Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-23 / 200. szám

2 Dunántúlt napló 1975. július 23., szerda A nemrégiben még egyéves várakozási idő 3—4 hétre rövi­dült az „úrvezetői" tanfolyam­nál, a hivatásosok részére pe­dig a tanfolyamokat soronkí- vül indítják, a jelentkezéstől, a vállalatok igényétől függően. Egyébként pillanatnyilag bár­milyen típusú tanfolyamra fo­lyamatosan lehet jelentkezni, hisz havonta 9—10 különböző típusú tanfolyamot indít a me­gyében az ATI. Ebben az esztendőben to­vább szaporodnak a vidéki bá­zisok, a vidéken indított tanfo­lyamok, s a középiskolások képzését is tovább szélesítik. Jelenleg Mohácson 4 gépkocsi és 8 oktató, Szigetváron 2 gép­kocsi és 4 oktató áll a tanulók rendelkezésére, s most folynak a tárgyalások a sellyei rutin­pálya építéséről,^ majd a kom­lói kirendeltség megindítása következik. A szigetváriak a Szentlászló határában épített rutinpályán gyakorolnak, Mo­hácson pedig a tanács segít­ségével a megye legkorsze­rűbb, aszfaltburkolatú pályáját építették fel. A zene szava Építőtáborokba indul ma reggel a Mecsek Fúvósötös. Sólyom Katalin színművész- nő és Balatinecz Márta éneskesnő társaságában if­júsági építőtáborokat keres­nek fel, s ott A zene szava című irodalmi, zenés műso­rukat adják elő. A műsor irodalmi részét Sólyom Katalin szerkesztet­te. A színes, érdekes műsor­ban zenei és irodalmi han­gulatelemeknek, egyes ze­neművek szerkezetének ma­gyarázata szerepel egyebek között. Ma Csepelen, hol­nap Balatonbogláron lép­nek föl. Újabb autósiskolák vidéken 0 Csökkent a várakozási idő • Háromezer úrvezető fél év alatt A i eisö félévben csak nem háromezren tömitek o pécsi Autóköz­lekedési Tanm‘ézet B kate góriáju, azaz „úrvezetői1' tanfolyamain. 26G0-an az intézet gépkocsijain, a töb­biek a sajátjukon ismer­kedtek meg a gépjárműve­zetés gyakorlatával. 250-en végezték el a B-C kategó­riájú hivatásos gépjármű­vezetői tanfolyamokat, a szakoktatói tanfolyamok végeztével pedig 50 elmé­leti és 100 gyakorlati okta­tó tett szakvizsgát. lyam, s a viszonylag magas költségek ellenére a szülők is támogatják a kezdeményezést. A közlekedésre nevelésnek nyilván meglesz az a haszna is, hogy ezek a diákok értői lesznek a közlekedésnek, s e nemzedék számára bizonyára nem lesz ismeretlen fogalom a közlekedési morál, hisz már if­jú korukban megismerkednek az autózással, motorozással. Z rínyi-emlékünnepség Szigetváron A vidéki és a pécsi középis­kolák egyébként fontos szere­pet kaptak és kapnak a gép- járművezetők képzésében. Az ATI a Városi Tanács művelő­désügyi osztályának segítségé­vel arra törekszik, hogy a kö­zépiskolások az érettségivel együtt jogosítványt is kapja­nak. Ennek érdekében máris több pécsi középiskolában fo­lyik a képzés: az 1974-75-ös tanévben közel 500 középisko­lás szerzett jogosítványt. 1977- ig Baranya valamennyi közép­iskolájában be szeretnék ve­zetni ezt a „tantárgyat”. Azt tervezik, hogy néhány iskolá­ban — ősztől például a Nagy Lajos Gimnáziumban — hivatá­sos tanfolyamot végeznek a diákok, így az érettségi mellé mindjárt egy szakmát is kap­nának. Talán mondanunk sem kell, a diákok körében rendkí­vül népszerű az iskolai tanfo­VEIUDEG Turistaforgalom a Mecsek- kempingben. Május elsejétől tegnapig több mint tízezer ki­ránduló kért szállást a Mecsek- kempingben. Közülük csaknem kétezren voltak a külföldiek, elsősorban lengyelek és cseh­szlovákok. Sokan érkeztek autó­val Romániából, NDK-ból, NSZK-ból, Belgiumból, Hollan­diából, Franciaországból, de megfordultak itt új-zélandi, ausztráliai, kanadai, egyesült államokbeli turisták is. A kül­földiek többsége általában egy­két napra pihen meg sátrá­ban a Balkánra és Kis-Ázsiá­ba utazva. A magyar ország­járók elsősorban Budapestről, Szegedről, Debrecenből, Győr­ből, Sopronból, Szombathely­ről keresték fel a közismert mecseki kempinget. SZEPTEMBER 7-8.: Szeptember 7-én lesz 409. évfordulója Zrínyi Miklós és társai hősi halálának. A szi­geti vár hős védőiről — a hagyományoknak megfelelően — méltóképpen emlékeznek meg a szigetváriak. A sziget­vári Városi Tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén megvitatták és elfogadták a Zrínyi emlékünnepségek idei programját. Szeptember 6-án este a dzsámiban hangversenyt ren­deznek, ezt követően tartja a Várbaráti Kör ünnepi megem­lékezését. 7-én, vasárnap dél­előtt lesz a megnyitó ünnepség a várban. Az ünnepség kere­tében megkoszorúzzák a Zrínyi lovas-szobrot, majd képzőművé­szeti kiállítás nyílik Zágon Gyula műveiből. Úttörő honvé­delmi szemle, különböző sport- és kulturális rendezvények, hangversenyek teszik változa­tossá a nap programját. A vá­rosi-járási könyvtárban a Zrínyi kutatás legújabb eredményei­ről tartanak tudományos ta­nácskozást, este pedig a Vá­rosi Tanács nagytermében át­adják a Zrínyi-emlékplakette- ket. EGY KELLEMES HANG A VÍZ FELETT Háromnyelvű szpíkerno Amúgy nagyon kellemes, fülbemászó hang, de néha a legmelegebb termálvízben is dermesztő hatása tud len­ni. Amikor például így szólal meg: — Kovács urat várja a fe­lesége a bejáratnál! Namármost ez akkor der­mesztő, hogyha Kovács úr előre megfontolt szándékkaf, idegen kartársnővel együtt mártogatja magát a jófajta harkányi vízbe. Iszonyú! Ne is beszéljünk tehát ilyesmi­ről. Hiszen ez a kedves hang — Fülöp Lajosné hangja — sokminden kedves dolgot is közöl: — A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz pavilonjában halászlé kapható! Avagy: — Találtunk egy ezüstgyű­rűt, rávésett galambbal és ezzel a felirattal: „Kicsi Amál- kának szeretettel Lajos - 1911." Amálka néni tehát át­veheti a stúdióban! Még gyakrabban: — Jancsi üzeni annak a magas szőke kislánynak, aki­nek lilavirágos fülbevalója van és akivel együtt táncolt az este a Bányászban, hogy még mindig vár rá! Szívderítő dolgok ezek. Meg előkelőek is, merthogy Fülöpné három nyelven látja el ezt a szpíker feladatot: magyarul, németül és horvá­tul. Mivel e . három nyelven beszél a legtöbb fürdőző vendég idelent Harkányban. Tizenhét éve ismerik a hang­ját. Németül a vendégektől tanult, horvátul édesanyjá­tól, aki — bár magyar anya­nyelvű, de a Dráván túl szü­letett. Tizenhét év tapaszta­latai után hadd kérdezzük meg tőle: — Milyenek vagyunk mi fürdővendégek? — Hát... sokfélék — mondja udvariasan. — Van aki visszahozza a megtalált aranygyűrűt is. Aztán van, aki idegesen követeli: mond­juk be, hogy elveszett a pénztárcája 900 forinttal, közben látom, hogy kilóg a zsebéből. Meg sokan bizal­matlanok és nem hagyják az értékeiket a lezárható ka­binban, hanem magukkal hordják a fűre, aztán gye­rünk a vízbe, persze, hogy néha eltűnik. De öröm, hogy az idén jóval kevesebb a lo­pás, mint egyébként. — A külföldiek? — Hogy is mondjam?... Ők mindent megkövetelnek a pénzükért! — És ha valaki arra kéri, hogy hagyják nyugodtan pi­henni, senkinek nincs itt, ak­kor önök diszkrétek? — Természetesen. Hiszen mi pihenést, üdülést akarunk nyújtani és ehhez mindenki­nek joga van. így a diszkré­cióhoz is! Köszönjük. Földessy Dénes Be kell iskolázni minden tankötelest A tankötelezettségi törvény értelmében hazánkban a 16. életév betöltéséig mindenki kö­teles valamilyen iskolaformá­ban tanulni. Ez természetesen mindenekelőtt azt célozza, hogy az általános iskolát lehetőleg valamennyi tanköteles elvégez­ze nyolc — esetleg kilenc vagy tíz — esztendő alatt. A tankötelezettségi törvény végrehajtásának legutóbbi ta­pasztalatait összegezték az Ok­tatási Minisztérium általános is­kolai főosztályán. A részletek­ről tájékoztatták Szőke Sán­dort, a Magyar Távirati Iroda munkatársát. A társadalom szempontjából nem közömbös, hogy az iskolát mennyi idő alatt végzik el. Vagyis, hogy a tanköteles kor­ba érkezve mindenki beiratko­zik-e az első osztályba, és közülük hányán jutnak el a legfelső osztály elvégzéséig nyolc tanév időtartama alatt. Ez a hatékonyság egyik lénye­ges mutatója. Bármilyen na­gyok is az általános iskola eredményei, ma mégis élesen mutatkoznak még a meglévő hiányosságok. A 20 százalék­nyi tanuló számára — akik nem végzik el tanévvesztés nél­kül a nyolc osztályt, illetve nem szerzik meg az általános is­kolai végzettséget — tulajdon­képpen már a kulturális föl- emelkedés első lépcsőfoka ku­darccal végződik. 1974—75-ben országos elemzést végeztek és egyebek között megállapítot­ták: tulajdonképpen már a tan­kötelesek beiskolázása körül sincs minden rendben. Az 1974—75-ös tanévben például a 6—13 éves gyermekek közül 19 055-en — 1,8 százalék — hiányoztak az általános isko­lából, be sem iratkoztak. Ará­nyuk a 6 éves korúaknól a legnagyobb. összességében a nyolc év alatt az általános iskolát el nem végzettek százalékos ará­nya lassan csökken. Az 1966— 67-es tanév első osztályosai közül az 1973—74-es tanév vé­géig 18,7 százalék — 29107 kisdiák — maradt le. A becs­lések szerint közülük mintegy 15 ezren végzik majd el az általános iskola nyolcadik év­folyamát 16 éves korukig. A többiek sajnos véglegesen le­morzsolódnak. A jövőben mindenekelőtt azt kell elérni, hogy valamennyi tankötelest beiskolázzák. Fontos, hogy a 14. életév betöltése után szociális okok­ra hivatkozva csak nagyon kö­rültekintően elvégzett vizsgáló­dás és mérlegelés után ment­sék fel a tanköteleseket. Más­részt azonban, ha tényleges, rendkívüli indokok alapján fel kell menteni a 14. életévet be­töltött tankötelest, akkor a munkáltatónak, az üzemnek, a szövetkezetnek is gondoskod­nia kell arról, hogy a tankö­teles korú dolgozójuk az álta­lános iskolai tanulmányait be­fejezze. A fölmentett 14—16 éves tan­köteles fiatalok folyamatos ta­nulásához az egyik megoldás a dolgozók általános iskolája. Az elmúlt tanévben 3155 tizen­négy—tizenöt esztendős fiatal tanult a dolgozók általános is­kolájában. Ezzel a lehetőség­gel még abban a tanévben is élniük kell, amelyben a 16. életévük betöltik — ameny- nyiben addigra nem fejezik be az általános iskolai tanulmá­nyokat. Nagyobb gond az, hogy a 14. életévüket betöltött, föl­mentett tanulók, akik nem jár­nak a dolgozók általános is­kolájába — mert nagyon sok településen ilyen nincs is — nem tesznek eleqet a vizsga­kötelezettségüknek. Ezért szük­séges, hogy az iskola, a szü­lők, a munkahelyek, a taná­csok és a különböző tömeg­szervezetek odahassanak, hogy a fölmentettek osztályozó vizs­gájára sor kerüljön, és ez lehe­tőleg eredményes legyen. r Uj otthont kapnak a vakok és csökkentlátók Ez év karácsonyára új köz­pontba költözik Pécsett a Va­kok és Csökkentlátók Országos Szövetsége Baranya megyei szervezete, amely 1967 óta mű­ködik 332 taggal. Közülük 130-an nyugdíjasok, hatvanon dolgoznak, 22 személy szociális otthonban lakik. * A régi központ lassan, kö­rülményesen közelíthető meg. Pécsett, a Sörház utca 14-ben található: alig 45 négyzetmé­teres, egészségtelen, hiszen fa­lai állandóan nedvesek a ta­lajvíztől. Az új, több mint száz négyzetméteres központot a Kossuth téren alakítják ki egy háromszobás lakásból. Ezt a helyet gyorsan, balesetmente­sen érhetik el a klubtagok. A benne lakók elhelyezésére, helyrehozatalára, berendezésé­re 700 ezer forintot fordíta­nak. Egyebek között új zongo­rát, sztereómagnót, rádiót is beszereznek, hogy a rendszeres kirándulásokat kiegészítő hét­fői, csütörtöki és szombati fog­lalkozásokat még megfelelőbb körülmények között tarthassák. Minden klubnapon, a félfoga­dáson a patronálok, a szakem­berek elintézik a rászorulók ügyes-bajos dolgait, felvilágo­sítást nyújtanak például a gon­doskodással, a munkábaállás- sal kapcsolatban. A klub, az üdülő, a pihenő­kért létrehozását a nemrég el­hunyt özvegy Pintér Jánosné csaknem másfél millió forintja tette lehetővé, melyet a szer­vezetre hagyott. A teljes örök­séghez január 1-ig jutnak, eb­ből 300 ezer forintot a napok­ban kapott meg a szervezet, özvegy Pintér Jánosné, az ön­zetlen mecénás, egyik régi tag­ja volt a Vakok és Csökkent- látók Országos Szövetsége Ba­ranya megyei szervezetének. Az eisö diák-önkéntesek A romhalmazok közül, az üresen égremeredő ajtószárfák mellett 30 évvel ezelőtt már itt-ott csaknem falegyenig ju­tott új épületek magasodtak a Dráva ménén. Óriási anyagi érték ment itt is veszendőbe. Rövid időn belül, alig né­hány héttel a felszabadulás után megkezdődött az újjáépí­tés. A megye vezetősége úgy hitte, hogy önerőből is megold­ja ezt a feladatot. Gyűjtéssel, önkéntes munkákkal igyekez­tek pótolni a hiányzó pénzösz- szegeket. Hamar kiderült, hogy ez a napi szükségletek fedezé­sére sem elegendő, sőt még a többször igényelt 20 milliókra rúgó újjáépítési segélyek sem oldották meg a problémáikat. Számos falu ajánlott fel társa­dalmi munkát, a dolgozók túl­óráik bérét adták, s megjelen­tek az első úgynevezett önkén­tes munkaszolgálatos diákok is, a megye különböző közép­iskoláiból. A mai önkéntes munkatábo­rok e baranyai előfutára saj­nos egy tragédiával is felhívta magára a figyelmet éppen 30 évvel ezelőtt. Amint azt a Du­nántúli Népszava című újság­ból megtudhatjuk 1945. július 23-án Drávapalkonyán vízbe fulladt ifj. Dalos János, a pé­csi Pius Gimnázium hatodikos diákja. Ugyancsak ekkor vesz­tette életét barátja Vadász Jó­zsef is, aki a fuldokló segítsé­gére sietett. Mindkettőjüket el­ragadta az ár. TÍZEZER

Next

/
Thumbnails
Contents