Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-27 / 114. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ncmtuli nanio XXXII. évfolyam, 114. szám 1975. április 27., vasárnap Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A gazdálkodás nélkülözhetetlen eszköze A lapvető igazság, mint az egyszeregy. A szocialista társadalom lényegéből, a termelőeszközök társadalmi tulajdonából következő teendő a takarékosság. Ám az egyszeregyet is tanulni kell, s addig ismételni, míg kitörölhetetlenül be nem vésődik a nebulók agyába. Úgy tűnik, takarékossági ismereteink frissen tartását is segítheti a rendszeres ismétlés. „Gazdaságunk belső tartalékainak feltárása és hasznosítása tekintetében rendkívül nagy a jelentősége az ésszerű takarékosságnak: a munkaerővel, az energiával, az anyaggal, a pénzzel és az idővel" — állapította meg a párt Központi Bizottsága beszámolója a XI. kongresszuson. A takarékosság nem más, mint az észszerűség érvényesítése a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Nem egyenlő tehát — nem fejeződik be — a pazarlás fölszámolásával, megakadályozásával. Hanem örökös kutatás a jobb, a célravezetőbb, a társadalmilag hasznosabb megoldások után. S ez elvben azért egyszerű, mert a termelőeszközök társadalmi tulajdonából következően nem keresztezik, nem húzzák át e törekvéseket semmiféle profitérdekek. A gyakorlatban azonban lassítják, késleltetik, sőt, olykor lehetetlenné teszik mindennapos érvényesítését a szervezésbeli hibák, a rosszul értelmezett csoportérdekek, az egyéni mulasztások. Tegyük hozzá gyorsan: több más mellett. Mert nézzük csak: az üzemi-, a lakó és a közintézményi épületek fűtésére — amint ezt hivatalos vizsgálatok megállapították — legkevesebb 10—15 százalékkal több energiát használnak fel a szükségesnél. Kívánatos a változtatás? Ám ehhez jobb szigetelő- anyagokra éppúgy szert kell tenni, mint kedvezőbb hatásfokú kazánokra, egészen odáig, hogy a fűtőtesteken ne csak díszelegjenek, hanem használhatóak is legyenek a szabályozó csapok ... Rosszul értelmezik tehát a takarékosságot ott, ahol ideig, óráig tartó kampányt látnak benne, s nem a gazdálkodás állandó részeként, a fejlesztési elképzelések lényeges tényezőjeként kezelik. A házgyári lakások viszonylag magas költségeinek mérséklése — amit fontos feladatként jelölt meg a miniszter a tárca vállalatvezetőinek márciusi értekezletén — nem sorolható a munkások lehetséges felajánlásai közé. Ezért ők keveset tudnak tenni. Azért már többet, amit a konzerviparban határoztak el: idén az ésszerűbb, figyelmesebb gőzfelhasználással 7,5 millió forintot takarítanak meg. Azután: 1,2 millió köbméter vízzel kevesebbet használnak fel. Summa summarum: 4,5 százalékkal mérséklik az energiaköltségeket. Ebben a vezetésnek és a műszakiaknak is, a munkásoknak is megvan a maguk része. így szól a XI. kongresszus határozatának egyik mondata: „Az ország természeti kincseinek, valamint nyersanyagainak hasznosítása átfogó intézkedéseket kíván." Vannak tehát központi, mások által meg nem tehető lépések, s ezek lényegesen befolyásolhatják, menynyire takarékos a szocialista társadalom. Hibásan okoskodnak azonban azok, akik úay vélik, majd ha a kormányzati szervek megtették az intézkedéseket, akkor kerül rájuk a sor. Nem csekély az így gondolkozók száma! A Miniszter- tanács határozata alapján ugyanis mindenütt — vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél — takarékossági tervet kellett készíteni. Ezek felülvizsgálata nemcsak örvendetes, hanem elszomorító tapasztalatokkal is szolgált. Formális és látszat intézkedések halmazával, amiknek semmi köze a tényleges takarékossághoz. Annál inkább ahhoz, hogy „letudjanak” egy feladatot. Dologi javaink, munkaerő és pénzügyi forrásaink társadalmi méretű takarékos felhasználása nem cél, hanem eszköz, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy töretlen legyen a gazdasági növekedés. Ez az eszköz, a takarékosság éppen ezért sokféle alkotó elemet sűríthet, kell, hogy sűrítsen. Benne van a szocialista brigádok szervezte takarékossági őrjárat éppúgy, mint az, hogy például a híradástechnikai iparban 3 milliót költöttek — licencvásárlással együtt — az addig importált vasoxid hazai előállítására, s nyertek ezen a módon évente 20 millió forintot! Alkotó eleme ennek a termékszerkezet változása, mert a gazdaságtalan áru előállításának megszüntetése egyszerre anyag-, energia és élőmunka-takarékosság I Érdemes mindezekért fáradozni, hiszen társadalmunk takarékossági törekvései nem pusztán eszmei indíttatásúak, sürgetik azokat anyagi érdekek is. 1974-ben az állam 10 milliárd forintot költött az egészségügyi ellátásra, s 5,2 milliárdot fizettek ki családi pótlékként. Ez utóbbi összeg éppen annyi, amennyit a népgazdaságban megtakaríthatnánk tizenkét hónap alatt, ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni az anyagköltségeket! Tegyük fel: a megtakarítást teljes egészében a családi pótlékok emelésére fordítanák. Egy csapásra megkétszereződnék a havi járandóság! Vagy: ekkora összegből 25 százalékkal lehetne emelni a nyugdíjakat! Tulajdonosi becsületünk, s anyagi érdekünk egybevág, a nélkülözhetetlen eszköz, a takarékosság alkalmazására sarkall. Ám úgy, hogy mindenki a maga területén, a maga eszközével szorgoskodjék, s ne azt lesse tétlenül, vagy immel, ómmal piszmogva, mit csinál a szomszéd I C sakis így, nem reszort-, hanem társadalmi feladatként, nem kampány céljaként, hanem gazdálkodásunk állandó elemeként szabad felfogni, értelmezni a takarékosságot. Ezt hangsúlyozta Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, amikor a XI. kongresszuson megállapította: „Igazi és tartós eredményt csak az hozhat, ha a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés műhelyeiben, a tervezőintézetekben, valamint a közvetlen termelésben dolgozók tevékenységében egyaránt vezérlő elvvé válik, hogy a lehető legkisebb ráfordítással érjük el a legkedvezőbb gazdasági eredményt." Negyed százada foglalkozik legnagyobb beruházásaink, a villamosenergia termelőbázisainak megvalósításával az Erőmű Beruházási Vállalat. Megalakulása óta több mint ötszörösére nőtt a magyar villamosipar teljesítőképessége. Ehhez mintegy 30 milliárd forint értékű beruházás rendkívül szerteágazó feladatát végezte a létesítés első gondolatától a tervezés-gyártás-építés- szerelés ellenőrzésén keresztül a kulcsátadásig, valamint bonyolította az önálló importjog- ga| kapcsolatos külkereskedelmi tevékenységet. A Mátravidéki Hőerőmű építésével kezdődött a sor, amit tucatnál több új és mind nagyobb energiabázis, továbbá a meglevők bővítése követett. Csak a legnagyobbakat említve: a „November 7" erőmű, a borsodi, a tiszapalkonyai, az ország déli részén Pécsett létesült hőerőmű, két lépcsőben, 1955—1966-os években. A sorozatba tartozik még az ajkai nagybővítés, a Tiszai Vízierőmű. Megvalósult a Kísérleti Atomreaktor, az oroszlányi hőerőmű, a tatabányai bővítés. A legújabbak a Dunamenti Hőerőmű I., a Gagarin Hőerőmű, az ino- tai gázturbinás csúcserőmű. Együttes eredményként 700 MW-ról 3800 MW-ra nőtt a magyar villamosenergia-rend- szer teljesítőképessége. Természetesen a változott élet igényeihez mérten emelkedett a fogyasztás is. Leggyorsabban a mezőgazdaság villamosenergia fogyasztása növekszik. Az egy háztartásra jutó évi átlagfogyasztás több mint hatszor magasabb. Egyidejűleg csökkent a különbség a falusi és a városi fogyasztás között. A kilencszáz főt foglalkoztató vállalat a negyedszázad folyamán változatlanul kétszáz műszakival oldja meg feladatait, ami azért figyelemreméltó, mert az erőművek létesítésekor mind fokozottabb követelményeknek kellett eleget tenni, pl. az automatizálás fokozása, a kivitel gyorsítása, az üzemeltető létszám csökkentése terén. A fejlődést mutatja az ERBE által megvalósított beruhá zások évenkénti értékének ala kulása is, A kezdeti félmilliárd dal szemben jelenleg mégha ladja már a 4 milliárd forintot. ^A népgazdaság célkitűzései közt a jövőben is kiemelt he lyen szerepel a villamosener gia ellátás s így imponáló mun ka vár ezután is az ERBE mintegy száz fővel gyarapodó gárdájára. A vállalat a következő évtizedben jóváhagyott programon dolgozik, de közel az ezredfordulóig ismeri feladatát. Épül a Dunamentf Hőerőmű IIIII. üteme 1290 MW-tal és a 860 MW-os Tiszai Hőerőmű. A magyar-szovjet együttműködésen alapuló paksi atomerőmű I. egységének üzembehelyezését 1980-ra tervezik. Az elfogadott program 1760 MW-ra szól, de a tervezők már 4000 MW- ban számolnak. A bükki energetikai kombinátban külfejtésű bánya és kb 2000 MW összteljesítményű hőerőmű létesül 1985-ig. A környéken feltárt többszáz millió tonna lignit- vágyon harminc éven át biztosítja az erőmű üzemelését. Bár hazánk szegény vízienergia készletben, a következő időszakban legnagyobb vízierőtartalékunk, a Duna magyarországi szakaszán ugyancsak új energetikai bázis létesül magyar-csehszlovák kooperációban. Fotó: Kórod! Gábor. Harmadszor kiváló a Bikali ÁG Újszerű feladatokat kellett elvégezni a Bikali Állami Gazdaságnak az elmúlt évben — ebben az esztendőben egyesült a fennállásának 26. évfordulóját ünneplő gazdaság a Tolna—Baranya megyei Halgazdasággal és a Bükkösdi Állami Gazdasággal. A megnövekedett gazdaság a vezetéstől és a dolgozóktól új módszereket követelt. Az új feladatoknak mind a gazdaság vezetése, mind pedig 1000 fős kollektíva eleget tett és az elmúlt évben kimagasló munkasikereket értek el. Ennek a kiemelkedő gazdálkodásnak elismeréséül immár harmadszor nyerték el a MÉM és a ME- DOSZ elnöksége által adományozott Kiváló vállalat címet. Az elismerő kitüntetés átadása alkalmából tegnap délután a gazdaság központjában ünnepséget rendeztek, melyen részt vett Horváth Lajos, a Megyei Pártvégrehajtó Bizottság tagja, a Baranya megyei Tanács elnöke, dr. Herpai BaA Láng Gépgyár turbinaszerelő üzemében elkészült a hatodik, 200 megawattos óriás turbina, amelyet Százhalombattán, a Dunamenti Hőerőműben állítanak munkába. lázs, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató-helyettese, Neubauer József, az SZMT vezető-titkára, dr. Vida József, a sásdi Járási Pártbizottság első titkára, Dudás József, az Állami Gazdaságok Tolna—Baranya megyei főosztályának igazgatója, Lu- kics József, a MEDOSZ megyei titkára. Az ünnepséget Cser László, a gazdaság párttitkára nyitotta meg, majd Zámbó István, a Bikali Állami Gazdaság igazgatója mondott ünnepi beszédet. Méltatta a gazdaság dolgozóinak áldozatkész munkáját, akik az elmúlt esztendőben 276 millió forint termelési értéket értek el, és ezzel a teljesítménnyel az egy főre jutó termelési érték a bikali gazdaságban túlszárnyalja az országos átlagot. A bikaliak több iparszerű termelési rendszernek gesztorgazdái: a nyúltenyész- tés országos bázisa Bikái, és minden bizonnyal ezt mondhatjuk el rövidesen a haltenyésztésről is. A Bikali Állami Gazdaság dolgozóinak jövedelme egyéb- kénj az elmúlt esztendőben 8,5 százalékkal nőtt, és az ott dolgozók szociális és munkakörülményeinek javítására új autóbuszokat vásároltak, korszerű éttermet, szociális helyiségeket építettek. Az ünnepi beszédet követően dr. Herpai Balázs, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgató-helyettese, a gazdaság munkáját méltató szavak kíséretében átadta a Kiváló vállalat kitüntetést Zámbó Istvánnak, valamint 9 bikali dolgozónak a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át. Ezután Horváth Lajos mondott rövid beszédet. Köszöntötte a gazdaság dolgozóit az elismerő kitüntetés átadása alkalmából. Kiemelte az itt tevékenykedő 21 szocialista brigád önfeláldozó munkáját, akik közül az egy évtizede együtt dolgozó 19 tagú Herman Ottó halászati szocialista brigád országra szóló eredményt ért el: egy hektár tó területen a brigád 20 mázsa halat termelt. Eredményeik alapján Horváth Lajos átadta az MSZMP Központi Bizottsága nevében a Kongresszusi oklevél kitüntetést Wolschein Ferenc brigádvezetőnek, valamint a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést és jelvényt a szocialista kollektíva valamennyi tagjának. ÉLJEN TÁRSADALMUNK VEZETŐ EREJE, A MUNKÁSOSZTÁLY! Huszonöt éves az Erőmű Beruházási Vállalat Munkálatok 30 mllliárdért Ötszörösére nőtt a villamosipar teljesítőképessége
