Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-20 / 78. szám
2 Dunántúlt napló 1975. március 20., csütörtök Németh Károly elvtárs felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) fő vonal változatlansága nem jelent megmerevedést. Gazdaságpolitikánk és gyakorlatunk központi kérdése, a társadalmi termelés hatékonyságának növelése, a termelés, a gazdálkodós minden területén. Ahogy arra Kádár elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában rámutatott, a gazdasági hatékonyság növelésének alapvető feltétele a termelési szerkezet korszerűsítésének gyorsítása. A versenyképes, gazdaságos termékek részarányának növelése megköveteli az intenzivebb nemzetközi gazdasági együttműködést, az abban rejlő lehetőségek jó kihasználását. Ennek fő útja, hogy a szocialista integráció keretében fokozzuk a szakosodást, a kooperációban gyártott korszerű termékek, részegységek és alkatrészek kölcsönös szállításának részarányát. E téren már olyan jó példákra hivatkozhatunk, mint a Zsiguli-program- ban való részvételünk vagy a leninvárosi olefinmű és a Szovjetunióban levő kalusi vegyipari és kohászati kombinát között megvalósuló vegyipari együttműködés. Az elmúlt években mind a Központi Bizottság, mind a dolgozók részéről jogos kritika érte gazdasági vezetésünket, mert nem fordított kellő figyelmet nagyüzemeink egy részében a termelési szerkezet korszerűsítésére, a termelési feltételek javítására. E téren, ha még nem is a kívánt mértékben, előbbre jutottunk. Nagyra értékeljük a Szovjetunió segítségét, amelyet több gépipari nagyüzemünk, köztük a Magyar Hajó- és Darugyár és a Ganz- MÁVAG termékszerkezetének átalakításához, technikai rekonstrukciójához nyújt. A munka termelékenységének növelése az intenzív gazdasági fejlődés egyik kulcskérdése. Bár az utóbbi években e téren is felgyorsult a fejlődés, még mindig jelentékenyen elmaradunk a nemzetközi élvonaltól. Az elmaradás döntő oka a munka- és üzemszervezés viszonylag alacsony színvonala. A termelékenység emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy megszüntessük az élő munkával való pazarlást. Nincs minden rendben a munkaerő-gazdálkodásban, a munkaidő kihasználásában, és a munkafegyelemben is van javítanivaló. A gazdasági hatékonyság növelésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1968 és 1973 között a népgazdaságban a termelés fajlagos költsége 2,5 százalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Nem lebecsülendő, de mégiscsak szerény eredmény ez. Az a feladat, hogy takarékoskodjunk az energiával, állítsunk elő a rendelkezésre álló anyagokból több és jobb terméket, javítsuk a felhasználás fajlagos mutatóit. Például ma az anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5—6 milliíírd forinttal növelné a nemzeti jövedelmet. A Központi Bizottság titkára ezután a mezőgazdaság kérdéseiről beszélt, s hangsúlyozta, hogy pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme meggyorsult. A második ötéves terv időszakában az évi átlagos növekedés 1,2 százalék, a harmadikban 2,8 százalék volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig várhatóan 3,5 százalék lesz. — A mezőgazdasági termelés eredményeiben együtt fejeződik ki az állami gazdaságok dolgozóinak!, szövetkezeti parasztságunknak politikai és erkölcsi fejlődése, áldozatkész munkája, a munkásosztály és az állam sokoldalú támogatása. Agrárpolitikánk érvényesítése hozzájárult a munkás-paraszt szövetség további erősítéséhez, a mezőgazdasági dol- dozók, a parasztság élet- és munkakörülményeinek javulásához. Agrárpolitikánk fő elvein nem kell változtatni. Továbbra is a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fejlesztésére, szocialista vonásainak szüntelen erősítésére törekszünk. A mezőgazdasági nagyüzemek mindkét formáját, az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket tovább kell fejleszteni. Az állami gazdaságok a jövőben is legyenek kezdeményezői, bevezetői és terjesztői a korszerű technikának és termelési eljárásoknak, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának. A termelőszövetkezeteket, amelyek a mezőgazdasági termejés döntő többségét adják, úgy kell fejleszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemekké váljanak, gazdálkodásukban erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző vonások. Ez összetett, bonyolult és hosszabb időt igénylő folyamat, amely magában foglalja, hogy fokozatosan szövetkezeti tulajdonná váljék a szövetkezetek által hasznosított egész föld, hogy folytatódjék a gazdaságos termelési szerkezet kialakítása, a szakosítás, a komplex gépesítés, növekedjék a munka szervezettsége, emelkedjék az irányítás színvonala, jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás és a szövetkezeti demokrácia. Németh Károly a továbbiakban az ipari szövetkezetekről beszélt, elismerve munkájuk eredményeit, hangsúlyozta, hogy állítsák munkájuk előterébe a lakosság növekvő szolgáltatási igényeinek kielégítését és tekintsék fontos feladatuknak az állami vállalatok termelésének hasznos kiegészítését, az áruválaszték bővítését. Németh Károly ezután arról szólt, hogy az elmúlt években — a X. kongresszus határozatainak megfelelően — emelkedett a gazdasági irányításának színvonala. Gazdaságirányítási rendszerünk, a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás szervezeti rendszere és a jogi szabályozás jól szolgálták gazdaságpolitikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerünket, gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának eszközét, mint eddig, ezután is folyamatosan hozzáigazítjuk az élet változó követelményeihez, hogy egyre eredményesebben szolgálja szocialista gazdaságunk, társadalmunk fejlődését. A népgazdasági tervezés tudományos megalapozásában fontos lépés volt az ötéves tervek szerepének növelése, az éves, a közép- és hosszú távú tervezés együttes alkalmazása. Ezen az úton kell továbbhaladni, tudományosan megalapozottabbá tenni a népgazdasági tervezést és biztosítani a hatékonyabb központi irányítást. A centralizmus és a demokratizmus elvét érvényesítve, a gazdasági életben is erősíteni kell a központi irányítást és növelni a termelő, a gazdálkodó szervek önállóságát és felelősségét. A központi irányítás és ellenőrzés hatékonyságának növelése megköveteli, hogy tegyük a jelenleginél egyértelműbbé a központi gazdaságirányító és tervező szervek feladatkörét és felelősségét, gl' lítsuk a közgazdasági szabályozó eszközöket fokozottabban a népgazdasági érdekek szolgálatába, alkalmazzuk következetesebben az ellenőrzést, az utasítást és indokolt esetben a felelősségre vonást. A központi irányító szervek fejtsenek ki kezdeményezőbb, következetesebb és határozottabb tevékenységet a vállalatok irá» nyitásában. Ez nem mond ellent annak, hogy a vállalatok és a szövetkezetek önállóságát — a népgazdasági érdekekkel összhangban — növelni kívánjuk. Németh Károly ezután felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságban is tovább kpll erősíteni a párt vezető szerepét, a végrehajtás minden láncszemében következetesen meg kell valósítani a pórt gazdaságpolitikáját. A kommunisták eszmei, politikai és cselekvési egysége a legfőbb biztosítéka annak, hogy a pártszervezetek működési területükön eredményesen valósítsák meg az ellenőrzésből, a politikai és szervező munkából rájuk háruló feladatokat. Ez mindenekelőtt a párt politikájának határozott képviseletét, a helyi viszonyoknak megfelelő érvényesítését jelenti. A pártszervezetek, jogaikkal élve, biztosítsák, hogy a hatáskörükbe tartozó vezetők alkalmasak legyenek feladataik ellátására. Gondoskodjanak róla, hogy a végrehajtásban érvényesüljön a kommunista példamutatás, amely a dolgozó tömegek megnyerésének és mozgósításának nélkülözhetetlen feltétele. A pártszervezetek folyamatosan ellenőrizzék a határozatok végrehajtását. Kongresszusunk abban a meggyőződésben fogadhatja el az ötödik ötéves terv fő előirányzataira előterjesztett javaslatot, a programnyilatkozatban foglalt célokat, hogy azok reálisak — mondotta befejezésül Németh Károly. — Végrehajtásuk pedig biztosítja népgazdaságunk töretlen fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, a munka- és életkörülmények javítását. A kommunisták munkájának a jövőben is ez ad igazi értelmet. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára Még következetesebben útját álljuk a nem munkán alapuló jövedelemszerzésnek A SZOT főtitkára bevezetőben arról beszélt, hogy a szak- szervezetek egyetértenek a Központi Bizottság beszámolójával, a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal, a bennük kifejtett célokkal és törekvésekkel. A szakszervezetek, a dolgozók magukénak érzik a pártunk tevékenységét jellemző törekvést, azt, hogy erőnkhöz mérten mindig lépünk előbbre céljaink megvalósításában és gondjaink csökkentésében. Joggal vagyunk büszkék rá, hogy pártunk politikája hosszú idő óta töretlen. De amikor azt mondjuk, hogy töretlen, ez nem azt jelenti, hogy változatlan. A mi pártunk politikájának ' az alapelvei — ha szabad így mondani: állandó elemei — változatlanok és azok is maradnak. Ilyen alapelvek: a munkásosztály, a párt vezető szerepe; a tervszerűség a népgazdaságban; a proletár internacionalizmus. Más a helyzet a változó elemekkel, a politikánk megvalósítását szolgáló eszközökkel és módszerekkel, mert egy forradalmi pártot az is jellemez, hogy politikáját mindenkor tökéletesíti, csiszolja, a helyzethez igazítja. Ezt tette a Központi Bizottság akkor is, amikor 1972 és 1973 novemberében, majd a múlt esztendő márciusában az ismert kérdéseket megvitatta és az összes szükséges intézkedéseket megtette. A stabilitás és a dinamizmus tehát egyidőben és egyszerre jellemzi pártunk politikáját. Néhány éve erőteljesen törekszünk a központi irányítás és a helyi önállóság kombinációjából a tervgazdálkodáson alapuló még hatékonyabb irányítás kialakítására. Az előrehaladás e tekintetben sem kevés. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának alapja és feltétele a jövőben is a tervgazdálkodás állandó erősítése és fejlesztése, párhuzamosan a helyi A tanácskozás szünetében. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése A mandátumvizsgáló bizottság jelentését Havasi Ferenc, a bizottság elnöke terjesztette elő. A kongresszust előkészítő taggyűléseken, pártértekezleteken párttagságunk nyílt, őszinte és pártszerű légkörben, alkotó módon vitatta meg a kongresszus írásban kiadott dokumentumait — mondotta. A Központi Bizottság határozata szerint a XI. kongresz- szusnak minden ezer párttag után egy szavazati jogú küldött volt megválasztható. A mandátumvizsgáló bizottság megállapította, a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártértekezletek 758 szavazati jogú küldöttet választottak; ebből 45 küldöttet húsz nagyvállalati pártértekezleten közvetlenül választottak meg. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közül 90 elvtórs a szervezeti szabályzat IV. fejezete 15. pontja értelmében teljes jogú küldöttként van jelen. így pártunk XI. kongresszusának 848 szavazati jogú küldötte van, jelen van 843 küldött, a kongresszusunk tehát határozatképes; a hiányzó elvtársak igazoltan vannak távol. A kongresszus összetételét a következők jellemzik: A párttagságon belüli aránynak megfelelően a küldöttek 73,6 százaléka férfi, 26,4 százaléka nő. A küldöttek 69 százalékának eredeti foglalkozása munkás és paraszt, 19,6 százaléka értelmiségi, 11,3 százaléka alkalmazott és 0,1 százaléka tartozik egyéb kategóriába. A foglalkozás szerint a küldöttek 31,1 százaléka fizikai dolgozó. A küldöttek 25,1 százaléka függetlenített pórt-, tömegszervezeti és társadalmi szervezeti, 21,6 százaléka állami és gazdasági vezető, 17,1 százaléka értelmiségi, a küldöttek 4,1 százaléka a fegyveres testületek tagja, egy százalék egyéb, valamint adminisztratív foglalkozású és diák. Életkor szerint: 26 év alatti a küldöttek 4,5 százaléka, 27—39 év közötti 28 százaléka, 40—49 év közötti 36 százaléka, 50—59 év közötti 24,7 százaléka, 60 éves és idősebb a küldöttek 6,8 százaléka. A párttagság kelte szerint a felszabadulás előtti párttag a küldötteknek kereken 10 százaléka, 1944—45 óta tagja a pártnak 15 százaléka, 1946—56 között lett párttag 30,2 százalék, 1957—66 között lépett a pártba 24,3 százaléka. 1967— 1970- től párttag 13 százaléka, 1971- től pedig 7,5 százaléka. A küldöttek életkora és a pártba lépés időpontja azt tükrözi, hogy a kongresszuson a magyar kommunista mozgalom három nemzedéke van jelen, kifejezve ezzel is, hogy harmonikus egységben dolgoznak nagy céljaink megvalósításáért. önállóság és kezdeményezés, valamint a felelősségérzet egyidejű kibontakoztatásával. Ezen az úton kell haladnunk tovább, hogy terveink még reálisabbak, a népgazdaságot még teljesebben átfogóak és a szocialista integráció keretében még ösz- szehangoltabbak legyenek. A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szocialista elosztás alapelvei mindjobban érvényesülnek, de erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten ezt is tovább kell tökéletesítenünk. A két kongresszus között a népgazdaság fejlődésével egyidőben emelkedett a lakosság, a munkásosztály életszínvonala. Növekedtek a jövedelmek, a reálkereset, felépült több mint 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkánknak kétségtelen bizonyítéka, jóllehet ez a folyamat nem volt ellentmondásmentes. A jövőben is olyan utat kell követnünk, amely szocialista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeli a munkásosztály élet- színvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy figyelmet kell fordítanunk a nagyipari munkások életszínvonalának emelésére. A SZOT főtitkára ezután hangsúlyozta, hogy kulturális életünkben továbbra is a legfontosabb feladatok között kell számon tartanunk a munkás- osztály műveltségének fejlesztését. Ennek a társadalom egészére gyakorolt pozitív hatását senki sem vitatja, megvalósításáért azonban még sokat kell tennünk. Gáspár Sándor ezután így folytatta: életünk alakulása mindig szorosan összefüggött a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal. A magyar munkások érzéseiben együvé tartozik, közös üggyé válik feladataink végrehajtása, eredményeink öröme, népeink sorsa. Holnapi sikereinknek ezért is feltétele az országaink közötti kapcsolatok gazdagítása, elmélyítése. Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott s a következőket mondotta: a dolgozók aktivitásának, az üzemi demokrácia érvényesülésének nagy szerepe volt, van és mindinkább lesz a szocialista társadalom építésében. Mindenkinek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a szó legmélyebb értelmében nélkülözhetetlen a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása. A dolgozók tömeges részvétele a döntésekben, a véleményükre, tapasztalataikra való támaszkodás — amellett, hogy önvédelmi eszköz a tévedésék ellen — óriási emberformáló erő és a tulajdonosi tudat alakulásának, a munkásosztály vezető szerepe mindennapos érvényesülésének Is feltétele. A gazdasági vezetőknek rendszerünk kezükbe adta az egyszemélyi felelős vezetés nagyon fontos eszközét. De a mi rendszerünkben ez önmagában kevés ahhoz, hogy elérjük nagy céljainkat, ha nem párosul a dolgozók aktivitásával, kezdeményezőkészségével, egyetértésével, meggyőződésből fakadó hitével. A vezetőt — legyen az kicsi vagy nagy beosztásban — a saját tapasztalatai győzhetik meg erről, hacsak nem hiszi önmagáról, hogy ő az, aki zsebében hordja a bölcsek kövét. Politikailag és szakmailag képzett vezetőnek nem kell állandóan magyarázni, hogy demokratikusan vezessen. Tudja, hogy ez ugyan nehezebb, sokszor időigényesebb, de feltétlenül eredményesebb. És jól érti, hogy minél nagyobb a döntések előkészítése során a munkahelyi demokrácia, annál biztosabb, hogy jól döntenek, s a helyes határozatokat a legjobb hatásfokkal hajtják végre. Az üzemi demokrácia gyakorlásában fontos szerepet játszanak az intézményesített fórumok, a termelési tanácsko- zásök, a brigádértekezletek, a munkásgyűlések. De helytelen lenne, ha'az üzemi demokráciát valamiféle ünneplő ruhának tekintenénk, amelyet csak fórumokon, gyűléseken kell viselni, a szürke hétköznapokon pedig el lehet süllyeszteni a ruhásszdkrénybe. Az üzemi demokrácia nem formai aktus. Nem egyenlő az alkalmanként megtartott tanácskozásokkal. A dolgozókkal, a munkásemberekkel való mindennapi kapcsolatban kell érvényesülnie. A demokráciáról szólva hangsúlyozni szeretném, hogy a munkásosztály hatalma nem szervek vagy intézmények hatalma, ezért a munkahelyi demokrácia érvényesülésében is ki kell fejeződnie, hogy — a nép hatalmáról van szó, — arról, hogy együtt kell terveznünk, együtt kell cselekednünk, — a mi rendszerünktől és pártunktól idegen az, hogy ne vegye figyelembe azoknak az igényeit és vágyait, akiket képvisel, akiket vezetnie kell. Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek mint eddig, úgy a jövőben is felelősen részt kívánnak venni a szocialista társadalom építése soronlevő feladatainak kidolgozásában és megvalósításában.
