Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-27 / 114. szám

1975. április 27., vasárnap Dunántúli napló A Lvov-Kertvárosban Ismét fogynak a káposzta földok Plusz ölszázezer négyzet: méter puliaMr A Pécsi Bőrgyár kétszázmilliós beruházása Érkeznek a betonoszlopok Megszoktuk, ha pécsi ipar- fejlesztésről van szó, a jó hí­rek általában a Kertvárosból kelnek szárnyra. Új magneto­fongyár, épülő vákuumtechnikai gépgyár... a hőn óhajtott ipa­ri szerkezet majdani képét kez­dik kirajzolni. Most ismét a Kertvárosban fogynak a ká­posztaföldek: új gyárrész böl­csőjére vethetünk pillantást. A Pécsi Bőrgyár mögött a jövő őszre, szerelésre készen, óriá­si sertésbőrgyártó csarnok ma­gasodik fel. iilülMl A gyár háta mögé kell ke­rülnünk, s ez, a déli kerítés mellett, meglehetősen körülmé­nyes séta. Az odavezető út rettenetes állapotban van. Bü­dös is van — közel a város kloákája, a Pécsi víz — s így, miközben Sándor György be­ruházási osztályvezetővel ke­rülgetjük a holdbéli krátere­ket, jobb híján megpróbáljuk orvosolni a pécsi szennyvíztisz­títási gondokat. Legalábbis el­méletben. Végül abban mara­dunk, ha a város nem tesz valamit, a vállalatok nem fog­nak össze, elmerülnek itt a szennyvízben. Vagy pedig kö­telezik a bőrgyár valamennyi dolgozóját, minden nap vigye­nek haza öt liter szennyvizet. A Pécsi Bőrgyár mögött 40 hektáros ipari park terül el, körülbelül harmada a mosta­ni gyárterületnek. Itt magaso­dik fel majd a hatalmas, csak­nem öt és fél méter belma­gasságú, több mint ötezer négyzetméternyi — tehát fut- ballpályányi — alapterületű csarnok, Ehhez kapcsolódik — a csarnok hosszában — a ki­szolgáló sáv: trafóház, a por­leválasztó és a szellőző-gép­ház. A csarnok végében pedig korszerű szociális épületet emelnek. A beruházás költsé­gei több mint 200 millió fo­rintra rúgnak, a forrás nagy­részt bankhitel. ;;ÍÍlÍI!ll;; iüiiii Szerencsénk is van, meg nem is: pénteken, amikor má­sodszorra jártunk a helyszínen, megérkeztek Győrből a csarnok tartóoszlopai is, de elromlott az autódaru, nem volt mivel beemelni. A két „lapos”, a fotóriporter kedvetlen. Ámbár az sem kevés, ami a földben van: a talaj szépen elegyen­getve, rajta trapéz alakú be­Tavaly még káposztaföldek, veteményeskertek, meg a Piszkár-féle tanya volt itt. Hamarosan fel­magasodnak az óriás gyártócsarnok tartópillérei. Maletics László felv. Importálókból exportőrökké válhatnának Milliárdok parlagon! Évek óta tudjuk, hogy a vasasi homokbányától Pécsváradig több mint harmincmillió köbméter felső-pannonkori homok­réteg húzódik. Olyan homok, amely milliárdokat ér. Még­sem hasznosítjuk. Pedig ebből a hallatlan nagy mennyiségű anyagból legalább kilencmillió köbméter földpát nyerhető, amelyet kiválóan hasznosíthatnának a hazai porcelángyá­rak. Ha mindehhez hozzá tesszük, hogy kerámiaiparunk nagyrészt külföldről szerzi be a szükséges alapanyagok zö­mét, akkor válik teljesen világossá, mekkora érték húzódik meg a felszíntől alig néhány méterre. Tavaly, a Bányászati Kutató Intézet megbízást kapott egy mosási kísérlet lebonyolítására a homok vastartalmának csök­kentése érdekében. A dúsítás megfelelő eredményeket hozott, s többszáz tonna mosott föld - pótot küldtek a kőbányai, az alföldi porcelángyáraknak, hogy azok is meggyőződjenek a pécsváradi földpát használható­ságáról. Ezzel egyidőben, a Zsolnay Porcelángyárban is végeztek félüzemi kísérleteket, tonelemekből összerakott fel­vonulási út fut, a földben pe­dig már ott sorakoznak o há­rom méternél is mélyebbre süllyesztett betonkelyhek, ezek­be emeli be az autódaru a csarnok oszlopait. A beton­kelyhek némi bravúrról árul­kodnak, ha meggondoljuk, rendkívül talajvizes az itteni te­rület. A tervezők először vá­kuumkutas talajvíztelenítést ja­vasoltak, ez több millió forint­ba került volna. Ám a bara- nyások, a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat több­let fáradozással, odafigyelés­sel — a mélyépítész nyelvén úgynevezett nyílt víztározással — megoldotta az alapozást. Bár mindenki így csinálná ezt az országban ... eresztett meg egy dicséretet Sándor György beruházási osztályvezető. A gyártócsarnok óriási, azt az egész világon tért hódító irányzatot követve, amely a gyárépületek konvertálhatósá­gát tartja szem előtt. Magya­rán, a csarnokból, egy eset­leges termékváltáskor egysze­rűen kiseperhetők a régi gé­pek, helyükre gyorsan beállít­hatják az újakat. A csarnok építési módját egyébként a BÁÉV a budapesti 31-es ÁÉV- től kölcsönözte, neve: rövid főtartós ipari vázszerkezet, lé­nyege pedig a nagy fesztávol- ságok a csarnokban. A győri­ek május végéig az összes ele­met a helyszínre szállítják; a tervek szerint a csarnok épí­tése a jövő nyárra fejeződik be, a harmadik negyedévben pedig hozzákezdhetnek a gé­pek szereléséhez. START: Í977NYARÁN 1977. július 1-én már ter­melni szeretnének az új gyár­részben. Minél hamarább, an­nál jobb, hiszen így gyorsab­ban megtérülnek a dollárkia­dások is. Tőkés gépek vásár­lására ugyanis 860 ezer dollárt szánnak. Az új gyártócsarnok­kal a Pécsi Bőrgyár napi be­dolgozása sertésbőrből a mos­tani 28 tonnáról 36 tonnára emelkedik. Ez évente 500 ezer négyzetméter — ami nagy szó, hazai alapanyagból készült — puhabőr többletet jelent. Pu­habőrt, tehát mindenféle ne­mes anyagot: ruházati bőrö­ket, díszműbőrt, stb., amelyek idehaza és a világpiacon is keresettek, exportbevételeket hoznak az országnak. Ezzel együtt rendezettebb lesz a je­lenleg 14 műhelyben folyó ser­tésbőr-gyártás, megszűnik az anyagok ide-oda való szállít- gatása, a felszabaduló hét műhelyben pedig egyéb gyár­tás folyhat. Az új gyárrészben, ahová a meszezés után ér­keznek be a bőrök, szükség szerint marhabőrök is, nem lesz szükség számottevő új létszám­ra. Vizes és száraz üzemrészei­ben a nehéz fizikai munkát teljesen kiküszöbölik. Miklósvári Zoltán FELTALÁLÓK ÖNMAGUKRÓL Az angliai Bristolban ” röviden csak ötlet­zsáknak hívták. Ez a titulus ugyancsak ráillik dr. Kellé­nyi Lorándra, az MTA Ideg­élettani Kutató Csoportjá­nak tudományos főmunka­társára, hiszen alig húsz esztendő alatt hobbyból huszonkét műszert konst­ruált, közülük négy volt sza­badalom. S mindössze hat berendezés készítésénél volt társszerzője. — Hallatlan jó érzés, amikor az ember nyugodtan dolgozhat, amikor tudja, hogy számítanak rá. Többször előfordult, hogy kollégáim a POTE Élettani In­tézetében csak úgy futólag föl­vetettek megoldásra váró dol­gokat. Utána már nem tudtam szabadulni a gondolattól. Tud­tam, hogy „beetettek” de ez akkor már nem érdekelt... Valaha orvosnak készült. De érezte, hogy a matematika, a fizika nélkül nem léphet előre az orvostudomány. Akkoriban még a postánál dolgozott, mun­ka mellett végezte el a mű­egyetemet. Matematikára és fi­zikára tanította az orvosokat, azok meg biológiára oktatták őt. így lett mérnök létére bio­lógiai doktor. Mihelyt mindkét területet ismerte, jöttek a gon­dolatok: sokszor éjszaka. A ré­gi egyetem második emeletén van a „műhelye” sokszor este nyolcig dolgozik itt. — Tíz évvel ezelőtt egyáltalán nem értették annak az oszcil­loszkóp rendszernek a jelentő­ségét, amely a beteg állapo­táról adott információt képer­nyőre vitte. Egy évtizednek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy az el­ső gyári készüléket megkapjuk az ÉMG-től. Ugyanakkor mi már rég az általam konstruált készülékkel oktattuk a hallga­tókat. Vagy mondok egy másik példát. A legutóbbi évekig nem tudtuk megoldani az infarktu­sos betegek állandó figyelését. Szerkesztettem egy zsebben hordható, s elemmel működő rádióadót. A jeleket — a beteg EKG-ját - sokcsatornás oszcil­loszkópon figyeljük és az így kapott elektromos impulzuso­kat magnetofonon rögzítjük: az információk tehát tárolhatók, amelyeket számítógépen dol­gozhatunk föl. De mindössze három rádiónk van: eddig még nem találtunk gyártó cé­get. Ezek nehezítik a munkát, az előrelépést. Mert a terve­zésre elég harminc százaléknyi idő, a többi a módosításokra, az anyagok utáni futkosásra, a gyártásra megy el, — A találmányaim nem xhoz- tak annyit amennyit esetleg várhattam volna értük. Tudo­Dr. Kellényi Loránd: ...legyenek gondolataim... Fodor Károly: Sokszor túlbonyolítjuk a dolgokat másul vettem, mert a pénz utá­ni futkosástól kilyukadt volna a gyomrom. És egyébként is mu­tasson nekem egy embert, aki megmondja mennyit ér az a műszer, amellyel emberi életet menthetünk. Ezért nem érdekel a pénz, csak az, hogy amíg az agyam működik, legyenek gondolataim. — Nem tartom magam felta­lálónak. Hivatásszerűen foglal­kozom a műszaki fejlesztéssel, ezért fizetnek. Egyszóval meg kell csinálni azt, amit várnak tőlünk. De a robbanóanyagtöl­tő az más. Az iparjogvédelmi csoport szerint találmány, most folyik a szabadalmaztatási el­járás. Nem szeretném, ha el­túloznád a szerepemet, mert hárman csináltuk: Szomolányi Gyulával és Horváth Kálmán bányamérnökkel — tiltakozik Fodor Károly, a Mecseki Érc- bányászati Vállalat Kísérleti Kutatási és Automatizálási üze­mének gépésztechnikusa. öt évvel ezelőtt kaptak meg­bízást az Andó robbanóanyag­töltő elkészítésére. Az első in- jektor nem vált be, de arra mindenképpen jó volt, hogy az alkotói hármasnak újabb ötle­teket adjon, amely a folyama­tos robbanóanyag-töltőben tes­tesült meg. A berendezés jól vizsgázott: egy ügyes vájár fe­le annyi idő alatt betölti és élesíti a vájvéget, mint koráb­ban a paxittal. A berendezés emellett pofonegyszerű.- Az ember mindig a töké­letesre törekszik, de sokszor be­leesünk abba a hibába, hogy műszakilag túlbonyolítjuk a dolgokat. A robbanóanyag töl­tőben pont az a szép, hogy egyszerű és életképes. És nem csak nálunk, hanem másutt is alkalmazható. Például kőbá­nyákban.- A berendezés elterjedése hírnevet és egyben pénzt is je­lent. Igaz? — Az a műszaki, akit elsősor­ban az anyagiak érdekelnek elveszett, öncélúan soha nem lehet tehát fejleszteni, mert ez a tevékenység kollektív munka, mint ahogy egyrészt annak tartom az újítási mozgalmat is: amelyen hallatlanul sokat se­gíthet a szocialista brigádmoz­galom. — A bányászkodás ma is nehéz, sőt egy szempontból nehezebb, mint valaha. Nincs elég vájár, holnap még keve­sebb lesz, holnapután pedig nem kapunk embereket. Ezért sem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy egyszer meg­kérdik tőlünk: mit tettetek a munka könnyítéséért, az embe­ribb bányamunkáért? Salamon Gyula amelyek egyértelműen bizonyí­tották: a káliföldpátból jó mi­nőségű szigetelők gyárthatók. Elkészült tehát a receptúra is, miszerint a szigetelők anyagá­nak felét a pécsváradi földpát alkotná. Időközben a többi gyárból is kedvező hírek érkez­tek: fogadnák a plasztikus anyagot. Egyhelyben topogás A kerámiaipar egyébként nyolc-tízezer tonnát használ­hatna föl a pécsváradi föld- pátból, s csak a pécsi gyár évente háromezer tonnát ke­verhetne be a szigetelő masszá­ba. De mindez egyelőre álomnak tűnik, mint ahogy a samott helyett a falburkolólapok anya­gául sem hasznosíthatják még a földpátot, mert a bánya ügye, a termelés, a mosás beindítása egyhelyben topog. A Zsolnay Porcelángyár ugyanis, a hazai gyakorlatnak megfelelően nem működtethet bányát. A pécsvá­radi termelőszövetkezet sem kö­telezi el magát: mindössze né- hányszáz tonna földpát mosását vállalná évente. De ehhez még a legkezdetlegesebb berende­zéssel sem rendelkezik. A Zsol­nay Porcelángyár azt is vállal­ná, hogy megvásárol egy na­gyobb teljesítményű betonkeve­rőt, amelyben víz hozzáadásával el lehet távolítani a homok vastartalmát. De kérdés, hogy végleges megoldásnak tekint- hető-e ez a javaslat. Európa­szerte hiánycikk Mert a káliföldpát Európa- szerte hiánycikk. Ebből is fakad, hogy déli szomszédaink nem­rég háromszorosára emelték a földpát árát. Ma ennek az ér­tékes anyagnak az ára ton­nánként jóval meghaladja a negyven dollárt. Már csak ezért is furcsa, hogy még min­dig nem kezdtük meg a föld alatt szunnyadó milliárdos ér­ték kiaknázását. Ez annál is inkább indokolt, mert így jelen­tősen csökkenthetnénk a beho­zatalt, sőt exportőrökké válhat­nánk. S ha a felsoroltak még nem hangzanak eléggé meg­győző érvként, hadd szóljunk ar­ról is, hogy a pécsváradi föld­pát többszöri mosással és keze­léssel edénygyártásra is alkal­mas, a homokból nyerhető kvar­cot pedig a síküveg gyárak használhatnák föl. S. Gy. Touáfeb jauui F»écs vízellátása Napi négyezer köbméter­rel több és jobb minőségű vizet ad Tortyogó Pécsnek a folyamatban lévő 60 millió forintos beruházás befejezé­sével. A terület jelenlegi na­pi vízhozama 16 ezer köb­méterről 20 ezerre nő. A másfél évvel ezelőtt kezdődött munkák első sza­kaszában a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vál­lalat dolgozói megépítették a 400 milliméter névleges át­mérőjű ivóvíz távvezetéket, tavaly pedig átadták a 3,5 kilométer hosszú „A” jelű vezetéket, amely a pellérdi tanpályától a Vízmű gép­házáig húzódik. Ugyancsak Kilenc új kút átadtak hét darab mélyfú­rású kutat és a „B" jelű vezetéket is, melynek fel­adata lesz a Bicsérd környé­kén létesítendő kutak vizé­nek összegyűjtése. Elkészült a két kilométer hosszú „D” jelű vezeték is és építik a „C" jelű veze­téket. A négy vezeték 16 kút vizét továbbítja majd a vá­rosba. A trafóház építése, illetve a gépház átalakítá­sa és további kilenc kút ki­alakítása folyamatban van és várhatóan az első félév­ben befejezik a munkákat. Amikor azonban a kilenc új -kút üzemelni kezd, a Víz­mű Vállalat a jelenleg mű­ködő kutak közül kilencet le­állít. Ezek ugyanis rendkívül régiek, a vizük minősége sem a legjobb, ám amelyik alkalmasnak bizonyul a to­vábbi üzemelésre, azt felújít­ják. így tehát Pécs egyelőre csak annak a hét kútnak a vízét kapja majd új meny- nyiségként, melyek napon­ta négyezer köbméter vizet adnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents