Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-08 / 66. szám

1975. március 8., szombat Dunántúli napló 5 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN M. Leszecsko elutazott Magyar-francia külkereskedelmi tanácskozás Egy hetet Budapesten töl­tött a francia külkereskedelmi központ (CFCE) regionális ta­nácsosaiból álló delegáció, amelyet Jacques Pouchard, az intézmény export osztályának igazgatója vezetett. A küldött­ség kerekasztal-konferencián vett részt a Magyar Kereske­delmi Kamarában. Pouchard igazgató sürgette a kooperá­ciós lehetőségek jobb kihasz­nálását és kifejtette a harma­dik piacokon — különösen az arab országokban — való közös fellépés lehetőségeit. A küldöttség pénteken elutazott hazánkból. Pénteken elutazott Buda­pestről Mihail Leszecskónak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, a Mcgyar —Szovjet Gazdasági és Mű­szaki Tudományos Együttműkö­dési Kormányközi Bizottság szovjet tagozata elnökének ve­zetésével hazánkban járt de­legáció, amely a bizottság 15. ülésszakán vett részt. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István, a Minisztertanács elnök- helyettese, dr. Bíró József, kül­kereskedelmi miniszter, dr. Horgos Gyula, kohó- és gép­ipari miniszter és dr. Szita Já­nos, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának ve­zetője. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. ■f BUDAPEST: A magyar- finn kétoldalú gazdasági, ipa­ri és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizott­ság keretében március 5-től 7-ig Budapesten folytatott tár­gyalások alapján megalakult a vegyipari állandó munkacso­port. FelXata a két ország vegyipari együttműködésének fejlesztése, és a kölcsönös áru­forgalom növelése. 4- ORENBURG: Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke pénteken Orenburg- ba érkezett és megtekintette a helyi gázipari létesítményeket. Megtartották a párt-, tanácsi és gazdasági szervezetek veze­tőinek értekezletét, amelyen a terület gazdasága továbbfej­lesztésének kérdéseivel foglal­koztak. •f ANKARA: Sadi Irmák török ügyvezető miniszterelnök, kor­mányalakítással megbízott sze­nátor befejezte kormányalakí­tási tárgyalásainak első fordu­lóját. A politikai pártok veze­tőivel tartott tanácskozásai után kiderült, hogy csak a köztár­sasági néppárt hajlandó részt venni a tervezett nemzeti koa­líciós kormányban, s ez is idő előtti parlamenti választások megtartásának feltételével. 4- MOSZKVA: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek és a szovjet kormánynak a meghívására Urho Kaleva Kek- konen, a Finn Köztársaság el­nöke március 12-én nemhivata­los látogatásra a Szovjetunióba érkezik. + GENF: A hadászati fegy­verek korlátozásával kapcsola­tos tárgyalásokon résztvevő szovjet és amerikai küldöttség pénteken Genfben megtartotta soronkövetkező ülését. + BONN: Februárban 1 183 500-ra emelkedett az NSZK-ban a munkanélküliek ♦ MOSZKVA: Az Agitátor, az SZKP Központi Bizottságának folyóirata legújabb számában közölte Kornidesz Mihálynak, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztá­lya vezetőjének hazánk felsza­badulása közelgő 30. évfordu­lója alkalmából írt cikkét. ♦ BUDAPEST: Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kama­ra elnöke, az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának meg hívására pénteken Washing­tonba utazott. Aláírja a Buda­pesten parafáit megállapodást, a magyar és amerikai tago­zatból álló gazdasági együtt­működési tanács létrehozásá­ról. + HANOI: Kémtevékenység miatt kiutasítottak Laoszból két amerikait — jelentette be a LAO hírügynökség. + RÓMA: A római állam­ügyész kiegészítő vizsgálatot rendelt el Vito Miceli tábornok­nak, a SÍD (hírszerző és elhá­rító szolgálat) volt vezetőjének ügyében. Micelit — mint isme­retes — újfasiszta összeesküvé­sekben és az 1970-es állam­csínykísérletben játszott kétes szerepe miatt tartóztatták le hónapokkal ezelőtt a padovai vizsgálóbíró rendeletére. Miceli védői útján szabadlábra helye­zési kérelmet adott be, mond­ván, hogy az ellene felhozott vádpontok megalapozatlanok. Az ügyészség elutasította a szabadlábra helyezési kérelmet, és kiegészítő vizsgálatot ren­delt el. + HELSINKI: A finn kormány határozatot fogadott el arról, hogy 100 000 finn márka se­gélyt nyújt a chilei politikai foglyoknak és családjuknak. A segitséget a finn és a nem­zetközi vöröskereszten keresztül juttatják el Chilébe. + TEL AVIV: A nyugati hír- ügynökségek Tel Aviv-i katonai forrásokra hivatkozva azt je­lentik, hogy az izraeli kato­nák csütörtökön elfogták a Tel Aviv-i Savoy szálloda el­leni merényletet elkövető pa­lesztin kommandó nyolcadik tagját, kezükre jutott továbbá az a 150 tonnás hajó, mely­ről — csónakot lebocsátva — partra szálltak a csoport tag­jai. Az izraeli szóvivő nem volt hajlandó közölni, milyen zászló alatt haladt a hajó, milyen körülmények között került iz­raeli kézbe. + LONDON: Kissinger ame­rikai külügyminiszter, miután részt vett angol kollégájának, James Callaghannak cardiffi díszpolgárrá avatásán, vissza­tért Londonba, és pénteken délelőtt harmincöt perces meg­beszélést folytatott Wilson mi­niszterelnökkel egyebek között a közel-keleti helyzetről. + BRÜSSZEL: A belga rend­őrség Brüsszel Anderlecht ke­rületében rábukkant azokra a nagyértékű műkincsekre, ame­lyeket február végén raboltak el az NSZK-ban lévő Ober- wezel templomából. A rablók az Oblenz melletti városka ka­tolikus templomából csaknem félszáz középkori fafaragást, szobrot vittek el. A műkincsek értéke meghaladja a 45 millió belga frankot. A rendőrség több gyanúsítottat letartózta­tott. + BELGRAD: Hivatalosan bejelentették, hogy Dzsemal Bijedics kormányfő március 19- től 22-ig hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban, ahol megbeszélést folytat majd Ford elnökkel és Kissinger kül­ügyminiszterrel. A jugoszláv kormány elnöke New York-ba is ellátogat, ahol Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárral talál­kozik. KS/D. NAPLÓ. TELEFOTÓ Koppenhágában a Parlament előtt ezrek tüntettek, mert a dán munkaadók vonakodnak megkötni az új kollektív szerződést. Megteremtődtek a feltételek a záróokmányok tisztázására Csütörtökön és pénteken ülést tartott az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let Genfben folyó második szakaszának irányító testületé, a koordinációs bizottság. A 35 résztvevő ország delegációinak vezetői elfogadták a március 10-től április 11-ig tartó idő­szakra szóló munkaprogramot. A munkaprogram elfogadá­sával megteremtődnek a szer­vezeti előfeltételek ahhoz, hogy a záróokmányok még nyitott részeit tisztázni lehessen. A munkaprogram, svéd javas­lat alapján, első ízben irányoz elő üléseket, a második szakasz befejezésével és a konferencia Helsinkiben megtartandó záró szakaszának lebonyolításával kapcsolatos kérdések megvita­tására. Ez a svéd javaslat egyébként különösen a szocia­lista országok delegációi ré­széről talált támogatásra. Az új munkaprogram figyelembe veszi az egyes albizottságokban eddig elért haladást. A szocialista országok kül­döttségei visszautasították né­hány nyugati delegáció arra irányuló kísérletét, hogy húsvét idejére ismét hosszabb konfe­renciaszünetet iktassanak be. Ez a kísérlet — mint rámutat­tak — megalapozatlan és nem felel meg a munka követelmé­nyeinek. A vita eredményeként megállapodás jött létre arról, hogy csupán a március 27-től 31-ig terjedő időszakban nem tartanak üléseket. A koordinációs bizottság fel­szólította a konferencia munka­szerveit, fokozzák erőfeszítései­ket, hogy munkájukat, amilyen gyorsan csak lehetséges, befe­jezzék. Kuba és Kolumbia diplomáciai kapcsolata A blokádpolitika újabb veresége Kuba és Kolumbia csütörtö­kön diplomáciai kapcsolatokat létesített. A döntést mindkét fővárosban egyidejűleg hozták nyilvánosságra. Havannában a blokádpoliti­ka újabb vereségeként értéke­lik Kuba és Kolumbia diplo­máciai kereskedelmi kapcsola­tának újrarendezését. A kapcso­latok az USA nyomására — 1961 decemberében szakadtak meg. A kolumbiai lépéssel ti­zenegyre emelkedett azoknak a latin-amerikai országoknak a száma, amelyek hivatalos 'köte­léket tartanak fenn a forradalmi kormánnyal. A bogotai kormány lépésének nagyobb nyomatékot ad, hogy arra a még mindig érvényben lévő blokád tilalmak ellenére került sor. A hírmagyarázók fel­hívják a figyelmet arra is, hogy Kolumbia ama három ország egyike volt, amely a múlt év novemberében javasolta a kubai kérdés megvitatását az Amerikai Államok Szervezeté­nek quitói külügyminiszteri kon­ferenciáján, s 12 más ország­gal együtt a blokád feloldására szavazott. Indalecio Lievanoi kolumbiai külügyminiszter csütörtök esti sajtókonferenciáján azt hangsú­lyozta, hogy „új szakasz kez­dődött a két ország kapcsola­tában", majd annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy „a döntés megfelel a két nép érdekeinek, s megnyitja az utat a kereskedelmi és gazdasági együttműködés fellendítéséhez”. A havannai rádió első kom- mentára azt emeli ki, hogy fel­gyorsult a földrészen a Kubá­hoz való közeledés folyamata. Azok a latin-amerikai kormá­nyok, amelyek rendezték, illetve rendezik kapcsolataikat Havan­nával, ma már nem új, „me­rész” lépésre szánják magukat, hanem igazodnak a földrész új realitásaihoz. A megingott déli szárny A kórkép egyre vészesebb. Jeleit alig lehet már rejteget­ni. A NATO egész déli szár­nya az elképzelhető legmé­lyebb politikai és stratégiai válság állapotába került. A helyzet már olyan, hogy Wa­shington számára jóformán lehetetlenség olyan lépések megtétele, ami az összes érintett szövetségesek számára elfogadható lenne. A válság-területek akárcsak távirati stílusban történő fel­sorolása is világosan jelzi a krízis mélységét. Portugáliában (ahol az Azo- ri-szigeteken a NATO straté­giailag rendkívüli fontosságú támaszpontot tart fenn) a de­mokratizálási folyamat egyre mélyül. Olyan társadalmi vál­tozások érlelődnek, amelyek már nehezen illeszthetők be a washingtoni elképzelésekbe. A szomszédos Spanyolor­szágban *— amely formailag nem taqja a NATO-nak, de kétoldalú katonai szerződés fűzi Washingtonhoz — a Fran- co-rezsim a végső bomlás szakaszába lépett. Olaszország. Itt a tőkés or­szágok egészét érintő qazda- sági krízis rendkívül mély tár­sadalmi-politikai átértékelődé­si folyamattal párosul. Az Olasz Kommunista Párt tekin­télye egyre nő, s annyit ma már a kormányzó keresztény- demokrata párt soraiban is kénytelenek tudomásul venni, hogy az olasz kommunisták józan és reális javaslatainak figyelembevétele nélkül nem lehet kormányozni. Ennek a történelmi kompromisszum le­hetőségét tartogató fejlődés­nek mintegy ellenhatása volt a legutóbbi időszakban az új­fasiszta puccskísérletek és ter­rorakciók megsokszorozódása, így a helyzet a maga bonyo­lult összetettségében jelezte: az olasz társadalmi válság el­érte azt a szintet, amikor az ország politikailag ingatag te­rületté válik a NATO támasz­pontrendszerének szempontjá­ból. Ismét más természetű és még brutálisabb élességű a válság a NATO délkeleti szár­nyán: Görög- és Törökország­ban. Ez a két NATO-tagállam az emlékezetes ciprusi tragé­dia óta gyakorlatilag a hadi­állapot peremén él. Athén és Ankara álláspontja nemcsak Ciprus ügyében tűnik kibékít- hetetlennek — mély ellentétek osztják meg őket az Égei-ten- geri szigetek problémájával kapcsolatban is. (Ezek görög szigetek, de igen közel van­nak a török partokhoz. A kö­zelükben talált tenger alatti olajkincsre azért Athén és An­kara egyaránt igényt formál.) Közismert, hogy a ciprusi kérdést, valamint a görög—tö­rök krízist Washington görcsös igyekezettel akarta visszaszorí­tani a NATO keretei közé. Ma már világos, hogy ez a törek­vés történelmileg kudarcra van ítélve. Ciprus ügyében például a NATO-tagállam, Görögország nyíltan támogat­ja azt a szovjet javaslatot, amely az ENSZ keretén belül nemzetközi konferenciára bíz­ná a rendezést — tehát kisza­kítaná a sziget problémáját a NATO-köréből. Mi több: az amerikai politi­ka és a NATO-adminisztráció csúcsain is ellentétes törekvé­sek érvényesülnek. A kongresz- szus például felfüggesztette a Törökországnak nyújtott kato­nai segélyt - a Fehér Ház és a külügyminisztérium közölte, hogy ezzel nem ért egyet. Luns NATO-főtitkár pedig a minap bejelentette, hogy szük­ség esetén a többi NATO- országok szállítanak majd fegyvert Törökországnak. A válsággócok felsorolása ilymódon mutatja, hogy a NATO egész déli szárnya megingott. Nyílt kérdés, hogy az Atlanti Blokk milyen mód­szerekkel próbálja majd meg­oldani ezt a válságot. Ami Portugáliát illeti: itt számolni kell a fenyegető hi­degháborús hangvétellel, sőt, a nemzetközi méretű straté­giai zsarolással is. Ennek ma­gyarázata az, hogy a portu­gál fejlődés olyan politikai modell kialakítása felé ha­lad, ami már társadalmilag túlmutat a polgári parlamen­táris demokrácia keretein. Ez­zel magyarázható a „Zárt kapu” elnevezésű, a portu­gál partok mentén tartott NATO-hadgyakorlatot kísérő fenyegető kórus és a lissza­boni kormányra nehezedő sokoldalú diplomáciai nyo­más. Spanyolországban az alap­vető módszer az, hogy a Kö­zös Piac szerkezetéhez tör­ténő közelítéssel előzzék meg a krízis kirobbanását. A cél; olyan, nagyon korlátozott re­formpolitika kialakítása len­ne, amely „kiengedi a gőzt”, de egyben biztosítja Spanyol- országban a Washington szempontjából megbízható konzervatív hatalmi appará­tus fennmaradását. A helyzet és a rezsim kü­lönbözősége ellenére alapve­tően azonos a módszer Olasz­országban: a cél itt is a kommunisták és a tényleges társadalmi átalakulást igény­lő baloldal távoltartása a hatalomtól — akárcsak Spa­nyolországban. Itt azonban ez más formákat ölt: a NATO a kormányon lévő ke­reszténydemokrata párt hely­zetének megszilárdítására, s e párt erőteljesebb szövetsé­gének létrehozására törek­szik, a polgári jobboldal más erőivel. A legnagyobb a zűrzavar a követendő módszerek te­kintetében a görög—török szárnyon. Itt a NATO tak­tikusait gyakorlatilag megbé­nítja Athén és Ankara kon­frontációja. Az egyik félnek tett bármilyen gesztus, vagy engedmény automatikusan a másik fél éles elutasítását vonja maga után. Ezért itt még ki sem tudtak bonta­kozni a krízis enyhítését cél­zó valamennyire is összefüg­gő akciók. Miután az összes említett országokban alig egy-két esztendős ez a válságsza­kasz — a NATO nehézségei a következő időszakban csak fokozódhatnak. Ez pedig óhatatlanul arra kényszeríti a szervezet vezetőit, hogy előbb-utóbb felülvizsgálják a szervezet egészének mű­ködését és alapelveit. Kommentar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents