Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-04 / 92. szám

2 Dunántúli napló 1975. április 4., péntek Díszünnepség a pécsi színházban Felavatták a felszabadulás emlékművet Dr. Nagy József avatóbeszédét mondja (Folytatás az 1. oldalról.) A Vörös Hadsereg katonái hozták a legnagyobb áldoza­tot értünk. Az országszerte ta­lálható sok-sok emlékmű is legfeljebb jelképe lehet annak a hálateljes tiszteletnek, amely szívünket irántuk eltölti. Mi sohasem feledjük a szovjet nép e nagy áldozatát és mindig ke­gyelettel emlékezünk a hősök­re. Megyénk felszabadításában bolgár és jugoszláv harcosok is részt vettek és közülük so­kan vesztették el itt a legdrá­gábbat, életüket. Sírjaikon min­dig ott lesznek a felszabadí­tott magyar nép, a baranyaiak virágai. Az egész nép érdeke A szónok ezután a régi, fél­feudális ország népelnyomó, ki­zsákmányoló rendszeréről szólt, majd így folytatta: — Az elmúlt három évtized olyan szakasza volt a magyar történelemnek, mely nemcsak elültette a szocializmus mag­ját hazánkban, de fel is ne­velte azt. Beszédében méltatta a mun­kásosztály, a parasztság és a társadalom valamennyi rétegé­nek szerepét a szocializmus építésében. Hangsúlyozta: pár­tunk olyan politikát folytat, mely az egész nép érdekeit képes ki­fejezni és immár hosszú ideje következetesen halad a lenini politika útján. Ezt követően ismertette az ipar, a mezőgazdaság, a kul­túra területén elért eredménye­inket, szólt arról, hogy Bara­nya honnan indult és hova ér­kezett az eltelt 30 év alatt. — A megyei pártértekezlet nemrég mérte fel társadalmi­gazdasági fejlődésünk utóbbi éveit és jelölte meg a tenni­valókat,— folytatta. — A mér­leg azt mutatja: elkötelezett fe­lelősséggel szolgáltuk a nép ügyét megyénkben is. Baranya társadalmi változásainak mére­tére, a szocialista viszonyok iz­mosodására jellemző, hogy amíg a felszabadulást közvet­lenül követő években a md- gánszektorban dolgozott a me­gyei kereskedők több mint két­harmada, addig ma csak alig 5 százaléka. És ez egyet jelent azzal, hogy új értelmet kaptak a gyárak, a földek és maga az ember is, hogy reális lehető­séggé vált a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek olyan összhangjának megte­remtése, mely szolgálni képes a nagy közösség, az egész tár­sadalom ügyét. Kifejezője át­alakulásunknak az is, hogy ak­kor a népességnek még csak kétharmada jutott munkához, ma már közel kilenctizedé vál­lal munkát, s csak az nincs munkaviszonyban, akit családi körülményei tartanak otthon. Ma nem munkát keresnek az emberek, hanem munkást az üzemek. Ma nem teher a gyer­mek a családban, hanem az egész társadalom által várt kis jövevény. Ma nem rettegés az öregkor, hanem egyre javuló, nyugodt életszakasz. — Baranyában német és délszláv nemzetiségiek is él­nek. Életük egybeötvöződött a mi életünkkel, boldogulásunk­kal, gondolkodásmódjuk azo­nos a miénkkel. Eddig is arra törekedtünk és a jövőben is az lesz irányító elvünk, hogy a megyénkben élő nemzetiségiek politikai, gazdasági és kultu­rális egyenjogúsága érvénye­süljön, hogy megőrizzék anya­nyelvűk, kultúrájuk értékes ha­gyományait, s legyenek tovább­ra is hű, dolgos állampolgá­rai hazánknak. A megújuló Baranya Horváth Lajos elvtárs részle­tesen elemezte a szocializmus­ban megújuló Baranyát, ki­emelve: agrár megyéből foko­zatosan alakult át ipari megyé­vé. Ma közel háromszor any- nyian dolgoznak az ipari üze­mekben, mint a felszabadulás idején és az ipar gazdaságunk vezető ágává fejlődött. Tucat­nyi üzem épült. Soha annyi és annyiféle terméket nem adtak a megye bányái és gyárai, mint amióta munkások vezetik azo­kat. Gondoljunk csak az urán­ércre, a magasfeszültségű por­celánszigetelőkre, az előregyár­tott épületelemekre, a farost­lemezre, rostműbőrre, vagy a stúdió-magnetofonokra. Több­szörös szorzókkal lehet csak kifejezni a szén, a cement, a villanyáram, a kesztyű, a bőr, a cipő, a dohánytermék, vagy éppen a sör termelésének nö­vekedését. A munka- és élet- körülmények nagymérvű javulá­sának következménye az élet- színvonal növekedése. Ezt követően a szónok a me­gye élelmiszergazdaságának, mezőgazdaságának fejlődéséből beszélt: megyénk az utóbbi években már tartósan az or­szág legjobb búzatermelő és az öt legjobb kukoricatermelő megyéi közé tartozik. Mezőgazdasági üzemeinkben közel ezer egyetemet végzett szakember dolgozik. Másfél­ezernél is több a felső- és kö­zépfokú iskolát végzettek, s egyre növekszik a szak- és be­tanított munkások száma. Az életszínvonal emelkedé­séről szólva Horváth elvtáts megemlítette: a megye taka­rékbetétállománya közelít a két és félmiíliárd forint felé. Ez azt jelenti, hogy a megye minden lakosára — a csecsemőket is számítva — közel 6 ezer forint takarékbetét jut. A lakosság fogyasztása több mint három­szorosára nőtt. Ezer lakosra félszáz személygépkocsi jut megyénkben, tízzel több az or­szágosnál. S ha kevés is még az épített lakás, azért minden harmadik család új lakásba költözhetett, majdnem minden háztartásban van mosógép, hű­tőszekrény, rádió vagy televízió. Fejlődött a megye lakossá­gának műveltsége, iskolázott­sága. Az általános iskolát vég­zettek 82—83 százaléka tanul tovább, hatszorosára nőtt a kö­zépiskolások száma és másfél­szer annyian szereznek évente diplomát egyetemeinken, vagy felsőoktatási intézményeinkben, mint amennyi egykor a hall­gatók összes létszáma volt. További tennivalók A Megyei Tanács elnöke szólt fejlődő falvainkról, városaink­ról, majd beszédét így folytat­ta : — Nem feledkezünk meg ar­ról, hogy sorsunk fordulója 1945. április 4-től kezdődik és arról sem: a hogyan élünk kérdésre világos választ ad a mai magyar valóság, de a hogyan éljünk kérdésének ki­elégítő megválaszolása még sok feladat megoldását igényli tőlünk. Pártunk XI. kongresszusa is úgy vont mérleget, hogy eredményeink nem munkánk, utunk végét jelzik, hanem azt, hogy előbbre nézünk a további tennivalók felé. Pártunk XI. kongresszusán a teremdíszítő feliratok közt egy külön is meg­ragadott. így szólt: „A szocia­lizmus útját a párt vezetésével, együtt a néppel!" Azt hiszem, mindent kifejez ez a jelmondat. Mert amit elértünk, ahová ju­tottunk, pártunk vezette népünk nagy történelemformáló erejét jelzi. A Szovjetunió létünk első pillanatától mindig mellettünk volt, van és lesz. Köszönjük ezt. A mi népünk is szüntelenül munkálkodik a szovjet és a magyar nép barátságának ápo­lásán. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ezért a tevé­kenységéért a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot a közelmúlt­ban a „Népek Barátsága Ér­demrenddel” tüntette ki a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa. És hogy nem maradtunk magunkra társadalomépítő munkánkban, azt az is mutatja, hogy a szo­cialista országok közössége szilárd nemzetközi támaszunk. Beszédét így fejezte be: — Keqyelet, hála és tiszte­let az életüket értünk áldozó, vérüket értünk hullató hősök­nek. Tisztelet a munkásmozga­lom régi harcosainak és köszö­net megyénk szorgos munkásai­nak, parasztságának, alkotó értelmiségének és mindazoknak, akik hazánk és megyénk törté­nelmének eredményes formálói voltak e 30 év során, akik mai munkájukkal a holnapért dol­goznak. Éljen és virágozzék 30 éve szabad hazánk! Éljen felszabadítónk és segí­tőnk, a hős szovjet nép! Éljen a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom! V. F. Dobrik: Közös ünnepünk Dr. Nagy József megköszön­te Horváth Lajos megemlékezé­sét, majd bejelentette, a Ivovi delegáció vezetője, Viktor Fjo­dorovics Dobrik elvtárs kíván szólni. — Van abban valami szimbo­likus, hogy földjük, városaik és falvaik felszabadulása a hitleri fasizmus alól egybeesett a ta­vasszal, amikor mindenütt sok a napfény, a meleg, a vígság és mosoly és ettől az önök ünne­pe, amely a mi ünnepünk is, különösen fényes, örömteli és megdobogtatja minden becsü­letes ember szívét — kezdte Vik­tor Fjodorovics Dobrik, majd utalt egy közeli, történelmileg szintén fontos eseményre, az MSZMP XI. kongresszusára, Ká­dár János és Leonyid lljics Brezsnyev szavaira. L. I. Brezs- nyev beszédéből ezt a monda­tot idézte: A szovjet és a ma­gyar kapcsolatok szorosabbá tétele megerősít bennünket, megsokszorozza gazdasági po­tenciálunkat és tovább javítja népeink életkörülményeit. — Engedjék meg, drága bará­taim, hogy Baranya megye min­den dolgozóját köszöntsem Ma­gyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából, kí­vánjak jó egészséget, személyes boldogságot, további munkasi­kereket a szocialista társadalom felépítésében .. . Éljen és erő­södjék a megbonthatatlan szov­jet-magyar barátság! Mintegy ennek szimbóluma­ként Viktor Fjodorovics Dobrik díszes vázát nyújtott át dr. Nagy Józsefnek. A Megyei Pártbizott­ság első titkára nagy taps kö­zepette vette át a vázát, a me­gye dolgozóinak nevében. Georgi Dancsev: Sokoldalú kapcsolatok A következő felszólaló a szli- veni delegáció vezetője, Georgi Dancsev volt, aki a BKP me­gyei Bizottsága és a Megyei Tanács forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait hozta Baranya kommunistáinak, munkásainak és parasztságának, a megye egész lakosságának Magyaror­szág német fasiszta uralom alól történt felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. — Forradalmi pártja vezetésé­vel a magyar nép kihasználta az adott történelmi lehetősége­ket, amelyeket a Szovjetunió biztosított számára a hitleri fa­sizmus szétzúzásával, megvaló­sította a gyümölcsöző munkás­paraszt szövetséget, a béke és a biztonság egyik támaszát Európában. Mi büszkék vagyunk arra, hogy 30 évvel ezelőtt az Első Bolgár Hadsereg hős ka­tonái segítették itt a fasizmus szétzúzását. Hálásak vagyunk, hogy kegyelettel őrzik, ápolják a bolgár nép fiainak drága em­lékét, akik Magyarország sza­badságáért életükkel áldoztak. Az önök elismerése az ő tettei­kért olyan állandó, mint amilyen állandó dolog, hogy sírjaikon mindig nyílnak a virágok. Georgi Dancsev is utalt az MSZMP XI. kongresszusára, majd felvillantotta a sokoldalú kapcsolatokat a testvérmegyék, Szliven és Baranya között. Be­széde végén ezekkel a szavak­kal fordult a hallgatósághoz: Drága Elvtársak! Engedjék meg, hogy minden barátunknak és elvtársunknak jelentős sikereket kívánjunk abban a munkában, amelyet a párt XI. kongresszusa jelölt meg számukra a szocialis­ta társadalom létrehozásában. Georgi Dancsev egy vörös zászlót és egy díszes tartót, amelyben nyolc szliveni művész grafikája lapult, adott át dr. Nagy Józsefnek. A zászló, mint mondta, adassék a legjobb, a legdolgosabb baranyai kollek­tívának. Dejan Rebics: Eredményes együttműködés Ezután a jugoszláv delegá­ció vezetője, Dejan Rebics szó­lalt fel, aki a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége, a Harco­sok Szövetsége, a Szocialista Szövetség valamint Szlavónia és a jugoszláviai Baranya más társadalmi és politikai szerve­zetei nevében üdvözölte a nagy ünnep alkalmából a pécsieket. — Mi mindnyájan büszkén ünnepeljük a fasizmus feletti győzelem 30. évfordulóját — mondta Dejan Rebics, miköz­ben felidézte a harminc évvel ezelőtti nehéz napokat. —■ örü­lünk, hogy önökkel együtt le­hetünk, boldogok vagyunk, hogy örömtől sugárzó arcokat lát­hatunk, melyek határozottan akarnak a szocializmus, az igazság, az egyenlőség és a barátság útján haladni. — Legyen ez az emlékezés pillanata azokra a bátor har­cosokra, akik a kommunizmus eszméitől átfűtve feltartózha- tatlanul törtek előre. Dejan Rebics végezetül ez­zel fordult hallgatóságához: — Köszöntőm önöket kedves elvtársak a nagy évforduló al­kalmából, egyúttal kívánom, hogy a jövőben is eredményes legyen együttműködésünk a szocializmus építésében, ered­ményes legyen Magyarország és Jugoszlávia, valamint párt­jainak együttműködése. Dejan Rebics, Szlavónia és Baranya Községek Közötti Vá­lasztmányának titkára, a Hor- vát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja egy művészi grafikát adott át dr. Nagy Józsefnek. A beszédek után szünet kö­vetkezett, majd a Pécsi Nem­zeti Színház művészei és a Pécsi Balett adott műsort. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Garay Ferenc Miklósvári Zoltán (Folytatás az 1. oldalról.) csőséges és magunkénak val­lott három évtized eseményei­re, visszatekinteni a megtett útra. E három évtized történe­lemformáló jelentőségét azon­ban akkor értékelhetjük iga­zán, ha emlékezünk a felsza­badulás előtti időszakra. Visz- sza kell hát gondolnunk a múltra, a keserűség és kizsák­mányolás, a megalázás és nyo­morúság Magyarországára, ar­ra a rendszerre, amely végül is a mindent betetőző háborús pusztulásba vitte az elnyomás­ban tartott népet. — De emlékezzünk azokra a lángban égő napokra is, ami­kor eljöttek felszabadítóink. Messziről jöttek, hogy megfé­kezzék az embertelenséget, megsemmisítsék a fasizmust és véget vessenek a félelem nap­jainak. A Megyei Pártbizottság első titkára felvillantotta a pusztu­lásba dermedt ország elkeserí­tő látványát, amit akkor sokan egy új Muhihoz, vagy Mohács­hoz hasonlítottak, kételkedve az újjászületésben. — Volt azonban egyetlen párt, egyetlen szervezett erő — a Magyar Kommunista Párt —, amely ilyen körülmények kö­zött is bátran és magabizto­san kiadta a jelszót: Lesz ma­gyar újjászületés! Az országot, a nemzetet soha akkora pusz­títás nem érte, mint a máso­dik világháborúban, de soha nem töltötte el a népet akko­ra forradalmi lelkesedés és őszinte remény, mint akkor. Három évtized lelkesítő ered­ményeiről szólva kiemelte, hogy a felszabadulás életet és re­ményt adott, helytállást paran­csolt a feltétlen egymásra­utaltság törvénye szellemében. Ezért is lehetett ez a 30 év né­pünk történelmében a nemzeti felemelkedés időszaka. — Most ismét nagy feladat vár ránk — folytatta beszédét dr. Nagy József elvtárs. — Mun­kába, harcba hív mindenkit pártunk XI. kongresszusa. Harc­ba hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésé­re. Meggyőződéssel vallhatjuk, hogy erre a nagy feladatra felkészült és érett az egész magyar társadalom. Jövőnket a párt programnyilatkozata és a kongresszus határozatai körvo­nalazzák. Ezek megvalósításá­hoz kell megnyernünk az egész nép támogatását. Az elmúlt 30 év a bizonyítéka annak, hogy ez lehetséges, helyes és szük­séges. A továbbiakban arról beszélt, hogy az előttünk lévő felada­tok középpontjában a társada­lom szocialista jellegének sok­oldalú továbbfejlesztése, szo­cialista tartalmának erősítése áll. A hála és a kegyelet szavai­val emlékezett meg a szovjet hősökről^ az oldalukon harcoló bolgár és jugoszláv harcosokról, akik részt vettek szűkebb ha­zánk, Baranya felszabadításá­ban. Az ő emléküket hirdeti a Mecsek oldalában felállított emlékmű. — Ez a mű nemcsak a múlt­nak állít emléket, hanem a ma élő dolgos embereknek is, akik megszilárdítják az ünnepnapok nagy győzelmeit, végigjárják az utat, elvégzik a munkát, ami a forradalom igazi céljaihoz ve­zet. Ezt példázza az emlékmű létrejötte is. Dr. Naqy József, a MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára a következő szavak­kal feierte be emlékmű-avató beszédét: — Ezzel átadom a Felszaba­dulási Emlékművet Baranya me- qye és Pécs város lakosságának. Hirdesse örökre a felszabadítók és a felszabadulás dicsőségét! * Az ünnepi beszéd után a felavatott Felszabadulási Em­lékmű megkoszorúzása követ­kezett. Az MSZMP Baranya és Pécs városi Bizottsága nevében dr. Nagy József, a Központi Bizottság tagja, a Megyei Párt- bizottság első titkára és Lu­kács János, a Pécs városi Párt- bizottság első titkára helyezte koszorúját az emlékmű talap­zatánál. A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth Lajos, a Megyei Ta- elnöke és Wieder Béla, Pécs megyei Város Tanácsának el­nöke koszorúzott. A testvérme­gyék koszorúit V. F. Dobrik, Georgi Dancsev, illetve Dejan Rebics helyezte el. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség koszo­rúját Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya megyei Bizottsá­gának első titkára, Komlódi Já- zsefné, a KISZ Pécs városi Bi­zottságának első titkára és Ne­meskürti Beatrix, a Megyei Út­törőelnökség mb. vezetője he­lyezte el. A Hazafias Népfront nevében dr. Adóm Antal, a HNF Baranya megyei Bizottsá­gának elnöke és dr. Pilaszano- vich Imre, a HNF Pécs városi Bizottságának elnöke koszorú­zott. A Szakszervezetek Bara­nya megyei Tanácsának koszo­rúját Beck Ferenc, az SZMT el­nöke és Neubauer József, az SZMT vezető titkára helyezte el. Ezután a fegyveres testüle­tek képviselői koszorúztak, majd a Lvov Területi Komszo- mol-Bizottság, a Jugoszláv Szo­cialista Ifjúsági Szövetség eszé­ki bizottságának küldöttei he­lyezték koszorúikat. Ezt követő­en a vállalatok, intézmények képviselői járultak az emléke­zés virágaival az emlékmű ta­lapzatához. Az ünnepség az Internacio- náléval ért véget. Az ünneplő közönség már kezdett szétszéledni, amikor protokollon kívül még egy ked­ves eseményre került sor. Szov­jet tisztek, a déli hadseregcso­port képviselői jelentek meg, s egy-egy csokor virággal rótták le kegyeletüket a dicső elődök emlékét hirdető Felszabadulási Emlékmű előtt. Hársfai István Erb János felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents