Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-20 / 78. szám

1975. március 20., csütörtök Dunántúlt napló 3 Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja: Az emberek kapcsolatában, gondolkodásmódjában, életvitelében is győzzön a szocializmus Benke Valéria, a Poltikai Bi­zottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságá­nak elnöke bevezetőben arról szólt, hogy -népünk túlnyomó többsége magáénak érzi a szocialista Magyarországot. A dolgozó emberek helyesnek tartják pártunk politikáját, el­fogadják a munkásosztály ve­zető szerepét, megértik, hogy céljai egybeesnek az egész társadalom céljaival. He­lyeslik és támogatják azt a küzdelmet; amit hazánk kul­turális felemelkedéséért foly­tatunk. Dolgozó népünkben ma mé­lyen, érzelmeiben is él a munkás­nemzetköziség szelleme, a szo­lidaritás a szabadságukért küz­dő népekkel, a szovjet embe­rek szeretete _ és a hála a nagy szovjet nép iránt, amely már eddig is annyi áldozatot hozott a szocializmus győzel­méért, a békéért. A kapitalizmus általános vál­sága mind jobban elmélyül, a „fogyasztói társadalom” von­zása ma már azoknak a sze­mében is vesztett erejéből, akik egy társadalom fejlettségét az autók számán és a kirakato­kon szokták mérni. Mint pártunk programnyilat­kozata is megállapítja, napiren­den van a fejlett szocializ­mus felépítése. Márpedig ez nemcsak falak felhúzását, gyá­rak és gépek, termelőeszkö­zök gyarapítását jelenti, hanem a szocialista társadalmi viszo­nyokat is. Nekünk úgy kell ha­ladnunk, tetteink nyomán azt kell elérnünk, hogy az emberek kapcsolatában, gondolkodásmódjában, életvi­telében is győzzön a szocia­lizmus. Az embereket közössé­givé, a fiatalokat munkás, szo­cialista ifjúsággá elsősorban saját példánkon nevelhetjük! Benke Valéria ezután az ok­tatásügyünk eredményeit mél­tatta, és köszönetét mondott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt ok­tatáspolitikai határozatának végrehajtását. Majd így foly­tatta : — A marxizmus-leninizmus elterjesztésében, továbbfejlesz­tésében és alkalmazásában, a valóságot híven kifejező tár­sadalmi önismeret kialakításá­ban közismerten nagy szere­pet vállalnak a társadalomtu­dományok. A kétségtelen tudo­mányos eredmények elismeré­se mellett is jogos a megjegyzés, hogy nem született még elég helyes irányba mu­tató elméleti válasz a társa­dalom által feltett kérdésekre. Szocialista demokrácia, a köz- igazgatás, a vállalati gazdál­kodás és mindezek tudati ha­tása is ilyen kérdéskörök. Még inkább adósok e tudomány­ágak művelői azzal, hogy köz­érthető formában tegyék is­mertté az elméletileg már fel­derített társadalmi összefüggé­seket. Hívei vagyunk a nyílt és sza­bad közéleti vitáknak, amikor a történelmi cél legkönnyebb és leggyorsabb útját igyekszik feltárni a kutató és vitatkozó értelem. így örültünk neki — mert pozitív hatású volt —, amikor az oktatási lehetőségek egyenlőségéről és a társadal­mi mobilitás ezzel összefüggő kérdéseiről folyt vita. Ezt az sem kisebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felületes han­gulati elemektől. Még a kutatás körében sem jó, ha a viták során nem ke­resik azt a szintézist, amelyben érvényesülhetnének az egyol­dalú álláspontok pozitív ele­mei. Még rosszabb hatású, ha a publicisztika eszközeivel fo­lyó, tehát a köztudat formá­lását, közvetlenül célzó írások­nál történik ugyanez. így elismerésre méltó kuta­tási részeredményeket hoztak a nemzeti önismeret és öntu­dat, a nemzeti érzések téma­körében folytatott viták, de saj­nos ezek is egyoldalúságoktól voltak terhesek, mint ahogyan a szocialista hazafiságról és a vele összekapcsolódó inter­nacionalizmusról, vagy a de­mográfiai helyzetünkről folyta­tott vitákban még haladó gon­dolkodású vitapartnerek is megengedhetetlenül könnyel­műen bántak nacionalista át­hallásokat lehetővé tevő meg­fogalmazásokkal. A nacionalizmus a legvesze­delmesebb burzsoá eszme. Je­lenlétével, arcot változtató ké­pességével állandóan számol­nunk kell. írástudóinknak tör­ténelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nem­zeti érzéseket segítsenek — megtisztítva minden rossz hor­daléktól — a munkásnemzet- köziségi eszméivel egységben ápolni tovább. Egyik-másik kutató revizio­nista, ultrabalos, vagy más zavaros áramlatok vizeire sod­ródott. Olyan is akadt köztük, aki megkérdőjelezi egész szo­cialista fejlődésünket. Ezeket az áltudományos teljesítménye­ket határozottan eluta­sítottuk. De azt is tudjuk: nem orvosság, nem igazi harc az ilyen nézetek és „elméletek” hatása ellen, ha a dogmatikus semmitmondás lapos általánosságait, vagy akár „erőteljes” kiátkozó gesz­tusait vetik be ellenük. Meg- qyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munká­ra van szükség. A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunisták­ra különösen nagy felelősség hárul eszmei törekvéseink meg­valósításában. Nem szabad el­fogadniuk a hamis alternatí­vák egyikét sem. Világosan ér­tésére kell adniuk minden vi- tózónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félrema­gyarázást. A szocialista hazafi- ságot nem lehet összekeverni a nacionalizmus semmiféle vál­tozatával. A proletár interna­cionalizmus, a szovjet—magyar barátság hazaszeretetünk elvá­laszthatatlan eleme. A munkás- osztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás-paraszt szövetséget ugyancsak nem en­gedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni. Pártunk tapasztalatai, a nem­zetközi kommunista mozgalo­méval egybehangzóan, bizonyít­ják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet komp­romisszum. A hazai és a nem­zetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Pártunk a jövőben is min­dent megtesz, hogy az ideoló­giai együttműködésből rá háru­ló feladatokat hiánytalanul végrehajtsa és más testvérpár­tok tapasztalataival gazdagod­va még eredményesebben vív­ja a harcot a békés egymás mellett élés érvényesüléséért és az ezzel együtt járó ideoló­giai harcot az ellenséges és a marxizmustól idegen né­zetek ellen a nacionalizmus, a kozmopolitizmus, és a különö­sen kártékony maoizmus ellen. Pártunk ezért a politikai, a gazdasági és a kulturális kap­csolatok erőteljes fejlesztésével együtt tovább erősíti az ideoló­giai együttműködést a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpárt­jaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget, erkölcsiséget kép­viseli környezetének visszahúzó erőivel szemben, és egész éle­tének példája fedezet erre. En­nek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadal­munkban a szocialista bázis most sokkal erősebb, mint bármikor ezelőtt. Az emberek ma más értékmé­rő szerint ítélnek, mint koráb­ban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgár: szellem legyőzésének, visszaszo­rításának igénye. Sokkal na­gyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit ér­zünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek po­litikai, erkölcsi, szellemi kon­centrációjára van ma szükség. Itt van az ideológiai, kulturális intézmények, de a gazdasági, társadalmi szervezetek minden szintű vezetőinek nagy lehető­sége, s egyben sürgető felada­ta is. — Egy tudást és kultúrát is kereső nép várja íróink, művé­szeink eligazító szép szavát, eszméltető alkotásait. Olyan al­kotásokra vágyik, amik önmaga megismerésére, az ember ottho­nosan és igazságosan berende­zett életének eszményeire tanít­ják. Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az ér­tékes műveket könnyen befoga­dó közönség volna. Közművelő­dési, kritikai és más határoza­taink az igények és a befoga­dóképesség emelkedését célzó nevelő feladatokat is magukban foglalják. Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és jól képzett nevelők, propa­gandisták népes seregét; a tu­dományok és művészetek alko­tóinak, az ideológiai élet, a közoktatás, a közművelődés munkásainak olyan gárdáját, amely annak tudatában tevé­kenykedik, hogy értékeket kínál, gazdagító javakat ajánl dol­gozótársainak. A programnyilatkozatban megfogalmazott távolabbi cé­lokhoz az ideológiai és a kul­turális életben is mindennapi tettekkel a hétköznapi felada­tok következetes megoldásával lehet eljutni. A szocialista országok kommunista pártjai vezetőinek találkozója Március 18-án baráti találkozót tartott a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XI. kongresszusán részt vevő Leonyid lljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára, Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, dr. Gustáv Husák, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak első titkára. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialista és kommijnista építőmunka helyzetéről, megvitatták a hitleri fasizmus szétzúzásának 30. évfordulójával kapcsola­tos kérdéseket, megvizsgálták a nemzetközi kommunista moz­galom időszerű problémáit. A véleménycsere során különös figyelmet fordítottak a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harc feladataira, az európai enyhülési folyamat fejlesztésére és elmélyítésére. Ezzel összefüggésben hang­súlyozták az európai államok értekezlete mielőbbi befejezésé­nek és zárószakasza legmagasabb szinten történő megtartá­sának fontosságát. A találkozó őszinte, szívélyes légkörben, valamennyi meg­vitatott kérdésben megnyilvánuló teljes egyetértésben zaj­lott le. Testvérpárfok üdvösük a kongresszust EDWARD GIEREK Sikereink biztosítéka közösségünk ereje Kedves magyar barátaim!- Magyarország és Lengyel- ország történelmi vívmányai, amelyeket az elmúlt 30 eszten­dőben értünk el, továbbá a szo­cialista építés jelenlegi fejlődé­se megteremti a két ország kö­zötti együttműködés állandó bő­vítésének feltételeit. Biztosítha­tom önöket, hogy mi a jövőben is törekszünk együttműködésünk taltalmának és formáinak to­vábbi gazdagítására minden te­rületen, a népeink közötti ha­gyományos barátság és eszmei egység szüntelen mélyítésére.- Valamennyi szocialista or­szág dinamikus fejlődése, kap­csolataink elmélyítése növeli az egész szocialista közösség ere­jét, szilárdítja pozícióját. Né­peink sikereinek és felvirágzá­sának alapvető biztosítéka kö­zösségünk ereje, eszmei egysé­ge, a szoros együttműködés or­szágaink között, s főkést e kö­zösség vezető erejével, a Szov­jetunióval. Kedves magyar barátaim! Az önök XI. kongresszusa ki­dolgozza Magyarország társa­dalmi és gazdasági átalakulá­sának további programját. A lengyel munkásosztály, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt nevé­ben kívánom a magyar dolgo­zó népnek, munkásosztályuknak, a magyar kommunistáknak a kongresszusuk dokumentumai­ban megjelölt nemes célok tel­jes megvalósulását. Tisztelt küldött elvtársak! — A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága ne­vében átadom önöknek testvéri üdvözletünket és eredményes munkát kívánok a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kong­resszusának, önökön, a kong­resszus résztvevőin keresztül sze­retném kifejezni a lengyel kom­munisták forró, eszmei szolida­ritását a magyar kommunisták­kal, a lengyel nép magyar nép iránti tartós barátságát. — Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy személyesen vehe­tek részt a kongresszuson, amely közvetlenül Magyarország fel- szabadulásának 30. évfordulója előtt tanácskozik, s amely min­den bizonnyal pártjuk és egész nemzetük számára nagy jelen­tőségű határozatokat hoz majd. ERICH HONECKER Erősítsük a szocialista országok egységét Frans van den Branden, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Aczél György, az MSZMP PB tagja és a Francia Kommunista Párt küldöttei a kongresszus szünetében. Kedves Kádár elvtársi Kedves elvtársnők és elvtár­sak! Nagy öröm számomra, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa küldöt­teinek, a szocialista Magyaror­szág kommunistáinak és dol­gozóinak átadhatom a Német Demokratikus Köztársaság kommunistái és népe harcos testvéri üdvözletét. XI. kongresszusuk tanácsko­zásai szemléletes képet nyúj­tanak a magyar munkásosztály, a magyar nép hatalmas alko­tómunkájáról, öntudatáról, szor­galmáról és tudásáról. Erről tanúskodnak a szocializmus anyagi-műszaki alapjai kiszéle­sítésének, a népgazdaság ha­tékonysága emelésének és a lakosság anyagi és kulturális életszínvonala állandó javítá­sának kiemelkedő eredményei a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusa óta eltelt években. Kedves magyar elvtársak! Egész politikai tevékenysé­günk arra irányul, hogy erősít­sük a szocialista államok kö­zösségét és minden tekintet­ben tökéletesítsük a Varsói Szer­ződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa szerve­zetét, valamint testvéri orszá­gaink együttműködésének egyéb formáit. Ez a legfonto­sabb záloga annak, hogy fel­építsük a szocializmust és kommunizmust. Ezzel egyidejű­leg létrejönnek a feltételek a nemzetközi erőviszonyok to­vábbi eltolódásához a szocia­lizmus és a béke javára. Az összes antiimperialista erők szoros együttműködését tekintjük a további sikerek döntő feltételének a nemzet­közi enyhülés megszilárdításá­ban és elmélyítésében. Fontos szakasz lesz ezen az úton az európai kommunista és mun­káspártok konferenciája, amelynek előkészítése sikeresen megkezdődött. Igen megtisztelő kötelességünknek tekintjük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lesz e nagy jelentőségű konferencia színhelye. A Német Szocialista Egység­pórt osztja a testvérpártok vé­leményét, hogy most már meg­értek a feltételek valamennyi kommunista és munkáspárt új nemzetközi tanácskozásának előkészítésére. Kedves elvtársnők és elvtár­sak! Végezetül engedjék meg, hogy minden magyar kommu­nistának, a Magyar Népköz- társaság összes dolgozóinak szívből kívánjak újabb sikere­ket a fejlett szocialista társa­dalom építésében, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában.

Next

/
Thumbnails
Contents