Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-12 / 189. szám
1. Ilyen lesz az új városközpont. 2. A Jubileumi tér. Háttérben a tízemeletes, úgynevezett pengeházak. 3. Szolnok szíve a Kossuth tér. Mindig nagyobb, szebb,gazdagabb mint volt... A 900 éves Szolnok Az utak Szolnoknál futnak össze, s innen simán vezetnek tovább az Alföld közeli,-távoli vidékeire. Az utak találkozása szerencse és szerencsétlenség is volt a város számára. Szerencse, mert az erdélyi só a tokaji bor, a Kárpátokban kidöntött fa, a Hontobágy- ról útnak indított lábasjószág itt haladt át, s ez fellendítette a kereskedelmet, gazdagabbá tette a várost. De a virágzó kereskedelemért néha nagy árat is kell fizetni. Az utak nemcsak az árut, az ellenséget is mindig elvezették Szolnokra. Ahány háború dúlt az ország területén, ez a város annyiszor lett hadszíntér. Várát ostromolták és elfoglalták a törökök, a kurucok, a labancok, itt vívták a szabadságharc egyik győzelmes csatáját Damjanich tábornok vörössipkásai (a tábornok emlékének lovasszoborral tisztelgett Szolnok), a Tanácsköztársaság idején pedig hónapokig frontváros volt és itt egy nappal tovább tartott a tanácshatalom, mint az ország többi részében. 1944 nyarán tönkrebombázták az angol-amerikai repülők, a felszabaduláskor összesen négyezren laktak a romok között. Sokszor elpusztult Sokszor elpusztult, de mindig újjászületett és mindig úgy született újjá, hogy nagyobb, szebb, gazdagabb lett, mint korábban volt. A legújabb újjászületést azonban már másféle pusztulás előzi meg. Most nem árvíz, tűzvész, bomba teszi szabaddá a helyet az újnak, a szebbnek, hanem a pontos tervek alapján irányított buldózerek söprik el az útból a vályogviskókat. Egy-másfél évtizede tart ez az újjászületés (mi ez a kilencszáz évhez?) de igazán csak három-négy éve „lendült bele" a város. Aki már- csak két éve járt itt utoljára, alaposan meglepődik, s ne csodálkozzék, ha nem csak a házakat, de egész utcákat sem talál. Még épül a város harmadik nagy lakótelepe a József Attila úton (Budapest felől átmegy rajta az autóval érkező vendég), de az egykori Kisgyep helyén mór dolgoznak a Széchenyi lakótelep építői is. Ebben az évben összesen 1620 lakás átadását tervezik a városban. Közben telnek a foghíjak is, ha ugyan illik így nevezni a központban szabaddá tett területet, amelyen irodaház, szálloda épült, s most épül a művelődési központ meg az autóbusz pályaudvar. A fedett piac már nem is számít újdonságnak, pedig még ugyancsak friss rajta a derűs, élénk színű festék. Most az aluljáró módszerrel készülő új pályaudvar és a környező tér, a köralakú üvegfém- beton sportcsarnok az újdonság. De a varázs nem tart sokáig, mert hónapok telnek csak el, s már valami másra figyelnek a szolnokiak, más épület bontakozó körvonalaiból találgatják, hogy milyen lesz, ha elkészül. Látványosan fejlődik a város, de a látványosság nem minden. A 4-es út Szolnokon áthaladó szakaszának felújításakor „elástak” a földbe néhány tízmilliót, s ennek csak töredéke ment a gyalogos aluljáróra, amelynek említésekor a lokálpatrióta szolnokiak ritkán felejtik el megjegyezni, hogy vidéki városaink közül egyben sincs még ilyen. A 4-es út mintegy két kilométeres szolnoki, úgynevezett átmenő szakasza any- nyiba került, amennyiből majdnem kétszer ennyi autósztrádát lehetett volna építeni. Egyébként a városban arra is számítanak, hogy a 4-es út helyén, vagy mellett valamikor autósztráda épül, amely északról kerüli el Szolnokot, a Sza- jol magasságában épülő új hídon megy át a Tiszán és leágazása éppen a Széchenyi lakótelepen keresztül éri el a központot. Örökké csúcsforgalom Igen gyorsan fejlődik Szolnok, de korántsem ünneprontás, vagy jelentőségének csökkentése, ha megjegyezzük: ami most épül, az mind hiányzott, a város tehát azt építi fel, amit már korábban fel kellett volna építeni, de jórészt kívülálló okok miatt nem lehetett. S hogy most sok mindenből egyszerre a legmodernebbet kapja, csak némi kárpótlás azért, hogy eddig nélkülözni kényszerült. Mert hiszen vasútállomásán örökké „csúcsforgalom” volt, a távolsági buszok a járda mellett leásott táblák mellől indultak, összesen néhány- tucatnyi szállodai szobája és egyetlen kempingje bonyolította le a kényszerűségből gyér forgalmat, művelődési központját egy igényesebb nagyközség sem vállalta volna szívesen, a lakások „állaga” pedig igencsak rossz volt, de még rossz lakásból sem lehetett kielégíteni a legsürgetőbb igényeket sem. Annyi haszon most van a sok kis düledező házból, hogy nem gátolják a várostervező mérnök fantáziáját. Itt kőből, téglából régen alig építkeztek. Ezért olyan szegény műemlékekben Szolnok. Földvárát elegyengették, házaival pedig az idő egyedül is elbánt Egy-két kis templom mellett alig maradt valami. Említettük, hogy Szolnok szárazföldi, vizi utak, majd vasutak csomópontjában épült A közlekedés tehát évszázadok óta éltető eleme a városnak. Ez teremtett először ipart is, a MÁV Járműjavító üzem létrejöttével, s hozzájárult, hogy a fa- és bútoripar, cukoripar, papíripar, építőanyag- és építőipar, majd vegyipar telepedjék le Szolnokon. Igen erős és harcos munkásmozgalom volt már itt a felszabadulás előtt is, s a munkásság száma és súlya az újabb ipartelepítéssel tovább növekedett és növekszik ma is. A régi üzemek, a Járműjavító, a Papírgyár és a fűrésztelep fejlett és öntudatos mozgalmi hagyományokkal rendelkező nagyipari munkássága mellett jelentős azoknak a száma, akik még nem váltak igazán munkássá, most alakítja őket a nagyüzem. A mezőgazdaságból és a háztartásból érkezett férfiak és nők számára a beilleszkedés nem megy egyik napról a másikra, de a folyamat megállíthatatlan, s a bútorgyár vagy a Tiszamenti vegyiművek munkásoi ma már minden téren felzárkóznak a nagy hagyományokkal bíró üzemek munkásai mellé: nemcsak a termelésben, de a városért és a környékbeli községekért vállalt munkában is. Tavaly 32 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek Szolnok javára, s ezt a számot akkor tudjuk igazán értékelni, de megjegyezzük, hogy 1971-ben ugyanez az összeg még csak 11 millió volt. Nyitott város Hetvenezer körül jár Szolnok lakossága, s a 32 milliós társadalmi munka bizonyítja, hogy lakói egyre jobban kötődnek hozzá. Ez nem magától értetődő dolog, mint más régi gazdag hagyománnyal rendelkező városok esetében. Talán a közlekedés meghatározó szerepe tette, hogy Szolnokon nem alakult ki olyan hagyományőrző „patrícius" réteg, mint sok más városunkban. Itt mindig sok volt az idegen, a jövő-menő kereskedő, szállító, nemigen alakultak ki a város életét meghatározó ősszolnoki családok. Hátránya is volt ennek, mert nem alakult ki a hagyományőrző, a városhoz szorosan kötődő, szolnoki mivoltára büszke réteg, de haszna is volt, mert a patricius- gőg, a konzervatív töltéső lokálpatriotizmus is hiányzott vagy legalábbis nem vált meghatározóvá. Szolnok így lett „nyitott" város minden haladó eszme befogadására, ezért játszott különleges szerepet a Tanácsköztársaság idején, ezért volt erős itt az illegális kommunista mozgalom a két világháború között, s legújabb történelmünk egyik sorsfordulója szintén Szolnokhoz kötődik: itt alakult meg 1956. november 4-én a forradalmi munkás-paraszt kormány. Joggal írta nemrég valaki Szolnokról, hogy ez a város nehezen szeretteti meg magát az idegennel, összességében nem is szép a szó hagyományos értelmében: nincsenek híres szép épületei, egységes építészeti stílus jegyeit viselő házsorai, utcái. Talán az új központ modern épületei teremtenek majd ilyen egységet. Most még másképpen szép, de ez a szépség nem mutatkozik meg azonnal. De hogy mégis létezik, bizonyítja, hogy több, mint száz éve élnek és dolgoznak itt festők, s művésztelepe sok nagy mesternek is otthont adott rö- videbb-hosszabb időre. A Tabán apró házait, zegzugos sikátorait, a piac színes kavargását, a Zagyva és a Tisza vízbenyúló fáit, bokrait képek százai örökítették meg, de a modern város is egyre gyakrabban föltűnik a művésztelep festőinek vásznain. S bár a szolnoki Művésztelep most halványabb korszakát éli, az új Galéria megnyitása, műtermes lakások építése és a művésrtelep eddigi szervezetének várható átalakítása remélhetőleg fejlődést eredményez. Az idei Nyári Tárlat és az első ízben megrendezett festészeti triennálé máris biztató eredményeket hozott, ezek megtartásán és meghaladásán át vezethet az út a szolnoki képzőművészet új nagy korszakához. Kiteljesedő szellemi élet A képzőművészetnek különös jelentősége van Szolnokon. Nem csupán azért, mert évszázados hagyományai vannak, hanem az egyetlen művészet, amelynek gyökerei mélyre nyúlnak. Ami rajta kívül megszületett Szolnokon, az most éli az alakulás időszakát, még akkor is, ha egyébként már biztató eredményekkel dicsekedhet. A kórusmozgalom felvirágzása, a Tisza táncegyüttes sikerei, a szimfonikus zenekar jelzi, hogy Szolnok nem marad „egyművé- szetű” város. Színháza sok, országos visszhangot keltett bemutatóval hívta fel magára a figyelmet. Itt volt a „Macskajáték" ősbemutatója s az újabb évadban várhatóan ismét új örkény-darab szerepel a műsorban. Ősztől várhatóan az irodalom is fórumot kap Szolnokon. Az újjáalakított Jászkunság irodalmi és művelődéspolitikai folyóiratként, gazdagabb tartalommal kerül ősztől az olvasók kezébe. Az általános és szakmai műveltség gyarapítását sok jó hírű régi és új iskola szolgálja, de a szolnokiak mégis elégedetlenek, mert egy katonai főiskolán kívül nincs a városban felsőoktatási intézmény. Ebben a megye két kisebb városa, Jászberény és Mezőtúr is elhagyta már Szolnokot. Egy főiskola, vagy valamely kar letelepítése állandóan napirenden lévő kérdés. Egy város bemutatása néhány oldalon, mindig felidézi az egyszerűsítés, a vázlatosság veszélyét. Mindig többet kell elhagyni, mint amennyit szeretnénk. Szolnokról írva is sok mindenről szót ejthettünk volna még, például a sportról, a fürdő- és vízi életről, vagy állításainkat több ténnyel, adattal támaszthattuk volna alá. Akkor azonban másról kellett volna lemondanunk. A számadatok sok szónál pontosabban tudnak jellemezni, de megvan az a hátrányuk, hogy leírásunk pillanatában elavulnak, különösen egy olyan dinamikusan fejlődő város esetében, mint Szolnok. Ezért éltünk bátrabban a számok helyett a szavakkal. Ha sikerült valamit megéreztetnünk így is e város megújuló, szépülő életéből, akkor a szerző és az olvasó közös vállalkozása nem volt hiábavaló. Bistey András Fotók: Katona László iTI HÉTVÉGE jU ÉpOl az ú] vasútállomás. HÉT VÉ GE Régi és új.
