Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-01 / 118. szám

Szocialista brigád a traktorokon Óriások lettek... Óriások lettek. Pécstől Sik­lósig övék a határ: összesen tíz és félezer hektár, — eny- nyi lett a négy szomszédos ter­melőszövetkezet egyesülésével megalakult újpetrei közös gaz­daság területe. A tsz Steinmetz Miklós nevét viselő komplex betakarítási szocialista brigád­jára még az eddiginél is na­gyobb feladatok várnak. Bizo- nyítaniok kell, hogy nem ér­demtelenül ítélte a Központi Bizottság kollektívájuknak a kongresszusi oklevelet. Amit lehetett, megtettek. Az biztos: nem volt könnyű dol­guk, mert az elmúlt évi őszi időjárás embert, gépet igen­csak próbára tett. — Ha mi nem adtunk volna bele mindent, fiatalok, akkor, kérdem én: kicsoda? — mond­ja Oláh János, brigádvezető. — A brigád átlagéletkora har­minc év, s úgy gondoltuk a fiúkkal: az életkor is kötelez. A brigádnapló bejegyzései a tényekre szorítkoznak: „össze­sen 1180 hektár búzát takarí­tottunk be, ebből saját gazda­ságunké 475 hektár. Ebben az időszakban a szomszédos ter­melőszövetkezeteknél 400 hek­tár árpát és borsót takarítot­tunk be. A 770 hektáros ku­koricatábláinkról veszteség nél­kül takarítottuk be a termést, a szomszédos gazdaságokban pedig 1030 hektárról takarítot­tuk be a kukoricát." közben eszembe jut, amit ottjártamkor — még a télen — mesélt Kapitány István, sze- relőkombájnos. A nyakig sá­ros kukoricatáblákon megbé­nultak a gépek. Hiába volt minden, csak egyhelyben to­pogtak. Elégett a gépek va- riátorszíja, mert a kerékgumi vastag sárréteget hordott rá. Eszükbe sem jutott, hogy fel­adják a harcot a sárral, — töprengtek, vitáztak, s akkor egyikük azt mondta: mi lenne, ha megfordítanánk kerékgu­mikat? — akkor a körmök más irányba szórnák a sarat. Ez volt a megoldás. A kombáj­nok ezután csak úgy falták a kukoricát. — Sohasem nyugodhat be­le az ember — állítja Földi József, szerelő' — mert akkor már le is győzték. Itt volt az anyagtakarékossági vállalá­sunk is. Százezer forintot akar­tunk megspórolni. Nem kevés pénz. Hogyan és miből? Ügy gondoltuk, pazarlás eldobni a rossz alkatrészeket, mert két rosszból lehet egy jót büty­kölni.. Így lett a hibás betaka- rítólóncokból egy jó lánc, uz udvaron heverő traktormotor­ból elsőrangú gép. — Nyújtott műszakokban dolgoztak, közel 1200 óra tár­sadalmi munkát végeztek , . . — Meg sem bírtuk volna állni, hogy a környékről min­denki ott van a parkerdőben, mi pedig nem — magyarázza Oláh János. — Végül is a mi gyermekeinké itt minden, a für­dőmedence, a sátortábor. Mi is mentünk szabad szomba­ton, vasárnap dolgozni. Ebben az évben már Pécs­től Siklósig nekik kell beta­karítani a termést. Nagyobb lett a tsz, a brigád is gyara­podik: 18 helyett 24 tagja lesz, hogy mik a feladatok, azt Kripták András, a terv-stotiszli- kai csoport vezetője sorolja: — A brigád vállalta, hogy 18 nap alatt 2048 hektárról betakarítja a búzát, 2672 hek­tárról 42 nap alatt a kukori­cát, 580 hektárról a borsót és 100 hektárról a napraforgót. Ott van még az 500 hektáros lucernás háromszori kaszálása, a silózás ... Az üzemanyag-fogyasztás csökkentése érdekében újítást vezetnek be a brigád tagjai. A John Deer kombájnokra pót- gázolajtartályokat szerelnek fel. így egyszeri tankolással egész nap mehet a kombájn. — A gépeket igyekszünk maximálisan felkészíteni a nagy munkára — mondja Bari Já­nos szerelő. — Emellett sze­relőkocsink ott lesz a földeken a kombájnok nyomában. Ha hiba adódik, helyben javítjuk meg azokat. — Nem lesz könnyű dol­gunk ebben az esztendőben sem — veszi át a szót Horváth Ferenc, szerelőkombájnos. — Most is két műszakban dolgo­zunk majd. Ennek, mondjuk meg őszintén, nem örülünk, de azt is tudjuk: ezeket a nagy­értékű masinákat csak így le­het gazdaságosan kihasználni. A gépműhely előtt ott so­rakoznak a gépek. Rövidesen azonban már kinn dolgoznak a földeken. Május első napjai- ben megkezdődik o lucerna kaszálása, aztán sorra a többi termény betakarítása. Mécs László A brigádnapló lapozgatása Grain András: Munka Zójáék, tizenketten Jó kedély, jó emberi kapcsolatok A félhomályos csarnokban fehér köpenyek és kendők vil­lognak. Szirupszag terjeng, gép csattog. Amott, az elején körté­ket vágnak ketté, onnan jön az üveg, emitt teszik bele a cse­resznyét, szilvát, egy masina ön­ti be « lét, ketten teszik rá a tetőt, a gép pedig lezárja. Egy fiatal lányt figyelek, aki a sza­lag végénél áll, kapkodja le a vegyes befőttet, s teszi egy üst­be. Megszokott mozdulatok, mo­soly, közben beszélget, oda se néz. Nehéz munka. Hárman hiányoznak: Óvári Mária, Detrik Mária és Nenszl Mária. A többiek — Matán Ist­vánná brigádvezető, Maries Istvánná, Kornya Józsefné, Ma- dács Ferencné, Fenyvesi Ferenc- né, Teperics Gyuláné, Muzslay Jenőné, Nyúl Erzsébet és Juhász Erzsébet — itt vannak. A szü­letési évszámok 1920-tól 1956-ig szóródnak .. . Életkort itt most nem illik kérdezni. Tizenketten vannak, ők a Zója szocialista brigád. Az üzem — a Szigetvári Konzervgyár l-es konzervüzem^ — a kongresszusi munkaverseny­ben 6,1 millió forint többletet termelt. Anyagban 1,2 milliót takarítottak meg. S még sok minden egyéb is szerepel egy szűkszavú jelentésben — jobb munkaszervezés, több munka . . . Általában ez a két jelző talál­ható mindenütt: jobb, több. Ketten végzik az előfőzést. bből a brigádból leg­feljebb kihalni lehet. Megszökni, feladni a meccset? Olyan nincs!" - mondta a főnök és a többiek elnevették magukat, s rábólin­tottak. Mert igaz, lehetne rész­letesebben is ecsetelni a Posta Szállítási üzem II. Rákóczi Fe­renc szocialista brigádjának erényeit, ennél tömörebb és ki­fejezőbb jellemzést aligha ta­lálnánk. Az üzem tárgyalótermében ülnek körül egy hosszú asztalt, éppen a legközelebbi családi estet szervezik. Tárgyalóterem? Hosszú asztal? No persze, mert éppen itt akadt hely. Csak sem­mi hivataloskodás, az közöttük nem szokás. „Hát akkor a bri­gád, plusz család, meghívot­tak — leszünk harmincon. Én megveszem a malacot, egy öt­hatkilós combot, Bika, te hámo­zod a krumplit." (így becézik a brigádvezetőt, Bujbáczi Lászlót, termetét tekintve nem alapta­lanul.) Régi motorosok - szakmájuk­ban és a brigádéletben egy-' aránt. Valamennyien gépkocsi- vezetők, a legfiatalabb jogosít­vány is nyolcéves. 1968-ban alakították meg a brigádot, ele­inte csak úgy virtusból: „mi is megmutatjuk . .." Egy év után már zöldkoszorús szocialista brigád, aztán évről évre előbb­re léptek. Mi kellett ehhez? Nemcsak a pénz...- Egyik legfontosabb feladat az üzemanyag-takarékosság. Havonta értékeljük a megtaka­rítást. Eddig egyszer sem volt túllépés. Vállaltuk — és telje­sítettük — a rezsi-kilométer csök­kentését. Szóval nem megyünk minden hiba miatt a műhelybe. Sohasem kérünk mentést pél­dául egy gyújtáshiba miatt.- Mindehhez nagyobb szak­tudás is keli.- A brigádban mindenkinek megvan a „D” vizsgája.- Az üzemben 86 gépkocsi- vezető dolgozik. Több nem lért ‘ a brigádba, csak tizenegy?- Ilyen munkakörben nehéz lenne összefogni több embert. Annak meg semmi értelme nem lenne, hogy a fele hajt, a má­sik fele meg csak statisztál. Előbb-utóbb ez az egész kol­lektíva rovására menne. Inkább azt csináltuk, hogy a brigád­fának megszerveztük a két ágát.- Brigádla? Ez úgy hangzik, mint a családfa . . . Majdnem az is . . .- Két kipróbált, tapasztalt brigádtagunk vezeti az újonnan alakult „Váci Mihály" és „Esze Tamás" brigádokat. Ök - ösz- szesen tizenheten a mi értekez­leteinken is beszámolnak a vég­zett munkáról, mi pedig taná­csokat, segítséget adunk. Sok munkát közösen végzünk, mert mi már nem győzünk minden kérést kielégíteni. Ez tökéletesen érthető. Illet­ve az a meghökkentő, amit ed­dig is végeztek. Tavalyi telje­sítésük a társadalmi munkában pontosan 3562 óra volt. — Mit szól ehhez a család, a feleség? — A fontossági sorrendet mindig meg kell találni — ne­vet Bujbáczi László — no meg néha azt a kis konfliktust is le lehet vezetni otthon . . . — Én elhoztam az asszonyt, megmutattam neki itt az üzem­ben a szép parkot: na, nézd meg, mit csináltunk - így Új­helyi Zoltán. gy körkérdés: a beszél­getés elején egybe­hangzóan állították, hogy nehezen tudnánaka a bri­gádon kívül élni. Mi az, amiért megéri a sok fáradságot? Decsiné boldogsága, akinek Okorvölgyben társadalmi mun­kában házat építettek, vagy a mindenki karácsonyfája fényei a Széchenyi téren, amit ők ál­lítottak, a patronált óvodák ki­csinyeinek öröme egy új játék felett, az üzem parkjában nyíló virágok és a szintén általuk ül­tetett facsemeték tavaszi leve­lei, vagy még valami? 'Katona József: „A közös élet, az összeszokás, tizenegy ember olyan kapcsolata, amit két em­ber között neveznek igaz barát­ságnak." Juhász Albert: „Az ember ér­zi, hogy nincs egyedül.” Zorik István: „Együtt elérjük . azt, amit egyenként sohasem." Kőhidi István: „Mit lehet még ehhez hozzátenni?" — És az anyagi elismerés? C saknem egyszerre: hát lehet az elégedett lelkiismeretet, mások örömét pénzben kifejezni? Kurucz Gyula — Csak a zöldborsót, zöld­babot és a zakuszkát főzzük - mondja egyikük, Tepericsné — az ember már két ujja közt megérzi, megfőtt-e? Szétfőzni sem szabad, de meg kell pu­hítani . . . Az előfőzött borsó az osztá­lyozom kerül. Ott szemnagyság szerint kerül a gyűjtőtartályok­ba. Onnan a töltőgéphez. Az­tán tovább. Mindenhol állnak ketten-hárman, vigyázzák a bor­só útját. — De ha Maricsné nem kül­di a levet — szól közbe Nyúl Erzsi — akkor... . De Maricsné küldi. Neki kell a levet elkészíteni, százaléko­san meg van határozva, meny­nyi cukor, mennyi só kerülhet bele. Ketten dolgoznak még a zárásnál, ketten pedig elszedők. Van egy csoportvezetőjük, 'ő szervezi meg a brigád munká­ját — nem könnyű feladat — végül, akárhogyan is számol­tam: két előfőző, két osztályozó, egy töltő, két záró, két elszedő és egy csoportvezető, minden^ képpen tizenegy jött ki. — A Muzslayné — mondta a brigódvezető — ő írja a teljesít­ményt, a munkalapokat. Közénk tartozik ő is. És munkaidő után? Gyakor­ta járnak Csertőre, a gyer­mekotthonba. Nyugdíjasaik is látogatják. Aztán a Fehér Házba is ellátogatnak . . . — Fehér Ház? Nevetnek. — Az Oroszlán éttermet ne­vezzük annak — mondja Ma- tónné — ott szoktunk néha összejönni. Legutóbb, amikor Pécsett voltunk színházban, utána. Szóba kerül, hogy a gazda­sági vezetőkkel igen jó a kap­csolat. — Bár az üzemvezetőtől ép­pen nemrég nyertem egy üveg konyakot — büszkélkedik Ma­ricsné — fogadtunk, elvesztet­te. — Miben ? — Azt mondta, hogy már nyáron normában dolgoztak a levesek, szerintem csak ősszel, a zakuszkánál kerültünk nor­mába. — Zakuszka... Ez az a pa­radicsomos, olajos zöldségke­verék, amit paprikába gyömö­szölnek. Megkóstolta már? — Ha hússal volna megtölt­ve, hót talán . . . — Vagy banánnal — toldja meg Juhász Erzsi. Jó kedély, jó emberi kapcso­latok. Munkahelyen, otthon. Ez rájuk a jellemző. És az egyetértés. Kirándulni járnak, idén is szeretnének utazni va­lahová. Talán lesz egy kis pén­zük. Bulgáriába? Jugoszláviá­ba? Lengyelországba? Ezen még vitáznak, de az biztos: a tengert megnézik. Kitüntetésükhöz gratulálunk és további sikereket kívánunk! K. P. iQOOOOOOOGOOGOGOOOOOOOGOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOGGG'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents