Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-08 / 66. szám

6 Dunántúli napló 1975. március 8., szombat Űj tehermentesítő főútvonal épül Pécsett Májusban megkezdik a munkálatokat Kivitelezés négy szakaszban Ha Pécs közlekedési viszo­nyai szóba kerülnek, mind­annyiszor elhangzik az is: el­képzelhetetlen, mi lenne, ha a város egyetlen kelet—nyugati irányú főközlekedési útján tör­ténne valami pincebeszakadás. Nos, ilyesmiből már kaphatott némi ízelítőt a város. A veszéllyel számolni kell, s ennek lehetősége a forgalom­mal együtt nő. Márpedig a Rá­kóczi út forgalma hihetetlen mértékben növekszik, a teher­mentesítés pedig mindaddig el sem képzelhető, amíg nincs Pécsnek egy hasonló — vagy nagyobb kapacitású párhuza­mos útja. Ez a felismerés volt a szü­lője annak az intézkedésnek, amelynek megvalósulásával Pécs kiléphetett az évtizedes helybentaposás bűvköréből. Tanulmánytervek és tervek készültek, legutóbb már tervpá­lyázat is volt. De hiába a nagy nekikészülődés, mindenki érez­te, hogy ezek a tervek nehe­zen valósulhatnak meg. Talán a túlzott igényesség volt a legfőbb akadály a nagy szaná­lási igény mellett. Gyalogos aluljárók, különszintű kereszte­zések, kétszer három vagy négy mozgó nyomú osztottpályás út — a korszerű közlekedésben ezek normális dolgok ma, s holnap, holnapután még in­kább azok. A lehetőségek azon­ban kicsit a tegnaphoz igazod­nak. így aztán a korszerű pécsi főközlekedési út maradt az álomvilágban, a pincekérdéssel foglalkozó tárcaközi bizottság egyik első intézkedéséig a bi­zottság lépéseket tett a teher­mentesítő út megépítésére. Ez­zel az illetékes főhatóság, a KPM is egyetértett: az új út építése eldöntött tény. A tervek készülnek már az UVATERV-nél a megállapított nyomvonalra: a Rózsa Ferenc úttól a Szalai András úton, a József Attila utcán, majd Új- mecsekalján ót a Páfrány útig, illetve a Szigeti vámig. A cél­kitűzés: szerényen, minden „fényűzéstől" mentesen, nagyon gyorsan kell a viszonylag nagy átbocsátó képességű utat meg­építeni négy szakaszban. Az egyes szakaszok: Rózsa Ferenc út—Szabadság út, Szabad­ság út—Petőfi utca, Petőfi ut­ca—Tüzér utca, Tüzér utca— Páfrány út. Az útépítéshez olyan vonalvezetést választot­tak, amihez a legkevesebb sza­nálásra van szükség. Nagyon érzékenyen érint viszont min­den pécsit, hogy a József Atti­la utcai fáktól búcsút kell ven­ni, ez a szanálásmentes útépí­tés ára. E fák hatalmas lomb- koronáját aligha helyettesíti a zöldszegény belvárosban a pót­lásukra ültetendő fiatal fák tö­mege, a kivágással mégis nem árt jóelőre megbarátkozni. Az első szakasz részlettervei folyamatosan érkeznek már a Közúti Igazgatóságra, s rövi­desen várható az építési enge­dély kiadása is. Felvetődhet most a kérdés: viszonylag új út­ról lévén szó, miért van szük­ség a hosszadalmas tervezés­re? Hely van, szélesítsék ki az utat és kész... Ez nem ilyen egyszerű. Hiába „új" az út, a közművekkel mindent végig kell csinálni, mint a Rózsa Ferenc úton és a Szalai András út első szakaszán. A munka májusban indul, valószínűleg a Szabadság út felől, s a szakasz tervezett be­fejezési határideje az év vége. Ezekben a hónapokban meg­szűnnek a Szalai András úti ideiglenes parkolók, csak cél­forgalom lesz, s még az autó­buszokat is elterelik erről az útvonalról. Az új út 14 méter széles lesz, kétszer két mozgó nyommal, a Bajcsy Zsilinszky úti és a Szabadság úti csomó­pont között pedig végig záró­vonal lesz. Az útépítés terv szerint, folya­matosan megy tovább, dehát ez így is logikus, hiszen egy sza­kasz megépítése önmagában semmit nem old meg. A máso­dik szakasz építését 1976-ra ter­vezik. Ennek előkészítésére sza­nálták már az előkerteket, s csak a Hullámfürdő és a Gyer­mekklinika kerítésének átépíté­sére van szükség. No, meg a tavaly felállított közvilágítási oszlopsor hátrábbhelyezésére. T. i. amikor azokat felállították, még a korábbi koncepció élt, osztottpályás útnál az egyik pá­lya megvilágítását szolgálta vol­na ez a lámpasor. Az út nyom­vonalát egyébként úgy tervezik. Szalai András út. hogy a jelenlegi két épületvonal felezője adja az út tengelyét, s ettől jobbra és balra 7—7 mé­tert számítanak. A közművek felújítása egyébként ezen a szakaszon is az útépítés fontos láncszeme. A harmadik szakasz vonal- vezetését a beépítettségből adódó lehetőségek vizsgálata dönti el. Az egyenes vonalve­zetés útjában áll pillanatnyilag a műszaki erdészet telepe, a határőrparancsnokság területe, valamint a sportpálya. Fontos dolgokban kell tehát dönteni, s ha itt nehézségek merülnek fel, akkor esetleg kompromisz- szumos megoldást kell választa­ni: a Megyeri út és a Tüzér utca között ketté kell választa­ni az utat, s a forgalmat az egyirányúsítandó Athinay, illet­ve Alkony utcára kell vinni. Nem lenne szerencsés megol­dás és remélhetőleg nem is ke­rül sor az alkalmazására. A negyedik szakasz az, ami látszatra a legproblémamente- sebb. Újmecsekalja építése ide­jén ugyanis a tervezett gyors­forgalmi út helyét teljes hosz- szában szabadon hagyták. Még­sem lehet csak úgy egyszerűen nekiállni és építeni. Sajnos - éppen a helybőség miatt — fö­löttébb szeszélyesen és legtöbb­ször nem is a terveknek meg­felelően vezették a közműveket. Mielőtt tehát az útépítéshez fognak, ezen a szakaszon is rendbe kell tenni a közműveket. A 6/á út pécsi tehermentesítő szakaszának építése tehát ha­marosan megkezdődik. Ha a kezdésnél tapasztalható elhatá­rozottság mindvégig meglesz, az évtized végéig — vagy talán még előtte — be is fejeződhet az építés. Hársfai István DR. SZALAI ISTVÁN Hófehér Finnország A LAHTI NAGYSÁNC A finnek az üzleti életet igen komolyan veszik. Magas élet- színvonaluknak egyik alapja komolyságuk, szorgalmuk, s nem utolsó sorban ízlésük és tehetségük, amellyel bútor­iparban, lakásépítésben, köz­épületek építésében, lakáskultú­rában a világon élen járnak. Sok gyárban fordultunk meg, és laikus szemmel is el kellett ismernünk kiválóságukat. Az üzletekben nem mézes­mázosak, nem modorosak, nem akarnak mindenáron a nya­kunkba varrni valamilyen árut. Komolyak és végtelenül szol­gálatkészek. Jellemző példa­képp megemlítem, hogy mikor a lányomnak kabátkát szeret­tem volna venni, és nem tud­ván a számozását, rámutat­tam egy bolti eladóra, aki ha­sonló termetű volt, nemcsak ő, hanem még két társa is kész­ségesen próbálta a kabátot, sőt a boltba betérő finn há­zaspár hölgytagja is, sietség és türelmetlenség nélkül. Forgo­lódtak, karjukat emelték, jár­káltak majdnem fél óráig. Alku nincs, szabott árak van­nak. Magánboltoknál igen ér­dekesen oldják meg az alku kikerülését... Hangulatos kis bolt Lahti piacterének sarkán. Felirat jól- hangzó Nappi-Neppi. Belépek. Az ajtónyitásra kis csengettyű szólal meg. Arany, ezüstszala­gok, csillogó ruhaszegélyek, cirádás övcsatok, gombok bolt­ja. Választékoson öltözött ma­gas, elegáns hölgyek fogad­nak. Feltehetően anya és lá­nya, — igazi finn típusok. — Ebből kérek — abból kérek — mutatok az árukra. Kész­ségesen méricskélnek. Kivétel nélkül minden áruféleségnél vaskosan „becsapnak”, ugyanis lényegesen többet mérnek a kértnél, de nem számolnak többet. Gépbeütik a számlát. Fizetek, mire az összeg egy részét diszkréten visszatolják elém. Gusztusos kis csomago­lás, a csomagban egy rek­lámgyufa, rajta Nappi-Neppi. üzleti fogás? Természetesen, de nagyon jóleső üzleti fogás a vevőnek. Más helyeken is hasonló tapasztalatokat sze­reztem. A csomagolást említve fel­tétlen szólni kell a finnek íz­léses csomagolás technikájá­ról. A legolcsóbb, legjelenték­telenebb árut is gondosan be­csomagolják. Sokszor többet ér a mintás papír és az arany­szalag, amivel átkötik, mint maga az áru. Az embernek szinte fáj a szíve kibontani itt­hon. Ott-tartózkodásunk fő célja a sporttalálkozó volt, amely igen sikeresnek mondható, mert A 22 ezer hektáros mammut- üzemben évente több mint 100 ezer tonna terményt állítanak elő. Ennek tekintélyes része áru, a legnemesebb áruféle­ség, vagyis vetőmag, ami köz­tudottan rendkívül feldolgozás­igényes. A hazai ellátásra és export célokra termelt búza, kukorica, borsó és legújabban szója vetőmagot igen sokféle­képpen kell manipulálni. S ma már Boly, mint többszörös rendszergazda, nemcsak saját terményeinek, de a partnerei által termelt borsó- és szója- vetőmag feldolgozásáról is köteles gondoskodni. Komló- feldolgozó Az új komlófeldolgozóban tavaly nyáron már 107 tonna saját termésű komlót szárítot­tak, osztályoztak és báláztak. Ez az üzem 4 milliós beruhá­zással épült. Kapacitása nem­csak a jelenlegi 86 hektáros komlóterület, de az új ültet­vények — 1976-ig 110 hek­tárra növelik a komló terüle­tét — termését is képes fel­dolgozni. Törökdombon adták át az ország jelenlegi legnagyobb forrólevegős szárítóüzemét, amelyben zöld takarmánylisz­teket fognak gyártani. Ez az üzem óránként 10 000 liter vi­zet képes elpárologtatni, a hazai legnagyobb üzemek csak 4 ezer literre képesek. Évente 1000 vagon zöld lisztet, illetve granulátumot állít elő. Az ugyancsak Törökdombon épült SKJOLD takarmánykeve­rő óránként 18 tonna tápta­karmányt gyárt. Az egész gaz­daságot onnan látják el. A 40 millió forintos beruházással épült törökdombi takarmány­központ ez évben lép be 100 százalékos kapacitással a ter­melésbe. A szója feldolgozó — 16 millió forintos beruházás — példa nélkül álló gyorsaság­gal valósult meg. Az alapo­zást tavaly búzaaratáskor kezd­ték meg Szibertpusztán, s a műszaki átadás december 11- én volt, de már az átadás előtt üzemelt a feldolgozó. A műszaki átadásig 250 vagon szóját szárítottak, az angol BENTAL-cégtől vásárolt iker szója szárító berendezéssel. A szója nagy olajtartalma miatt nem bírja a magas hőfokon fiaink bárhogy is ütötték egy­mást, mégis nagyon összeba­rátkoztak. A sajtó bőven fog­lalkozott vele fényképes ripor­tok formájában. A mérkőzésen megjelent Hiltunen polgármes­ter is. A rezesbanda vidította a nézőket a szünetben, és a záró banketten igen emelkedett volt a hangulat. Vendéglátóink ritka sport­csemegében részesítettek ben­nünket. A világhírű lahti nagy­sáncon válogató versenyt ren­deztek. Előzőleg Lahti város sportvezetője bemutatta a nagysánc minden zegzugát. A Székesegyháznál magasabb (103 méter) óriási ugrótorony­ba liften mentünk fel, ahon­nan még lenézni is félelmetes volt, nem ám leugrani. A le- sikló rész alagútszerű belsejé­ben több száz lépcsőn jöt­tünk lefelé. A verseny idején ködös volt az idő, de még így is akadt szózméteres ugrás. Lahti város adófizető polgá­rai sokat vitatkoztak, vajon megengedhetik-e maguknak azt a luxust, hogy ilyen óriási költséget kitevő síugró sáncot építsenek, amikor ezen kívül rendelkeznek még másik ket­tővel is. történő szárítást. A BENTAL speciális szója szárító 40 Cel­sius fokon szárítja meg ezt a fontos fehérjenövényt. Ezt az ország első szójafeldolgozóját minden központi segítség és hitel nélkül építette meg a gazdaság, s így jelenleg egye­dül az országban Boly képes szója vetőmagot készíteni. A 16 millió forintot eredetileg tárolóterek építésére szánták — pillanatnyilag 2500 vagon tárolótér hiányuk van —pusz­tán rendszergazdai felelősség érzetből csoportosították ót ezt a pénzt a szója feldolgozó lé­tesítésére, így mintegy 1500 vagon tárolótér építését az ötödik ötéves terv időszakára kellett ethalasztaniok. A ha­zai szójaprogram sikere szem­pontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni a bólyiak dönté­sét. A minisztérium tavaiy mondta ki, hogy Boly felelős az ország szójavetőmag ellá­tásáért. Ez év január 1-től, a PISO, mint borsó- és szója- rendszer gazdája szójából 250, borsóból 400 vagon vetőma­got dolgoztak tavaly fel — minden tekintetben eleget tud tenni az igényeknek. A bólyi tervezők asztalán pil­lanatnyilag két nagy beruhá­zás fekszik: az AGROKÉMIAI centrum és a mohácsi hajó­kikötő. Mindkét beruházás 1975- ben indul és mindkettőt 1976- ban adják át. ^kíkoto A gazdaság akut gondja, hogy régesrég kinőtte már a bólyi vasútállomást, amelyet ráadásul a környező termelő- szövetkezetekkel közösen hasz­nál. A gazdaságban ma már évente közel 100 ezer tonna terményt állítanak elő — az állat és állati termék ebben még benne sincs — s ennek tetemes része kimegy az üz­letből. Jelentős a gazdaságba beérkező anyagok Tnennyisége is. Csak műtrágyából évente 40—50 ezer tonnát vásárolnak. Nem is beszélve a gazdaság­ban folyó nagy építkezések anyagigényéről. A bólyi állo­más kis áteresztő képessége, a MÁV kocsiparkjának szűk keresztmetszete, a mind nyo­masztóbbá váló vagonhiány a vízi szállításokra irányította a gazdaságvezetés figyelmét. így született meg a döntés a 15 millió forintos kikötő beruhá­zásáról. Mohács új kikötője a Farost­Helsinki felé robogunk, kel­lemes autóbuszunkkal. A híres tengerparti piac most nem olyan nyüzsgő, mint nyáron. Hiányoznak a halászbárkák. De ott vannak a halas- és a gyümölcsös kofák. Űk Helsinki legtöbbet fényképezett sztárjai. Emelem gépemet, s az egyik halaskofa máris felkap egy nagy halat, s mosolyogva tart­ja magasba. Aztán kipenderül a bódéjából és együtt fény- képezkedünk. Egy másik anyó­ka nyírfaágacskákat árul cso­korba kötve, — rajtuk még a zöld levél. A szaunaházaknak van egy jellemző illata, ami ezekből a nyírfalevelecskékből árad, ha vizesen a forró kö­vek fölé tartják. A tengeröböl most befagyott, a vadkacsák egy kis feltört jegű szabad tengert találva körbe-körbe úszkálnak „kacsa­sorban". Egy-kettő ott totyog a parton a lábak között, s csak akkor kel méltatlankod­va szárnyra, mikor a farktollát is meg akarom húzni. Ködös hideg van, mínusz húsz fok. A hajók kikötve, nincs nyüzs­gés, nincs élet. (Következik: Nem szalmaláng) A borsó- és szójaszáritó üzem. lemezgyár és a Téglagyár kö­zötti partszakaszon épül fel másfél hektáros területen. A Duna ezen a szakaszon elég mély, kotorni nem kell. A part­védelmet a Bajai Vízügyi Igaz­gatóság tervezi és Baja a ki­vitelező is. A parti létesítmé­nyeket, a 250 vagonos tranzit- raktárt, a szalagos és zsákos rakodót az állami gazdaság saját rezsiben tervezi és épí­ti — illetve a tervezésben az AGRÖBER is részt vesz. A be­kerülési költségen felül vásárol­nak egy 5 millió forintos ki­kötő darut is. Az új kikötőt 1976-ban adják át, s ekkor a szállítások zöme vízi útra te­relődik. A Dunán bonyolítja le a gazdaság gabonaexportját, itt raknak majd hajóba éven­te 10 000 tonna lucerna lisztet Az év nagy beruházása Boly­ban az AGROKÉMIA lesz. A 72,5 milliós objektum létesíté­sére társulás alakult. Tagjai a mohácsi Üj Barázda, a lány- csóki, a babarci, a lippói, a majsi, a bólyi Kossuth, a vil­lányi és a borjádi termelő- szövetkezetek és természetesen az állami gazdaság, amely egy­úttal a társulás gesztora is. A kiviteli terv április végén készül el, s az első félév végén megindul az építkezés. Ennek során három gépesített műtrágya raktárot építenek fel a bólyi, a mohácsi, illetve a magyarbólyi vasútállomás szom­szédságában, 60 ezer tonna összkapacitással. Mindhárom bázishoz iparvágányt épít a MÁV, így a műtrágya közvet­lenül a gyárból a raktárba ér­kezik be, ősszel 60 ezer és ta­vasszal is 60 ezer, évente ösz- szesen 120 ezer tonna meny- nyiségben. Ezt a nagy meny- nyiséget gépesítve tárolják be, s innen közvetlenül a táblák­ra szállítják ki. Az AGROKÉ­MIAI bázisok egyik legna­gyobb előnye a társuló üze­mek számára, hogy 60 ezer tonna műtrágya egyszeri fel­es lerakási költségeit — illet­ve az ebből rájuk eső részt — megtakarítják. Jóval kisebb járműpark is kell, mint a ha­gyományos tároláshoz kellett. Végül nem szükséges mind a kilenc üzemben, elegendő a három bázison szociális objek­tumot — öltözőt, fürdőt, építe­ni. Megoldódik a vegyileg szennyezett munkaruhák tisztí­tása is. Felzárkózás A társuló üzemek közül pil­lanatnyilag a Bólyi Állami Gaz­daság a legnagyobb műtrágya­felhasználó, a fenti összmeny- nyiség egy harmadát használ­ja fel, hektáronként 360 kilo­gramm vegyes hatóanyagot. A cél az, hogy a jövőben a társ­üzemek is erre a szintre zár­kózzanak fel. Induláskor, vagyis 1976. év végén még minden üzem a maga járművét adja be az AGROKÉMIA-nak. A be­ruházás második lépcsőjében azonban — ahogy ezek a sa­ját járművek leselejteződnek — a társulás speciális gép­parkot hoz létre. A Bólyi AG­ROKÉMIA centrumot a minisz­térium modellüzemnek szánja, ha ez a beruházás hatékony­nak, hasznosnak bizonyul en­nek mintájára építik ki a kö­vetkező ötéves tervben az or­szágos agrokémiai centrum­hálózatot. — Rné — Négy üzemet avattak tavaly a Bólyi Állami Gazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents