Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-04 / 62. szám
6 Dunántúli napló 1975. március 4., kedd előtt ; Dienes Valériától Michelangelóig Néhány hete sajnálkoztunk, hogy a dr. Dienes Valériával készített film második részét a 2. műsoron közvetítette a televízió. A sajnálkozásban nem voltunk egyedül: az ország csaknem valamennyi lapja kifogásolta az érthetetlen és indokolatlan „megoldást". örömmel nyugtázhatjuk, hogy a televízió müsorszerkesztősége, minden magyarázkodás helyett, haladéktalanul megismételte a filmet az első programon. A múlt szerdán tehát azok is láthatták a csodálatos, tudós hölgy életútjának alakulását, akik a második műsort nem tudják venni készülékükön. S csak egyetlen adalékot a műsor hatásáról. Nemrég, Csorba Győző költővel együtt, a Mechlabor művészeti körének tagjaival beszélgettünk, Pécs új gyárának klubjában. A fiatalok elmondták, hogy szeretnék megszerezni dr. Dienes Valéria orchesztikai könyvét, s — talán kissé egyszerűsítve — megpróbálják csoportjukban új életre kelteni ezt az érdekes mozgás- kultúrát. * Érdekes NSZK tévéfilmet láthattunk a vasárnap esti főműsorban. Az Egon Müller különös nekrológja azért érdemel figyelmet, mert a baloldal szemszögéből ábrázolja és bírálja a mai nyugatnémet állam- rendszert, és támadja az újfasiszta jelenségeket. Jóval hitelesebben, magasabb művészi szinten, mint A felügyelő sorozatában. Tudjuk, a haladó nyugatnémet irodalom legjobbjai (Heinrich Böll és mások) ennél is átfogóbb és művészileg maradandóbb képet adnak — itt a jó közepes teljesítményt kell értékelnünk. Az abszurd vagy legalábbis fantasztikus történet leköti a nézőt, de nem válik öncélú formai bravúrrá. Jól szolgálja a főként morális szintű társadalomkritikát, amely egyénített jellemekhez és tipikus közéleti „karrierhez" kötődik. * Nagy érdeklődéssel várt filmsorozat kezdődött vasárnap délután Michelangelo élete címen. A várakozást fokozta az emlékezetes Leonardo da Vinci film rendkívüli sikere. Az első rész alapján a Michelangelo, úgy tűnik, nem lesz olyan jó, mint a Leonardo da Vinci volt. A módszer pedig itt is hasonló. A film dokumentumokra épül, ezek egy részét a narrátor ismerteti, másokat — korfestő képeket, műveket — maga a film mutat be, s végül az életpálya egyes jeleneteit szereplők elevenítik föl. A látott rész 1475-től 1504-ig követi Michelangelo életútját. Még a másfél órás terjedelemhez mérten is mintha túl sokat markolna talán, s már most felmerül az aggodalom, hogyan lehet majd három részben átfogni a csaknem kilencvenesz- tendős életpályát. Halványabb a film korfestő ereje. Kevesebb a korabeli Firenze életét, hangulatát tartal- • mazó kép, s a rendkívül bonyolult, szövevényes politikai küzdelmekből is csupán töredékeket kapunk. Ilyen például Savonarola néhány jelenete. Még nagyobb baj, hogy a megelevenített jelenetek se mindig elég jellemzők. Az első az életrajz szerint 13 éves Michelangelónak és apjának vitáját idézte fel, a művészt legalább 18-20 évesnek mutatva, aztán néhány jelenet a Medi- r ciek iskolájából, ez is elég homályosan. A legfájóbb hiányérzetet mégis a művek nem eléggé megfelelő bemutatása okozta. Az első rész középpontjában a Dávid-szobor állt, de még erről a műről sem kaptunk elég alapos elemzést. „ A sorozatot persze meg kell nézni. S reméljük, a folytatás jobb lesz. Szederkényi Ervin Századunk történelmének kiemelkedő alakja Emlékezés Károlyi Mihályra Száz évvel ezelőtt, 1875. március 4-én született — s húsz éve, 1955. március 19-én halt meg — századunk magyartörténelmének kiemelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, az első magyar népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabálytalanságot és meglepetést terraállításáért. Felosztotta a nincstelen parasztok között saját birtokait, demokratikus reformot léptetett életbe, politikájában mind határozottabban a szocialista erőkre támaszkodott. Az élesedő belső társadalmi ellentétek és a győztes antantimperializmus különösen könyörtelen politikája azonban tarthatatlanná tették a polgári kormányzat helyzetét. Ek1919-ben a Tanácsköztársaság elnökeként beszédet mond a Parlament előtt mő valóságában is rendkívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott, aki előtt nyitva állt a politikai karrier is. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnökeként eleinte híven képviselte a Károlyi család 48-as függetlenségi, ám gazdaságilag és társadalmilag konzervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világháború szörnyű tapasztalataival hozzásegítette, hogy mindinkább felismerje népe és az emberiség igazi érdekeit. Az egykor konzervatív főúr harcos demokratává és bátor békepolitikussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német militarizmustól való elszakadást. A háború végére az ország egyedüli polgári politikusa maradt, akitől az elgyötört nép a békét, az Ausztriától való elszakadást és a demokratikus átalakulást remélhette. Károlyi élére állt az 1918. októberi polgári-demokratikus forradalomnak, s mint a kormány, majd a köztársaság elnöke, fél éven át heroikus küzdelmet folytatott a lerongyolódott és feldarabolt ország talpkor mutatkozott meg igazán Károlyi emberi és politikai nagysága: felismerve az addigi bel- és külpolitikai orientáció csődjét, a forradalmi Szovjet-Oroszországgal való szövetkezés reményében a szocialista proletáriátusnak engedte át a hatalmat. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom felülke- rekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Miközben Európában országról országra vándorolt családjával, a Horthy- rendszer bírósága „hazaárulónak" nyilvánította, s elkobzásra ítélte minden vagyonát. De sem a rágalom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés nem törte meg. Miközben mindvégig megmaradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó magyar demokrácia zászlajának, jelentős szerepet töltött be az európai szocialista, majd antifasiszta mozgalmakban is. A húszas évektől kezdve — mint a kiváló marxista történész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunistákkal, közös akciókban vett részt velük a fasizmus ellen és az üldözött kommunisták védelmében ... Károlyi Mihály határozottan kiállott a Szovjetunió mellett is, amelyről azt tartotta, hogy a szocialista munkásmozgalom nélkülözhetetlen bázisa Európában. De annak ellenére, hogy Károlyi az akkori kommunista politikát híven támogatta, mégsem lett elméleti nézeteiben 100 százalékosan kommunistává. Bár azt írja önmagáról, hogy logikai úton eljutott a kommunizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy pártfegyelem által nem kötött, baloldali szocialista lett, aki rokonszenvezett a kommunista párttal." Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvénybe iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. „Köszönet és hála az egész magyar nép nevében és pártom nevében azért a munkáért, amellyel megmentette ön 26 esztendőn át a külföld előtt a magyar nép becsületét. Az ön munkájának köszönhető igen nagy mértékben, hogy a Horthy- rendszer ideje alatt, majd a háború legszörnyűbb évei alatt sem fordult a magyar néppel szembe a világ közvéleménye" — mondta üdvözlő beszédében a Magyar Kommunista Párt szónoka, Rajk László. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna- menti népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomáciai küldetést vállalt, Magyarország párizsi követe lett, s e tisztségéről csak 1949-ben Károlyi Mihály fiatalkori portréja mondott le, amikor a Rajk- per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltorzító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. A második emigrációjában Károlyi teljesen és végleg visz- szavonult a közszerepléstől, elutasított minden olyan kísérletet, amellyel hazája és szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, amelyét tisztességgel elfogadhatok" — írta késői emlékirataiban. Hamvait 1962-ben hazaszállították és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar hazafi, Károlyi Mihály, örökre hazatért. Küzdelmes életútját, kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Erről teszünk tanúságot most is, születése centenáriumán. Károlyi Mihály földet oszt Kálkápolnán KENDE SÁNDOR ^Tutcőa 100. — De megígérte, hogy eljön ... El kell, hogy jöjjön ... neki kell beszélnie .. . Hogy mi történt? Semmi se történt! De el kell jönnie, nem érted?!... Már nem hallotta. Nem azért, mert a férjem átnyúlt a hátam mögül és megszakította a vonalat, nem, ő se hallotta, ők se hallhatták már... Anyu, egyszer se kértelek, most kérlek, csak most, nagyon ... megígérted, hogy eljössz ... csak egyszer gyere, segíts!... Nem, ők nem hallották, biztos, hogy nem is mondtam... ha most sem segítesz ... Dario fölemelt — nem tudom, mikor estem össze, össze- estem-e? — és arra a kis puffra támasztott a filodendron alatt. Csak azt láttam először, hogy Signora Maria nem mozdul, és nem hallottam mást, mint anyósom hangját: — Fektesd le a feleségedet. És még ezt: — Vidd ki. Dario nem bírt velem. Nem is akartam, hogy sikerüljön neki. Addig nem mozdulok innen, amíg ... ... eljön, nem fogják beengedni ... ... itt volt, itt volt, előbb dől össze a világ, de ő itt volt!... és nem engedték be ... Addig nem mozdulok innen, amíg ... Hát olyan nagy bűn az, hogy szép ... most is, és mindig .... és nem ilyen múmiák?! ... Láthatták a televízióban, hallhatták a rádióban, olvasták az újságokat! Semmi se elég?!... Miért nem lehetek büszke?! Miklós azt mondta — és a vártnál több meghívás is azért van, és még újabb meghívások jönnek ... azt mondta Hanga Miklós, hogy a küldöttségnek sikere volt, teljesítette a feladatát, igen, sikerük volt, minden sikerült, és még sok váratlan meghívás... — De velem mi lesz? ... megint velem ... — Miatta lettél ilyen! — Milyen lettem én?... — Ő az oka annak, hogy nem lett belőled rendes lány! Sikerült kitépnem magam. És Dario, ahogy utánam lendült, megbotlott a szőnyegben, valószínű, hogy el is vágódott. Az íróasztalnak perdültem, rácsaptam magam az üveglapra, és elértem a sárga papír- vágó kést. Olyan magasra emeltem, amennyire csak tudtam. És kiabálni akartam közben, torkomszakadtából. Lefogtak. Mindenki a szobában volt. A szobalányt megrúgtam, ő fogott legerősebben. A kés még a kezemben maradt. — Hívjanak rendőrt!... Carabinieri !... Már ott is álltak az ajtóban. Ketten. Signora Maria időben intézkedett. Vigyenek innen* Miért nem visznek el?! ...Én nem öltem meg senkit, felügyelő úr, én nem akartam megölni az uramat... De ha az az ára annak, hogy elvigyenek innen, akkor adják vissza nekem a kést, csak egyszer adják még vissza ... ígérem, hogy nem engedem többé kicsavarni a kezemből, és akkor kötözzenek meg majd, és vigyenek innen!... — Nyugodjék meg szépen ... Ezt ki mondta?! — Ilyen megrázkódtatás után pihennie kell... A férjem szanatóriumba visz majd? Ahol megnyugtatnak, tudom. Ahová Cornides Miának nem kell eljönnie. És Hanga Miklós nem léphet be. Vissza kell utazniuk közben. A küldöttség teljesítette a feladatát. — Vége — Nedvességlecsapódás a lakásban Általában ismert, hogy a levegő gáz halmazállapotú vizet tartalmaz, tehát vízgőzt. A hőfoktól függően a levegő csak bizonyos meny- nyiségű vízgőzt tud felvenni, illetve tárolni. Pl. —j—20 C fokos levegő minden köbmétere 17,3 grammot képes tárolni. Ha ennél több nedvesség kerül a levegőbe az már kicsapódik és víz alakjában jelenik meg. A vízgőz behatol az építmény szerkezeteibe. Az építőanyagokon belüli gőzmozgást gőzdiffúziónak nevezzük. Ennek a diffúziónak az iránya — lakó épületekről lévén szó — általában belülről kifelé, tehát a melegből a hideg oldalra mutat. Azonban a gőzáramlás irányára a helyiségekben lévő nyomáskülönbségek is befolyással vannak - a magas nyomású hely felől az alacsonyabb felé történik az áramlás — ezért az épület szerkezete szempontjából tudnunk kell (meg kell előre határozni) a gőzdiffúzió irányát. Az építő- és szigetelő- anyagok struktúrájuk és fajtájuk szerint akadályt állítanak a gőzdiffúzió, tehát a gázáramlás, ill. gőznyomás útjába, kisebb vagy nagyobb ellenállás formájában. Tömör építőanyagok (pl. beton) általában nagyobb ellenállást fejtenek ki, mint porózus hőszigetelő anyagok. Könnyen belátható az eddig elmondottak alapján, hogy a vízgőz a fűtött helyiségből a falon vagy födémen keresztül kifelé áramlik. Ennek során a falban történő lehűlés következtében — az ott uralkodó alacsonyabb hőmérséklet miatt — telítettség következhet be, ami viszont nedvességkicsapódást, tehát víz megjelenését idézi elő. Ha már most ez a szerkezet (pl. fal) 0 C° (fagyhatár) alá kerül, akkor azonnal jég keletkezik. Ez a jelenség, amit kondenzációnak neveznek okozója lehet építő- vagy szigetelőanyagok átnedvesedésének. Az átnedvesedés következtében az építő- és szigetelőanyagok hővezetési tényezője csökken és ezáltal alacsonyabb a hőszigetelő hatása. így még az az eredetileg megfelelő hőszigetelés esetén is a belső felület hőfoka annyira lecsökkenhet, hogy rajta páralecsapódás, csöpögés keletkezhet. Különösen így van ez akkor, ha a gőzóteresztő anyagok belül, a gőzfékező anyagok kívül vannak elhelyezve. Ilyenkor mondjuk azt, hogy fizikailag rosszul vannak a rétegek megtervezve. Ezzel tájékoztató, figyelemfelkeltő cikkeink közlését befejezzük. Változatlanul fenntartjuk azonban díjmentes tanácsadó szolgálatunkat minden szombaton 8-12-ig az EMI Boszorkány u. 2. sz. alatti helyiségében. Krappai Sándor, a Minőségellenőrző Állomás vezetője
