Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-12 / 99. szám
A Dunántúli napló 1975. április 12., szombat 24 ora a nagyvilágban Fock Jenő fogadta K-odongijn Rincsínt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke pénteken az Országház* ban fogadta Lodongijn Rincsint, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterét. A szívélyes, baráti hangulatú találkozáson jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, Kádas István, hazánk ulánbátori nagykövete, valamint Bamdarijn Dü- gerszüren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. William Simon, az Amerikai Egyesült Államok pénzügyminisztere (balról) a szovjet fővárosba érkezett. A repülőtéren Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter (jobbról) fogadta.----------------------------*---------------------------♦ NEW YORK: A Biztonsági Tanács tagjai nem hivatalos megbeszéléseken vitatták meg a Közel-Keleten állomásozó rendkívüli ENSZ-erők mandátumának meghosszabbításával összefüggő problémákat. A tanács tagjai — értesülések szerint - hétfőn zárt ülésen folytatják az eszmecserét, majd csütörtökön nyilvános ülésen döntenek a kérdésben. • A DIFK követelése A Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi kormánya (DIFK) követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntessen meg mindenfajta katonai részvételt Dél-Vietnam- ban, és vessen véget az ország belügyeibe való beavatkozásának — jelentette ki pénteken Moszkvában tartott sajtóértekezletén a DIFK szovjetunióbeli ideiglenes ügyvivője. A Dél- Vietnamban kialakult új helyzetről szólva elmondotta, hogy az a párizsi megállapodást megsértő saigoni rezsim elleni hatalmas népi felkelés eredményeként jött létre. ♦ TOKIÓ: Húszezer jen (körülbelül kétezer forint) lefi- zetése ellenében bárki megvásárolhatja az Okinawán megnyíló Expo 75 világkiállítás alkalmából létesített szalagrendet és a vele együtt járó díszoklevelet. Japánban ugyanis megalakult az Expo 75 világkiállítás ügyét előmozdító országos mozgalom központja, amely ezüstből vert szalagrend árusításával kívánja elősegíteni az óceán világkiállítás sikerét. A mozgalom vezetői azt remélik, hogy a világkiállítás megnyitásáig ötszázmillió jen értékben tudnak eladni a művészi kivitelű szalagrendből. ♦ KAIRÓ: A kairói televízió hírül adta, hogy Szódat elnök levelet intézett Csou En-laj kínai kormányfőhöz, s ebben tájékoztatta a kínai miniszterelnököt a Közel-Keleten, a Kis- singer-közvetítés összeomlása nyomán kialakult helyzetről. A televízió közlése szerint az egyiptomi államfő üzenete utalt azokra az erőfeszítésekre is, amelyeket Egyiptom tesz annak érdekében, hogy a harmadik világ képviselőjét bevonja a genfi békekonferencia munkájába. ♦ DAMASZKUSZ: Szíria beleegyezett, hogy az Arab Liga Irak kérésére megvizsgálja a két ország között az Eulrátesz vizének elosztása miatt keletkezett nézeteltérést, de azt javasolta, hogy a rendkívüli tanácskozást ne külügyminiszteri, hanem szakértői szinten rendezzék meg. Szíria érvelése szerint g probléma tisztán technikai, s nem politikai jellegű. Mint jelentettük, Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára fogadta a hivatalos látogatáson a szovjet fővárosban tartózkodó Dzsemal Bijedics jugoszláv miniszterelnököt. ♦ DAMASZKUSZ: Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet vezetője ötnapos látogatását befejezve, Kairóból Damaszkuszba érkezett. Az egyiptomi fővárosban a PFSZ vezetőjét fogadta Szadat államfő, Fahmi külügyminiszter és más magasrangú kormány- tisztviselők. + KAIRÓ: Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter Kairóban a közel-keleti helyzetről folytatott eszmecserét Vlagyimir Poljakovval, a Szovjetunió egyiptomi nagykövetével. A találkozón áttekintették a szovjet- egyiptomi kapcsolatokat is. ♦ BERLIN: A Rostocki Egyetem alkalmazottai és tudományos gyakorlatra küldött családos diákjai részére új szolgáltatást vezettek be: a gyermekszállodát. Ha a tanszemélyzet tagjainak vagy diákoknak kutatási vagy gyakorlati munka céljából el kell hagyniok a várost, gyermekeiket ebben a szállodában helyezhetik el és itt természetesen megfelelően gondoskodnak az apróságokról. A fizetendő díj (koszttal együtt) gyermekenként és naponként 1,80 márka. Támadnak a hazafiak A kambodzsai felszabadító erők a fővárostól, Phnom Penh- töl északra több helyütt áttörték az ellenség megerősített védelmi vonalait és Pochentong nemzetközi repülőtértől mintegy 3 kilométerrel északnyugatra új állásokat építettek ki. A hazafiak pénteken kora hajnalban ismét rakétákkal lőtték a főváros repülőterét és megsemmisítettek egy üzemanyag szállító amerikai repülőgépet. ♦ TEL AVIV: liga! Állón izraeli külügyminiszter, aki a jövő héten az Egyesült Államokba utazik, arra figyelmeztetett, hogy nem szabad különösebben jelentős eredményeket várni Kissinger külügyminiszterrel való találkozójától, hisz, mint mondotta, semmilyen új izraeli javaslatot nem visz magával. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a csehszlovák fővárosban, a prágai Károly Egyetem dísz- doktorává avatták. Képünkön: Waldheim beszél a díszdoktorrá avatási ünnepségen. ♦ TOKIÓ: A dél-koreai kormány dekrétumot adott ki az államapparátusban eluralkodott korrupció és megvesztegetés leküzdése érdekében. Az egyes minisztériumokban ezekben a hetekben gyűléseket tartanak, amelyeken a hivatalnokok ,,be- csületességi fogadalmat” tesznek. Kötelezik magukat, hogy a jövőben messze elkerülik a korrupciót, nem hagyják magukat megvesztegetni és legális forrásokból fedezik személyi kiadásaikat. ♦ WASHINGTON: ötórás késéssel fogadta csütörtökön délután Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Washingtonban időző japán kollégáját, Mijaza- va Kiicsit. A tokiói vendég szerdán érkezett háromnapos látogatásra az amerikai fővárosba, hogy a japán-amerikai viszony időszerű kérdéseiről folytasson eszmecserét. „Megpróbáltatások és változások idejét éljük át” Ford drámai üzenete „Megpróbáltatások és változások idejét éljük át” — mondotta Ford elnök csütörtökön este az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén elhangzott komor aláfestésű, erősen drámai hangvételű külpolitikai üzenetében, amelynek nagy részét a hazafias erők nyomása alatt megroppant indokínai bábrendszerek szétesése következtében előállt helyzetnek szentelte. Ford elnök beszéde, amelyet az országos rádió- és tvhálózatok egyenes adásban közvetítettek, nem tükrözött irányváltozást, vagy lényegbevágó „felülvizsgálatot" az amerikai külpolitikában és a fehér házi bennfentesek „holtbiztos” előrejelzésével ellentétben — mindvégig magán viselte Kissinger külügyminiszter kézjegyeit. Ford elnök a fő hangsúlyt a „nemzeti egység" és a „két- párti külpolitika" helyreállítására, illetve az USA „állhatatosságával'1 és „szövetségesi hitelével” kapcsolatban az indokínai fejlemények nyomán támadt kételyek eloszlatására helyezte. Azt a benyomást keltette megfigyelőkben, hogy az egymást követő elnökök „utolsó indokínai beszédét" hallják, amely már elsősorban arra irányul, hogy a minimálisra korlátozza az elkerülhetetlen összeomlás visszahatásait az amerikai társadalomra és az USA szövetségi rendszerére. A saigoni és a Phnom Penh-i rezsim szétesését Ford elnök „a vietnami és kambodzsai barátainkra rászakadt óriási emberi tragédiának" nevezte. Emlékeztetett „a Vietnamban hozott hatalmas vér- és anyagi áldozatokra" és arra, hogy az USA 5 elnök és 7 kongresszus hivatali ideje folyamán volt „elkötelezve" Indokínában. A továbbiakban azzal vádolta a VDK-t, hogy „módszeresen megsértette” a párizsi tüzszü- neti egyezményt, de egyetlen szóval sem utalt arra a közismert tényre, hogy a saigoni rezsim már az egyezmény aláírása napján hadjáratot indított a felszabadított területek ellen és hallani sem akart az egyezmény politikai előírásának teljesítéséről. Az amerikai elnök szerint „az USA képtelen volt válaszolni” a tűzszüneti egyezmény állítólag „észak-vietnami megsértéseire", mert az amerikai tára kongresszushoz Képünkön: Ford elnök, mögötte Rockefeller alelnök. sadalom „meghasonlott az évtizedes háború érzelmeitől” és mert „törvényhozósilag megfosztottuk magunkat az egyezmény betartásának kikényszerítésére való képességünktől". Ford azt állította, hogy „Észak- Vietnam csaknem egész hadseregét Dél-Vietnamba küldte", és „Dél-Vietnam kormánya, bizonytalannak látva a további amerikai segítséget, sietve stratégiai visszavonulást rendelt el védhetőbb állásokba". A „legrosszabb eshetőség" bekövetkezése esetén, figyelmeztetett az elnök „nem lesz idő kongresszusi vitára”. Erre hivatkozva felszólította a kongresszust, hogy „haladéktalanul tisztázza az USA fegyveres erőinek délkelet-ázsiai felhasználására vonatkozó korlátozásait, amerikai életek védelmének evakuálás útján történő biztosítására szorítkozó korlátozott célból, arra az esetre, ha ez szükségessé válna”. Ford a vonatkozó törvény „azonnali módosítását" kérte, hogy az kiterjedjen „azokra a vietnamiakra is, akik iránt különleges kötelezettségeink vannak, s akiknek élete veszélybe kerülhet, ha a legrosszabb bekövetkezik". hogy „nincsenek más népek, amelyekkel Amerika sorsa szorosabban összefonódna, s amelyek barátságára és együttműködésére a jövőben nagyobb szükség lenne". Ford bejelentette, „legközelebbi jövőben" nyugati csúcs- találkozón kíván részt venni. Ford elnök a továbbiakban nyomatékosan aláhúzta: „nemzeti érdekeink és nemzetbiztonságunk megköveteli, hogy csökkentsük a háború veszélyét. Az USA és a Szovjetunió egyaránt érdekelt abban, hogy csökkentsük a feszültséget és szilárdabb kapcsolatokat építsünk ki". „Az amerikai—szovjet kapcsolatok központi kérdése ma — folytatta — a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó kritikus tárgyalások. Reméljük, hogy a vlagyivosztoki megállapodásokat az idén végleges egyezmény formájába öntjük Brezsnyev főtitkár egyesült államokbeli látogatása idején. Egy ilyen egyezmény először szorítaná plafon alá a stratégiai fegyverkezési versenyt. A háború utáni korszak történelmi fordulópontját felezné és döntő lépés lenne arra, hogy megszabadítsuk az emberiséget a nukleáris háború fenyegetésétől." Az elnök ezután rámutatott, hogy „önmagát ítélte vereségre" az a kísérlet, hogy „kereskedelmet és gazdasági szankciókat fegyverként használják fel más nemzetek belpolitikájának megváltoztatása céljából. A kongresszus nem érte el szándékolt célját és kárt okozott külpolitikánknak”. Megállapította, hogy „az így keletkezett rést Nyugat-Európa és Japán töltötte be: a legutóbbi 6 hónap folyamán 8 milliárd dollár összegű hitelt nyújtottak (a Szovjetuniónak)". Megragadták a gazdasági alkalmakat — az állásokat és üzleteket kínáló lehetőségeket —, amelyek egyébként amerikaiaké lehettek volna. A tanulságok alapján az elnök a szovjet—amerikai kereskedelem útjába állított kongresszusi akadályok „gyors törvényhozási kiküszöbölésére" szólította fel a kongresszust. Ford különösképpen az USA „ázsiai barátait” óvta attól, hogy „elcsüggedjenek" az indokínai fejlemények miatt. Közölte, hogy találkozni fog Ausztrália, Új-Zéland, Szingapúr, Indonézia és más ázsiai országok vezetőivel. Ezután nagy nyomalékkal szólt arról, hogy „kapcsolataink Nyugat-Európával még sohasem voltak erősebbek" es Befejezésül rendkívüli nyomatékkai védelmébe vette a CIA-t a „szenzációhajhászó nyilvános vitákkal” szemben, amelyek szerinte veszélyeztetik „létfontosságú hírszerző ügynökségének hatékonyságát”, végül „a minimális követelményeket kielégítő nemzetbiztonsági költségvetés" jóváhagyására kérte a törvényhozókat. Az elnöki üzenet sajtóvisszhangja „Nem jött be" taps Saigon reménykedik Washington Az AFP francia hírügynökség Ford elnök beszédének visszhangjáról beszámolva megjegyzi, hogy washingtoni politikai megfigyelők nehezen tudnak felidézni olyan elnöki beszédet, amelyet ilyen csekély lelkesedéssel fogadtak volna. Ford a kongresszus két házában számos üres szék előtt mondta el beszédét, és „nem jött be" a taps az egyértelműen erre poentírozott mondatoknál. Ez annál is kellemetlenebb lehetett az elnök számára, mert felszólalása előtt jelezte, hogy valószínűleg elnöki karrierjének legfontosabb beszédét szándékozik elmondani. A kongresszus demokratapárti többsége azonnal reagált, és az elnök értésére adta: nincs semmi esélye annak, hogy a Dél-Vietnamnak kért 722 millió dolláros katonai segélyhez megkapja a törvényhozó jóváhagyását. Az AP amerikai hírügynökség kormánytisztviselőkre hivatkozva figyelemreméltó véleményeket tolmácsol a Ford- beszéd kapcsán. Eszerint az elnök tisztában van azzal, hogy — az amerikai nép többségéhez hasonlóan — a törvényhozás elutasítja a kért összeg megadását, ugyanakkor azonban úgy véli, hogy a kongresszus elfogadja az amerikaiak evakuálásánál amerikai csapatok felhasználására vonatkozó kérését. Ford az eredetinél több mint kétszer nagyobb összeg megadását bizonyára azért kérte, hogy annak fedezete alatt jóváhagyassa az amerikai fegyveres erők újbóli fel- használását. Saigon A saigoni kormány szóvivője pénteken úgy nyilatkozott, hogy kormánya számára „rendkívül bátorítóak" Ford elnöknek a kongresszus előtt elhangzott kijelentései. A szóvivő értékelése szerint az elnöki állásfoglalásban az arra vonatkozó biztosítékoknak megújítását látják, hogy az Egyesült Államok kormánya támogatja Saigont „a kommunizmus elleni harcában". Saigon szerint az elhangzott kijelentések „az öt egymást követő amerikai kormányzat külpolitikájának folytonosságáról tanúskodnak".
