Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-28 / 175. szám
A Testvériség gázvezeték építése Beregdarócnál, amely már elkészült és gázt ad I Magyarország és a KGST „Szélesítenünk kell a termelési együttműködést és kooperációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a szakosodást, a tudományos-technikai együttműködést és a tapasztalatcserét, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával.” (Az MSZMP XI. kongresz- szusának határozatából.) Hazánk gazdasági fejlődését több mint negyedszázada KGST-ben, a szocialista integráció szervezetében való részvétel jellemzi, s a jövőben még fokozottabban kívánunk támaszkodni a szocialista nemzetközi munkamegosztásra, hogy céljainkat elérjük. Az MSZMP programnyilatkozatának tervezete ezzel kapcsolatban leszögezi: „A gazdasági-műszaki fejlődést meghatározó tényezők közül alapvető szerepe van hazánk és a testvéri szocialista országok együttműködésének, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, a szocialista gazdasági integrációt szolgáló Komplex Program végrehajtásának”. Pártunk program- tervezete konkrétan megjelöli azokat a területeket, amelyeken Magyarország a legnagyobb mértékben, legintenzívebben kapcsolódik be a KGST-integ rációba. így fokozzuk a munkamegosztást az energiatermelésben és -felhasználásban. Energetikai bázisunkat a Szovjetunióra alapozzuk (ennek a területnek a fontossága egyre nagyobb, mert: 1975-ben energiaszükségletünknek 47 százalékát importáljuk, ez a szám 1985-íg 67 százalékra nő). Még intenzívebben veszünk részt a termelésszakosításban. A szakosítás folytán a mi feladatunk: fokozzuk termelésünket autóbuszokból, távközlési berendezésekből, telefonközpontokból, laboratóriumi műszerekből. Ezekben az ágazatokban kihasználjuk hagyományainkat, adottságainkat, a szilárd és egyre bővülő KGST- piacot. Részt veszünk a legfejlettebb technikát kívánó ágazatok (pl. járműipar, atomerőmű-építés stb.) KGST-megosz- tásában is. A pár éve a KGST vagy a tervgazdálkodás említésére még fanyalgó nyugati politikusok, közgazdászok most azt tervezgetik, hogy az általuk lebecsült „terv-országok” hosszú távú, nagy volumenű, biztos rendeléseivel, kooperációs megállapodásaival stabilizálják saját ingatag gazdaságukat. Tanulságos felidézni annak a beszélgetésnek egy töredékét, amely az idén február végén a Newsweek riportere és Bar- raclough angol történész között lefolyt: „Kérdés: Széthullás fenyegeti-e gazdasági életünket és társadalmunkat? Válasz: Ha a Nyugat gazdasági élete széthullik, annak nem az erőforrások hiánya lesz az oka, például a kőolajé, vagy az élelmiszeré, hanem inkább a mechanizmus hibája. Tekintve, hogy a kormányok nyilvánvalóan nem fogják tétlenül szemlélni a széthullást, várhatóan határozottabb gazdasági tervezést valósítanak meg, de ezt a tervezést nem a piac erői, hanem társadalmi célkitűzések mozgatják majd." Félreértés ne essék, az angol professzor izig-vérig a tőkés rend híve. Mégis, a (tőkés) mechanizmust okolja, s kiútként a tervezést - éspedig a társadalmi célokon alapuló tervezést - látja, vagyis a nyugati közgazdászok kedvenc vesszőparipáját, az „erők szabad játékát gátló" tervezést. Persze, átfogó tervezést egyetlen tőkés állam sem képes megvalósítani, hiszen az kibékíthetetlen ellentétben áll magával a kapitalista renddel. Tavaly a KGST-államok ipari termelése 8,5 százolékkal nőtt, a Közös Piac országaié mindössze egy százalékkal, az Egyesült Államoké pedig nem érte el az előző év szintjét sem. De vegyünk hosszabb időszakot: 1950 és 1972 között a KGST ipari termelése 8,5-szere- sére, míg az Európai Gazdasági Közösség (EGK) országaié 4,1-szeresére emelkedett. A két gazdasági integrációs szervezet százalékos részvétele a világ ipari termelésének néhány területén, százalékban kifejezve: KGST EGK Villamosenergia-ipar 1950 13,6 12,4 1972 20,4 11.5 Műtrágyagyártás 1950 20,8 30,8 ^1972 30,4 17,2 Cementgyártás 1950 14,0 20,8 1972 24,3 18,7 Acélgyártás 1950 18,9 16,8 1972 28,0 18,4 A szocialista integráció len- dósa bizonyítja a KGST nyúj- dületes fejlődése, a tagállamok tóttá hatalmas előnyöket. Mi egyenletes gazdasági gyarapo- élünk ezzel a lehetőséggel. Építőmunkánk nemzetközi támasza I Egyiittmi&ilésink hírei Együttműködési szerződéseket kötött a szocialista országokbeli partnereivel a Magyar Szénbányászati Tröszt. Különösen gazdag munkaprogramot dolgoztak ki a csehszlovákiai, a lengyel és a szovjet bányatrösztökkel. A munkaterv szerint a Mecseki Szénbányák kutatási osztálya a tűz-, a sújtólég- és a gázkitörés veszélyének leküzdésére kezd kooperációs kutatásokat a petrozsényi bányabiztonsági kutatóintézettel, a katowiczei központi bányászati intézettel és a szófiai Minprojekt intézettel. Az együttműködés alapján a hazai külfejtésű szénbányákat NDK-beli gépekkel, a mecseki bányavidék meredekdőlésű telepeinek termelését pedig szovjet gépekkel fejlesztik. * Tőkés piaci anyagok helyett NDK-beli vegyszert vásárol a sajóbábonyi Észak-magyarországi Vegyi Művek a poliuretánhabszivacs gyártásához. A nyugati országok 100—200 literes hordókban szállították az alapanyagot, az NDK-ból pedig tartálykocsikon érkezik majd évente 6000 tonnányi vegyszer. * Magyar úszódaruk és tolóhajók szállításáról kötött szerződést szovjet partnerével a Magyar Hajó- és Darugyár. A megállapodás szerint 1978 és 1980 között csaknem 80 millió rubel értékben szállítanak kilenc darab 25 tonnás úszódarut, 31 darab 16 tonnás úszódarut és 29 darab 2000 lóerős, nehézolajjal üzemelő tolóhajót. További tárgyalásokat folytatnak még 14 darab 2300 lóerős toló-vonfatáhajó és hét tutajvontató hajó szállításáról. * Magyar számítástechnikai berendezésekből ebben az évben 37 millió rubel értékű terméket szó 11 ft a Videoton a Szovjetuniónak. Többek között 55 R—10-es kisszámítógépet és sokféle kiegészítő berendezést, úgynevezett periféria termékeket gyártanak szovjet megrendelésre. * A magyar—szovjet járműipari együttműködés alapján az utóbbi 20 évben az Ikarus mintegy 27 ezer autóbuszt szállított a Szovjetunióba, s a következő ötéves tervidőszakban fjedig 30 ezer gépkocsi exportjával számol. Az utóbbi négy évben a hosszú lejáratú terv- koordináció alapján az előirányzott 86 helyett 99,2 millió rubel értékű alkatrészt szállított a Szovjetuniónak az Ikarus. * Bolgár gyárak szovjet segítséggel. Bulgáriában az 1976-ban kezdődő hetedik ötéves terv során 53 különböző ipari létesítmény építéséhez nyújt közvetlen segítséget a Szovjetunió. Elsősorban a lakosság ellátását javító, könnyűipari termékeket készítő és korszerű üzemek létesítéséhez nyújt segítséget. * Magyarország és Kuba megállapodása szerint ebben az évben a két ország közötti árucsere-forgalmat a múlt évi 30 millió pesóról 50 millió pesóra (60 millió dollárra) növelik. Kuba gazdaságfejlesztési programjainak megfelelően Magyarország különböző mezőgazdasági és élelmiszeripari gépeket szállít. A magyar import legfontosabb tétele a cukor, amelyből Kuba ebben az évben 45 ezer tonnát szállít Közel 300 ezer vagon tartozik a KGST országok közös parkjához, amely rendkívül előnyös szállítási feltételeket biztosít „A kongresszus megállapítja, hogy a szocialista nemzetközi gazdasági ösz- szefogósban rejlő lehetőségek teljesebb kihasználása előrehaladásunk alapvető feltétele." (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.) Sokszor el nondjuk, hogy Magyarország „nyitott gazdaságú" állam, vagyis a külgazdasági kapcsolatok igen fontos szerepet játszanak nemzeti jövedelmünkben, minden tíz forintból több mint négy forint a külkereskedelemből származik. De csak napjaink bonyolult nemzetközi gazdasági viszonyai közepette mérhetjük fel igazán: mit jelent ez a gyakorlatban, mekkora jelentősége van annak, hogy a négy „külkereskedelmi forintból" milyen hányadhoz jutunk megbízható, hosszú távú partnereink, szövetségeseink, a szocialista államok révén, s milyen hányadot kell a mind bizonytalanabb, kiszámíthatatlanabb, a tőkés rendszer általános válságától megbolydult nyugati piacokon realizálni. Hazánk gazdasági fejlődése - szocialista testvérországainkéhoz hasonlóan - kiegyensúlyozott, biztos ütemű, s nemhogy munkanélküliség nem fenyeget, de még hiány is van munkáskézben. Árszínvonalunk növekedése, - jóllehet a nyugati infláció hatását éppen „nyitott” gazdasági szerkezetünk miatt teljesen kiszűrni nem tudjuk — csekély, mindössze ötöde-hatoda a fejlett tőkés államokénak, s mindent megteszünk azért, hogy a tőkés piacok áremelkedése következtében a bennünket ért hátrányokat anyagtakarékossággal, jobb munkaszervezéssel, nagyobb termelékenységgel ellensúlyozzuk. Hogy a számos kedvezőtlen nemzetközi hatás ellenére kiegyensúlyozottság jellemzi gazdasági helyzetünket, abban döntő szerepet játszik, hogy tagja vagyunk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST), a szocialista országok proletár internacionalizmuson, egyenjogúságon és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán alapuló integrációs szervezetének. Mi a szocialista integráció és miben különbözik a tőkés államok hasonló jellegű törekvéseitől? Az integrációs folyamat a társadalmi termelés bővülésének, fejlődésének szükségszerű velejárója. Lényege: megváltozik és kiterjed a munkamegosztás rendszere. A hangsúly tehát a munkamegosztáson van, amely kezdetben csak egy országon belül alakul ki és szélesedik, majd a termelőerők fejlődésével nemzetközi méretűvé növekszik. Ilymódon tehát az integráció egyaránt jellemzi a tőkés és a szocialista termelési módot Ugyancsak mindkét rendszerben érvényesül a szükségszerűség, hogy a kis és a közepes nagyságú államoknak alapvetően fontos az integráció, mert ezeknek az országoknak, éppen méretüknél fogva, nincs annyi pénzük, hogy például a leggazdaságosabban működtethető, legkifizetődőbb méretű, kapacitású üzemeket, vállalatokat létesítsenek. Nemrég Helsinkiben járván — más tényezők mellett — egy neves finn közgazdász éppen ezzel az okkal magyarázta országa érdeklődését a KGST iránt. Az integráció kulcskérdése: kinek az érdekeit szolgálja? A nyugati integráció, a Közös Piac a nagytőke hasznára van, hiszen lebontja a tőke mozgása előtt a nemzeti vámfalakat, s egyéb korlátozó tényezőket, a szabad munkaerőpiac kialakításával még kedvezőbbé teszi a munkásosztály kizsákmányolásának feltételeit a burzsoázia számára, még előnyösebb körülményeket teremt a profithajszához. A KGST-orszá- gokban az integráció a szocialista, kommunista társadalom felépítését, a nép anyagi jólétének a növelését szolgálja. A szocialista típusú integrációnak rendkívül széles és objektív alapja van. Azonos a benne részt vevő országok gazdasági rendszere; az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Közös az államrendjük, azonos a társadalom vezető osztálya, s annak ideológiája, a marxizmus—leni- nizmus. A szocialista nemzetközi gazdasági együttműködésben a nemzeti és az internacionalista érdekeket a KGST- országok közös érdekeinek figyelembe vételével hangolják össze. A szocialista integrációban részt vevő államok önként vállalják a kötelezettséget, tehát ennek az integrációnak alapvető jellemzője a szuverénitás. Nincs szó tehát arról, hogy nemzetek feletti jogokkal bíró szervezeteket hozzanak létre. A KGST-szervek a gazdasági együttműködés kérdéseiben csupán ajánlásokat fogadnak el, amelyek akkor válnak kötelező érvényű határozatokká, ha az illető tagállam megfelelő szerve (nálunk a kormány), jóváhagyja azokat. S a szuverénitás még egy biztosítéka: az ajánlások kidolgozásánál érvényesül az egy ország — egy szavazat elve. Nem lehet tehát többségi szavazattal kötelezettséget róni olyan tagállamokra, amelyek a javaslatot ellenzik. A szociálisig integráció A Csepel Vas- és Fémművekben KGST-szerződés keretében gyártják a kocsimosókat
