Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-25 / 112. szám

1975. április 25., péntek Punantmi napló 5 KÖZLEMÉNY a KGST Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 71. üléséről 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN Közlemény Ahti Karjalainen iinn külügyminiszter magyarországi hivatalos látogatásáról Viszonylagos nyugalom Dél-Vietnamban Púja Frigyes külügyminiszter meghívására Ahti Karjalainen, a Finn Köztársaság külügymi­nisztere 1975. április 21—24. kö­zött hivatalos látogatást tett Magyarországon. Útjára elkí­sérte felesége is. A finn külügyminisztert fo­gadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke és Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke. Ahti Karjalainen és kísérete megismerkedett Budapest neve­zetességeivel és ellátogatott a Duna-kanyarba. A külügyminiszterek beható eszmecserét folytattak a ma­gyar-finn kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Finn Köztársaság hagyományos baráti kapcsola­tai minden téren zavartalanul fejlődnek, az együttműködés folyamatosan szélesedik és mé­lyül, jól szolgálva a két nép érdekeit, a béke és a nemzet­közi biztonság ügyét. Ezt a fo­lyamatot jelentősen elősegítik a két ország vezetőinek és más képviselőinek gyakori találko­zói. A külügyminiszterek aláhúz­ták a kereskedelmi akadályok kölcsönös megszüntetéséről, va­lamint a hosszúlejáratú gazda­sági, ipari és műszaki-tudomá­nyos együttműködésről kötött megállapodások jelentőségét. Kifejezték készségüket, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek ezen megállapodá­sok maradéktalan végrehajtása érdekében. Nagyra értékelték a két or­szág hagyományos kulturális kapcsolatait, és hangoztatták azon szándékukat, hogy a ma­gyar-finn kulturális együttmű­ködés eddigi kereteit alkalma­sabbá tegyék a megnövekedett feladatok ellátására. Aláhúzták, hogy kormányaik a jövőben is törekedni fognak a két ország és a két nép ba­ráti együttműködésének gazda­Ma: választások Portugáliában Portugáliában szerdán éjfél­kor befejeződött a választási kampány. A Portugál Kommu­nista Pórt kampányának záró­akkordjaként szerdán este 20Ö ezer fős nagygyűlést tartott Lisszabonban. Pénteken 6,2 millióan járulnak az urnákhoz, hogy megválasszák az alkot- mányozó nemzetgyűlés 247 képviselőjét. A lisszaboni, csak­nem 1,4 millió választó 55 kép­viselőt küldhet az ország de­mokratikus alkotmányát kidol­gozó testületbe. Portugália né­pe 48 évi fasiszta diktatúra után először kap jogot ahhoz, hogy eldöntse 12 párt közül melyikre adja voksát. ♦ + MEXIKÓVÁROS: Szerdán ötnapos hivatalos látogatásra Mexikóba érkezett Julius Nye- rere tanzániai elnök. gítására és bővítésére az élet minden területén. A nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere közép­pontjában az európai helyzet, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, az indokínai, a közel-keleti és a ciprusi helyzet állt. A külügymihiszterek megál­lapították, hogy a két kormány nézetei a nemzetközi helyzet fő kérdéseiben azonosak vagy kö­zelállók. Megelégedéssel szól­tak a nemzetközi feszültség enyhülésében elért eredmé­nyekről, és kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a világ vala­mennyi országának és népének közös érdeke az enyhülési fo­lyamat visszafordíthatatlanná tétele. A külügyminiszterek beható­an megvitatták az európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezleten eddig elért eredmé­nyeket. Szükségesnek tartják, hogy az értekezlet második szakasza a legrövidebb időn belül befejeződiék és mielőbb sor kerüljön Helsinkiben az ér­tekezlet harmadik szakaszára a legmagasabb szinten. Ezzel kapcsolatban a magyar fél nagyra értékelte-az aktív sem- legességi politikát folytató finn kormány erőfeszítéseit az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet eredményes megvalósítása érdekében. A felek egyetértettek abban, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet har­madik szakasza után is folytat­ni kell az erőfeszítéseket az európai biztonság és együttmű­ködés fejlesztéséért, a kedve­ző politikai fejlődés biztosítá­sáért Európában. A külügyminiszterek tárgyalá­sait az őszinte barátság és a kölcsönös megértés légköre jel­lemezte. Ahti Karjalainen ma­gyarországi látogatása tovább erősítette a két nép hagyomá­nyos barátságát és tovább mé­lyítette a két ország kapcsola­tait Ahti Karjalainen meghívta Púja Frigyest finnországi hiva­talos látogatásra. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadta.-f PÁRIZS: Husszein jordá- niai király csütörtökön 5 napos magánlátogatásra Párizsba ér­kezett. Husszeint az Orly re­pülőtéren Michel Poniatowski belügyi államminiszter fogadta. ♦ MOSZKVA: Leonyid Brezs- nyevet, az SZKP KB főtitkárát csütörtökön Moszkvában az OSZSZSZK Legfelsőbb Taná­csának képviselőjévé jelölték. Az oroszországi föderációban és más szövetségi köztársasá­gokban június 15-én tartják a legfelsőbb tanácsi és helyi vá­lasztásokat. + PRÁGA: Csütörtökön a csehszlovák fővárosban meg­nyílt Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságá­nak plénuma. Az ülésen meg­vitatják a Központi Bizottság elnökségének beszámolóját a XIV. pártkongresszus szociál­politikai határozatainak végre­hajtásáról. A beszámolói Gus­tav Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára terjesz­tette a plénum elé. Ford elnök szerdán este elő­ször mondta ki azt, amit az amerikai közvélemény már évek óta hallani akar: „A vietnami háború — legalább­is, ami az USA-t illeti — vé­gétért”. Az elnök New Orleansban tett látogatását használta fel alkalomként és az ottani Tula- ne egyetem diákságát hall­gatóságként arra, hogy elmond­ja — a Fehér Ház előzetes jellemzése szerint — első „Vietnam utáni" beszédét. Megfigyelők kiemelték, hogy Ford oeszédében csaknem szó szerint visszatért az a gondo­lat, amelyet az USA indokínai intervenciójának első kudarcai láttán a néhai John Kennedy elnök három hónappal meg­gyilkolása előtt úgy fogalma­zott meg, hogy „végsősoron csakis a vietnami nép dönthet saját sorsáról.” „Amerika vietnami részessége végétért” — jelentette ki Ford elnök. * Az elmúlt 24 órában viszony­lagos nyugalom volt Dél-Viet- namban, s csütörtökön reggel nem érkeztek jelentések na­gydob szabású harci cselekmé­nyekről. A felszabadító erők rakétáikkal lőtték Can Tho-nak, a Mekong-deltavidék legjelen­tősebb városának katonai cél­pontjait. Az AFP egyik tudósí­tása szerint a saigoni kormány­zat további négy megerősített állásával megszakadt a rádió­összeköttetés, s e bázisok „el­veszettnek tekinthetők". * Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára, szerdán Chicagóban kijelentette: a világszervezet kész közvetítő szerepet vállalni a vietnami konfliktusban. «V Duong Van Minh tábornok visszautasította „a teljhatalom­mal felruházott miniszterelnök” posztját, amelyet Tran Van Huong saigoni elnök csütörtö-. kön ajánlott fel neki — közöl­te/ a tábornok titkársága. Minh tábornok a saigoni el­nökkel csütörtökön folytatott több mint egyórás megbeszélé­se során Huong ajánlatára vá­laszolva azt mondotta: „A má­sik fél az ön távozását követeli. Az én kinevezésem egy kor­mány élére nem lenne elég ah­hoz, hogy megnyíljék az út a tárgyalások felé.” * Az AFP francia hírügynökség washingtoni tudósítója az ame­rikai hadügyminisztériumban úgy értesült, hogy Dél-Vietnam- ból naponként 2000 amerikai és az amerikaiakkal kollaborá­ló dél-vietnami állampolgár ér­kezik a csendes-óceáni Guam szigetére. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 71. ülését Moszkvá­ban április 22—24-én tartotta. A tanácskozáson részt vet­tek: M. Dakov, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Lázár György, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nökhelyettese, G. Weiss, a Né­met Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, F. Bravo Pardo, a Ku­bai Köztársaság Forradalmi Kormányának miniszterelnök­helyettese, D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, M. Jagielski, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese, M. Ma- rinescu, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első mi­niszterének helyettese, M. Le- szecsko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, R. Rochlicek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának elnökhelyet­tese, valamint — a KGST és a Jugoszláv Szocialista Köztársa­ság kormánya közötti egyez­mény alapján — B. Jovics, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának tagja. A munká­ban részt vett N. Faggyejev, a KGST titkára is. A Szojuz űrhajó április 5-i kényszerleszállásával foglalko­zó nagy számú visszhang közül különös figyelmet keltett Wil­liam Proxmire amerikai demok­rata szenátor próbálkozása, aki ezt a tényt felhasználta ar­ra, hogy kétségeket támasszon a Szojuz—Apollo szovjet—ameri­kai űrkísérlet célszerűségét ille­tően. Az ilyesfajta híresztelésekkel kapcsolatban az APN tudósító­ja interjút készített Vlagyimir Sataljov repülő vezérőrnaggyal, a Szovjetunió űrhajós pilótá­jával. Arra a kérdésre, hogy az áp­rilis 5-i Szojuz-kísérlet kapcso­latban volt-e a szovjet-ameri­kai együttes űrrepülés előké­születeivel, Satalov elmondot­ta: ez a repülés teljesen füg­getlen volt a közös űrkísérlet­től. A Szojuz űrhajónak — a szovjet űrprogram keretében a Szaljut—4 űrállomással kellett volna kísérleteket folytatnia. Az ülésen Lázár György, a Magyar Népköztársaság kép­viselője elnökölt. A végrehajtó bizottság meg­vitatta és jóváhagyta a soron- következő ülésszakon előter­jesztésre kerülő anyagokat: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a XXVIII. és XXIX. ülésszak közötti tevékenységé­ről szóló beszámolót; tájékoz­tatót az 1976—1980 közötti népgazdasági tervek koordiná­lásával kapcsolatos munkák menetéről; a tagállamok 1976 —1980 közötti időszakra vo­natkozó sokoldalú integrációs intézkedései egyeztetett tervé­nek tervezetét; beszámolót a fűtőanyag-energetikai bázis to­vábbfejlesztéséről és az ener­getikai, ezen belül az atom- erőművi berendezésekre vonat­kozó igények biztosításáról, va­lamint az érdekelt európai tag­államok egységes villamosener­getikai rendszeréről. Az ülés alkalmából az oren- burgi gázvezeték építésében részt vevő tagállamok aláírtak két egyezményt, amelyek a gáz­lelőhely kiaknázásával, a gáz­vezeték építésével és a földgáz szállításával kapcsolatos intéz­kedés egyes kérdéseit szabó- * lyozzák. A végrehajtó bizottság ülé­sét a barátság és a kölcsönös megértés szelleme jellemezte. Ami az áprilisi kísérletet il­leti dr. Konstantyin Busujev és dr. Glenm Lynney, a Szojuz és Apollo programok műszaki igazgatója megbeszélést folyta­tott. Dr. Lynney tájékoztatást kapott e repülés eredményei­ről. A továbbiakban Satalov a kényszerleszállás körülményei­ről elmondta, hogy az űrhajó­sok az első percekben azt gon­dolták, hogy vízre szálltak, tud­niillik az űrhajó olyan köny- nyen, zökkenőmentesen ért föl­det a nyugat-szibériai Gorno- Altajszk városától délnyugatra fekvő hegyes terepen. Mint áz űrhajósok elmondották, a le­szállás sokkal simább volt, mint 1973-ban a Szojuz 12 leszálló kabinjával, amely pedig sík te­repen landolt. Befejezésül Satalov elmon­dotta, hogy a két űrhajós, Va- szilij Lazarjov és Oleg Maka­rov közérzete változatlanul jó és akár már ma készek egy újabb űrrepülésre. Karjalainen elutazott Budapestről Ahti Karjalainen, a Finn Köz­társaság külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására négynapos hiva­talos látogatást tett Magyar- országon, csütörtökön — fele­ségével és kíséretében érkezett finn diplomatákkal együtt — elutazott Budapestről. A búcsúztatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes és felesége, Nagy Já­nos külügyminiszter-helyettes és Rónai Rudolf, a Magyar Nép- köztársaság helsinki nagyköve­te. Ott volt Paul Jyrkönkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. KS/D. NAPLÓ. TELEFOTÓ Csütörtökön délelőtt öttagú fegyveres csoport hatolt be az NSZK stockholmi nagykövetségének épületébe s ott élbarikádozva ma­gukat túszokat szedtek. A behatolók a nyugati hírügynökségek tudósítóival közölték, hogy a nyugatnémet Bader—Mainhoff csoport tagjai s a bírósági tárgyalásra váró letartóztatott tár­saik szabadon bocsátását követelik. Képünkön: a rendőrség ve­szi körűt a nagykövetség épületét. Megmenteni a fötio nemzedéket > • ^ ^ Harminc éve alakult meg ENSZ „Elhatároztuk, hogy meg­mentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, ame­lyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.” Ennek a gondolatnak a je­gyében került sor 1945. ápri­lis 25-én San Franciscóban arra az ötven ország képvi­selőiből álló konferenciára, amely az ENSZ alapokmány végleges szövegének elkészí­tésére volt hivatott. A tárgyalások június 25-én értek véget. Az Egyesült Nem­zetek első 50 tagállamának képviselői aznap este, helyi idő szerint 22 óra 53 perckor jóváhagyták az alapokmány végleges szövegét. A San Francisco-i operaházban ülé- ■ seztek a küldöttek, a jelen­levő háromezer főnyi közön­ség a helyéről felállva tap­solt, üdvözölte az ENSZ meg­alakulását. Az öt nyelven — angol, ■francia, spanyol, orosz és kí­nai — megszövegezett alap­okmányt a delegátusok név­sor szerint írták alá. A ki­rálykék selyemkötésű törté­nelmi jelentőségű dokumen­tum kék borítású asztalon fe­küdt, az asztal egy óriás mé­retű koppenhágai kék sző­nyegen állt, körben a dele­gátusok ódivatú francia szé­kei, az egészet a tanácsko­záson résztvevő ötven állam selyemzászlóinak erdeje fog­ta körül. (Egyébként a kék azóta is az ENSZ hivatalos színe.) A megállapodás szerint „A világszervezet alapokmánya csak akkor válik érvényessé, ha azt az öt nagyhatalom mellett - a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, Franciaország és Kí­na — valamint a csatlakozó államok többsége is, összesen 29 állam ratifikálja és az er­ről szóló hivatalos jegyzéket az amerikai kormánynál le­letétbe helyezi.” A megállapodásnak ez a pontja akkor teljesült, ami­kor 1945. október 24-én a washingtoni szovjet nagykö­vetség tanácsosa, Fjodor Ore­hov átadta a State Depart­ment képviselőjének a Belo­rusz Szovjet Szocialista Köz­társaság, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége ratifikációs okmányait. Az alapokmányt ma bárki megtekintheti a New York-i ENSZ-palota hatalmas elő­csarnokában, a szovjet szput- nyik és a föld forgását jelké­pező Focault-inga között. A dokumentum szövegében a többi között ez olvasható: „A világszervezetet a szer­ződő államok azzal az elha­tározással hozták létre, hogy megmentik a jövő nemzedé­két a háborúk borzalmaitól és hitet tesznek az alapvető emberi jogok, valamint a kis és nagy népek egyenjogúsá­ga mellett. Erőiket a béke és biztonsáq fenntartására egye- sietve biztosítani kívánják, hogy a fegyveres erők alkalma­zására, hacsak közérdek nem kívánja, többé ne kerüljön sor.” Mint tudjuk, az alapok­mánynak ezeket az előírásait nem minden tagállam tar­totta be. Az imperialista erők egy ideig saját céljaik meg­valósítására próbálták fel­használni a világszervezetet. Ennek legkirívóbb példája a koreai háború kirobbantása, az ENSZ lobogója alatti külső beavatkozás volt. A szocializmus és a hala­dás erői azonban meghiúsí­tották a hidegháborús körök próbálko.zásait, s a követke­zetes békepolitika nyomán ki­bontakozó enyhülési folyamat kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a ma már 138 tagú ENSZ valóban azzá vál­jék, amit az alapokmány megfogalmazói célul tűztek ki: „A világfejlődés gyakor­lati szükségleteiből kiindulva őrködjön a népek békéje és biztonsága fölött. Kanyó András Satalov-interjú a Szojuz űrhajó kényszerleszállásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents