a hét dombra épült város látványára csodálkozhat rá. S ez a hét domb jórészt az utóbbi másfél évtizedben lett azzá, ami. És most nézzünk a látvány mögé! Hogyan alakult a város „lakásmérlege" 15 év alatt? Amikor a II. ötéves terv indult, 5342 lakás volt Komlón, ezóta 2702-t építettek, 111 -et szanáltak, így a program végén — tehát 1975 végén (mert a számok a várható teljesítések kombinációjával értendők) — 8433 lesz. A tiszta „szaporulat" tehát: 2591 lakás. Ugyanezen idő alatt a város lakossága 24 733-ról 29 264 főre gyarapodott, s itta növekedés 4531 fő. Az állami erős lakásépítés a 15 év alatt Komlón csökkenő tendenciát mutatott. A II. ötéves terv még a város dinamikus fejlődésének időszaka volt, ami a lakásépítésben is kifejeződött. Akkor 1053 lakást terveztek, s 1059-et építettek. A város jövője - Nagy Ferenc megfogalmazása szerint — akkor még felhőtlen volt. Erőteljes volt a szénbányászat fejlesztése, akkor volt a nagy ipartelepítés is. Aztán jött a „hanyatlás”, és a város csak 351 lakásra kapott tervszámot a III. ötéves tervre. Igaz, 513-at sikerült megépíteni! Ezután kezdett változni a koncepció, s a IV. ötéves terv komlói lakás* építési tervszáma már 654 volt. MoSt a gazdasági problémák szóltak közbe, s e tervidőszakban csak 349-et sikerül építeni. Jelentősen kevesebb lakás jön létre célcsoportból, s a tervezett 200-ból mindössze 3 vállalati lakás épül. Viszont 50-nel több tanácsi értékesítésű — szövetkezeti — lakás lesz. Az állami erős lakásépítés tehát csökkent, növekedett viszont az OTP kölcsöntámogatással épített lakások száma, s ez a három tervidőszakban egymásután így alakult: 325-249-452. Az érdeklődés — nem véletlenül — e lakásépítési forma felé tolódik el. Meg kell nézni, hogy a lakásépítés mellett hogyan alakult a lakásigénylők száma. Hogy mennyien voltak a 15 éves program elején, azt ma már nem lehet kideríteni, de azt tudjuk, hogy a III. ötéves terv kezdetén 168 nyilvántartott igénylő volt. A jelen tervidőszak elején már 855-re emelkedett a számuk és jelenleg 1443-an várnak Komlón lakásra. Amikor erről van szó, Nagy Ferenc nem mulasztja el megjegyezni: az V. ötéves terv előkészítő tárgyalásain Siklós, Mohács és Szigetvár részére anynyi lakást helyeztek kilátásba, mint az igénylők száma. Komlónak csak az egyharmadát. 4r. A bányászváros most már a jövőbe néz, hiszen úgy tűnik, az ég ismét felhőtlen, a bányászat fellendülőben van. Ez pedig a fejlődés új szakaszát nyithatja meg Komló előtt. Ennek azonban — úgy érzik — egyik biztosítéka lehetne, ha a „részleges középfokú központ” hátrányosnak tudott kategóriájából a város „magasabb osztályba léphetne". Felsőbb fórumok ugyan nyugtatgatják a komlóiakat, hogy ez nem jelent semmit, ők másként érzik. „Amikor az elbírálást előkészítették, a bányászat visszafejlesztése volt napirenden — mondja Nagy Ferenc. — De amikor jóváhagyták, már pedzegették a koncepció helytelenségét, ám ez a mi kedvezőtlen besorolásunkon már nem változtatott.” A szénbányászat fejlesztése új munkaerőket is követel, nekik meg lakás kell. A gondot várhatóan megoldja a bányászlakások építése, amelyeket a toborzottaknak keil majd adni. De mi lesz a „bennszülöttekkel”? A belső szaporulat is örvendetesen növekszik. 1974-ben - a korábbi években megszokott 300—320-szal szemben — 547 gyermek született komlói szülőktől, s 1975 elején 64 százalékkal több komlói nő volt terhesgondozáson, mint egy évvel előbb. Ennek a lakáskövetkez- mény^vel is kell számolni! 5. „1985-ig el kellene érnünk p tízezres lakásállományt, hogy 100 lakásban 312 fő lakjon a mai 388-cal (!) szemben. Hivatalos becslés szerint e tíz év alatt a város népessége — az 1970-es népszámlálási adathoz képest — 6 százalékkal fog nőni, de mi 9,6 százalékkal számolunk, ami 31,200 főt jelent. Tulajdonképpen ez az, amire mi alapozunk. Ennek érdekében minden tervidőszakban legalább ezer lakást kell építenünk, hogy a lakásellátottság javuljon. Ha ezt nem tudjuk elérni, csak visszafejlődésről lehet szó.” 6. Komló jelenleg 1100 lakás építésére készül fel — vállalva természetesen a kockázatot, hogy csak ennél kevesebbre nyílik lehetősége. De vállalni kell, mert Komló ennyit mindenképpen meg akar építeni. Ez azonban felvet még egy problémát: az építési kapacitásét. Valamikor volt Komlónak saját építőipari vállalata, ami a 60-as évek második felében Tolnába települt. Most is ez a vállalat épít Komán, de csökkenteni akarja jelenlétét. A Tolna megyei Építőipari Vállalat haladó technológiával — panel stb. — szeretne építeni Komlón is, a város viszont — ma legalábbis úgy látszik —hagyományos technológia szerint kap tervszámot. Jelenleg az egyetlen biztos pont a Mecseki Szénbányák karbantartó- üzeme, de erre is a bányával kapcsolatos feladatok várnak. Valami kis felhő tehát van még Komló felett. Hársfai István Vizes talaj Az aratók idén nehéz körülmények között dolgoznak. Ezt nemcsak a mintegy 25 százalékkal több gépjavítás jelzi, hanem erre mutatnak az agro. meteorológusok legújabb mérései is. A földekre az elmúlt hetekben sokhelyen negyed-, sőt félévre is elegendő csapadék hullott, és ilymódon nagymértékben telítődött vízzel a talaj. A talajok az évnek ebben a szakaszában — a felső 50 centiméteres réteget figyelembe véve — általában 15—20 százalékig vannak telítve vízzel. A Dunántúl nyugati vidékén, a Balaton vonaláiq 75—80 százalékos a telítettség, tehát bőven vannak olyan helyek, ahol a kombájnokat még akkor sem bírja el a talaj, ha pótkerekeket, vagy lánctalpas megoldást alkalmaznak. IMí legyen a Háztáji borjakkal? Egyre ■ehezebb eladni Ötezer háztáji uszoborjut neveltek öt évvel ezelőtt, 1971 novemberében a Megyei Állattenyésztési Felügyelőség kezdeményezésére egy új, azóta országos méretűvé szélesedett mozgalom indult el Baranya megyében, a háztáji gazdaságokban született értékes üszőborjak megmentésére. Négy termelőszövetkezet, a mohácsi Üj Barázda, a kovácshidai Egyetértés, a görcsönyi Me- csekvölgye és a gödrei Béke Tsz vállalkozott rá, hogy régi épületek átalakításával legel- tetéses üszőnevelésre rendezkedik be. Sok van belőlél A borjak felvásárlását 1972 elején kezdték meg. üszőborjak tízezreit nevelik fel, amelyek egyébként vágóhídra kerültek volna. A négy baranyai intervenciós telep — illetve ötödikként ide sorolhatjuk a véméndi Egyesült Lenin Tsz saját szakosított telepe feltöltésére végzett intervenciós akcióját is — eddig ötezer üszőborjút vásárolt fel nevelésre és tehénként történő értékesítésre. Ez az ötezer üsző jóformán ugyanennyi udvarból származott, ennek ellenére járvány, tömeges megbetegedés egyik telepen sem következett be, sőt az intervenciós borjak el- hullási aránya alacsonyabb, mint a saját nevelésű, a nagyüzemi szakosított telepeken született borjaké. Ha értékesíthető De mit nyernek vajon azok a tsz-ek, amelyek pénzt kötöttek le és munkát fektettek be a telepek fenntartásába. Az érdekeltség megvan, hiszen az intervenciós üszők, amelyeket hét hónapos vemhesen adnak piacra — darabonkénti védőára 23 500 forint, s ebben az árban a szövetkezetek megtalálják számításukat, ha jól megy az értékesítés. Tavaly zökkenő nélkül ment, keresték az intervenciós üszőket, mert a szakosított telepek létszám- feltöltése még nem érte el a 80 százalékot. Jelenleg megyénkben a szakosított tehenészeti telepek létszámfeltöltése meghaladja a 90 százalékot. Talán ezért is csappant meg az érdeklődés az intervenciós üszők iránt. Mind a négy termelőszövetkezetet megkérdeztük. Az egybehangzó véleményük az, hogy ma könnyebb borjút venni, mint tehenet eladni. Komoly értékesítési problémával a négy közül egyedül a mohácsi Új Barázda Tsz küszködik. Kle- isz György főállattenyésztő elmondta, hogy 460 különböző korú üszőborjújuk van. Jelenleg 150 előrehaladotton vemhes üszőt kínálnak eladásra. A vevők sorra elállnak a vételtől, közben az üszőknek már több, mint a fele le is ellett s a tsz nem tud mit kezdeni velük. Kovácshidán jelenleg ezer, Gödrében 460 üsző áll benn. Értékesítésük folyamatos. Ko- vácshida már 500 előrehaladotton vemhes üszőt adott el, s a második félévben újabb 200 darabot kínál fel. A görcsönyi tsz-ben jelenleg 871 intervenciós üsző van, nyolcvanat eladtak, 150 a felkínálásuk, ebből 30 a sürgős. Nem tudják hol elletni őket, mert nincs ellető istállójuk. Szcza- urski Lászlóné, a tsz főállattenyésztője aggodalmát fejezte ki a kilátásokat illetően. Egyre jobban válogatnak a vevők. Pedig rendszerint előre megállapodnak és a vevők kérésére vagy Holstein friz, vagy Limousine bikával fedeztetik be az üszőket. Most már az sem elég, hogy az állomány egészséges, a vevők odáig mennek, hogy udvar-brucellamentességet kívánnak igazoltatni. Mindez azt mutatja, hogy csökken a kereslet, egyre *ke- vesebb nagyüzem akar venni intervenciós üszőt. Merre a ki úti A legnagyobb nyomás most a MÁF-ra nehezedik, mert a felügyelőséq hozza össze a partnereket. A Baranya megyei Állattenyésztési Felügyelőségtől naponta telexeznek Budapestre, egyre nehezebben találják meg a vevőket. A teleptartó tsz-ek milliós bevételtől 'esnek el, ha nem tudnak értékesíteni, nem is beszélve arról, hogy saját állományukat nem lehet a végtelenségig felduzzasztani. Ha az értékesítés továbbra is ilyen nehezen megy, a tsz-ek úgy mint a mohácsiak tették, abbahagyják a háztáji borjak felvásárlását. Ez pedig kérdésessé teheti az intervenció folytatását. Nem az üszők minőségével van a baj, hisz a vevők elégedettek. Véménden, ahol először fejték be az intervenciós állományt, tavaly több mint 2900 liter átlagos tejtermelést értek el, s ez jóval magasabb a megyei átlagnál. Elégedett a vásárlással a szentlőrinci Úttörő és a felsőmindszenti Ady Endre Tsz is. Az ok másutt van A baj tehát nem az üszők minőségével vagy az árával van, egyre inkább jelentkező értékesítési probléma szarvasmarhatenyésztésünk általános problémájával függ össze, s ezért a hibát s annak orvoslását sem az intervenciós akcióban kell keresni.
