Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-27 / 114. szám

2 •w Dunántúlt napló 1975. április 27., vasárnap Kiváló vállalatok A város 1,2 millió négyzet- méter zöldfelületének gazdája a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat 600 fős kollektívája, s hogy jó gazdák azt igazolja az is, hogy az elmúlt évi kiemelke­dő tevékenység eredményeként elnyerték az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium és a HVDSZ által adományozott Ki­váló Vállalat kitüntetést. Az ebből az alkalomból ren­dezett avatóünnepséget szom­baton délelőtt Pécsett a Ságvá. ri Művelődési Házban rendez­ték meg, amelyen a vállalat legjobb szocialista brigádjai, a kongresszusi és jubileumi mun­kaversenyben kiemelkedő telje­sítményt elért dolgozói vették részt. Az elnökségben helyet foglaltak dr. Kocsó lllésné, a HVDSZ központi elnökségének tagja, Szives Lajos, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, Sarkadi Nagy Barna, a Megyei Pártbizottság tagja, a KISZ megyei első tit­kára, Papp Imre, a Pécs Városi Tanács elnökhelyettese, Kalucz- ky László ezredes, Pécs Város és Járás Rendőrkapitánysága képviseletében, Toller Lászlóné, a HVDSZ megyei titkára. ünnepi beszámolót Horváth József, a vállalat igazgatója mondott, majd méltató szavai­ban dr. Kocsó lllésné, a HVDSZ osztályvezetője a vállalat igen erős szolgáltató, kommunális tevékenységét hangsúlyozva át­adta a Kiváló Vállalat kitünte­tést. Sarkadi Nagy Barna, a Megyei Pártbizottság nevében gratulált a vállalat kollektívá­jának a kitüntetéshez. Ezt kö­vetően jutalmakat adtak át a legjobban dolgozóknak: Payer Albert főmérnök, a vállalat igazgatóhelyettese miniszteri kitüntetést vett át, ötvenhaton kapták meg a vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Ünnepi ülés a POTE aulájában Ritka az ilyen tudományos ülés, amelyet a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem rendezett tegnap a POTE aulájában. Azért is volt ez több a szoká­sosnál, mert hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója al­kalmából áttekintették az el­múlt három évtized oktatási és gyógyítási eredményeit, szóltak a soronkövetkező feladatokról és a távlati tervekről. Dr. Tigyi József, az egyetem rektora nyitotta meg az ün­nepi ülést, ezekután került sor a plenáris előadásokra. Dr. Boros Béla professzor az egye­tem klinikai gyógyító és tudo­mányos munkájának 30 éves fejlődéséről beszélt. A múltról szólva elmondotta, hogy a fel- szabadulás után az egyete­men is az új élet megindítá­sa volt a legfontosabb feladat. Hála az olyan lelkesítő és ál­dozatkész egyéniségek, mint Ernst Jenő és munkatársai tevé­kenységének, hamarosan meg­indult a rendszeres alkotó és gyógyító munka. Kezdetben az egyetemet 8 intézet és 7 kli­nika alkotta. A következő évek egyre na­gyobb ütemű fejlődést hoztak. Megalakult a stomatológia, a ll-es belgyógyászati és sebé­szeti klinika, felújították és bővítették a bőrklinikát, szülé­szeti és gyermekklinikát. A Mecseki Ércbányászati Válla­lat sok millió forintos támoga­tásával 1966-ban megépült az új, 400 ágyas klinikai tömb, 1970-ben átadták az új elmé­leti tömböt, egy évvel később a négyszáz személyes kollégiu­mot. A 60-as évek elején az ortopédiával és a radiológiá­val 14-re bővült a tanszékek száma. A tudományos munka bővült az új traumatológia, sugárterápia és izotóp részleg, a központi laboratórium, vala­mint a fizikoterápiás utókezelő berendezésével. Az urológiai klinika művese osztállyal bő­vült, kifejlesztették az intenzív osztályt és rövidesen elkészül az új száz ágyas nővérotthon. A tudományos munkát repre­zentálja, hogy felszabadulá­sunktól napjainkig 3916 klinikai közlés és öt monográfia jelent meg. A volt és jelenlegi pro­fesszorok között 8 Kossuth-, il­letve Állami-díjast tart számon az egyetem. Előadása befejeztével Boros professzor elmondta, hogy az egyetem tanári, oktatói kara egyre fiatalodik, s az ő köte­lességük, hogy sikerrel folytas­sák a gyógyító és tudományos munkát a távlati célkitűzések­nek megfelelően, az egész tár­sadalom hasznára. Dr. Lissák Kálmán, a „Szov­jet fiziológia és orvostudomány jelentősége hazánkban” cím­mel tartott előadást, majd dr. Tényi Jenő professzor tartott előadást a társadalomorvostan fejlődéséről, felszabadulásunk­tól napjainkig. Az ünnepi tudományos ülés ezután két szekcióban folytatta tovább munkáját. K. Gy. Hatodszor ünnepelte a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat közei 700 fős kollektí­vája a Kiváló vállalati cím el­nyerését. A vállalat az elmúlt esztendőben is jól szolgálta a megyeszékhely egyetemes köz­egészségügyi érdekeit, — euró­pai színvonalú ipari szolgáltató tevékenységet végzett. Az elismerést tanúsító kitün­tetés átadása alkalmából ün­nepséget rendeztek tegnap dél­előtt Pécsett, a BÉV kultúrter­mében. Az ünnepséget Bödö Mihály, a vállalat párttitkára nyitotta meg, melyen Gyimesi László, a vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet. A Kiváló vállalati címet reprezen­táló oklevelet az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a HVDSZ elnöksége megbízásá­ból dr. Kocsó lllésné, a HVDSZ központi vezetőségének tagja adta át. Ez alkalommal nyújtot­ta át Szives Lajos, az ÉVM fő­osztályvezető helyettese az Épí­tőipar Kiváló Dolgozója kitün­tetést Varga János gépkocsive­zetőnek. A jó munkát végzett vállalat kollektíváját a Megyei és a Vá­rosi Pártbizottság nevében Val- kai József, a Megyei Pártbizott­ság tagja, a Munkásőrség Ba­ranya megyei parancsnoka, a Városi Tanács nevében pedig Tóth Zoltán, a Városi Tanács építésügyi osztályának vezetője köszöntötte. IS' üldöttközgyűlést tar- tottak tegnap Pé­csett, a városi tanács dísz­termében a baranyai va­dászok. A Magyar Vadá­szok Országos Szövetségé­nek Baranya megyei Intéző Bizottsága három év mun­kájáról adott számot. A je­lentésből kitűnt: folyama­tosan emelkedik Baranyá­ban a vadász-sportolók száma. Míg 1971-ben 961, addig ma 1107 tagja van a 43 vadásztársaságnak. A küldöttközgyűlést Ambrus Jenő, a MAVOSZ baranyai in­téző bizottságának elnöke nyi­totta meg. Megjelent a tanács­kozáson és az elnökségben foglalt helyet dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára is. A ta­nácskozás őszinte képet adott megyénk vadásztársadalmának munkájáról, a vadászati fegye­lem és etika alakulásáról, il­letve azokról a gondokról és eredményekről, melyek a vad- gazdálkodást jellemzik, örven­detes jelenség, nemcsak hogy egészséges ütemben női a tag­létszám, de kedvezően váltó­Több munkás és fiatal a vadásztársaságokban Nimród vadászérem a legjobbaknak Megválasztották az új IB-t 43 kitüntetett dolgozó Az elmúlt esztendőben érte el első ízben a BARANYAKER az egymilliárd forintos forgal­mat: pontosan 1 milliárd 125 millió forint értékű árut értéke­sítettek a 106 kereskedelmi egységen keresztül. Elért ered­ményeik alapján elnyerték a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnöksége által ado­mányozott Kiváló Vállalat ok­levelet. Tegnap délután 4 órakor, a Ságvári Endre Művelődési Ház­ban tartotta a vállalat ünnep­ségét, amelyen részt vett Ha­vas József, az MSZMP Baranya megyi Bizottságának tagja, dr. Plech Ágota, az MSZMP Pécs városi Bizottságának tagja, Komlódi Józsefné, a KISZ Pécs városi Bizottságának első tit­kára, Jávor Antalné, a KPVDSZ Baranya megyei Bizottságának titkára és Bödö László, az SZMT képviseletében. Jakabos Zoltánná, a Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője méltatta a kollektíva sikereit, majd átnyúj­totta Dobos Ferencnek, a BA­RANYAKER Vállalat igazgató­jának a Kiváló Vállalat címet tanúsító oklevelet. Ezt követően negyvenhármán kapták meg a kiváló dolgozó kitüntetést. zik szociális összetétele is A vadásztársaságok létszámá nak 61 százaléka fizikai mun kás, 31 százaléka szellemi dől gozó, 8 százaléka egyéb fog lalkozású, illetve nyugdíjas Nőtt a fiatalok száma. 1974 ben 77 új tagot vettek fel a társaságok — közülük 32 fő 30 éven aluli. Baranya erdői, mezőségei vadban gazdagok, s az inten­zív, tervszerű vadgazdálkodás eredményeképpen a minőség is folyamatosan javul. 1974-es becslési adatok szerint 1800 szarvas, 7250 őz, s több mint 500 vaddisznó élt a vadász- területeken. Végre emelkedik a nyúlok száma! 1971-ben 25 ezer, a legutóbbi becslés sze­rint 31 700 vadnyúl volt Ba­ranyában. Hogy a vadászok nemcsak apasztják az erdők- mezők élővilágát, talán éppen a nyúlprogram bizonyítja a legbeszédesebben. A vadnyúl, úgy tűnt, teljes egészében ki­pusztul bizonyos megyékben. Most ez a számbeli csökkenés szinte az egész országban meg­állt, sőt emelkedés tapasztal­ható. Csak Baranyában és csak az elmúlt esztendőben 6000 élő- nyulat telepitettekl A fácánprogram eredménye­képpen három év alatt 45 ezer­ről 66 ezerre nőtt a fácánok száma. Számos mesterséges fá­cántenyészetet létesítettek a vadásztársaságok. Az 1974-es kibocsátás: 25 ezer darab! A gazdag és tartalmas vita a továbbfejlődés lehetőségeit kereste. Fontos feladat tovább jovítani a mezőgazdasági nagy­üzemek és vadásztársaságok kapcsolatát. Elsőrendű jelentő­ségű a társasági élet színvo­nalának további emelése, a társaságokon belüli demokrá­cia kibontakoztatása. Több fel­szólaló érintette a gépjármű­vek okozta vad-balesetek nö­vekvő számát. A gépkocsik és vadak találkozása sok káreset, számos tragédia forrása volt. A gépkocsivezetők oldalán áll általában a jog, de nekik kpll jobban ügyelniük is. A vadve­szélyt jelző tábla nem a szarva­soknak, őzeknek szól... Dr. Jerszi István felszólalásá­ban a vadászati fegyelem erő­sítésének fontosságáról beszélt. A vadásztársaságok, mint fegy­veres testületek, felelősek min- des egyes tagjuk minden tet­téért. Több felszólaló sürgette: legyen végre Pécsett vadász­klub. Ez tovább fejleszthetné a társasági életet, a vadászati kultúrát. A küldöttközgyűlésen a MA­VOSZ Intéző Bizottsága kép­viseletében jelenlévő dr. Tóth József kitüntetéseket adott át. A vadgazdálkodás, a vadászati kultúra fejlesztése terén kifejtett több évtizedes munkássága el­ismeréseképpen Nimród vadász­érmet kapott: Pallér Gáspár, Kabar Ferenc, Krauth Ferenc, és Steián Rudolf. Ezt követően a küldöttköz­gyűlés megválasztotta a MA­VOSZ Baranya megyei Intéző Bizottságát. Elnök ismét: Amb­rus Jenő. Titkár: dr. Gyöngyösi János. Gazdasági vezető: Ké­kes Ferenc, vadászmester: Lo­vas József. Szervezési és pro­paganda felelős: dr. Jerszi Ist­ván. A fegyelmi bizottság el­nöke: Lantos János, az ellen­őrző bizottság elnöke: Hoffet János. A pincekonferencia után Pécsett a napokban időpontban került sor, amikor már látható, hogy az évszázados pince- és üregrendszer robbanásszerűen jelentkező állagrom­lásának következményeivel önerőből megbirkózni már nem tudó helyi hatóságok központi támogatást kapnak, összeállt már a pénzügyi terv, ami mögött ott vannak a teendők, Eger és Pécs történelmi értéket jelentő városrészeinek megmentésére. Nincs azonban ott még a pénz, a kézzelfogható forint, amiből a teen­dők megvalósíthatók. A konferencia célja az volt, hogy megfelelő műszaki-gaz­dasági és városrendezési hátteret adjon a programjavaslat­nak. Ezt a célt nagyszerűen teljesítette a kétnapos tanácskozás, amelyre felvonultak a kérdésben érdekelt szakemberek. Véle­ménycseréjük hasznos volt és félreérthetetlenül bizonyította: eredményt csak akkor lehet elérni, ha nem egymástól függet­lenül dolgoznak a különböző szakterületek, hanem nagyon is összehangolják tevékenységüket. Az alábbiakban - nem gondolva a teljesség igényére — néhány gondolatot szeretnénk kiragadni a konferencián hallot­takból. Mindenekelőtt talán azt, amit dr. Gabos György, a gene­ráltervező Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat igazgatója fejte­getett: a városok pincekérdése mindenekelőtt társadalmi prob­léma és csak másodlagosan műszaki. Mit is értett ezen? A választ egy másik előadásra utalva kaphatjuk meg: történelmi­leg kialakult, gazdag hagyományokat őrző életközpontok védel­méről van szó, s itt nem mindig a racionális műszaki szemlé­letmódé az alaphang. Az nem vitatott, hogy mind Eger, mind Pécs esetében az egyre veszélyesebbé váló pincerendszerek fö­lött élő, lüktető, ám a múltat idéző, felbecsülhetetlen nemzeti értékeket magukba fogaló városrészeket meg kell menteni. Ez nem egri és nem pécsi ügy, ez országos ügy! És ennek bizony alá kell rendelni a sokszor talán természetesnek és ésszerűnek látszó megoldást, hogy ti. a pincével együtt a felette lévő há­zat is - felszámolni... Semmit sem adhatunk fel, mindent ott kell megvédeni, ahol van, s ezért áldozatot is kell hozni. S minthogy az áldozat nem kicsi, az sem mindegy, mit és hogyan teszünk. Többek között erre is feleletet adtak az előadások. Gyakran hangzott el - ..ro,S aüs tZ,é: súllyal - ez a szó: veszélyhelyzet. Túloztak volna a fogalom alkalmazói? Aligha. A pécsiek jól tudják, hogy a veszély ott lappang a belváros minden négyzetmétere alatt. Évek hosszú során 1300 pincét regisztráltak a szakemberek, s adataik sze­rint e pincék teljes hossza 22 kilométer. A veszélyt nemcsak az jelenti, hogy ekkora az ismert pincerendszer, hanem az, hogy nem tudjuk, mi van még és azt sem egyértelműen, hogy milyen természeti tényezők idézik elő a robbanásszerű állag­romlást. Eger 1900 pincét ismer, s ezek hossza 86 kilométer. Ott alapvetően mások a viszonyok, a veszély is másként je­lentkezik mint Pécsett. Viszont az egriek elmondhatják: elha­nyagolhatóan kevés az ismeretlen pincék száma, s viszonylag tisztázott fogalmaik vannak a károsodások földtani okairól. És még valamit elmondhatnak, ami Pécs számára még elvégzendő feladat. A konferencia első szakelőadását dr. Kieb Béla geológus tartotta Eger építésföldtani térképezéséről. E nagyjelentőségű munkát nyomban azután kezdték el, hogy a városban inten­zíven jelentkezett a pincék-okozta károsodás. A Központi Föld­tani Hivatal támogatásával összesen 5 millió forintért ma olyan dokumentáció van Eger kezében, ami a végleges ren­dezés fontos és nélkülözhetetlen kelléke. S hogy milyen jelen­tőséget tulajdonít Eger e munkának, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a munkát irányító, szervező és összegező dr. Kieb Bélát a városnak tett szolgálataiért a Pro Agria érem­mel tüntette ki. És Pécs? Hasonló esélyekkel indultunk Egerrel kb. egyidőben. Meg­volt a KFH ajánlata a részletes programtervvel és a költségek részvállalásával. Pécs „nem vette a lapot", s ez azt jelenti, hogy Eger mögött lépéshátrányban van a város. Elgondolkodtató volt, amit ugyancsak dr. Gabos György mondott az elemi kár fogalmával kapcsolatban: amit egy vá­rosszerkezetben évtizedekig nem valósítottak meg pénz hiá­nyában, vagy egyéb okok miatt, azt nem lehet most az elemi kár „nyakába varrni". Miért állunk meg e kijelentésnél? Azért, mert több előadásban is volt utalás arra, miszerint bizonyos intézkedésekkel mérsékelni lehetett volna Pécsett a tömeges károsodást. Ha pl. a város már évekkel, sőt évtizedekkel eze­lőtt erőfeszítéseket tett volna a csapadékvizek elvezetésére, úthálózatának korszerűsítésére, a belváros forgalmi tehermen­tesítésére stb., akkor egy csomó, most a veszélyt fokozó ténye­zőt ki lehetett volna küszöbölni. Ez persze mit sem csökkenti a tényleges veszélyhelyzetet. A pincék, üregek mindennek elle­nére itt lennének és egy seregnyi természeti tényező — amit ezután kell felkutatni, illetve tisztázni — mindenképpen elvé­gezte volna azt a munkát, amivel így is hozzájárult a mai ál­lapotokhoz. Az elemi csapás ténye kétségtelen és hadd tegyük hozzá: évszázadok felelőtlen tevékenységének következmé­nyeivel nem birkózhat meg egy város egyetlen generációja. Vnlfalr vÁlománvolr amelyek szerint most már vuium veiemenyeK, a gyors meg0idásoknak kell átadni a helyet. Az ellenvéleménynek kell igazat adnunk: türelemre van szükség! Folytatni kell a közvetlen veszély el­hárítását, de keresni az átfogó és végleges megoldás módoza­tait. Ez pedig nem megy gyorsan, máról holnapra. A gyorsa­ság többet árthat, mint amennyit használna. Tulajdonkép­pen a bizalomról van szó, amit a tervezők és á kivitelezők elvárnak most a két várostól, hogy a konferencián elhangzot­takat a legcélszerűbben hasznosítsák. A kétnapos véleménycserét hasznosnak, eredményesnek ítélhetjük nyomban a zárszó után, bár valódi, kézzelfogható eredményei esetleg csak évek múlva jelentkeznek. Hársfai István Kongresszusi oklevél Újmecsekalja kellős közepén üzemel a Mecsekvidéki Vendég, látó Vállalat Ifjúmunkás Étter­me. Nemcsak a tanulókra, de a környékbeliekre is főznek, több üzem viszi innen az ebédet, reggelenként pedig viszik a lángost és más készítményeket. Az étterem arról is nevezetes, hogy élen jár az új ételfélesé­gek — köztük a gasztrofol éte­lek — bevezetésében. Kiszolgá­lásuk kulturáltságának, nem utolsó sorban ételeiknek kö­szönhetik, hogy 10 év alatt megduplázták a forgalmat. S mellé az elismeréseik: a 22 ta­gú brigád többször is elnyer­te az aranykoszorús szocialista brigád címet, kétszer pedig a vállalat kiváló brigádja. Tegnap délután a Fegyveres Erők Klubjában az Ifjúmunkás Étterem brigádjának a kong­resszusi munkaversenyben elért eredményeik elismeréseként Hegedűs Margit, a Baranya megyei Pártbizottság tagja át­nyújtotta a Kongresszusi okleve­let. Az ünnepség végén Hegyes Ferenc, a vállalat igazgatója pénzjutalmat adott át a brigád, nak. Tudomonuos munko «ivöcivitás

Next

/
Thumbnails
Contents