Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)
1975-04-26 / 113. szám
Egy jelentős bolgár költő, publicista és szerkesztő Geo Itflílev Ötven évvel ezelőtt, 1925 tavaszán ölték meg a fasiszták a Szovjetunió kulturális vívmányainak bátor hirdetőjét és védelmezőjét Geo Milev jelentős bolgár költő és publicista, tehetséges műfordító orosz, francia, német és angol nyelvből, színház és irodalomkritikus. Felejthetetlen nyomokat hagyott Bulgária kulturális életében. Jelentős műve a „Szeptember" c. verses költemény, amelyben 1923-as antifasiszta fölkelés hősiességét ábrázolja. Geo Milev a „Plámak" c. folyóirat szerkesztője, amely az egyik legkiemelkedőbb alkotás az ún. „ szeptemberi újság- írós"-ban. A folyóirat hasábjain 1920—1924-ig a fiatal szovjet állam vívmányaival ismerteti meg olvasóit a szerkesztő. Antifasiszta munkássága miatt a bolgár fasiszták 1925 tavaszán embertelen módon megölték Geo Milevet. E cikket az ő emlékének szenteljük, melynek szerzője Bolgár barátunk és munkatársunk: Kamen Vaszevszki. ♦ Geo Milev feszült írói és újságírói munkásságának van egy kiemelkedő ismertetője: a Szovjetunió kulturális, művészeti és irodalmi vívmányainak lázas védelmezője és fáradhatatlan propagandistája. Azokban az években Bulgáriának nem volt dipolmáciai kapcsolata a fiatal szovjet állammal, Geo Milev tevékenysége ennél fogva még kiemelkedőbb, még jelentősebb. Hivatalos körök fáradhatatlanul ócsárolják és rágalmazzák a világ első szocialista országát. A „Vezni" folyóirat szerkesztőjének érdeklődése a Szovjetunió iránt erős változások következnek be életében és Lenin hazájában. Érdemes megjegyezni, hogy a cankovizmus éveiben, amikor a sajtó szigorú cenzúrán megy keresztül és minden jó szó a „Vörös” Oroszországról üldözött, Geo Milev tevékenységében a Szovjetunió sikereinek propagandálása nagymértékben megnő. Még 1920-ban lefordítja Alexander Biok „Tizenketten" c. költeményét és közli a „Vezn/"-ben. Konsztantin Konsztantinov író elmeséli Geo Milev megpróbáltatásait, amíg megszerzi Biok művét. (Lásd: „Geo Milev Hriszto Jászenov, Szergej Rumjáncev a kortársak emlékezetében” 318—319. old.). Később a jelentős szovjet költő halála alkalmából megjegyzi „Kevesen vannak, akik ismerik Biok nevét. De Biok eszméi jelentősek az emberiség számára, mivel jelentősek Oroszország számára is." És hogy az elmondottak hatásosabbak legyenek, a jegyzet végén közli a költő életrajzát. ♦ Eltelik három-négy év. De ezek az évek emlékezetesek’ Bulgária és Geo Milev számára is. Modernistából népe megfélemlíthetetlen védelmezőjévé válik a szeptemberi felkelés énekese. A rózsák országa a fasizmus és a reakció útjára lép. És ekkor a „Plámak” szerkesztőjének Szovjetunió iránt érzett szeretete és érdeklődése megkétszereződik. A „Plámák” első számában Valérij Brjuszov verses ciklusát közli a szerző fényképével együtt. Geo Milev életrajzi cikket ír Brjuszovról. Szovjet- Oroszorszóg ellenségei rágalmakat terjesztenek Valérij Brjuszovról is, aki pedig „szinte a modern orosz irodalom otyja". Geo Milev szenvedélyesen védelmezi Brjuszovot kritikájában is, amelyet „Az orosz költészet ma, tegnap és holnap" c. kötetéről írt. „Brjuszov- nak igaza van és meggyőző, mert tárgyilagos. Őszinte képet fest az orosz költészetről." Az utóbbi évek a nagy átalakulás évei Oroszországban, mikor nemcsak a díszleteket és a színészeket cserélik, hanem a darabokat is: „amikor új életforma van kialakulóban, új világnézet, amikor az élet új eszmei tartalmat kap". („Plámak" 142. old.). Geo Milev tevékenysége az antifasiszta folyóiratban rendkívüli hajlékonyságot és időszerűséget mutat. A cankovis- ták szervezett ellentámadásai nem csorbítják élét, sőt, ellenkezőleg, még céltudatosabbá teszik. Valószínű a sűrűn ismétlődő rágalmazásokra reagált Geo Milev, amikor cikksorozatot, kritikákat közölt Szovjet- Ország új valóságáról. A „Plámak” 3. számát teljes egészében ennek a témának szenteli. „Hagyományos kulturális kapcsolataink Oroszországgal ma megszakadtak" — írja. Majd hangsúlyozza, hogy éppen ezt használják ki „Nyugat- Európa rossz nyelvei a reakciós orosz emigránsokkal szövetkezve", hogy „mind élesebb hazugságokat és rágalmakat gyártsanak". A burzsoá sajtó határozott célt követ, hogy j,tervszerű politikai demagógiát hintsen, nem pedig köny- nyeket az elveszett kultúra miatt". De az életet nem lehet megállítani. „Az élet Oroszországban olyan tempóban halad, ami hihetetlennek tűnik Nyugat-Európa szárpára." ♦ A publicista Geo Milev következtetése hibátlan. Meggyőzően bizonyítja az átalakuló szocialista ország fantasztikus előrehaladását írásaiból látszanak a kulturális forradalom mértékei a mai Szovjet-Orosz- országban Geo Milev megismerteti olvasóit Tatlin tervével, mely szerint emlékművet emelnek a III. Internacionálénak. „Az egész, építményben — írja — van valami megmagyarázhatatlan feszültség. Ennek a csúcs kiképzése lehet a titka, amely egy függőlegesen égre emelt ágyúcsőre hasonlít". („Plámak" 163. old.). Szovjet-Oroszország neve elválaszthatatlanul egybeforrt a nagy vezér — Vladimir lljics Lenin nevével. Amikor Lenin meghal, Geo Milev, az újságíró a' következőket írja a „Plámak”- vetkezőket írja a „Plámak”- ban: „Lenin egy volt a történelem azon nagyjai közül, amilyen ezer évben csak egy születik." A publicista Geo Milev harcol az igazságtalan rágalmak ellen, amelyet a bolgár és a külföldi sajtó terjeszt a Szovjetunió ellen. A bolgár folyóirattörténetben jelentős nyomot hagy ez a harc. Tisztaságával és éleslátásával különválik a fasiszta sajtótól. ♦ A „Vezni" és a „Plámak" szerkesztőjének útja nem mentes a kanyaroktól és átértékelésektől — a Szovjetunió iránt azonban mindig következetes marad. A szörnyű terror és a cankovista cenzúra idején legszentebb kötelességének érzi, hogy hirdesse az igazságot, (hogy megismertesse olvasóit a győztes forradalom sikereivel és védelmezi ezeket a sikereket az ellenségtől. A „Szeptember" szerzőjének 80. születésnapja jó alkalmat ad rá, hogy ismét meghallgassuk leckéit újságírásból és publicisztikából és a tiszta szeretetről Lenin hazája iránt. Bennük hangzik újból az ő nyugtalan hangja. Bolgárból fordította: Katalin Ivanova |meséibő| ha nagykés kergetné ... A komoly vőlegény se rossz, lehetőleg őt is a féltékenység gyötörje, ha nem helybeli, akkor a barátai figyelnek ... Ennyi az egész. És még valami. Más a helyzet, ha benne vagy a buliban. Mert akkor számíthatsz a kollégáidra, bárkit megtisztelhetsz a bizalmaddal, a pletykák nem jutnak túl a kerítésen, elvégre mást is elkaphat a gépszíj. — Unom, Melinda. — Én is. Gyerünk Jutkához. Jól cserbenhagytuk. Ügy látszik, ez a sorsa. — Nem ismertem Jutkát. Mi közöm hozzá? — Gyorsítok. Tehát Jutka az állandó, lihegős intézkedései közben elvégezte az egyetemet is. Pontosabban, megszerezte a második oklevelét. Méghozzá pszichológiából. Az érettséginél többet senki se kívánt volna tőle. Az, hogy közgazdász mérnök, rendben, de a lelkizés? (gy talán jobban meg lehet magyarázni a melósnak, hogy miért nem keres többet háromezernél és miért kap legalább ennyit a rengeteg fehérköpenyes? Gondolom, ilyesmikhez kellett neki az egyetem. Lehet, hogy egyszerűen az agyát tornáztatta. Azt a csodálatos agyát. Z sigának viszont köztudomásúan nem ez a legerősebb pontja. Egyetemre se járt. Egyre inkább az volt a fő-fő gondja, hogy hibát találjon Jutka melóiban. A csaj aztán kezdett kiborulni. S mert az udvaron mégse szidhatta a nagyfőnököt, végül is ránk fanyalodott. Látszott, nem bírja egymagában .. . Csakhogy az ember örül, ha nyugodtan ellötyöghet, így aztán ... — Jutka zavart a lötyögésben. Ráhagytátok Csigára. Széttépte legalább? — Elkezdte. Később be is fejezte. Közben volt más is. Jutka férje fölpakolta a három gyereket és elment velük papát- mamát látogatni Svédországba. Ott is maradt a pacák. Gyerekestül. Jutkát naponta kihallgatták a rendőrségen. Aztán abbahagyták. Senki se bántotta. Békében hagyták. — És ti? — Mit tehettünk volna? — Persze, hiszen addig se bántottátok. — Csiga viszont teljesen megőrült, rögeszméje lett, hogy Jutka a helyére pályázik. — Más gondja úgy se lehetett. A gyerekei? — Az apjuknál maradtak. Évekig nem láthatta őket. — És Jutka is megőrült? Mert ennyi már elég is lehet a meg- őrüléshez. em őrült meg. Csak föladta. Elment. És mert neve volt a szakmában, ez se ment simán. Megtehette volna, hogy valami elfogadható magyarázatot keres, de ő kitálalt. Csúnyán. Igazat mondott. Bizonyítani viszont nem tudott. Ezt nekünk szánta. — Szegény. — Ő mindenképpen menni akart. Mi maradni. — Logikus. — Gúnyolódsz, Katalin? — Elképzelem, ahogy végignéztétek, hogy szedi ízekre Csiga ezt a nőt, akit már nem is kellett ízekre szedni. Kellemesen szórakoztatok? — Ha tudni akarod, én Jutka mellé álltam. — Hogy csináltad? — Ó hát sokat nem tehettem. A nő rendes volt, nemcsak a melósokhoz, hozzánk is, ha problémánk volt elintézte, szóval rosszat nem mondhattam rá. — Csigára se mondtál. — Csiga engem nem bántott. — Szép történet. Vége? — A nő később férjhez ment és igazgató lett egy olyan lány- otthonban, ahol tudod ... ő a beteg szívek füves kertecskéje. Végre mindenki szereti. Hepi- end. — Mondd csak, mi közöm Jutkához? N e játssz Kati, hallod-e! Nem akarom, hogy te is belefáradj. Ennyi az egész. És nagyfokú önzés is, mert bármikor bejöhetek hozzád a könyvtárba, jó itt nálad és ... — ... és mesélsz, mert így könnyebb, ugye?- Könnyebb. És neked is könnyű lesz, csak légy észnél. Senki se kíván tőled sokat. Lehetetlent se. Csak légy észnél, Katalin! — Kezdek. És ez alighanem rossz nekem. Ötven esztendeje alakult A Magyarországi Szocialista Munkáspárt Baranyában 1925. április 14-én új, legális forradalmi munkáspárt jött létre Magyarországon. A megalkuvó politika miatt az SZDP-ben egyre erősebb lett az ellenzék opponálása és így az új párt, amelynek hamarosan kialakultak vidéken is a szervezetei, erjesztőleg hatott a munkásmozgalomra, elősegítette a KMP szervezkedését is. A Baranya megyei és elősorban a Pécs és környékének szocialista munkásmozgalma 1925 tavaszán jelentős válságot élt ót. Az 1922-ben újjászervezett Pécsi Szociáldemokrata Párt tagságának jelentős része hátatfordított a szervezeteknek, s kiábrándulva figyelte a városi tanácsban képviselőik eredménytelen szócsatáit a mondvacsinált ügyekben. Nem tévesztette meg őket a radikális hangvétel sem, amelyet az egykorú polgári lapok nagy részletességgel hoztak. A város életében ténylegesen igen kevés nyoma és eredménye volt interpellációiknak. Az MSZMP központi szervének létrejötte és programja visszhangra talált a szocialista pécsi munkásság között. A szervezet megalakulásának körülményeire és idejére következtethetünk egy „nemzetvédelmi jelentés"- ben található jegyzőkönyvből: „... a lanyhuló szociáldemokrata szervezkedést szinte megrázta, a mozgalmon belüli újabb irányzat nyílt fellépése. 1925. április 24-i pártéretekezleten Dick párttitkár odanyilatkozott, hogy Pécsett az elmúlt napon (tehát 1925. április 23-án — Sz. L.) a vágisták megkeresték őt és felszólították, hogy a szociáldemokrata vonalat kommunista iránnyá kell mindjobban átalakítani. Amennyiben a pécsi vezetőség nem hajlandó radikálisabban dolgozni, úgy ők nyíltan szakítani kívánnak. Ezek között volt Tolnai vasmunkás, Petrovics és Aloff bányász, Szabó András földműves Bissé- ről és Ország János Kovácshidáról. Vargha Lajos eszpe- rantista ugyancsak e társulathoz tartozik, erősen gyanúsíthatok az új párt körüli tevékenységben még Csollány Aladár kádár, Ruzsits József és Fekete József pécsi lakosok”. A szociáldemokrata párttitkár „leplezi le” tehát először az MSZMP pécsi híveit és talán ezek után nem túlzás kijelenteni: megalapítóit. Az MSZMP szervezkedése a bányavidéken és a megye déli területén, elsősorban Siklóson, Dráva-menti falvakban ért el sikereket. 1926—1927 között sikerült kiépíteni több olyan szervezetet, amelyek eredményesen felléptek a Szociáldemokrata Párt opportunizmusa ellen. Az MSZMP tagjai magukat „A meg nem alkuvó szocialisták" névvel különböztették meg. Röplapjaikon is ez az aláírás szerepelt. Az MSZMP legerősebb helyi szervezete Mecsek- szabolcson jött létre. 1925 áprilistól novemberig keltezett hivatalos jelentések és nyomozási jegyzőkönyvek alapján a pártszervezet taglétszámáról és céljairól is tudomást szerezhetünk. E szerint a mecsekszabolcsi szervezet Somogy, Vasas, Pécsbányatelep bányászaiból alakult és összesen 50 taggal rendelkezett. 1925 novemberében készült székesfehérvári kerületi rendőrkapitányi jelentés szerint: „... Vági és társai által (Vági István az •MSZMP országos vezetője) Mecsekszabolcson szervezett agitáció ellensúlyozásaként gyors szükség lenne a keresztényszocialista szervezet támogatására, amely a bányatelepen mindössze csak 14 taggal rendelkezik...” Ezt követően ugyancsak novemberben érkezett belügyminiszteri leirat a kerületi főkapitánysághoz arról tájékoztat, hogy „. . . Vági-féle szervezkedés Mecsekszabolcson tovább folyik. A vezetők kijelentették munkások előtt, hogy most már bátran lehet beszélni mert köztársaság lesz. Petrovics János vájár volt a budapesti összekötő és a szervezet elnöke Ladányi Lajos vájár." A jelentés a korábbi adatok alapján a szervezet taglétszámát szintén 50-re becsülte. November 24-én keltezett alispáni jelentés már arról tájékoztat, hogy milyen hatalmas gépezetet hoztak mozgásba titkosan az MSZMP tevékenységének megsemmisítésére. A bányatelepi rendőrkirendeltség, a csendőrparancsnokság, a járási főszolgabíró és a főispán együttesen megfigyelést és kölcsönös tájékoztatást szervezett, hogy a pártban a tevékenységgel gyanúsíthatok teljes személyes anyagát megkaparinthassák. November 18-án a nyilvánosság elé igyekeztek kilépni. A hatóság azonban a pártgyűlést és utána kért népgyűlés megrendezését nem engedélyezte. 1926 koranyarán már a hatóságok előtt is világos volt, hogy a „bányavidék csendessége nagymérvű szervezkedést takar”. Az alispán május 22-én azt jelentette a belügyminiszternek, hogy a „... bányamunkássóg olyan erősen volt szervezve és fegyelmezve, hogy kétség kívül megvan annak a lehetősége, hogy csendben csatlakozzanak a Vági-csoporthoz”. A közelgő parlamenti választások a hatóságokat pánikba eitették. Újabb széles körű nyomozást indítottak az MSZMP tagjainak leleplezésére. 1926. november 30-án egy újabb főispáni tájékoztató szerint azokban a választó- kerületekben, amelyekben „földmunkás és ipari elemek tekintélyesebb szómban vannak, a Vági-pórt erős választási .propagandát indított". Az MSZMP szervezkedésének a nyomára jutottak Adorjásban, Baranyahidvégen, Kisszentmártonban, Hiri- csen, Vajszlón, Kovácshidán, Drávacsehiben, Kátán, Drá- vacsepelyen. A szervezet különösen Drávapalkonyán és Bissén hozott sikereket. 1927. évi dokumentumaink a párt fokozott tevékenységéről számolnak be. Az alispán, rendőrséqi információkra támaszkodó leiratában a pécsváradi főszolgabírót arról értesítette, hogy az erdőkben gyűlések zailanak le, ahol a Vóqi-párti vezetők a kommünről. földreformról, Maqyarorszáq demokratikus átalakításáról stb. tartanak lazító előadásokat. Az MSZMP baranyai története az 1928. évi letartóztatásokkal ért véget. Az államrendőrség beépült soraikba. A párt legjobb szervezőjét Pap Ferencet letartóztatták, Petrovicsot, Veller Antalt, Ruzsits Józsefet, Till Józsefet őrizetbe vették. A szervezkedésben részt vett vidéki munI kásokat megfigyelés alatt tartották. Igen sok tagját a szervezetnek kiutasították a meqyéből. Az MSZMP kezéből kicsavart zászlót az illegalitásba kényszerült kommunisták vették át. 1928 júniusában a volt MSZMP tagjai a Mecsek-vidéki kommunista sejtek újjászervezésében vettek részt. Dr. Szita László
