Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-28 / 175. szám

I Kézfogán - a kölcsönös előnyök alapján Kicsik es nagyok Gyors ütemben fejlődik a szövetkezeti és az állami nagyipar Kinek jó a kooperáció, az állami nagyiparnak, vagy a szövetkezeti iparnak? És miért? Erre keresték a választ a kö­zelmúltban központi intézkedés hatására megyei és városi szin­ten a kooperációs kapcsolatok alakulásáért felelős szervek és intézmények, melyek a két szek­tor egymásra találásának hát­terét, okait boncolgatták. A kérdés így szólt: mi a ma­gyarázata annak, hogy az álla­mi nagyipar az utóbbi időben, de főleg az elmúlt esztendő­ben, oly dinamikusan fejlesz­tette, bővítette az üzleti kap­csolatait a szövetkezeti ipar­ral? ösztönös, spontán vagy szabályozott, tervszerű ez az erőteljesen szélesedő kapcso­lat? A számok azt bizonyítják, a leleményes szövetkezők első számú bedolgozói lettek a mil- liárdokban gondolkodó tröszti ma mmutvál la latoknak. Lássuk hát, mit mutatott a baranyai felmérés! Talán egyetlen ipari szövet­kezet sem fejlesztette olyan kö­vetkezetesen és kitartóan ter­melési kapcsolatait az állami nagyiparral, mint a Pécsi Va­sas Szövetkezet. A nagy volu­menekben gondolkodó állami iparból származó szövetkezeti vezetők és konstruktőrök már a munkájuk kezdetén — több év­vel ezelőtt —, meghatározták termelési struktúrájuk irányvo­nalát és perspektivikus prog­ramjukat. Kezet fogni a nagy­iparral! Először kitapogatták, körüljárták a kezdetben túl nagy falatnak látszó tröszti vál­lalatokat. Ugyanakkor ésszerű­nek tartották magukat is, pon­tosabban munkájukat, bemu­tatni. A kezdetben termékösz- szetételben, volumenben is óva­tosan, kis tételekben. Ennek a szívós folyamatnak az eredmé­nye, hogy ma közel 35 millió forint értékben szállít a Pécsi Vasas Szövetkezet az ország különböző részeibe az állami nagyiparnak címezve. Olcsóbban Huszonhárom ezer forintért vásárolta darabonként éveken keresztül a DIGÉP a svájci im­portból származó hidraulikus szelepeket. A jó információval rendelkező vasasok megérez­ték, ki lehet ütni a drága, kül­földről szállított alkatrész­anyagot. Megindult a tervezés, a kísérleti gyártás. A prototí­pus megfelelt a DIGÉP-nek. Az ára még jobban. Ma ugyanis 14 ezer forintért szállítja a mi­nőségileg is kifogástalan sze­lepeket a Pécsi Vasas Szövet­kezet a DIGÉP-nek. A színes öntödei üzemében szellőztető ventillátor-kerekeket állítanak elő az ÉVIG-nek évi 3 millió forint értékben: hid­raulikus emelő-berendezéseket a 22-es Állami Építőipari Vál­lalatnak. Az utóbbiból évente 100-as szállítási szériát vállalt a szövetkezet. A Bányagép­gyártó Vállalat részére 2 millió forint értékben bányafejtő-ra- kodó géphez vezérlőszelepeket gyártanak évente 2 millió fo­rintos értékben. Ennyit a konk­rét megrendelésekről, szállítá­sokról. És most nézzük meg ezek­nek a kapcsolatoknak a hát­terét és adjunk feleletet a miér­tekre. A DIGÉP a 23 ezer forint he­lyett 14 ezer forintért vásárolja a pécsi szövetkezettől a szele­peket. Ez darabonként 9 ezer forint megtakarítás a diósgyő­rieknek. Miért nem futtatta vé­gig ugyanezt a folyamatot a DIGÉP? Roppant egyszerű a magyarázata. Nem érdemes, nem szabad a nagy vállalat­nak konstruktőr gárdáját az összvolumenhez képest csekély értékű alkatrész-termékek ter­vezésére, kidolgozására leköt­ni. Sokkal hatékonyabban tud­ja a vállalat az alkotó szak­embereit foglalkoztatni, ha a több százezres, vagy esetleg milliós értékű végtermék előál­lítására koncentrál. Ésszerű alapállás. Az öltöny­nyel és ne a gombbal foglal­kozzon a tervező. A szövetke­zetnél teljes erőbedobással, teljes szellemi igénybevétellel tudják — és főleg akarják — kimunkálni, tökéletesíteni azt az alkatrésztgyártást, amire sem ideje, sem energiája, le­hetősége nincs a nagyválla­latnak. A szövetkezet pedig rá van kényszerítve, hogy a nagy­ipar által diktált követelmé­nyeknek tegyen eleget. Mert ha meg akarja tartani és táv­latokban is építeni akar a ko­moly kooperációs kapcsolatra, akkor a szövetkezetnek kell megtanulnia dolgozni, gondol­kozni a nagyipar által diktált légkörben. A megszorítás, amely egy adott termék kor­szerű kivitelére, minőségére, gyártási pontosságára vonatko­zik, akaratlanul átterjed a szö­vetkezet egész tevékenységére. Kialakul a fegyelmezett, terv­szerű, minőségi termelés. Adok — kapok Miért pont a fővárossal? Visszatérő kérdés ez a másik kooperációs nagy szövetkezet­nél, a Sásdi Építőknél, ha a termelés alakulását, összetéte­lét boncolgatják. Ez évben már 20 millió forint értékben szállít Budapestre épületszerelési, épületlakatos munkákat, fém­nyílászáró szerkezeteket a leg­nagyobb hazai építőipari kivi­telező, a 43-as Állami Építő­ipari Vállalat részére a Sásdi Szövetkezet, míg a KONTAKTA részére 3 telephelyen villamos szerelvényeket, alkatrészeket állít össze, évente 24 millió fo­rintos értékben. Egymásután jönnek a part­nerek. Csak most már két irá­nyú ez a folyamat. Az állami nagyipartól mind gyakrabban kérik, bővítsék kapcsolataikat, és kerüljenek nagyobb számok a szerződésekbe. Ami cseppet sem meglepő. HÉTFŐTŐL SZOMBATIG A hét legnagyobb hazai ese­ménye a KGST budapesti ülése volt, természetesen. És ha ezt a jelentős nemzetközi tanácsko­zást ezen a helyen nem is fel­adatom méltatni, nem hallgat­hatok magáról a tényről és kö­rülményeiről. Arról nevezetesen, Az állami építőipari vállala­toknak több esetben kell, sok­szor központi intézkedésre, — pl. óvoda, bölcsőde építésénél — egyedi, nem széria terméken dolgozniok. Az állandó, nagy­iparból származó partnerek, mint pl. a fémnyílászárók ese­tén a Fémmunkás Vállalat, ter­mészetesen nem tudja év köz­ben megszakítani a temelési folyamatát és kialakult techno­lógiai láncolatát. Ekkor kell a biztonsági szelep, a szövetke­zeti ipar. Mert hiába áll az épület, hiába kész minden, ha nincs ajtó, ablak, párkány, be­épített szekrény. A nagyvállalatok ezt tudják, ezért ők is adnak. Például az egyik legégetőbb területen az alapanyag biztosításnál. A Sás­di Építők anyagosztály megbí­zottja mindig elégedetten jön ki a telephelyekről. Az ő teher­autója tele van anyaggal. Igaz, a kiutaló szelvényen a 43-asok tekintélyes pecsétje van. A KONTAKTA a lehető leg­kedvezőbb anyagi feltételeket biztosította a sásdiaknak a kapcsolathoz. Rendelkezésükre bocsátja az alaponyagot, és annak értékét csak akkor kéri, amikor abból már készterméket állítottak elő. Hát ilyen is van. Szövetkezeti leleményesség. Ha a pozitív példákat említik Baranya szövetkezeti iparában szinte megszokott már, hogy a sellyei Agrókémia Szövetkezet neve szerepeljen. Az állami nagyiparral való kooperáció te­rén most újabb nagy fába kí­vánja vágni a fejszéjét a Vegyi Szövetkezet. A Fémipari Kutató Intézettel közösen a szovjet olajjal működő erőművekben képződő pernye anyagát kíván­ják gazdaságosan feldolgozni. Az eddig a környezetet szeny- nyező pernye anyagot leválaszt­hogy a baráti országok minisz­terelnökeinek és más vezető személyiségeinek egyidejű láto­gatására a magyar fővárosban még nem került sor. Az is fi­gyelmet érdemel, hogy az együttműködés új szakaszának kezdetét Budapest nevével együtt emlegetik majd. Ha már együttműködésről van szó, megemlítem, hogy a szovjet tervek és szállítások alapján létesülő paksi atom­erőmű fontos pillanata volt szerdán, amikor megkezdték a legfontosabb mű, a hatalmas reaktorcsarnok alapozását. Szintén gazdasági természetű a legfelsőbb bírósági döntés, miszerint különösen nagy kár­nak a félmilliót meqhaladó ér­ték minősül. Ilyen mértékű ká­rosodás előidézőiére rendel a büntető törvénykönyv 5-től 12 éviq terjedő szabadságvesztést. Ám a törvény szigorának ér­vényesítése végső eszköz, ame­lyet megelőz és nagymértékben háttérbe is szoríthat az erősö­dő demokratikus léqkör, a köz- és a gazdasági élet mindenki által szíven viselt tisztasága. ják, melynek magas vanádium és nikkel tartalma van. Ezt brikettálják, elégetik, majd a salakból magas vanádiumpen- toid és nikkelszulfát anyagot tudnak nyerni, amit eddig tő­kés országokból importáltunk. Érdekes munkát fejez be, ugyancsak nagyipari kooperá­cióban, a Szigetvári Építőipari Szövetkezet. 2 millió forintos értékű munkát vállalt a Gép- Export Vállalaton keresztül a ZIL autógyárnak. Jelenleg is Moszkvában dolgoznak a szö­vetkezet szakemberei, ahol a Szigetváron előállított elszívó­berendezések, ventillátorházak lemezmunkáit készítik. Szolgái tatás A ma olyannyira reflektor- fényben lévő lakossági szolgál­tatás területén épített ki együtt­működési kapcsolatot a Pécsi Tempó Szövetkezet az állami bútoriparral. A kereskedelem­ben forgalomba hozott hazai bútorok garanciális javítását vállalta el a szövetkezet. Ezen az induló kapcsolaton keresztül találta meg az együttműködés lehetőségét a szövetkezet és a Nagykanizsai Bútorgyár: a Nagykanizsán előállított búto­rokhoz alkatrészeket gyárt a Tempó Szövetkezet. A B. m. Fényszöv a Fővárosi Fotó Vállalattal kezdeményezett gyümölcsözőnek látszó kapcso­latot. Színes amatőr kidolgo­zásban szeretnének kooperálni. A fotózást kedvelők tudják legjobban, milyen sok bosszú­sággal és körülményeskedéssel jár a sokszor 2 hónapra vál­lalt színes kidolgozás. Pécs­Bizonyos nagy jövedelmeket rendeletileg is korlátozni kíván a kormány, ezért módosították . a vállalatok és szövetkezetek kisipari megrendeléseinek, a műhelyek és üzlethelyiségek át­engedésének, valamint az üdü­lőszobák bérbeadásának meg­adóztatását. Itt említek még egy jövedelem vonatkozású rendel­kezést, azt, amely a tsz-vezetők díjazását szabályozza, nem megfeledkezve az anyagi ösz­tönzésről. Az elmúlt napokban a felhő­szakadás okozott nem csekély kárt, különösen Szolnokon; most a városi pártbizottság felhívást ' adott ki, hogy a társadalmi munka is segítse a kitelepítet­tek mielőbbi hazaköltöztetését. Egyébként ne bocsátkozzunk jóslatokba az időjárást illető­leg — hosszabb távra ettől még a meteorológia is óvako­dik —, örüljünk, hogy az ide­genforgalmi illetékesek nagy szezont várnak, mondom, örül­jünk, abban a reményben, hogy Kertvárosban közös beruházás­sal, közös személyi-tárgyi fel­tételek kialakításával, 6—8 mil­lió forintos volumenemelkedést eredményező kooperációt kí­vánnak létrehozni. Felvevő bá­zisként az OFOTÉRT Válla­latot is be kívánják vonni. A párhuzamos beruházások és fejlesztések megszüntetése érdekében fejleszti az állami nagyiparral kapcsolatait / a szakmában is rangos névnek örvendő Pécsi Faipari Szövet­kezet. Közös megállapodás, közös fejlesztés alapján az ál­lami szektorban dolgozó me­gyei erdőgazdaságokkal kívánja bővíteni a gyakorlati együtt­működést a szövetkezet. Egyes bútorok alkatrészeinek a gyár­tását — mint elsődleges feldol­gozónak — az Erdőgazdaságok­nak kívánja átadni. Ezáltal — egy ágazati szakosodás ered­ményeképpen - hasznos és takarékos osztályozás, ésszerű anyagnem kiválasztás és végül természetesen magas haszná­lati értékű termék jön létre. | Biztonság Stabil, biztos jövőt, kedvező fizetési és működési feltételeket ad tehát az állami nagyipar. Biztonsági szelepként, fázis­munkák végzésére is alkalmaz­ható és ütemezhető, és ma már minőségi munkát produ­káló, sokszor importanyagot megtakarító tevékenységet vé­gez ugyanakkor a szövetkezeti ipar. így foglalható össze a magyar ipar két fő reprezen­tánsának közös munkája. Kö­zös gondok, közös eredmények. ebbe mi ís beleférünk. A moto­rosok korlátozását a Balatonon pedig majd csak elviseljük, bár délután 2 és 4 között, aligha­nem szokatlan lesz a csend, hacsak az országúti motorosok nem segítenek be .. . hm, nem lehetne őket Is .. .? Különösen, hogy Aligáig kiépült az autó­pálya, mi lesz a tóparton egy- egy hétvégen?! Ha volna a nyárnak gazdá­ja, így hirdetné: a nyár — egészség! A dohányipar a ni- katinsZegény cigarettára mon­daná ezt — ha szabadna hir­detné. így csak elárulja: Heli­kon a neve. Ára még nincs. Jómagam fontosnak tartom a tényeket, amelyeket a héten tárt elénk egy nyilatkozat or­vosaink és az ápolószemélyzet tisztes számáról. Azt mondják, ötször annyi az egészségügyi dolgozó, mint 1938-ban, bizo­nyára így van. De ha a beteg éjjel hívja a nővért, és a nővér nem jön, akkor ez mégis ke­vés ... Balog János Maletics Miklós Sellyéi Agrokémia: Nehéz körülmények között megbizhatóan, korszerűen Termék­struktúra és képzettség Néhány kérdés: miért keli kormányhatározatot hozni arról, hogy a vállalatok kötelesek gondoskodni a munkások és az alkalmazottak rendszeres, a mindenkori termelési igények­hez igazodó továbbképzésé­ről? Miért kell egy öntevékeny alapon létrehozott munkásto­vábbképző központ munkatár­sainak és vezetőinek arról pa­naszkodniuk, hogy kezdemé­nyezésük az általános érdek­telenség miatt kudarcra van ítélve? Miért kell újból és új­ból megállapítani, hogy an­nak a bizonyos kormányhatá­rozatnak— amely a munkások továbbképzéséről szól — a végrehajtása, finoman fogal­mazva is vontatottan, döcögve halad? Következhetne itt a vállalato­kat egyértelműen elmarasztaló, súlyos kritikai megállapításo­kat tartalmazó bekezdés .... de nem következik. Nem következ­het, mert újabb kérdéseket kell feltenni. A szakmastruktúra, a min­denkori létszámarány, a mun­kások és az alkalmazottak szak­mai képzettsége a mindenkori termékstruktúra függvénye. A termékváltás viszont — bár­mennyire is hisszük, akarjuk — nem csupán elhatározás, vál­lalkozó kedv, vagy vezetői bá­torság kérdése; Függ a körül­ményektől, a gazdasági környe­zettől, a feltételektől és sok olyan tényezőtől, ami már nem sorolható kizárólag a vállalati szférába. Mindez persze nem jelentheti a vállalatok teljes felmentését, mert ha egy-egy üzem, önerejéből, minden kül­ső segítség nélkül, nem is vál­toztathatja meg gyökeresen a termelési programját, azért las- san-lassan módosíthatja, a gazdaságossági feltételekhez és körülményekhez igazíthatja a termékválasztékát. Mondom: lassan, lassan . . . Ahogy a gazdasági környezet, a hitel- feltételek, a kereslet, s annak felismerése lehetővé teszik. S e lassú tempó mellett nyilván­való, hogy a munkaerő szak­mai átképzése és továbbkép­zése is lassúbb lesz. Mert ugyan miért kell ezt forszíroz­ni, ha egyszer a hagyományos termékek hosszú évekig „él­hetnek”, ha piacuk van, ha eladhatók? A népgazdasági tartalékok feltárásának alapvető feltéte­le a rendelkezésre álló mun­kaerő elosztása és újraelosztása, olymódon, hogy ezzel a haté­konyság javuljon, emelkedjék a termelékenység, vagyis: hogy a munkaerő a népgazdaság szükségleteinek megfelelő hely­re koncentrálódjék. Sokan és sokszor elmondták, leírták már: a jelenlegi tervszerűtlen, spon­tán munkaerőmozgás helyett irányított, befolyásolt munka­erőpiacra lenne szükség. An­nak biztosítására, hogy a „jó” és a „rossz” munkahelyek ne vonzhassják egyenlő esélyek­kel a munkásokat és az alkal­mazottakat. S ha ezt sikerülne elérni, rögtön lenne érteimé a munkaerő rendszeres átképzé­sének, szakmai és általános műveltsége emelésének. Nem­csak azért, mert az egyik gyár­ból a másikba csak alaposabb szakmai tudással, speciálisabb szakképzettséggel lehetne át­menni (s nemcsak egy forint­tal magasabb órabérért), ha­nem azért is, mert a munkás­nak előbb utóbb fel kellene ismernie, hogy ugyanazon a munkahelyen is csak úgy bol­dogulhat hosszabb távon, ha rendszeresen fejleszti a szak­mai képzettségét és az általá­nos műveltségét. A vállalatok továbbképzésé­ben való érdekeltsége mellé-te- hát oda kellene állítani a mun­kások, az akalmazottak érde­keltségét. Vértes Csaba HÉTVÉGE 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents