Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-28 / 144. szám

1975. május 28., szerda Dunántúli napló 3 egy művelődési ház A RÁDIÓ HEGEDŰ- VSlSpÄENEtC 3. HELYEZETTJE Egyéves a pécsi Nevelési Tanácsadó A Megye utca 22. szám alat­ti épületre 1974. január 2-án új tábla került: Nevelési Ta­nácsadó. Az ember a fejlődés mene­tének lényeges szakaszait a társadalomban éli meg. A ki­alakulatlan és védtelen álla­pot a születése után elég soká tort, így a társadalmi hatások erőterében fejlődve, az anya védelmében válik képessé ar­ra, hogy a mindenkori társada­lom fejlettségi fokához felnő­jön, és személyisége kialakul­jon. Ez a folyamat egyre bonyo­lultabb és egyre több ismeret­len veszélyt rejt magában. A gyermekkor az állandó és lé­nyegbevágó változások korsza­ka. Ilyenkor a fejlődés olyan nagy, intenzív, hogy a gyermek­nek nincs módja arra, hogy ezen szakaszokat megszokja, hozzájuk tartósan alkalmazkod­jon, csak elviseli (vagy nem) azokat. Mivel e szakaszok szo­rosan egymásra épülnek, bár­hol is történik elmaradás, a személyiség károsodik. A mi dolgunk a tanácsadó­ban: egyrészt segítség nyújtás azoknak a hozzánk forduló szülőknek, pedagógusoknak, akik a 3—18 éves korosztály nevelésével foglalkoznak, és e tevékenységük során a gyermek fejlődésében az átlagostól el­térőt tapasztalnak. Másrészt: azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akiknél a magatar­tászavar kóros alkalmazkodási tünet, rosszul sikerült alkalmaz­kodási kísérlet, amelynek torz formájáért nem a gyermek, hanem a környezet a felelős. Célunk: a helyüket megálló, rendes emberek nevelésének segítése, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a bennünket megkeresőkben kialakítsuk az elégedett és boldog felnőtté válás igényét, hogy az ember a „békés egymás mellett élés" eszméje érdekében megtalálja önmaga békétlenségének oko­zóit, hogy belső erőit mozgás­ba hozva maga keresse az „al­kotó emberiesség" irányába az utat. „ .. . ma és mindenkor minden embernek születésétől kezdve magának kell megta­nulnia embernek lenni, senki sem örökli készen pszichiku­mát." (A. M. Leontyev). Ennek a nagyon nemes és nagyon nehéz feladatnak is­meretében fogtunk munkához. Egy éves működésünket sok szép eredmény és keserű ku­darc kíséri. B. Marika 5 éves. Egy idő óta nem beszél, még a nevét sem mondja meg, ha erre ké­rik. K. István 9 éves. Iskolai teljesítménye hullámzó, bár jó képességű gyermek. A napkö­ziből elcsavarog, az utóbbi idő­ben már hazulról is. B. Antal 11 éves. Iskolai magatartása kifogásolható. Engedetlen, vad, indulatos. Társaival verekszik. Figyelmetlen. Nővérével állan­dó harcban áll. Nem bírja el­viselni, a „példás" és „jó" na­gyobb testvért. M. Katalin 10 éves. Ideges, nyugtalan. Éj­szaka sokszor felébred. Az is­kolában álmodozik. Túlérzé- keny. Heves indulatkitörések jellemzik. Ilyenkor még édes­anyját is megbántja, akit egyébként szeret. Ilyen és ehhez hasonló 432 gyermek járt intézetünkben az 1974-es évben. A tanácsadá­son megjelenő szülőkre jellem­ző: a belső indítékra jelentke­zők, akik maguk döbbennek rá, hogy valahol valamit el­rontottak, és szeretnék újból megtalálni gyermekükkel a jó kapcsolatot. A külsőleg irányi tottak, akiket az óvoda, iskola, tanács küld, s akik nem érte­nek egyet a gyermekük érdeké­ben való nevelési tanácsadá­son megjelenéssel. (Ök vannak többen). Felesleges zaklatásnak tart­ják, hogy magánéletükbe bele­avatkoznak. Nagy és nehéz feladat áttörni az ellenállást, és olyan légkört teremteni, melyben a gyermek és a szülő elfogadja segítőkészségünket, és „célzott beszélgetések" so­rán a szülő belátva nevelési kudarcát, maga fogalmazza meg, hogy hogyan tovább! Legnagyobb problémánk a türelmetlen segítséget várók­kal van. Az emberek zöme (be­leértve a pedagógusokat is) csodát vár tőlünk. Megszokták, hogy a betegségéből az ember saját erőit gyógyszerrel segít­ve gyorsan kilóból. Ezt várják tőlünk is. A nevelés nagyon lassú és nagyon bonyolult folyamat. Nem elégedhetünk meg a kül­ső megerősítéssel. A már be- idegzett helytelen viselkedési módokat először fel kell ismer­ni, majd megszüntetni, csak ez­után lehet az új normákat be­építeni és megerősíteni. Az is előfordul, hogy e folyamatban nem sikerül minden, amit előre eltervezünk, de amíg a gyer­mek és gondozója együttműkö­dik velünk, van remény arra, hogy a belső erőket hozzuk mozgásba, és az utasításokat ne mi, hanem a gondozott ad­ja magának. A szakmai, mód­szertani lehetőségeken túl egyetlen fegyverünk van: a gyermek tisztelete és szerete- te, valóságos érdekének vé­delme. Nincs nekünk csodaszerünk, de van határtalan optimizmu­sunk és szemünk, hogy a leg­kisebb változást, a belsőből fakadó akarást észrevegyük, és meleg, szeretetteljes szóval ju­talmazzuk. Meglepő, hogy az emberek széles e földön, mennyire ta­karékoskodnak az elismerés kinyilvánításával, pedig siker­élmény nélkül nincs megerősí­tés, nem születik újabb akarás. Szilágyi János igazgató Pécs II., Me^.e u. 22. Allende-szobrot avattak Budapesten Újjászületik B pécsbányai Zalka Máté Aki ismeri a pécsbányatelepi Zalka Máté Művelődési Házat, bizonyára elgondolkodott már azon, hogy vajon miféle csoda mentette meg a teljes tönkre- menéstől. A tetőzete siralmas állapotban van, omlik a vako­lat, s derék magasságig ned­vesek a falak, de a közvetlen környezete sem a legkedvezőbb képet mutatja. Másfél éve már szinte alig használják rendelte­tésének megfelelően a korábbi tiszti kaszinóból az 50-es évek­ben átalakított művelődési ott­hont. A pécsbányatelepiek nagy örömére szolgálhat, hogy el­készültek az átalakítás kivitele­zési tervei, s a Mecseki Szén­bányák Vállalat építési üzeme még ebben az évben hozzá­kezd a munkálatokhoz. A több mint kétmillió forintot kitevő költségeket a Szénbányák Vál­lalat, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, valamint a Ne­hézipari Minisztérium finanszí­rozza. Az Építési üzem az átalakí­tási és felújítási munkák első részeként lebontja a régi mű­velődési házhoz tartozó, de tel­jesen elhasználódott színpadot, az egykori tornatermet, a rak­tárakkal, szertárakkal, öltözők­kel együtt és ugyancsak erre a sorsra jutnak az irodahelyi­ségek, a fotószoba és a vizes­blokk is. Az újjáépítendő kul- túrhóz tervei szerint megmarad a több mint 120 négyzetméter nagyságú nagyterem, amely a továbbiakban a tornaterem sze­repét is betölti. Üj öltözőket, mosdókat, fürdőhelyiségeket és szertárakat alakítanak ki a meglévő épület falai között. Igen jó tervezői megoldás, hogy a kettős rendeltetésű nagytermet az alkalomnak meg­felelően két oldalról lehet majd megközelíteni. A terembe veze­tő főbejáraton át egy előteret hoznak létre és innen nyílik A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmából a magyar hallga­tók képzésében kifejtett sokéves tevékenysége elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdem­rend kitüntetést adományozta az SZKP Központi Bizottsága Pártfőiskolájának. A kitünte­tést Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete adta át I ajoska négyhónapos, *- okos kis liúcska, szép, kajla füle, értelmes tekintete, jó nyelvérzéke van, és, ami Jón fos, tulajdonos. Igen, tulajdo­nos lett - bár alig hiszem, hogy tudna róla - boldog szülei a családi tanácskozás eredmé­nyeképp ráíratták a házat. Azt a házat, aminek építé­sét most kezdik majd. Megvan már a tervrajz, akadt vállalko­zó szellemű kivitelező, Bimbi néni rokona, összegyűjtötték az anyagi erőt is: Lend . bácsi adott húszat, Pipi néni negy­venet, Tóni bá küldi minden hónapban a márkát, az anyósék tizennégyet, az OTP bikahizla­lásra, szőlőtelepítésre, építésre, személyes célokra száztízet. Szó­val, épülhet Lajoska háza. Szép lesz. Emitt két torony, törésekkel, bástyasétány, belső udvar, ámbitus. Amott modern nagyablak, muskátlikkal, kör- benlutó barokkos ornamentiká­val. Lajoskának bizonyára na­gyon log tetszeni. Büszkén áll majd a vártán esztendők múl­tán, karját keresztbe fonja, és dúlt tekintettel néz végig bir­tokán. Jókedvűen biztatja a kis szőlőben serénykedő jobbágyo­kat, és jókedvét nyilvánvalóan nem a napközben elfogyasz­majd a mosdók, a ruhatár és a büfé is. Az épület másik szárnyában kapnak helyet az irodák, a KISZ, a szakszervezet szobái, valamint három szakköri helyi­ség, egy könyvtárszoba és egy úgynevezett kiselőadó. A szo­bák padlózatát parketta és kő­anyag burkolattal látják el. Valamennyi tönkrement, ajtót ablakot is kicserélik. Az át­alakításkor tartósság érdekében teljes egészében alászigetelik az épületet, tető- és födémcse­rét hajtanak végre, de korszerű villany-, víz-, csatorna- és szennyvízderítő hálózat szolgálja majd a művelődési házat. Az átalakított épület külső arculatán lényeges változtatás nem történik, csupán a hom­lokzat kap új borítást, s a kör­nyező járdákat is kijavítják. Az előzetes számítások sze­rint 2 millió 350 ezer forintba kerülő munkálatokból az idei évben 100 ezer forint értékűt végeznek el, s a végleges át­adási határidő 1976. december 31. A költségek bizonyos mértékű csökkentése és a munkák meg­gyorsítása érdekében az üzem dolgozói jelentős mennyiségű társadalmi munkával segítik a felújítást. Jevgenyij Cseharinnak, a párt- főiskola rektorának. Ugyancsak a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntet­te ki az Elnöki Tanács a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának Társada­lomtudományi Akadémiáját. A kitüntetést május 27-én Rapai Gyula nagykövet nyújtotta át Mihail Jovcsuknak, a Társada­lomtudományi Akadémia rek­torának. fc:: négy liter su/at termésű bor, hanem a panasz- és gond­mentes élet, az elégedettség, az önmaga és a világegyetem csodálatos harmóniája lakaszt­ja. Szeretettel gondol esténként szociális otthonban üldögélő id. Lajosra és feleségére, nagy ér­zéseit csupán az a kényelmet­lenség hervasztja meg, hogy miképpen örökítse legilj. La- joskára, a csupa értelem Lójá­éira a megduzzadt birtokot? Legilj. Lajóci ugyan még nincs meg, de tulajdonosnak kell lennie. Hiszen már annyi min­den van! Apuka csak kőházat és egy kevés szőlőt hagyott fiókájának, de Lajoska okos, szép, kajlalülű, értelmes tulaj­donosnak bizonyult: meghalt a vagyonka. A házhoz még két tornyot építettek az idők során, az ámbitusra emeletet húztak. A törések száma a bázisévek­hez viszonyítva megduplázódott. A szomszédos szőlőt hozzává­sárolták a meglevőhöz, takaros kis pince kerekedett a mes- gyehatáron. LIGETI ANDRÁS Pécsre öt év alatt kétszer hívták Ligeti András, a Zeneművé­szeti Főiskola utolsóéves hege- dűlőtanszakos hallgatója né­hány héttel ezelőtt 3. dijat nyert a Magyar Rádió hegedűverse­nyén. Pár hónappal korábban a pécsi születésű Ligetiről Bara­nyában még azt tartották, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket... A Csontváry- matinén való fellépése után az érzékenyebb fülűek a későn érő művész jelzővel illették. Azután jött a verseny, a 3. díj. Kroó György az Élet és Irodalomban megjelent méltatásában a kö­vetkezőket irta: „Feltűnt a kö­vetkező verseny nagy Ígérete, a harmadik díjas Ligeti And­rás; azt hiszem, őt a személyes hang jellemzi majd."- öt éve, hogy eljöttem Pécsről, a Zeneművészeti Szak- középiskola elvégzése után — mondja, miközben igyekszik el­takarni az álián lévő hegedű­okozta mélyedést. — Nem mon- dóm, hogy könnyen ment, de viszonylag rövid idő alatt sike­Es egy szép este döntött a családi tanács. Eladják a négy- tornyú házikót, a telket felpar- cellázák, társasháznak is jó lesz, egy darab szőlőt megosztva el­adnak, átmenetileg meghúzzák magukat Bimbi néni rokonánál, aki kétemeletes kőházat épít majd Lajócinak, egy kissé bel­jebb, közművesen. Akkor lehet majd egy kis kőház a Balaton- parton is, szép kerttel, amit La­jóci később majd lelparcelláz- tat. . . Persze, ahhoz, hogy mindez meglegyen, össze kell fognia a családnak. A tervraj­zot megcsinálja Pipi néni uno­kája, az vizmérnök, ért hozzá, a kivitelezést Bimbi néni roko­na, Lend bácsi adhat tizet, Tó­ni bá márkát, az anyós ötvenet, az após százat, az OTP, a Ma­gyar Nemzeti Bank és az UNES­CO a többit. Es százhetvenkét év múlva akár tízemeletes kőházat is örö­kölhet már a gyerek....- kampis ­rült magamra találnom. Na­gyon nehéz és kemény munká­val töltött évek voltak ezek, ke­vés látványossággal. Talán ke­vesebb szó esett rólam, mint oz elvárható lett volna.- Azután jött a rádióverseny, a nagy önigazolási lehető­ség . . .- íratlan törvény nékünk, művészképzősöknek, hogy kü­lönböző versenyeken elindul­junk, bár ez igen veszélyes. Mert, ha nem sikerül . . .? így neveztem be én is. Az egész­ben számomra az jelentette a legtöbbet, hogy beigazolódott: az út, amelyen járok nem rossz és eredményre vezethet. Ha mindent összevetek, azt mond­hatom: egyéves igen intenzív felkészülés eredménye ez a 3. díj. Ez a verseny jellegénél fog­va jóval nehezebbnek bizo­nyult, mint akármilyen nyilvá­nos koncert, ahol közönség van. Itt csak a mikrofon és az állvány állt előttem. Minden el­rontott hangot százszorosra fel­nagyítva küldött az éterbe. Nem tudni miért, de a mű­vészekről, a művészekkel fog­lalkozókról valami misztikus el­képzelés alakult ki, elvont szférákba emelve őket. Ligeti András, a 22 éves ifjú művész ebbe a kategóriába a legem­beribb megnyilvánulásaival so­rol be és oszlatja el a tévhitet. Szeret úszni, horgászni, órákat beszélget barátaival a leghét­köznapibb témákról. És nagyon kedveli az életet.- Ebben az évben elvégzem utolsó hegedűtanulmányaimat itt a főiskolán, de újabb öt évig maradok, mert felvettek a kar­mesterképzőre is. Ezután az kö­vetkezik. A kollégiumi szoba, ahol ta­lálkoztunk, valódi diákéletké­pet mutat, csakhát zeneművé- szetis kivitelben. Lemezek, hangszalagok, hangszerek, kot­ták mindenütt s egy futballcipő a kilincsre akasztva ... Kedvenc művei? Mindegyik az, pontosabban mindig az, amelyikkel foglalkozik. Tervei, eddigi turnéi, fellépései? Erről nem beszél, a jövőre tartogat. Pedig jónéhány nagyszerű fel­lépése volt mór itthon is, kül­földön is, azonban Pécsre, szülővárosába az eltelt öt év alatt mindössze két alkalom­mal hívták. Füzes János Kedden az Eötvös Loránd Tudományegyetem budaörsi úti kollégiumának aulájában le­leplezték a meggyilkolt chilei elnök, Salvador Allende mell­szobrát, Pátzay Pál Kossuth-dí- jas szobrászművész alkotását. Az eseményt, a béke és barát­sági hónap programjához kap­csolódóan, az Országos Béke­tanács rendezte. A kollégium lakói, társadal­mi és tömegszervezetek, kerü­leti intézmények, munkahelyek kollektíváinak képviselői jelen­létében Vass Istvánné, az El­nöki Tanács tagja, az Orszá­gos Béketanács alelnöke mon­dott beszédet, méltatva a chi­lei nép nagy fiának áldozatos életét, népének fölemelkedésé­ért folytatott politikáját, embe­ri nagyságát; s kemény sza­vakkal ítélte el a chilei ter­roristákat. Az ünnepségen Csernus Ma­riann Jászai-díjas színművész elszavalta Pablo Neruda béké­ről szóló költeményét az „Éb­redj, favágó" híres versciklusá­ból. Felszólalt az eseményen Pedro Pablo Fernandez, a Ma­gyarországon élő chileiek anti­fasiszta bizottságának elnöke, a Chilei Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja. Az ünnepségen — amelyen jelen volt Rostás István, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság Chilei Akcióbizottságának el­nöke is - Allende mellszobrá­nak talapzatán koszorút helyez­tek el az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság, a Chilei Antifasiszta Bi­zottság, az ELTE és a XI. ke­rületi Pártbizottság képviselői. A bronzból formált szobrot dr. Adóm György egyetemi tanár, oz ELTE rektora vette át a fel­sőoktatási intézmény és a kol­légium oktatói és diákjai ne­vében. Magyar kitüntetés szovjet intézményeknek Kőház a gyereknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents