Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-04 / 92. szám

2

Dunántúli napló

1975. április 4., péntek

Díszünnepség a pécsi színházban

Felavatták a felszabadulás emlékművet

Dr. Nagy József avatóbeszédét mondja

(Folytatás az 1. oldalról.)

A Vörös Hadsereg katonái hozták a legnagyobb áldozatot értünk. Az országszerte található sok-sok emlékmű is legfeljebb jelképe lehet annak a hálateljes tiszteletnek, amely szívünket irántuk eltölti. Mi sohasem feledjük a szovjet nép e nagy áldozatát és mindig kegyelettel emlékezünk a hősökre. Megyénk felszabadításában bolgár és jugoszláv harcosok is részt vettek és közülük sokan vesztették el itt a legdrágábbat, életüket. Sírjaikon mindig ott lesznek a felszabadított magyar nép, a baranyaiak virágai.

Az egész nép érdeke

A szónok ezután a régi, félfeudális ország népelnyomó, kizsákmányoló rendszeréről szólt, majd így folytatta:

— Az elmúlt három évtized olyan szakasza volt a magyar történelemnek, mely nemcsak elültette a szocializmus magját hazánkban, de fel is nevelte azt.

Beszédében méltatta a munkásosztály, a parasztság és a társadalom valamennyi rétegének szerepét a szocializmus építésében. Hangsúlyozta: pártunk olyan politikát folytat, mely az egész nép érdekeit képes kifejezni és immár hosszú ideje következetesen halad a lenini politika útján.

Ezt követően ismertette az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra területén elért eredményeinket, szólt arról, hogy Baranya honnan indult és hova érkezett az eltelt 30 év alatt.

— A megyei pártértekezlet nemrég mérte fel társadalmigazdasági fejlődésünk utóbbi éveit és jelölte meg a tennivalókat,— folytatta. — A mérleg azt mutatja: elkötelezett felelősséggel szolgáltuk a nép ügyét megyénkben is. Baranya társadalmi változásainak méretére, a szocialista viszonyok izmosodására jellemző, hogy amíg a felszabadulást közvetlenül követő években a md- gánszektorban dolgozott a megyei kereskedők több mint kétharmada, addig ma csak alig 5 százaléka. És ez egyet jelent azzal, hogy új értelmet kaptak a gyárak, a földek és maga az ember is, hogy reális lehetőséggé vált a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek olyan összhangjának megteremtése, mely szolgálni képes a nagy közösség, az egész társadalom ügyét. Kifejezője átalakulásunknak az is, hogy akkor a népességnek még csak kétharmada jutott munkához, ma már közel kilenctizedé vállal munkát, s csak az nincs munkaviszonyban, akit családi körülményei tartanak otthon. Ma nem munkát keresnek az emberek, hanem munkást az üzemek. Ma nem teher a gyermek a családban, hanem az egész társadalom által várt kis jövevény. Ma nem rettegés az öregkor, hanem egyre javuló, nyugodt életszakasz.

— Baranyában német és délszláv nemzetiségiek is élnek. Életük egybeötvöződött a mi életünkkel, boldogulásunkkal, gondolkodásmódjuk azonos a miénkkel. Eddig is arra törekedtünk és a jövőben is az lesz irányító elvünk, hogy a megyénkben élő nemzetiségiek politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúsága érvényesüljön, hogy megőrizzék anyanyelvűk, kultúrájuk értékes hagyományait, s legyenek továbbra is hű, dolgos állampolgárai hazánknak.

A megújuló Baranya

Horváth Lajos elvtárs részletesen elemezte a szocializmusban megújuló Baranyát, kiemelve: agrár megyéből fokozatosan alakult át ipari megyévé. Ma közel háromszor any- nyian dolgoznak az ipari üzemekben, mint a felszabadulás idején és az ipar gazdaságunk vezető ágává fejlődött. Tucatnyi üzem épült. Soha annyi és annyiféle terméket nem adtak a megye bányái és gyárai, mint amióta munkások vezetik azokat. Gondoljunk csak az uránércre, a magasfeszültségű porcelánszigetelőkre, az előregyártott épületelemekre, a farostlemezre, rostműbőrre, vagy a stúdió-magnetofonokra. Többszörös szorzókkal lehet csak kifejezni a szén, a cement, a villanyáram, a kesztyű, a bőr, a cipő, a dohánytermék, vagy éppen a sör termelésének növekedését. A munka- és élet- körülmények nagymérvű javulásának következménye az élet- színvonal növekedése.

Ezt követően a szónok a megye élelmiszergazdaságának, mezőgazdaságának fejlődéséből beszélt: megyénk az utóbbi

években már tartósan az ország legjobb búzatermelő és az öt legjobb kukoricatermelő megyéi közé tartozik.

Mezőgazdasági üzemeinkben közel ezer egyetemet végzett szakember dolgozik. Másfélezernél is több a felső- és középfokú iskolát végzettek, s egyre növekszik a szak- és betanított munkások száma.

Az életszínvonal emelkedéséről szólva Horváth elvtáts

megemlítette: a megye takarékbetétállománya közelít a két és félmiíliárd forint felé. Ez azt jelenti, hogy a megye minden lakosára — a csecsemőket is számítva — közel 6 ezer forint takarékbetét jut. A lakosság fogyasztása több mint háromszorosára nőtt. Ezer lakosra félszáz személygépkocsi jut megyénkben, tízzel több az országosnál. S ha kevés is még az épített lakás, azért minden harmadik család új lakásba költözhetett, majdnem minden háztartásban van mosógép, hűtőszekrény, rádió vagy televízió.

Fejlődött a megye lakosságának műveltsége, iskolázottsága. Az általános iskolát végzettek 82—83 százaléka tanul tovább, hatszorosára nőtt a középiskolások száma és másfélszer annyian szereznek évente diplomát egyetemeinken, vagy felsőoktatási intézményeinkben, mint amennyi egykor a hallgatók összes létszáma volt.

További

tennivalók

A Megyei Tanács elnöke szólt fejlődő falvainkról, városainkról, majd beszédét így folytatta :

— Nem feledkezünk meg arról, hogy sorsunk fordulója 1945. április 4-től kezdődik és arról sem: a hogyan élünk kérdésre világos választ ad a mai magyar valóság, de a hogyan éljünk kérdésének kielégítő megválaszolása még sok feladat megoldását igényli tőlünk. Pártunk XI. kongresszusa is úgy vont mérleget, hogy eredményeink nem munkánk, utunk végét jelzik, hanem azt, hogy előbbre nézünk a további tennivalók felé. Pártunk XI. kongresszusán a teremdíszítő feliratok közt egy külön is megragadott. így szólt: „A szocializmus útját a párt vezetésével, együtt a néppel!" Azt hiszem, mindent kifejez ez a jelmondat. Mert amit elértünk, ahová jutottunk, pártunk vezette népünk

nagy történelemformáló erejét jelzi. A Szovjetunió létünk első pillanatától mindig mellettünk volt, van és lesz. Köszönjük ezt. A mi népünk is szüntelenül munkálkodik a szovjet és a magyar nép barátságának ápolásán. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ezért a tevékenységéért a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot a közelmúltban a „Népek Barátsága Érdemrenddel” tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. És hogy nem maradtunk magunkra társadalomépítő munkánkban, azt az is mutatja, hogy a szocialista országok közössége szilárd nemzetközi támaszunk.

Beszédét így fejezte be:

— Keqyelet, hála és tisztelet az életüket értünk áldozó, vérüket értünk hullató hősöknek. Tisztelet a munkásmozgalom régi harcosainak és köszönet megyénk szorgos munkásainak, parasztságának, alkotó értelmiségének és mindazoknak, akik hazánk és megyénk történelmének eredményes formálói voltak e 30 év során, akik mai munkájukkal a holnapért dolgoznak.

Éljen és virágozzék 30 éve szabad hazánk!

Éljen felszabadítónk és segítőnk, a hős szovjet nép!

Éljen a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom!

V. F. Dobrik:

Közös

ünnepünk

Dr. Nagy József megköszönte Horváth Lajos megemlékezését, majd bejelentette, a Ivovi delegáció vezetője, Viktor Fjodorovics Dobrik elvtárs kíván szólni.

— Van abban valami szimbolikus, hogy földjük, városaik és falvaik felszabadulása a hitleri fasizmus alól egybeesett a tavasszal, amikor mindenütt sok a napfény, a meleg, a vígság és mosoly és ettől az önök ünnepe, amely a mi ünnepünk is, különösen fényes, örömteli és megdobogtatja minden becsületes ember szívét — kezdte Viktor Fjodorovics Dobrik, majd utalt egy közeli, történelmileg szintén fontos eseményre, az MSZMP XI. kongresszusára, Kádár János és Leonyid lljics Brezsnyev szavaira. L. I. Brezs- nyev beszédéből ezt a mondatot idézte: A szovjet és a magyar kapcsolatok szorosabbá tétele megerősít bennünket, megsokszorozza gazdasági potenciálunkat és tovább javítja népeink életkörülményeit.

— Engedjék meg, drága barátaim, hogy Baranya megye minden dolgozóját köszöntsem Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából, kívánjak jó egészséget, személyes boldogságot, további munkasikereket a szocialista társadalom felépítésében .. . Éljen és erősödjék a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság!

Mintegy ennek szimbólumaként Viktor Fjodorovics Dobrik díszes vázát nyújtott át dr. Nagy Józsefnek. A Megyei Pártbizottság első titkára nagy taps közepette vette át a vázát, a megye dolgozóinak nevében.

Georgi Dancsev:

Sokoldalú

kapcsolatok

A következő felszólaló a szli- veni delegáció vezetője, Georgi Dancsev volt, aki a BKP megyei Bizottsága és a Megyei Tanács forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait hozta Baranya kommunistáinak, munkásainak és parasztságának, a megye egész lakosságának Magyarország német fasiszta uralom alól történt felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából.

— Forradalmi pártja vezetésével a magyar nép kihasználta az adott történelmi lehetőségeket, amelyeket a Szovjetunió biztosított számára a hitleri fasizmus szétzúzásával, megvalósította a gyümölcsöző munkásparaszt szövetséget, a béke és a biztonság egyik támaszát Európában. Mi büszkék vagyunk arra, hogy 30 évvel ezelőtt az Első Bolgár Hadsereg hős katonái segítették itt a fasizmus szétzúzását. Hálásak vagyunk, hogy kegyelettel őrzik, ápolják a bolgár nép fiainak drága emlékét, akik Magyarország szabadságáért életükkel áldoztak. Az önök elismerése az ő tetteikért olyan állandó, mint amilyen állandó dolog, hogy sírjaikon mindig nyílnak a virágok.

Georgi Dancsev is utalt az MSZMP XI. kongresszusára, majd felvillantotta a sokoldalú kapcsolatokat a testvérmegyék, Szliven és Baranya között. Beszéde végén ezekkel a szavakkal fordult a hallgatósághoz: Drága Elvtársak! Engedjék meg, hogy minden barátunknak és elvtársunknak jelentős sikereket kívánjunk abban a munkában, amelyet a párt XI. kongresszusa jelölt meg számukra a szocialista társadalom létrehozásában.

Georgi Dancsev egy vörös zászlót és egy díszes tartót, amelyben nyolc szliveni művész grafikája lapult, adott át dr. Nagy Józsefnek. A zászló, mint mondta, adassék a legjobb, a legdolgosabb baranyai kollektívának.

Dejan Rebics:

Eredményes

együttműködés

Ezután a jugoszláv delegáció vezetője, Dejan Rebics szólalt fel, aki a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Harcosok Szövetsége, a Szocialista Szövetség valamint Szlavónia és a jugoszláviai Baranya más társadalmi és politikai szervezetei nevében üdvözölte a nagy ünnep alkalmából a pécsieket.

— Mi mindnyájan büszkén ünnepeljük a fasizmus feletti győzelem 30. évfordulóját — mondta Dejan Rebics, miközben felidézte a harminc évvel ezelőtti nehéz napokat. —■ örülünk, hogy önökkel együtt lehetünk, boldogok vagyunk, hogy örömtől sugárzó arcokat láthatunk, melyek határozottan akarnak a szocializmus, az igazság, az egyenlőség és a barátság útján haladni.

— Legyen ez az emlékezés pillanata azokra a bátor harcosokra, akik a kommunizmus eszméitől átfűtve feltartózha- tatlanul törtek előre.

Dejan Rebics végezetül ezzel fordult hallgatóságához:

— Köszöntőm önöket kedves elvtársak a nagy évforduló alkalmából, egyúttal kívánom, hogy a jövőben is eredményes legyen együttműködésünk a szocializmus építésében, eredményes legyen Magyarország és Jugoszlávia, valamint pártjainak együttműködése.

Dejan Rebics, Szlavónia és Baranya Községek Közötti Választmányának titkára, a Hor- vát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja egy művészi grafikát adott át dr. Nagy Józsefnek.

A beszédek után szünet következett, majd a Pécsi Nemzeti Színház művészei és a Pécsi Balett adott műsort. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget.

Garay Ferenc Miklósvári Zoltán

(Folytatás az 1. oldalról.)

csőséges és magunkénak vallott három évtized eseményeire, visszatekinteni a megtett útra. E három évtized történelemformáló jelentőségét azonban akkor értékelhetjük igazán, ha emlékezünk a felszabadulás előtti időszakra. Visz- sza kell hát gondolnunk a múltra, a keserűség és kizsákmányolás, a megalázás és nyomorúság Magyarországára, arra a rendszerre, amely végül is a mindent betetőző háborús pusztulásba vitte az elnyomásban tartott népet.

— De emlékezzünk azokra a lángban égő napokra is, amikor eljöttek felszabadítóink. Messziről jöttek, hogy megfékezzék az embertelenséget, megsemmisítsék a fasizmust és véget vessenek a félelem napjainak.

A Megyei Pártbizottság első titkára felvillantotta a pusztulásba dermedt ország elkeserítő látványát, amit akkor sokan egy új Muhihoz, vagy Mohácshoz hasonlítottak, kételkedve az újjászületésben.

— Volt azonban egyetlen párt, egyetlen szervezett erő — a Magyar Kommunista Párt —, amely ilyen körülmények között is bátran és magabiztosan kiadta a jelszót: Lesz magyar újjászületés! Az országot, a nemzetet soha akkora pusztítás nem érte, mint a második világháborúban, de soha nem töltötte el a népet akkora forradalmi lelkesedés és őszinte remény, mint akkor.

Három évtized lelkesítő eredményeiről szólva kiemelte, hogy a felszabadulás életet és reményt adott, helytállást parancsolt a feltétlen egymásrautaltság törvénye szellemében. Ezért is lehetett ez a 30 év népünk történelmében a nemzeti felemelkedés időszaka.

— Most ismét nagy feladat vár ránk — folytatta beszédét dr. Nagy József elvtárs. — Munkába, harcba hív mindenkit pártunk XI. kongresszusa. Harcba hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Meggyőződéssel vallhatjuk, hogy erre a nagy feladatra felkészült és érett az egész magyar társadalom. Jövőnket a párt programnyilatkozata és a kongresszus határozatai körvonalazzák. Ezek megvalósításához kell megnyernünk az egész nép támogatását. Az elmúlt 30 év a bizonyítéka annak, hogy ez lehetséges, helyes és szükséges.

A továbbiakban arról beszélt, hogy az előttünk lévő feladatok középpontjában a társadalom szocialista jellegének sokoldalú továbbfejlesztése, szocialista tartalmának erősítése áll.

A hála és a kegyelet szavaival emlékezett meg a szovjet hősökről^ az oldalukon harcoló bolgár és jugoszláv harcosokról, akik részt vettek szűkebb hazánk, Baranya felszabadításában. Az ő emléküket hirdeti a

Mecsek oldalában felállított emlékmű.

— Ez a mű nemcsak a múltnak állít emléket, hanem a ma élő dolgos embereknek is, akik megszilárdítják az ünnepnapok nagy győzelmeit, végigjárják az utat, elvégzik a munkát, ami a forradalom igazi céljaihoz vezet. Ezt példázza az emlékmű létrejötte is.

Dr. Naqy József, a MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára a következő szavakkal feierte be emlékmű-avató beszédét:

— Ezzel átadom a Felszabadulási Emlékművet Baranya me- qye és Pécs város lakosságának. Hirdesse örökre a felszabadítók és a felszabadulás dicsőségét!

*

Az ünnepi beszéd után a felavatott Felszabadulási Emlékmű megkoszorúzása következett. Az MSZMP Baranya és Pécs városi Bizottsága nevében dr. Nagy József, a Központi Bizottság tagja, a Megyei Párt- bizottság első titkára és Lukács János, a Pécs városi Párt- bizottság első titkára helyezte koszorúját az emlékmű talapzatánál. A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth Lajos, a Megyei Ta- elnöke és Wieder Béla, Pécs megyei Város Tanácsának elnöke koszorúzott. A testvérmegyék koszorúit V. F. Dobrik, Georgi Dancsev, illetve Dejan Rebics helyezte el. A Kommunista Ifjúsági Szövetség koszorúját Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, Komlódi Já- zsefné, a KISZ Pécs városi Bizottságának első titkára és Nemeskürti Beatrix, a Megyei Úttörőelnökség mb. vezetője helyezte el. A Hazafias Népfront nevében dr. Adóm Antal, a HNF Baranya megyei Bizottságának elnöke és dr. Pilaszano- vich Imre, a HNF Pécs városi Bizottságának elnöke koszorúzott. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának koszorúját Beck Ferenc, az SZMT elnöke és Neubauer József, az SZMT vezető titkára helyezte el. Ezután a fegyveres testületek képviselői koszorúztak, majd a Lvov Területi Komszo- mol-Bizottság, a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség eszéki bizottságának küldöttei helyezték koszorúikat. Ezt követően a vállalatok, intézmények képviselői járultak az emlékezés virágaival az emlékmű talapzatához.

Az ünnepség az Internacio- náléval ért véget.

Az ünneplő közönség már kezdett szétszéledni, amikor protokollon kívül még egy kedves eseményre került sor. Szovjet tisztek, a déli hadseregcsoport képviselői jelentek meg, s egy-egy csokor virággal rótták le kegyeletüket a dicső elődök emlékét hirdető Felszabadulási Emlékmű előtt.

Hársfai István Erb János felvételei