Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-10 / 97. szám

1975. április 10., csütörtök Dunántúli napló 3 Sokaknak kevesebbet vagy keveseknek többet7 A lakásépítés vállalati A 15 £ves lakásfejlesztési terv programjának végrehajtá­sa során 1969-ben új színfolt­ként jelentkezett intézmény: a dolgozók lakásépítésének és vásárlásának vállalati támoga­tása. Kettős cél Népgazdasági szempontból a nyilvánvaló cél az állami és lakossági erőforrások mellett a vállalati pénzeszközök bevoná­sa a távlati fejlesztési célkitű­zések megvalósítása érdeké­ben. Vállalati nézőpontból ugyanakkor a kölcsönnyújtás kettős célt szolgál: eszköz a vállalati dolgozók lakásproblé­májának megoldása, a törzs­gárda kialakítása, végsősoron és ennek eredményeként a jobb munkahelyi légkör megte­remtése érdekében. A jelenlegi hatályos rendel­kezések ma már széles kör­ben ismertek a munkáltatók előtt, a rendelkezésre álló la­kásépítési alapok szétosztásá­nak, a támogatás mértékének, mikéntjének tekintetében azon­ban két felfogás él egymás mellett. Az egyik — a „sokaknak ke­vesebbet” — felfogás szerint a vállalat érdekeinek inkább az felel meg, ha a rendelkezés­re álló pénzügyi eszközök se­gítségével minél több dolgo­zót részesít kisebb összegű, rö­vid idő alatt visszatérülő és így lakásépítésre újból felhasz­nálható támogatásban. A másik szemlélet valóságos támogatásnak azt tekinti, ha a vállalat inkább kevesebb dol­gozó részére nyújt, valóban ér­demi segítséget jelentő, ma­gasabb összegű és hosszabb törlesztési idejű kölcsönt. A rendelet a vállalati köl­csön összegszerűsége tekinteté­ben korlátokat nem állít, sem alsó, sem felső határokat nem szab meg, e vonatkozásban a döntést a munkáltatóra hagy­ja. A munkáltatói kölcsön össze­gének a kedvezmények vonat­kozásában jelentős vonzatai vannak. A jelentős — szobaszámhoz igazodóan 40—30 000 forint — összegű állami támogatás az állami vállalati munkások ese­tében az egyéb feltételek együttes fennállása esetén is csak akkor állapítható meg, ha a vállalat a szociálpolitikai ked­vezmény és az állami támo­gatás együttes összegével csök­kentett építési költség (vétel­ár) legalább 20 százalékának megfelelő összegű kamatmen­tes vállalati kölcsöntámogatást nyújt lakásépítési alapjából. A „sokaknak kevesebbet" fel­fogás érvényesülése mellett ez annyit jelent, hogy ha a vál­lalat az úgynevezett nettó vé­telár 20 százalékának megfe­lelő összegnél kevesebb köl­csönt nyújt, úgy a munkás nemcsak a jelentős összegű ál­lami támogatástól esik el, ha­nem 10 százalék helyett ma­gasabb előtörlesztést, az OTP- kölcsön után évi 1 százalék kamat helyett 2 százalék ka­matot kell megfizetnie, sőt, esetleg a törlesztési idő is 5 évvel csökken, vagyis a havi törlesztési kötelezettség terhe­sebbé válik. Hatékony segítség A munkáltatói kölcsön ak­kor jelent hatékony segítséget, ha mértéke a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett vé­telár (építési költség) 10 szá­zalékát eléri, vagy meghalad­ja. Az ilyen mértékű támoga­tás nemcsak a-zért jelent igazi segítséget, mert maga a mun­káltatói kölcsön kamatmentes és az OTP-kölcsön kamatfel­tételei is ebben az esetben vál­nak kedvezőbbé, hanem azért, mert már 15 százalék saját meqtakarítás is az építés, vá­sárlás lehetőségét teremti meg. A nettó költség 10 százaléká­nál alacsonyabb munkáltatói kölcsönnyújtás esetén a dolgo­zónak előtörlesztés címén — a lakásépítési formától függően — 25—40 százalék közötti ösz- szeget kell megfizetnie: a köl­csön mértékének jelentősége, hatása aligha szorul további megvilágításra. A munkáltatói kölcsönnyújtás akkor válik tudatosan átgon­dolt, valóban érdemi támoga­tássá, a munkáltató akkor jár el helyesen a támogatás mér­tékének megállapításánál, ha azokat a dolgozókat részesíti előnyben, okik a leginkább rá­szorultak. Kedvezmények biztosítása A várható átlagos építési költséggel, vagy lakásárral is számoló felmérés eredményé­nek ismeretében munkásoknál a nettó költség (vételár) 20 százalékát, más dolgozók ese­tében 10 százalékát indokolt támogatásként előirányozni, mert az ennél alacsonyabb ér­tékű kölcsön — esetleg — csak formálisan jelent támoga­tást. A lehetőségek szétaprózása, a sokaknak kevesebbet elv elő­térbe kerülése esetleg éppen a leginkább rászorulókat zár­ja el a lakáskérdés megoldá­sától, mert a különbségtétel nélkül egységesen előirányzott, 10 százalék alatt maradó 5— 15 000 forint közötti vállalati kölcsön éppen számukra nem jelent igazi segítséget. A kedvezmények elnyerését biztosító, a lakásépítési alap­ból nyújtott kölcsönön felül a munkáltató, a részesedési alapjából, vagy jutalmazási ke­retéből is támogathatja a dol­gozói lakásépítkezését, akár kölcsön, akár vissza nem té­rítendő támogatás formájában. Ez a juttatás a dolgozó által fizetendő előtörlesztés kiegé­szítéseként számolható el, s további jelentős segítséget je­lent. A visszafizetés A kedvezményekre jogot adó magasabb összegű kölcsön en­gedélyezése a támogatás egyik oldala. A másik oldalt a köl­csön visszafizetésének feltéte­lei — elsősorban időtartama — jelenti. A jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a visszafizetés az OTP-kölcsönre megállapított, tehát hosszú törlesztési idő alatt történjék. Ezzel a lehető­séggel azért indokolt élni, mert a lakásépítés, (vásárlás) az anyagi erőforrásokat általában kimeríti és az OTP-hitel törlesz­tőrészletein, valamint a közös költségeken felül egy rövid le­járatra nyújtott vállalati köl­csön magas havi törleszlőrész- lete a dolgozóra esetleg mór megoldhatatlan terhet róna, s elképzelhető, hogy a vásárlás lehetőségéből éppen ilyen ok­ból szorulna ki. Balatonyi Dezső az OTP Baranya megyei Igaz­gatóságának vezetője Az Enyezd utcai munkáslakások. ERTEKELES EGYENENKENT Munkájának, életének fontos állomásához érkezett a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség: a KISZ KB 1974. áprilisi határo­zata nyomán ezekben a he­tekben tartják azokat az újfaj­ta alapszervezeti taggyűléseket, amelyeken egyénenként érté­kelik a tagok munkáját, s a közösség dönt arról, ki marad­jon a KISZ-ben. A pécsi KISZ alapszerveze­tek felénél tartották meg eddig a beszámoló és vezetőségvá­lasztó taggyűléseket. A tapasz­talatok alapján már némi ké­pet kaphatunk arról, hogyan értették meg a fiatalok a KISZ KB 1974. áprilisi határozatát. /. J l 'l ___ Á tdolgozzak a szabad időt Mindent a gyermekekért m A munkából születnek az új házak A három dunaszekcsői asz- szonnyal fönt a dombtetőn, a komplex telepnél találkoztam. Ebédelni indultak éppen. Né­hány perces beszélgetésünk fő kérdése a szabadidő körül moz­gott: arra voltam kiváncsi, ho­gyan telik el egy napjuk, va­jon mire jut idejük — hármuk­nak? Sütő Sándorné, Szakáll Lajos- né és Tóth Jánosné közös úton járó, közös gondokkal küzdő asszonyok. Mindhárman negy­ven éven felüliek. Naponta fél ötkor, ötkor kelnek, s ha néha jut idejük arra, hogy este a tv-híradót megnézzék, utána fáradtan esnek az ágyba. Az ébresztő után a ház körüli teen­dőket végzik el, a rendcsinálást, majd az állatok etetése jön. Fél nyolckor indulnak a Vili­sarokra — ott gyülekeznek a tsz dolgozói — s útközben bekap­ják a reggelit is. Négyig-hatig — nyáron, ha kell a sötétedé­sig a tsz-ben dolgoznak —, az­tán ismét az otthoni munka, vacsorakészítés, állatetetés és a lefekvés jön. Szakáll Lajosné nyolc sertést nevel, közel száz csirkéje van, és egy hold ház­táji föld. Tóthné a legtöbb munkát szintén a ház körül ta­lálja: a háztáji hold mellett van 250 négyszögöl szőlejük, egy göbe, nyolc süldő, hetven csibe és. majd lesz kacsa is. Dunaszekcső közel 3600 lel­kes község; mozija, kuttúrháza, presszója, vendéglője is van. Amikor a három asszonytól megkérdezem, hogy mikor vol­tak utoljára moziban, igen ko­moly fejtörés után tudtak csak válaszolni. Egyéb szórakozás? — Nem jut rá idő. Nem jut idő semmire — mondták —, a mun­ka mindent elrabol. S ezt nem panaszként említették. A mun­ka jelent számunkra húsz-har­minc éve mindent, s a megszo­kástól nem tudnak szabadulni. Igaz, sokszor felmerült már ben­nük a könnyebb megélhetés le­hetőségének keresése: jövőre kevesebb állat lesz a ház körül, nem adnak le 25—30 hízót éven­te ... . De aztán januárban is­mét az előző évihez hasonló év indult. Mindhárman nagymamák. Szabadkoznak: nem, ők nem magukért dolgoznak. A gyere­kekért, az unokákért. Hogy fel­épüljön az újsoron a ház, s hogy meg tudják venni a ko­csit. Tóthné mesélte, hogy ta­valy ment először üdülni Haj­dúszoboszlóra, de már az első napja azzal telt el, hogy az otthoniakon gondolkodott. Kökény Pécshez egy ugrás. Az asszonyok többsége a tsz- ben dolgozik, a férjek meg a fiúk pedig valamelyik gyárban. Jó a közlekedés. Iveszics Márkné, Kleics Mi- hályné és Nyári Dezsőné a tsz baromfitelepének környékét ren­dezik. Tegnap Ligeten a ta­vaszi árpát csávázták. Szóba került a háztáji. Nyóriné meg­említi, hogy tavaly nem tartot­tak disznót, inkább megvettek kettőt karácsonyra nyolcezerért. Állat azért van: baromfi. Je­lenleg nyolc órát kell dolgozni a tsz-ben, nyáron majd többet is. Sok függ attól, miként tud­nak munkát adni. A szabadidő otthoni rövid pihenéseket je­lenti, főzés, mosás, takarítás közben. Kleicsné 62 esztendős. Ez az utolsó éve a tsz-ben. Azért kell maradnia, hogy meg­legyen a tíz év, hogy jöjjön a nyugdíj. Egyébként egyedül él Kökényben. A fia és az unoká­ja Pécsen van. Néha ő megy be hozzájuk, néha azok jönnek segíteni. Hogy miként élnek itt az em­berek? — Jól. Az asszonyok leg­nagyobb öröme, ha az unokát ringatják, s ha az ebéd után vasárnap valaki megjegyzi: „De remeket főztél, mama." Többre nem vágynak. Iveszics- né ötvenen felül van. „Lány­koromban voltam utoljára mo­ziba" — mondja. Ebédre hideget esznek, bár lehetne rendelni tsz-menüt is. Sohasem tudják azonban, hogy másnap hol fognak dolgozni, hová irányítják őket. Akkor meg csak kárbaveszne a pénz. (A vacsora a melegétel.) Havonta átlagosan 1200-1300 forintot visznek haza — ezért is mennek el a fiatalok —, de a jövede­lem inkább a háztájiból jön. Nyáriné a község új házairól mondta: amióta jobban megy a tsz, többet vihetnek a kertből a piacra, építenek még a „sze­gények" is. Érdemes végigmenni a közsé­gen, szinte minden ötödik ház új, vagy „kipofozott", és több telken végeznek két dolgot is egyszerre: a régi házat bontják, és építik mellé az újat. Három­szobásat, garázzsal, fürdőszobá­val. Szórakozás? — Majd, ha minden meglesz. Mondjuk: az utóbbi évek so­rán megváltozott a falu arca, az emberek életvitele. Erősödik az urbanizációs folyamat, egy­re könnyebb a paraszti mun­ka. A kocsma mellé felépítették a kultúrházat, a kapát felváltot­ták a növényvédőszerek, s las- san-lassan lakják már a tiszta­szobát is. Igen, megváltozott a falu. De főleg csak a fiataloknak. Magas még azoknak a száma, akik az egésznapi teendők után — amit a közös és a háztáji ad — holtfáradtan hullanak az ágyba. Az idősebbek, az asz- szonyok számára nehéz még az élet. Mégis vállalják, ebben nőttek fel. A hozomány, az ajándék autó a gyerekeknek ... Mintha akkor könnyebben jön­nének haza ... Átdolgozzák értük a szabad­időt. Kozma Ferenc Az áprilisi határozat lényege: az legyen csak tagja az ifjú­sági szövetségnek, aki az egyé­nileg rábízott és elvállalt fel­adatokat maradéktalanul elvé­gezte. A közösség egyénenként értékeli, elemzi a munkát. Egy következő taggyűlésen pedig ünnepélyesen kiosztják az új tagsági könyveket, amelyek is­mét csak egy évre szólnak, hisz új feladatokat, megbízatá­sokat kell vállalni, azokat tel­jesíteni, majd egy év múlva értékelni. A Pécsett eddig lezajlott 225 taggyűlésen 128 alapszervezeti titkárt választottak újjá, s az 1093 vezetőségi tagból 471-en kerültek ismét a vezetőségekbe. A számok azt bizonyítják: az alapszervezetek kritikusan ítél­ték meg a vezetők munkáját, s akivel nem voltak megeléged­ve, annak nem szavaztak új­ból bizalmat. Ez azért is fon­tos, mert az ifjúsági szövetség munkájának egyik alapkérdé­se a jó alapszervezeti vezető, aki nemcsak törődik a közös­séggel, de ért is a vezetéshez. 8500 KISZ-tag munkáját érté­kelték eddig, s 200 esetbeq. megszüntették a tagsági vi­szonyt. Az összlétszám 2,5 szá­zaléka nem volt alkalmas a KISZ-tagságra. Úgy tűnik, hogy az alapszervezetek némelyike kissé liberális ebben a kérdés­ben. A gyakorlatban ugyanis 2,5 százaléknál többen végzik rosszul, vagy egyáltalán nem végzik a KISZ-munkát. Az egyik alapszervezetnél például a ko­rábban KISZ-fegyelmit kapott vezetőségi tagnak - aki később sem látta el feladatát — azért nem szüntették meg a tagsá­gi viszonyát, mert „az túl sú­lyos büntetés lenne .. .” A tagsági viszony megszün­tetése nem jelenti azt, hogy az illetőt egyszer s mindenkorra elzárják az ifjúsági szövetség elől. Ha a KISZ-tagságra ér­demtelennek talált fiatal en­nek ellenére megbízatásokat kér és teljesít, dolgozik a KISZ- ben —, mint most már KISZ-en kívüli — újból kérheti a felvé­telét az alapszervezetnél. Ha az alapszervezet a végzett mun­kája alapján úgy dönt, hogy az illető alkalmas a tagságra, év­közben is felveheti. Kétszázan nem kaptak ed­dig új tagsági könyvet, s ezek között 5 párttag is van. Szá­muk nem sok, de figyelemre méltó. Annál is inkább, mert a KISZ kérte és várja a párt­tagoktól, pártszervezetektől, hogy pártmegbizatósként dol­gozzanak a KISZ-ben, segítsék az ifjúsági szövetség munkáját. Erre egyébként a párt ifjúság- politikai határozata is felhívja a figyelmet. Más kérdés, - s itt az ok ért­hető is — hogy 57 párttag ön­ként lépett ki a KISZ-ből, mert fontos pártmegbizatást, funk­ciót kapott s a két feladatot együtt nem tudja ellátni. Az eddig lezajlott taggyű­lések alapján elmondható, hogy a fiatalok megértették a KISZ KB 1974. áprilisi határozatát, éltek a demokratizmus adta le­hetőségekkel. Az új vezetősé­geket a KISZ rétegpolitikájó- nak megfelelően választották meg. Nőtt a vezetőségben a nők, a munkások és a pártta­gok aránya. A május 15-ig terjedő idő­ben kerül sor a második fajta taggyűlésre, amelyeken a fiata­lok megkapják az új tagköny­veket, meghatározzák az akció- programot és az egyéni felada­tokat. P. Gy. támogatása A szabadidőben tavaszi munka a kertben. Kökényben.

Next

/
Thumbnails
Contents