Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-04 / 92. szám

Dunántúlt napló 1975. április 4., péntek Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csa, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság csütör­tökön díszünnepséget rendezett az Erkel Színházban. A díszün­nepség elnökségében foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke; Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Lá­zár György, dr. Maróthy László, Németh Károly, Nemes Dezső, Óvári Miklós, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, Győri Imre és Pullai Árpád, az MSZ­MP Központi Bizottságának titkárai. Az elnökség tagja volt a po­litikai, gazdasági és társadalmi élet számos vezetője és dol­gozója. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak! Legnagyobb nemzeti ünne­pünkön, nemzeti sorsfordulónk, népünk szabadságának 30. év­fordulóján a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében tisztelettel köszöntőm díszünnepségünk va­lamennyi résztvevőjét, hazánk, a Magyar Népköztársaság min­den állampolgárát, a szocialis­ta Magyarország testvéreit, szövetségeseit, barátait. Harminc esztendővel -ezelőtt, 1945. április 4-én hazánk te­rületén befejeződött az a harc, amely a Békés megyei Batto- nyától a Vas megyei Nemes- medvesig több mint fél éven át tartott. A -szovjet hadsereg csapásai alatt recsegve om­lott össze az úri Magyarország roskatag, épülete. Ez a dátum jelenti az új, a népi demok­ratikus Magyarország megszü­letését. Mély és soha el nem múló hálát, megbecsülést érzünk a szovjet emberek áldozatválla­lásáért. Nem feledjük, hogy a magyar nép számára Lenin fiai­nak vöröscsillagos hadserege hozta el a szabadságot, hogy felszabadítónk a Szovjetunió! Kegyelettel emlékezünk meg azokról a szovjet hősökről, akik a legdrágábbat, az életüket adták népünk szabadságáért, függetlenségéért. Hálás szívvel, mély tisztelettel gondolunk azok­ra az antifasiszta bolgár, ju­goszláv, román, angol és ame­rikai harcosokra, akik vérüket hullatták felszabadításunkért. Fejlődésünk útja A második világháború vi­hara kifosztott, földúlt orszá­got hagyott maga után: több mint fél millió honfitársunk éle­tét követelte. Aki túlélte a meg­próbáltatásokat, éhezett és nél­külözött. A magyar kommunisták új életünk hajnalán felismerték, hogy a politikai küzdelem el­sősorban a gazdasági építés területén dől el. Ennek megfe­lelően elsőként az újjáépítést, majd a gazdasági stabilizációt tűzték ki központi feladatként a párt és az egész nép elé. 1945-ben a földosztással befe­jeződött a magyar parasztság történelmi pere. A népi demokrácia a bur­zsoázia képviselőinek a hata­lomból való kiszorításával, a bankok és üzemek forradalmi kisajátításával proletárdikta­túrává fejlődött. A felszabadu­lás nyomán kibontakozó mun­kás-paraszt demokratikus dikta­túra szocialista forradalomba nőtt át. Az elnökségben foglaltak he­lyet a felszabadulási ünnepsé­gekre • hazánkba érkezett kül­földi párt- és kormányküldött­ségek vezetői: I. V. Kapitonov, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára, a szovjet küldött­ség vezetője, Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, az Államta­nács elnökhelyettese, a bolgár küldöttség vezetője, Josef Kor­eák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága El­nökségének tagja, a cseh kor­mány miniszterelnöke, a cseh­szlovák kormány miniszterelnök­helyettese, a csehszlovák kül­döttség vezetője, Jan Szydtak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a lengyel küldöttség vezetője, Alfred Neumann, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az NDK Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese, az NDK küldöttsé- gánek vezetője, Paul Niculescu, A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele és a szocia­lista tervgazdálkodás, a ter­melőerők soha nem látott gyors fejlődését hozta magával. A nemzeti jövedelem már csak­nem ötszöröse, az ipari terme­lés tízszerese a háború előtti­nek. Hazánk a gyorsan iparo­sodó országok csoportjába lé­pett. A népgazdaság eredményei­vel összhangban, pártunk élet­színvonal-politikájának eredmé­nyeként megváltoztak és javul­tak a lakosság életviszonyai, szociális körülményei. Az 1960 óta eltelt másfél évtized alatt egymillió lakás épült az ország­ban. A városok növekedése, az építkezések, a tömegközleke­dés, a közművesítés előrehala­dásával együttjárt a falvak ro­hamos, mondhatni gyökeres át­alakulása. Együtt a szocialista országokkal A világgazdaságban végbe­ment változások, a magyar nép gyorsan növekvő szükségletei azonban a jövőben is nagy erőfeszítéseket követelnek tő­lünk. Biztosítanunk kell a ren­delkezésre álló energia és nyersanyag, korszerű termelő­berendezések, az élőmunka ha­tékonyabb felhasználását, a minden piacon gazdaságosan értékesíthető áruk termelését, illetve a tőkés import csök­kentését. Számunkra parancso- lóan szükséges a szocialista országok gazdasági együttmű­ködésének fokozása, a szocia­lista integráció erősítése. Különösen fontos számunkra a magyar—szovjet gazdasági együttműködés. A Szovjetunió­val bonyolítjuk le egész külke­reskedelmünk egyharmadát. Árucsereforgalmunk az idén több mint 60 százalékkal lesz magasabb, mint volt 1970-ben. A termeléshez szükséges leg­fontosabb nyersanyagok és energiahordozók nagy részét a Szovjetuniótól szerezzük be. Ugyanakkor a magyar népgaz­daság árucikkeinek a Szov­jetunió a legnagyobb, legbiz- tosobb piaca. A népi hatalom győzelme le­hetővé tette a volt uralkodó osztályok műveltségi monopó­liumának felszámolását. A tár­sadalmi változások nagy ösz­tönzést adtak és növekvő lehe­tőséget biztosítottak a tudo­mány és kultúra sokoldalú fej­lesztéséhez. Oktatásunk ered­ményei a világ élvonalába tar­toznak. Az általános iskolát végzettek 90 százaléka tovább­tanul. Tudományos kutatásokra 1974-ben a nemzeti jövedelem 3,2 százalékát fordítottuk. a Román Kommunista Párt Po­litikai Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, oktatás- és nevelésügyi miniszter, a román küldöttség vezetője, Cvijetin Mijatovic, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, az Államelnökség tagja, a ju­goszláv küldöttség vezetője. Az elnökség tagja volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet J. V. Karpova, az SZKP Központi Bizottságának pótagja, az OSZSZSZK Minisz­tertanácsának elnökhelyettese, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság alelnöke, az SZMBT kül­döttségének vezetője és G. Ty. Beregovoj űrhajós vezérőrnagy, a küldöttség tagja. Az elnök­ség tagjai között volt B. P. Iva­nov vezérezredes, az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. Az ideológiai életben mind nagyobb a marxizmus—leniniz- mus befolyása. Három évtized alatt népünk megismerkedett forradalmi elméletünk alapjai­val. Népünk öntudatának fejlő­dése nemcsak társadalmunk egyik lényeges vonása, hanem hajtóereje is. Egyre többen vannak, akik magukévá teszik a legfejlettebb közösségek, a szocialista brigádok hármas jel­szavát: szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni. Tovább a lenini úton Pártunk és munkásosztályunk politikája azért lehet sikeres, mert alapjai megbízhatóak, változatlanok. Történelmi tanul­ság, hogy a szilárd munkásha­talom minden -eredményünk forrása. Az ellenforradalmat követő csaknem két évtizedben tovább erősödött ez a hatalom, fejlődött a munkásosztály szö­vetsége a parasztsággal és más dolgozó rétegekkel, kibontako­zott a népi összefogás szocia­lista céljaink eléréséért. Széle­sedett és gyarapodott társa­dalmunk gazdasági alapja, a szocialista tulajdon. Népgazda­ságunk fejlődésének eredmé­nyeként életünk gazdagabbá lett, emelkedett az életszínvo­nal, felvirágzott a kulturális élet. Ezek a szilárd és válto­zatlan elemek teszik lehetővé, hogy a jövőben is kiegyensú­lyozottan és következetesen ha­ladjunk tovább a lenini úton a fejlett szocialista társadalom felé. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a munkásosztály maga­san szervezett, forradalmi él­csapata, társadalmunk politi­kai vezetője. Nagy történelmi feladatok végrehajtására szer­vezte és vezette hazánk mun­kásosztályát, egész dolgozó né­pünket. Vezető szerepének ér­vényesülése a fejlett szocialista társadalom felépítésének is döntő politikai feltétele. Tisztelt ünneplő közönség! Szocializmust építő munkánk eredményeként a mögöttünk hagyott három évtizedben meg­változott helyünk, szerepünk a nagyvilágban. Szilárd kapcsola­tok fűznek össze bennünket a Szovjetunióval és a szocialista testvérországokkal, a fejlődő nemzetekkel, a világ különbö­ző államaival. Alig van olyan jelentősebb nemzetközi fórum, ahol hazánk követei ne foglal­nának helyet, méltó módon képviselve a szocialista Ma­gyarországot. Számunkra ma is a legfőbb vezérelv, jövő eredményeink biztosítéka, hogy erősítjük kap­csolatainkat, együttműködé­sünket és egységünket a Szov­jetunióval, a szocialista közös­ség országaival. Különösen drága és becses számunkra a megbonthatatlan magyar—szov­jet barátság. Az elmúlt három évtizedben szüntelenül munkál­kodtunk ennek fejlesztésén. A magyar—szovjet kapcsolatok minden területen tovább mé­lyülnek, jól szolgálják népeink érdekeit, erősítik szövetségün­ket, együttműködésünket, ba­rátságunkat. A nemzetközi küzdőtéren a társadalmi haladás előmozdí­tására, a népek antiimperialis- ta szabadságmozgalmának tá­mogatására, a szocializmus és a béke erőinek győzelmére tö­rekszünk. Az államközi kapcso­latokban síkraszállunk a bé­kés egymás mellett élés széles­körű térhódításáért, a hátrá­nyos megkülönböztetéstől men­tes, a rendezett viszonyokon alapuló, kölcsönös érdekeket szolgáló kapcsolatokért. A nemzetközi helyzetet át­tekintve elmondhatjuk, hogy az elmúlt harminc esztendőben ki­alakult és megerősödött a szocialista világrendszer, amely egyre nagyobb .hatást gyako­rol a világ fejlődésére. Á tő­kés országok vezető köreinek mindinkább számolniuk kell a realitásokkal, öröm és büszke­ség számunkra, hogy nemzet­közi tevékenységünkkel a szo­cializmus, a nemzeti független­ség, a béke és az enyhülés erőit gyarapíthatjuk. A ma­gyarság évezredes történelme során először került tartósan a társadalmi haladás élvonalá­ba. És ott lesz a jövőben is, mert tovább erősíti kapcsola­tait a Szovjetunióval, a test­véri szocialista országokkal, a világ haladó erőivel, mind egy­ségesebben, lendületesebben halad előre a szocializmus út­ján. A békéért, szabadságért Kedves Elvtársak! Pártunk XI. kongresszusa vi­lágos feladatokat tűzött ki, vonzó távlatokat állított né­pünk elé. Tudjuk, mit akarunk elvégezni a következő öt esz­tendőben és látjuk távolabbi jövőnk körvonalait is. A XI. kongresszus határo­zatai és a párt új program- nyilatkozatának feladatai nagy lendületet adnak gazdasági, kulturális építőmunkánknak, arra ösztönzik népünket, hogy tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait. A Magyar Szocialista Munkáspárt tovább halad — a párt politikai fő irányvonalának megfelelően — a lenini úton. Számotvetve a múlttal és a jelennel, jövőnk tiszta képe raj­zolódik ki pártunk újonnan el­fogadott programnyilatkozatá­ban. A magunk választotta úton haladunk előre. Bátran, követ­kezetesen kell előretörnünk nagyszerű, történelmi céljaink felé. Népünkre most az a nagy feladat hárul, hogy a program- nyilatkozat szellemében teremt­sük meg hazánkban a fejlett szocialista társadalmat. A fejlett szocialista társa­dalom építése azonban nem­csak népünk, nemzetünk ügye, hanem a közös erőfeszítésekés tapasztalatok alapján vala­mennyi szocialista országé, minden haladó és békeszerető erőé a világon. A szovjet nép harminc év előtti áldozatvállalása, nagy internacionalista tette arról győz meg bennünket újra és újra, hogy szilárd egységben a Szovjetunióval és a szocialista Kedves elvtársak, kedves ba­rátaim! Engedjék meg, hogy a szov­jet párt- és kormányküldöttség nevében meleg szeretettel üd­vözöljem önöket, az ünnepi gyűlés résztvevői és az önök személyében az ország vala­mennyi dolgozóját e kiemelke­dő jelentőségű ünnep, Magyar- ország fasiszta zsarnokság alóli felszabadulásának 30. évfordu­lója alkalmából. Örömmel teljesítjük azt a megtisztelő megbízatást, ame­lyet Leonyid lljies Brezsnyev elv­társtól, pártunk Központi Bizott­ságának főtitkárától kaptunk, aki a közelmúltban részt vett az MSZMP XI. kongresszusának munkájában; s tolmácsoljuk forró üdvözletét és legszívélye- sebb jókívánságait a kommunis­táknak, az egész testvéri ma­gyar népnek e nagyszerű jubile­um alkalmából! Ezt a dicső évfordulót a ma­gyar néppel együtt ünnepük a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország dolgozói, a népi Magyarország valamennyi őszinte barátja. Ma önökkel együtt emlékezünk vissza 1945 ragyogó tavaszára, amely a ma­gyar földre is elhozta a békét, a szabadságot és a boldogsá­got a dolgozó népnek. Ma kegyelettel adózunk azok dicső emlékének, akik életüket adták a későbbi nemzedékek boldogságáért, azért, hogy a földön meghonosodjon a tartós béke, azért, hogy sohase ismét­lődjenek meg a fasiszta rém­uralom sötét napjai. Kegyelettel adózunk az el­esett szovjet katonák, a magyar antifasiszták, valamennyi nép bátor fiai és leányai emlékének, akik önfeláldozóan harcoltak a fasizmus ellen, de nem érhet­ték meg a győzelem örömteli óráját. országokkal vegyük ki részün­ket abból az egész világra ki­terjedő folyamatból, amely le­zárja az osztálytársadalmak korszakát, és az emberiséget a kommunista társadalomba ve­zeti el. Ehhez a történelmi méretű feladathoz, hazánk további fel­virágzásához kívánok önöknek és magyar népünknek sok si­kert, erőt, egészséget. Éljen szocializmust építő né­pünk, hazánk, a Magyar Nép- köztársaság ! Éljen felszabadítónk, a nagy Szovjetunió! Éljen a szocializmus és a bé­ke! A szovjet embereket mélysé­ges megelégedéssel tölti el, hogy az elmúlt 30 évben a ma­gyar nép kipróbált élcsapata a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével — kimagasló ered­ményeket ért el az új élet épí­tésében. Magyarország dolgo­zói széles körben támogatják az MSZMP XI. kongresszusának határozatait, s ez ékes bizonyí­téka a pórt és az ország népe közötti szoros kapcsolatnak, egybeforrottságnak és kölcsö­nös bizalomnak. Kedves barátaim! Az MSZMP XI. kongresszusa és Losonczi Pál elvtárs ma el­hangzott beszéde nagyra érté­kelte pártjaink és országaink sokoldalú együttműködését, a hála érzését fejezte ki a szovjet nép és a Magyarországot fel­szabadító szovjet hadsereg irakit. Mélységesen hálósak va­gyunk önöknek ezért az értéke­lésért és a testvéri érzelmekért A magunk részéről hangsúlyozni szeretnénk, hogy őszinte öröm­mel tölt el bennünket a szov­jet—magyar barátság állandó szilárdulása, szüntelenül fejlődő kapcsolataink gyümölcsöző eredményei. A Szovjetunió következetesen valósítja meg az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgozott béke­programot. Ezért a nemes célért a szocialista országok egybe­hangolva lépéseiket, közösen te­vékenykednek, ez biztosítja sike­rünket. A szocialista országok változatlanul az élen járnak a békéért, a demokráciáért, az egyenjogú együttműködésért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folyó harcban. !. V. Kapitonov felolvasta az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöksége és a szovjet kor­mány üdvözletét, amelyet az év­forduló alkalmából intéztek a magyar vezetőkhöz. Losonczi Pál ünnepi beszéde I. V Kapitonovnak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde %

Next

/
Thumbnails
Contents