Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-01 / 118. szám

Negyed százada együtt Akik a versenyt elindították Akár ha Pécsre járnának be dolgozni, gépeikkel naponta 50—60 kilométert tesznek meg. övék a szibertpusztai központ környéke, húsz kilométer su­garú körben. Reggel korán kelnek, este íésőn fekszenek. Különösen a tavaszi munkák idején. A cukorborsó, a lucer­namag a földben, most a ku­korica vetése folyik. A gépek zsinórban húzzák a barázdá­kat, a magok hajszálnyira a megadott távolságokra kerül­nek a rögök közé. A hibrid­mag nagy szakértelmet, pon­tosságot kíván. A Bólyi Állami Gazdaság több mint hétszázmilliós terme­lésében messzemenően kivet­ték részüket a Kossuth brigád tagjai. Mind a tizenheten. Amint azt Sós Nagy Szabolcs kerületvezető említette, nem­csak a munkájukkal érnek el évről évre kiváló eredményt. Igen sokat jelent számukra, «— a többi brigád számára - az a plusz, amit fegyelmükkel, lelkesedésükkel, mozgósítani tudásukkal adnak. Hiszen las­san negyedszázada dolgoznak együtt — 1949 óta —, s bárhol megállják a helyüket. Ha kell hegesztenek, gépkocsit javíta­nak, szántanak, vetnek, arat­nak. Néhányon elmentek, fia­talok jöttek. Az első brigádve­zető Lincz Ádám volt, akit o bólyi gazdaság központjába helyeztek. Nyolcadik esztende­je Wéber György vezetésével dolgoznak. ölünk az irodában — a mun­kákat kiosztották már. Wéber György mondja, ki hol van. Bach Antal permetez, Bischoff György vizet szállít, Mayer Antal a keverőt hajtja, Bala- tinácz István, Gálfi Zoltán, Szabó Gusztáv és Pfeil Ferenc vetik a kukoricát, de ott van kint a táblán Husszú Ferenc is a fogasolóval. Treutz Sebő az MTZ-t javítja — a saját gé­pe, így hát ő ismeri a legjob­ban a hibáját —, Vörös Pali a kombinátorral készíti a mag­ágyakat. A mai munkaidő: a „sötétedésig". Tízegynéhány évvel ezelőtt Solohov járt itt, s megkérdezte őket: miért jó ha szocialista brigádban dolgoznak, miért tesznek felajánlásokat, hiszen a munkát amúgy is el kellene végezniük? A világhírű írónak akkor azt mondták: mindegyi­künk tudja, hogy ki, mihez ért legjobban. S ahhoz, hogy ezt kamatoztat!"» lehessen, nélkü­lözhetetlen a közösségi élet, a mindennapos találkozás, be­szélgetés, a „belső” tapaszta­latcsere. Most már valamennyien szakmunkások, autószerelők, mezőgazdasági gépszerelők... Katona József brigádtag és párttitkár a brigád felelőssé­géről beszél. Most garázsmes­ter: a szemén látom, hogy az új beosztásnál szebb volt a traktorosélet. Pfeil József is nemrégiben esett át a gerinc­műtéten. Tíz-tizenöt év után már nem bírja a hát. Tagadhatatlanul nehéz do­log a legjobbnak lenni, az élen maradni — mondja. - A feszültséget azonban a munka levezeti. Amikor az állami gazdasá­gok brigádjait versenyre hív­ták, vállalásukban a maga­sabb termelékenység, a munka intenzitásának növelése, a gé­pek jobb kihasználása, az ön­költség csökkentése szerepelt. Elsőként hallatták hangjukat, bámulatosan róérezve arra, ami a legfontosabb a munká­jukban. 5 nem a dicsőségért vállalták és indították a párt- kongresszus tiszteletére a munkaversenyt, s nem azért, hogy elmondhassák ma: meg­kapták a kongresszusi okleve­let. Valami többet akartak. Mayer Antal azt monta: meg kellett dolgozni ezért. A tavasz talán emiatt ilyen jó hozzájuk. JU Erősen tűz a kora tavaszi nap. A három vetőgép porfel­hőt kavar. A szántóföld mezs­gyéjén sárga helikopter pihen: Az előbb végzett a vegyszere­zéssel. Wéber György mutatja a táblát: többszáz, hektár egy tagban. Ha minden rendbei} lesz, itt egy hét alatt végez­nek. Háromezer hektár „gazdái”. Ennyi földet bíznak rájuk min­den esztendőben. Kozma Ferenc A Kandó Kálmán brigád Nekik van bátorságuk T~ * A mostaniakról, a KB okle­velét elnyert brigádról kell ír­nom. Már feljegyeztem az eredmények látványos lajstro­mát: a Hőerőmű Kandó Kál­mán nevét viselő szocialista brigádjo öt alkalommal nyerte el a mozgalom oklevelét, egy- szer-egyszer a zászlót ás bronzplakettet, kétszer az ezüs­töt, háromszor az aranyat. Az elmúlt esztendőben „A válla­lat kiváló brigádja” címet, négy alkalommal kaptak aranydiplomát az „Egy napot Pécsért" mozgalomban, az idén a kongresszusi rnunkaver- seny legnagyobb kitüntetése mellett „Az iparág legjobb brigádja” címet is elnyerték. De szép! S a munkájuk is; az erőmű kazánjai körül át­építették a világítást. Maguk tervezték, az anyagbeszerzés­ben is segítettek, a brigád munkc.Vi nyomón sokkal ki­sebb a balesetveszély most a kazánok körül. A szénkeverő­ben a világítási hálózaton kí­vül az egész automatikát fel­újították. Közel hetven hektár területen fekszik az erőmű: el­képzelhető, mekkora munkát ad, a közvilágítás, háromezer villanymotor, s az automati- kók... Az udvari széntéren hosszú esztendőkig bukdácsoltak a dózerek: a világítótestek vagy szemkápráztatóan vakítottak, vagy szemetmeresztően árnyék­ban hagyták a szénkupacokat. Katonáék (ő a brigádvezető) káprázat- és árnyékmentes vi­lágítást terveztek és építettek. A vagonbuktató villamosbe­rendezéseinek felújítása is szép munka volt: olyan üzem- biztonságot teremtettek, hogy a szénellátás most folyamatos, nem kell az erőműnek kocsiál­láspénzt fizetnie, vagyis hát kevesebbet kell... A mostaniak .. . Bitter And­rás. Botos Mihály, Fürj Zoltán, Katona János, Kora György, Kovács Ferenc, Kovács József, Lengyel László, Bozsánovics Jgnos, Gémért János, Laisz Pál, Virágh István, Muth Fe­renc. Technikusok, villanyszere­lők, ketten segédmunkások. Hatvankét éves a Gerner Ja­ni bácsi, huszonhárom a Bo­zsánovics János. Csak az elmúlt esztendőben közel 1200 óra társadalmi munkát végeztek az I. kerület oktatási intézményeiben: a gyárvárosi iskola világítását felújították, a politechnikai műhelyt felszerelték, a fizikai előadót úgyszintén ... A bala- tonfenyvesi tábor elektromos hálózatának felújítása három nap szabadságába került va­lamennyi brigádlagnak. A bri­gádnaplóban néhány fénykép árulkodik az eseményről: a kora tavaszi napokon még nem működött a vízvezeték, vödör­ben mosakodtak ... ... a múlt óhatatlanul fel­tör, a „mércéről" is kell írni. A két leglátványosabb vég­pont az a bádogvályú, amely­ben másfél évtized előtt a na­pi munka után, reggeli szünet előtt kicsit mosakodni tudtak. Most a műhelyben barna csempével övezett mosdó .. . Fényes, tiszta tapétával leta­kart asztal, kávézó sarok, kék- kel-fehérrel festett közlekedő utak, világos ablakok, katoná­san sorakozó kék védősisa­kok . . . Senki sem kuporodik a sa­tupadra, olajos, ragacsos kéz­zel zsíros kenyeret majszolni. Vége az olykor vaskos tréfák­nak is: alig lehetett egyetlen napot is megúszni, hogy az ember a szénporos helyeken laI összekötötték az embereket. A régi erőműben híre-hamvo sem volt akkoriban a szocia­lista brigádmozgalomnak — a Kandó Kálmán brigád I960-, ban már itt a nagy erőműben* alakult. A brigád történetét már nemcsak a szájhagyomá­nyok őrzik: a brigádirattárban hosszú esztendők munkáját őrzik a brigádnaplók, szerző­dések, újítási papírok, Gerner János korát megtagadó fürge­séggel mozog a műhelyben — feltámad a kíváncsiságom: a brigád hogyan osztja el a mostani kitüntetésekkel járó 70 ezer forintot? A szempontok között első helyen szerepel, ságuk differenciáltan jutalmaz­ni. Azt mondják, ebben a munkahelyi tevékenység csak kisebb szerepet játszik, hiszen azért kapják a fizetést, s a munkában amúgysincs pardon, ott egyformán kell gürizni. Néhány fiatalember topog a műhelyben; idegeneknek is tűnnek meg nem is. Az igaz­ság is hasonló: a Kandó Kál­mán brigád patronálja az if­júsági brigádot, onnan szerzi az utánpótlást is. Talán néhány év múlva egyesülnek, a műhely fő falán egymás mellé kerül a két bri­gád két tucatnyi kitüntetése... Lombosi Jenő Grain András: Zászlóbontók néhány lapát ciklonport a nyakába ne kapjon, még dü­hében fuldokolva, egy vödör hideg víz nyakába ne loccsan­jon . . . Fürödjön a koszos .. . A póruljárton együtt nevettek, talán ezek a vidám percek vol­tak, amelyek valamiféle szál­hogy a brigádnak hány éye tagja, aztán, hogy mennyi tár­sadalmi munkát végez, vál- lalt-e társadalmi megbízatást, képezi-e magát, a brigád ren­dezvényein részt vesz-e? Van aki 5900 — s olyan is aki 3200 forintot kap. Nekik van bátor­A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága a kongresszusi munkaverseny első szaka­szának sikeres lezárása al­kalmából élenjáró szocia­lista brigádokat tüntetett ki. A munkaversenyben el­ért kiemelkedő eredmé­nyekért 25 kongresszusi zászlót és 220 kongresszusi oklevelet adományozott a Központi Bizottság. Bara­nyából hat szocialista bri­gád kapta meg a kitüntető oklevelet. Összeállításunk­ban őket mutatjuk be. Múlt nélkül... a egy hivatalos sze­mély keresi a,pyörgyi- tavakat Bikaion, so­káig kell kérdezősködnie. De ha azt mondja: Béka-tó, azon­nal útbaigazítják. Nem mon­dom, szép munkahelye van itt tizenhét embernek. Víz-szagot hordoz a szél, dombok övezik a tó tükrét, s a dombokon a kurpulai erdő fái sötétlenek. — Szép — bólint Rózsór Vili bácsi — egészséges, jó levegő is van. — Mégis egészségtelen mun­ka ez — teszi hozzá Schulteisz Henrik, a két „legöregebb” ha­lász közül az egyik —, tudja, novembertől márciusig sokszor derékig vízben lenni... Sok a reuma. Egy ideig csodálkozom, de elhiszem, amit mondanak. Ke- vésszavú, kemény emberek a bi- kali halászok, akik országos re­kordot tartanak a termelést il­letően. Több mint tíz mázsa ha­lat emelnek ki holdanként a ta­vakból. A Bikali Állami Gaz­daság — tán húsz esztendeje is van már — jó érzékkel kez­deményezte a haltenyésztést, akkor avatták a kistavakat, ma már számottevő termelési ered­ményekkel büszkélkedhetnek.- És ennek voltaképpen nincs felső határa - mondja Wohl­schein Ferenc, a Herman Ottó szocialista brigád vezetője — csak a feltételeket kell biztosí­tanunk, s akkor elérhetjük o negyven mázsát is . .. Ponty, süllő, amúr, harcsa. A gazdasághoz tartozó halas­tavakban ilyen fajta halak van­nak. Az ivadékneveléstől a le­halászásig minden az ő gond­juk. Nehéz fizikai és sok szak­értelmet is követelő munka ez. S ami érdekes: a hajdani föld­művesek valamennyien halász­szakmunkások. — Az a szerencsénk — nevet a brigádvezető —, hogy Bikaion nem volt múltja a halászatnak. H ogy ez miért szerencse? Hát azért, mert min­dent elölről kellett kezdeni, saját módszereiket dol­gozták ki, nem volt köztük olyan, aki az újat ne fogadta volna el. Múlt nélkül is lehet. Sajnos, valamennyiükkel nem találkoztam. „Kint vannak . .." mondta tömören Vili bácsi, s ez azt jelentette, hogy Mocso- ládon, Dombóvórott, q tavaknál. Alsómocsoládra eljutottam, s láttam^ hogy igen nehéz dolog az iszapban mozogni a combig- érő csizmában. Gyanútlanul rá is léptem a tó szélén levő ös­vényre ... Nem, nem lettem na­gyon sáros. Csak éppen hogy. Egy nevetésre elég volt az att­rakcióm, dehát az ilyenkor jól­esik. A brigád 1966-ban alakult. Wohlschein Ferenc, Golubón János, Rózsár Vilmos, Mühlbert Henrik, Pandur János, Pandur György, Puchner Károly, Schul­teisz Henrik, Schulteisz János, Földi József, Paragh Lajos, Mar­tinka Ádám, Nagy János, Nyisz- tor Antal, Kiss György, Kniesz Ádám és Vida Sándor a tagjai. Halászok. A szakmáról kérdezősködök. Szuperfoszfát, takarmányozás, betonágy, szállítóheveder — ilyen szavak hangzanak el. Mo csoládon meg is néztem a hal­ágyat. Hatalmas betonteknő, amibe kieresztik a halakat, egy fésűszerű valami, ami a hálót helyettesíti, s két szállítószalag. — Csak a válogatóasztalon kell a halhoz nyúlni — magya­rázza Wohlschein Ferenc — ez lesz a jövő útja. r s akkor talán nem lesz már olyan egészség­telen a munka sem. Nem kell belemászni az iszap­ba, a vízbe. Most azért még er­re is gondot fordít a gazda­ság. Lehalászás után minden esztendőben elküldi a halászait Harkányba, egy hétre. Az jól is esik. Közös programok? Ta­valy a Balaton körül csava­rogtak egyet, az idén is oda szeretnének elmenni. Jut rá ta­lán, hiszen kiváló brigád lettek, kaptak egy kis pépzt. Hanem egyik tagjuk rössz anyagi körül­mények között van, három gye­rekét ruházzák fel ebből. Éj­szakánként néha lámpással Bé­kát fognak, abból is jön pénz... Meg aztán a békát irtani kell, megeszi az ivadékot. Elégedett emberek-e? Rózsár Vilmos így fogalmazott: — Szép dolog — mondta las­san — halat nevelni... Kampis Péter

Next

/
Thumbnails
Contents