Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-19 / 135. szám

a héten TELEVÍZIÓ Az öt éve elhunyt Váci Mihályra emlékezik a tele­vízió szerdán este „Min­denütt otthon" című mű­sorával. Pénteken újabb izgalmas vetélkedő-sorozat indul Bi­zonyítás címmel, amelynek tárgya a történelem. A hat­fordulós adás a bírósági tárgyalások formájára épül, s igen gazdag ismeret- anyag közvetítésére vállal­kozik. Szombaton este a József Attila Színházból közvetítik Shakespeare: Makrancos hölgy című vígjátékát. Va­sárnap délután vidám ze­nés irodalmi műsor köszönti a gyerekeket a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából. SZÍNHÁZ Kedden délután és este, szerdán este játssza Nagy­kanizsán a kaposvári szín­ház Henderson: Diákszere­lem című zenés vígjátékát, amit pénteken este mutat­tak be nagy sikerrel a Csiky Gergely Színházbon. KIÁLLÍTÁS Csütörtökön délután nyí­lik a Városi Tanács Déry­né utcai kiállítótermében a Pécsi Műhely tagjainak új kiállítása, amelyek festmé­nyek és grafikák mellett plasztikákat és fotókat is bemutatnak az utóbbi há­rom év terméséből a kiállí­tók: Ficzek Ferenc, Halász Károly, Kismányoky Károly, Pinczehelyi Sándor és Szí­jártó Kálmán. Vasárnap nyílik a pécsi Rádiómúzeum új kiállítása a Doktor Sándor Művelő­dési Központban, 50 éves a magyar rádiózás címmel. HANGVERSENY Ravel emlékhangversenyt rendez a Kulturális Rendez­vények Irodája szerdán es­te a Liszt-teremben. A ka­marahangversenyen Lux Eri­ka és Bodó Árpád zongo­rán, Vermes Mária hege­dűn, Záborszky Kálmán gordonkán működik közre. Műsorukon a Lúdanyó me­séi, a Hegedű-zongora szonáta, a Hegedű-gor­donka szonáta és a Zongo- rás trió szerepel. Szombaton este a József Attila Művelődési Házban vendégszerepei a bambergi (NSZK) Ifjúsági Harmonika Zenekar, Hetesy László ve­zényletével. Vasárnap délelőtt kerül sor a ihangversenyévad utolsó Csontváry Matinéjá­ra. Ezúttal barokk kamara­muzsikát hallunk Barth Ist­ván, Kircsi László, Borsay Pál és Erdős Orsolya elő­adásában. MOZI Nincs hivatásos szereplő­je a Jutalomutazás című magyar filmnek, mégis az utóbbi idők leghitelesebb dialógusait halljuk a „civil” szereplők szájából. A film maliciózus iróniával perge­ti egy angliai jutalomuta­zás előzményeit. Közben ne­vetségessé teszi a mozgalmi munkának feltüntetett forma­litásokat, a felesleges ál­ünnepélyességet, s a ma- radiság elleni tehetetlen­ségünket. A MOKÉP a film látogatói között kétszemé­lyes angliai jutalomutazást sorsol ki I- BUDAPESTI MŰVÉSZEK ESTJE. Május 26-án este 6 és 8 órakor a József Attila Műve­lődési Házban újabb érdekes előadói estre kerül sor. Ezúttal Ruttkai Éva Kossuth-díjas, ki­váló művész, Darvas Iván Já- szai-díjas, kiváló művész és Zsolnay Hédy sanzonénekes közös estjét rendezik meg Me­szesen. □hétfői Huszti Péter Ádám Ottó Shakespeare HANGVERSENY A Liszt-teremben este 8 óra­kor BODÓ ÁRPÁD Ravel-zon- goraestje a KRI rendezésében. SZÍNHÁZ A Pécsi Nemzeti Színházban este 7 órakor Mirjam VIIPPOLA mozgásművészeti stúdiójának bemutatója. Közreműködik a Menüett együttes. KIÁLLÍTÁS A FÉK Galériában délután 5 órakor HARASZTI GYULA grafikusművész politikai plakát­terveinek kiállítását Rétfalvi Sándor szobrászművész nyitja meg. Közreműködik: Csizmadia Sándor pol-beat énekes. ELŐADÁS A szorongás elhárítása cím­mel tart előadást dr. KÉZDY BALÁZS a Ságvári Művelődési Hárban fél 5 órakor. Eiy szeret- három alkotó Hogy született az új Jágó? Jágó, akit Huszti Péter most a Madách Színház vendégjáté­kán megformált a pécsieknek - ismerős. És Jágó, akivel Husz­ti megdöbbentett bennünket — ismeretlen. Ismerős, mert a né­ző jól tudja, hogy kicsoda: a velencei néger hadvezérnek, Otellónak a tisztje, aki vezé­rét behálózza, felesége ellen uszítja, meg is öleti Otellóval Desdemonát. Jágó — kígyólel­kű. így sulykolta be a közép­iskolai világirodalomtörténet, így rendezték meg, így játszot­ták el színházi generációk. Ez volt benne az ismerős. De Huszti Péter Jágója - félt. Földrehajolva hallgatta Otelló vádját és amikor a né­ger hadvezér agyonszúrtg sa­játmagát, Jágó felüvöltött fé­lelmében. Aztán Desdemona holtteste elé kuporodott, féreg­létének nyilvánvaló tudatában. Néha már-már megsajnálta be­csapott vezérét. A korábbi egy­síkú, gonosz figura helyett ezerszínű embert gyúrt össze. Ez volt benne az ismeretlen, az új. Kivételes színházi élmény, abszolút siker. De ki alkotta ezt a remek Jágót? Először is — Shakespeare. Az egykori stratfordi kamasz, aki úgy kezdte a színházi pá­lyát, hogy elszökött hazulról, csakhogy előadások alatt a né­zők lovait őrizhesse, — úgy tű­nik, mindent tudott az ember­ről. Még talán azt is sejtette, hogy az évszázadok során új mélyrétegeket fedezhetünk fel önmagunkban. Ezért nyitva hagyta Jágó szerepét. A kígyó­lelkű tiszt utolsó szavai után — „Tudtok eleget. Mostantól fogva nem nyitom ki szám” — még hatvanhét sort írt a tra­gédia végére. Ez alatt hosszú perceket hagyott meg a színész számára, hogy szavak nélkül sokféleképpen alakíthassa Já­gót. Ettől lángész és elsődlege­sen ettől lehetett újszerű a most látott Jágó is. És a tragédia rendezőjének, Ádám Ottónak az alkotó művé­szetétől. Sokat beszélnek a szí­nészvezetéséről, közismert, hogy nem parancsolgat, hanem fel­gyújtja a fantáziát. így mondat el szavakkal el nem mondható tudósításokat — az emberről. Művészeti elvét így tanította a főiskolán: ,,A drámaköltészet­nek szerves élete van. Nem le­het elvekhez költészetet írni, mert az igazi költészetben szer­vesen benne élnek az elvek is!" Jágóból most Husztival ki­bontotta a korszerű ember­szemlélet elvét: a gonoszság mellett is sarjadt némi jó. És Huszti nem játszott el születetten gonosz Jágót. Hang­súlyaival, gesztusával, egész lé­nyével úgy mondta el Shakes­peare sokféleképpen eljátszha­tó szövegét, hogy mérlegelt, számított, szemünk előtt vitatta meg önmagával, mit tegyen, így aztán módja volt felrajzol­ni azt az ívet, amelyik az ön­zéstől a véghezvitt gonoszságig vezet. Nem a kész gonoszságot játszotta el, hanem annak szü­letését. A tankönyvszerű Jágó helyett végülis ettől ember: a magunk ismerős, furkálódásra hajlamossá tevő indulatait lát­tuk viszont benne, mindennapos megkísértéseinket, megsokszo­rozva a beteljesedés szörnyű képével. Három alkotó egy sze­repben megmutatta egyik le­hetséges énünket. Földessy Dénes Mirjam Viippola együttese Pécsett Látogatóban Vass Lajosnál Belgium, Budapest, Debrecen és Győr után Szigetvárott... Tizenegy karcsú, Szőke finn lány hajladozott, szökdelt-tán- colt tegnap délelőtt Pécsett, a Fegyveres Erők Klubja színpa­dán. Testvérvárosunkból, Lahti- ból érkeztek Mirjam Viippola mozgásművészeti iskolájából. Már 1936-ban alakított az együttes vezetője egy hasonló jellegű iskolát Kouvolaban, egy Lahti melletti kisvárosban. Á lahti iskola ez év március 9-én ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját A jellegze­tesen északi alkatú, nádszál- karcsú Mirjam Viippolát fellé­pésük után kértem, mutassa be együttesét. — Egészen apró, két és fél, hároméves gyerekektől ötven­évesekig minden korosztály megtalálható az óráimon. Je­lenleg hét csoportban 20-25 taggal dolgozom. — Vajon mi ihlette az 1936- os berlini olimpia finn tornász­válogatottjának tagját, Mirjam Viippolát egy ilyen iskola létre­hozására? — Kettős célom volt, megta­nítani a gyerekeket ritmusra mozogni és bemutatni azt, amit hosszas gyakorlással elsajátí­tottunk, hogy mások is kedvet kapjanak. Zenére mozogni, karikákkal, dobbal, labdákkal kísérni a mozdulatokat még nem balett, de táncos elemeit tekintve több, mint művészi torna. A táncok­ban, mozdulatokban gyakran felismerhető egy-egy néptánc­elem. — Finnországban egyedül­álló az ön iskolája. Az együt­tessel együtt érkezett Tuula Luhtanen, Mirjam Viippola lá­nya. Vajon folytatja-e az ön tevékenységét? — A lányom négygyerekes anya, nem ér rá. Talán az egyik unokám kedvet kap - mosolyog Mirjam Viippola. Egyhetes pécsi, baranyai programjuk meglehetősen zsú­folt. Ma este a Pécsi Nemzeti Színházban mutatják be műso­rukat, majd a megyével ismer­kednek. Találkoznak a pécsi Művészeti Szakközépiskola táncszakos növendékeivel és sportiskolásokkal is. Hárságyi Margit Folklór-világunk büszke pá­vája 1969-ben röppent a tele­vízió képernyőjére és a követ­kező év májusáig szinte az egész ország énekelt Vass La­jos vezetésével. Most budapesti lakásán beszélgetünk a Páva- kör-mozgalom megalapítójá­val. Városban is — Kérjük, néhány szóban vázolja e körök mostani hely­zetét? — A legkisebb kör kilenc tagból áll, ez a tardi menyecs­kekórus, míg a legnépesebb a sarkadi, mely kilencven felnőt­tet és fiatalt tömörít. A falvak­ban gombaként szaporodtak a pávakörök, de Eger, Ózd, Ka­zincbarcika, Diósgyőr környé­kén sok ipari munkás is jelent­kezett. A városiak közül a pé­csi, a kőbányai Tamási Áron és az érdi bukovinai kör mun­kája emelkedik ki. A pécsiek — Várnai Ferenc irányításával — egyedülállóak az országban, rendszeresen megjelenő kiad­ványaikkal, valamint havonkén­ti új műsorukkal. — Honnan eredt az ötlet: megénekelteti a közönséget? — Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Bállá Péter a 30-as évektől már ezzel a módszerrel ter­jeszti a népdalt. A Honvéd Mű­vészegyüttes kórusát dirigálva én 1954-ben alkalmaztam elő­ször ezt a módszert egy lakta­nyában. Nagy élményt jelen­tett a művek magyarázásával kiegészített közös dalolás. 1971-ben a Hazafias Népfront országos konferenciájának más­félezer küldöttjét, majd a Mis­kolc-tapolcai barlangfürdő vendégeit bírtam daltanulásra és előadásra a Vasas Énekkar segítségével. — Miként találkozott a nép­művészettel? I— Először szülőfalumban, a Heves megyei Poroszlón, ahol 1941-ig éltem. Apám a Nép­művészet mestere volt — sok dalt hagyott rám. Nagyanyám gyakran dúdolta az „Én kis kertet kerítek" kezdetű dalt, melyet még a Magyar Népzene Tára sem említett. A Debreceni Református Kollégiumban iro­dalom tanárom, Barla Szabó Ödön hívta fel figyelmemet a népművészet értékeire. Az isko­lai kórusban apám énekeit szó­laltattam meg, osztályunkból pedig énekkart szerveztem. — Nagy népszerűségnek ör­vend a Petőfi rádióban a Nóta- la-iskola. A műsorral havonta egyszer jelentkezik. Mik a to­vábbi tervek? — Ősztől országos versenyt indítunk a megyék legszebben daloló iskolái között. Kaposvá­ron, a Krénusz János általános iskolában már elkészítettük a felvételt. Zalaegerszegen a Ki­lián úti iskola tanulói gyermek- játékokkal indulnak, Tolnából pedig az iregszemcsei iskolá­sok is szerepelnek. Zrínyi szózat — ön ismert zeneszerző is. Több gyermekoperát, oratóriu­mokat, kórusművet, népdalfel­dolgozást, színházi, tánc- és filmzenét szerzett. „Este a tá­borban" című szimfonikus köl­teményéért, mint diplomamun­káért, 1952-ben Erkel-díjjal tün­tették ki... — Legközelebb a barokk zene áll hozzám, különösen szerkesztése és formavilágo vonz. Ismét foglalkoztat a ze­nekari muzsika. — Népszerű karnagy. Vezé­nyelte a Néphadsereg Művész- együttesének énekkarát, az Ál­lami Férfikart, a MÁVAG Acél­hang Énekkarát. Jelenleg a Va­sas Művészegyüttes ének- és zenekarának karnagya. Velük járt Belgiumban, Olaszország­ban, NDK-ban és NSZK-ban, valamint a szomszédos orszá­gokban ... — Belgium, Budapest, Deb­recen, Győr után Szigetváron szeretnénk bemutatni Kodály Zoltán híres Zrínyi szózatát. Bu­dapesten a Váci úti Közgazda- sági Szakközépiskolában veze­tem a kórust, de vendégkar- nagyoskodom a Szlovákiai Ma­gyar Tanítók Énekkaránál is. A budapesti Láng Gyárban irá­nyítom a Pávakört, mely alkal­mi tagságból verbuválódik és nyilvánosság előtt még sosem lépett fel. Eddig alig múlott el hétvége úgy, hogy ne invitáltak volna vidéki pávakörökhöz. Csak arra emlékszem... — Kérjük, mondja el a HDN olvasóinak végezetül a páva­körökkel kapcsolatban egyik kedves élményét. — Dunaszerdohelyen pihen­tünk meg egy pávás csoport­tal, melynek tagja volt a Sza­bolcs megyei Tákoson lakó Si­mon Józsefné, aki a „Látod édesanyám mért szültél a vi­lágra?" című népdalt legszeb­ben adja elő hazánkban. Egy helybeli magyar lakos marasz­talt minket, hogy a közismert dalt ismét szólaltassuk meg. A kérdésemre, hogy emlékszik-e arra, aki a televízióban sok­szor mikrofon elé állt a kért dallal, azt felelte: „Arra nem emlékszem, hogy a tv-ben ki énekelte, csak arra, hogy mi, akik néztük, mindnyájan éne­keltük .. ." Csuti János

Next

/
Thumbnails
Contents