Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-19 / 77. szám

1975. március 19., szerda Dunántúlt napló 3 Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára A kormány elnöke hangsú­lyozta: munkánkban alapvető segítséget nyújtották a Közpon­ti Bizottság ülései, amelyek időről időre értékelték és ele­mezték a X. kongresszus hatá­rozatai végrehajtásának mene­tét. Útmutatást adtak ahhoz, hogy mire kell még nagyobb figyelmet fordítanunk, mit kell kiigazítanunk. így a Központi Bizottság és a kormány 1971 augusztusában tartott tanács­kozása úgy ítélte meg, hogy 1970—1971-ben a termelőága­zatok fejlődése összességében megfelel a tervezettnek, az életszínvonal az előirányzott mértékben emelkedik; viszont megállapította, hogy népgaz­daságunk egyensúlyát zavaró tényezők léptek fel a beruhá­zási tevékenységben és első­sorban ennek hatására a kül­kereskedelmi forgalom alakulá­sában. A tanulságokat és a szüksé­ges tennivalókat az 1971 ok­tóberében tartott országos gaz­dasági aktíva is megvitatta. A tanácskozás nyomatékosan rámutatott, hogy bár a gaz­daság irányításában fontos szerepet játszanak a szabá­lyozók, megengedhetetlen, hogy központi irányító szervek a szabályozóktól várjanak min­dent, tétlenkedjenek, amikor intézkedniük kellene. Késedelmes végrehajtás Az országos gazdasági aktí­va és az utána hozott minisz­tertanácsi határozatok hiá­nyosságaink kijavítása mellett azt a célt szolgálták, hogy egy­séges szemlélet alakuljon ki és egységes cselekvés valósul­jon meg a gazdasági élet Bevezetőben Katona Imre rá­mutatott: Budapest több mint 200 ezer párttagja méltó módon készült pártunk kongresszusá­ra. A több mint ötezer alap­szervezeti taggyűlés, az üzemi, hivatali, az intézményi és a kerületi pártértekezletek, a bu­dapesti pártértekezlet állásfog­lalása és megbízatása alapján mondhatom, hogy a budapes­tiek egyetértenek a X. kong­resszus óta megtett utunk ér­tékelésével, az ebből eredő feladatokkal. E feladatokat magukénak tekintik és készek részt venni megvalósításukban. Budapest kommunistái és a főváros közvéleménye is a kongresszusi irányelveknek és a szervezeti szabályzat módosítá­sa tervezetének vitájában állást foglaltak, kifejezték egyetérté­süket a párt politikájával, s kérték, tolmácsoljuk a XI. kong­resszusnak: őrizzük meg és ér­vényesítsük együtt munkánknak azokat az elvi jelentőségű vo­násait, amelyekre pártunk csak­nem két évtized óta minden tevékenységét alapozta. Ez egyik leghatásosabb feltétele annak, hogy a pártunk prog­ramnyilatkozatában kitűzött cé­lok megvalósuljanak. A különböző pártértekezle­tek útravalóul adták: a párt politikája, politikájának fő vo­nala jó, de legyünk következe­tesebbek a jó politika végre­hajtásában. Első a társadalmi érdek ,,A végrehajtásban, értelme-, zésben is van javítani való. Erre a Központi Bizottság be­számolója felhívta a figyelmet. Pártunk álláspontja egyértel­mű, világos. Az érdekek vi­szonyában a társadalmi érde­kek az elsődlegesek. A Köz­ponti Bizottság beszámolója megállapította, hogy ez a gya­korlatban nem mindenütt és nem minden esetben van így. Ilyenkor rendszerint a gazdasá­gi életre gondolunk. De ez az elv nemcsak arra vonatkozik, hanem életünk minden terüle­tére: a politikára, a tudomány­ra, az irodalomra, a művé­szetre egyaránt. Ott sem fo­gadható el, ha egyéni vagy csoportérdekeket az össztársa­dalmi érdekek fölé vagy elé helyeznek. Jó, nyugodt, munkára, alko­tásra késztető légkörben élünk. Ez mindenkire kiterjedő létbiz­tonságot, törvényességet, érvé­nyesülési lehetőséget és >- hoz­záteszem — a becsületes mun­kával szerzett személyi tulaj­don gyarapodását is jelenti. De vannak, akik a nyugodt légkör, a nagyobb egyéni és társadalmi lehetőségek fogal­ma alatt egészen mást érte­nek: a lazább fegyelmet, az ügyeskedést, a ,,kevés munka, sok pénz" felfogást, a minden­áron való gazdagodást. S e torz normák szerint élnek és viselkednek. Az ilyen nézeteket és az ilyenfajta gyakorlatot mi nem fogadhatjuk el! Ezek idegenek eszméinktől, céljainktól. Okos szóval, érvekkel kell és fogunk harcolni az ilyen jelenségek ellen, de ahol szükséges, alkal­mazzuk a törvény szigorát is. A gazdasági építőmunka eredményeiről szólva kiemelte: Az országban, de Budapes­ten is előtérbe kerül a gazda­ságosabb ipari szerkezet kiala­kításának igénye. Sürgető fel­adat a budapesti ipar össze­hangolt távlati fejlesztési és rekontstrukciós terveinek kidol­gozása. E munkánál figyelem­be kell venni a várospolitikai követelményeket is. El kell dönteni, milyen ágazatokat, vállalatokat kell fejleszteni a fővárosban. Ennek a tervnek az előírásait már az V. ötéves tervben érvényesíteni kellene. Budapest gondjai Nagy gond Budapesten a munkaerőhiány, ami mind sú­lyosabb problémát okoz. Már jelenleg is egyik oka, hogy alacsony színvonalú a termelő- eszközök és a berendezések ki­használtsága. Budapesten a vállalatokon, az intézméryeken belül is javítani kell a munka­erőgazdálkodást. Ezzel jelentős tartalékot nyerhetünk. Az egész ország előtt ismert, hogy a Központi Bizottság és a kormány segítségével a IV. ötéves tervben Budapest a ko­rábbi évekhez mérten gyorsan fejlődött. Sajnos sok még a gond, a megoldásra váró feladat - foly­tatta. - A lakáshelyzet Buda­pesten változatlanul a leg­égetőbb társadalmi probléma. Az országban itt van a lakás­igénylők többsége. Ügy véljük, hogy megfelelő irányítással és szervezéssel, tartalékaink fel­tárásával nagyobb ütemben kell folytatni a lakásépítést, a vállalatok, az üzemek által tá­mogatott munkáslakások építé­sét is. Katona Imre ezután így foly­tatta : Budapesten találhatók zöm­mel azok az ideológiai, tudo­mányos, oktatási és más mű­velődési intézmények, szerkesz­tőségek, amelyek ideológiai, eszmei hatása az egész ország­Fock Jenő elvtárs, a Minisztertanács elnöke Pillanatkép a kongresszus szünetéből: Szabó István, a TOT elnöke (baloldalt) és Horváth Ede, a KB tagja, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója (jobboldalt) küldött társaival beszélget. ra, sőt országhatárokon túlra is kiterjed. Nagyobb figyelmet kell for­dítani e területekre és több támogatást és segítséget adni az itt dolgozó pártszervezetek­nek - mondotta Katona Imre, majd így fejezte be felszóla­lását: — A Központi Bizottság be­számolója, a határozattervezet, a programnyilatkozat lelkesítő célt, programot ad a kommu­nistáknak, egész népünknek az elkövetkező évekre. ígérhetem, hogy a szocializmust igenlő, minden alkotó erővel összefog­va, erőnket megfeszítve fogunk dolgozni, hogy a XI. kongresz- szus határozatai az élet min­den területén megvalósuljangk. Tanácskozik a kongresszus. Balról jobbra: Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Kádár János, az MSZMP KB első titkára. egész területén. A hiányossá­gok, a feltárt feszültségek megszüntetésében értünk is el nem lebecsülendő eredménye­ket. Ami azonban az egységes szemléletet illeti, a javulás csak átmenetinek mutatkozott. Ennek következtében a gazdasági élet­ben bekövetkezett kedvelő változások tartósságáról ma sem lehetünk meggyőződve. Újra és újra tapasztaljuk, hogy több beruházást kezde­nek el, mint amennyit határ­időre, az anyagi eszközök hiá­nya vagy a kivitelező kapacitás elégtelensége miatt be lehet fejezni. A termelői árak változtatá­sának már a hírére is az üze­mek jó előre készleteket gyűjte­nek. Ez történt a múlt év vé­gén is és ezzel sok területen zavart okoznak a termelés fo­lyamatosságában. És sorolhat­nék még jó néhány, mindenki által ismert negatív jelenséget, amelyeket el lehetne kerülni, ha a minisztériumok vezetői összkormányzati fejjel gondol­kodnának és ebben a szellem­ben irányítanák, ellenőriznék vállalataikat. A kormány munkájában alapvetően két hiba van. Az egyik elcsépelt frázisnak hang­zik, de sajnos ma is igaz: ta­pasztalható bizonyos tárcasovi­nizmus és ennek következmé­nye az igen fontos kérdések­ben nem mindig igazolható kompromisszum. A másik hiba, hogy — ha a kormány minden tagja jól vé­gezné is a munkáját — a Mi­nisztertanács mint egységes vezető testület nem áll feladata magaslatán. Ezen mindenek­előtt azt értem, hogy általá­ban jó határozatokat hozunk, végrehajtásuk azonban kése­delmes. Legfőbb oka ennek, hogy bár a kormány tagjai is tisztában vannak a vezetés lenini meg­határozásával, amely szerint a vezető tevékenységének jelen­tős részét az ellenőrzés teszi ki, a Minisztertanácsnak mint testületnek munkája e téren nem volt kielégítő. Holott az ellenőrzés a határozat fontos része, úgy is mondhatnám, hogy a végrehajtás biztosítéka és sohasem a bizalmatlanság jele. A kormány tagjai közé ter­mészetesen magamat is bele­értem. Megállapításaim a kor­mány testületi felelősségéről szólnak, az általam felvetett hiányosságok tehát rám ugyan­úgy vonatkoznak, mint a kor­mány bármely tagjára. Tárca­szemlélet — beosztásomból adódóan — ugyan nincs ben­nem, de ez nem enyhíti fele­lősségemet, hogy 8 év alatt, amióta miniszterelnök vagyok, nem tudtunk jelentős előreha­ladást elérni abban, hogy min­denkit elsősorban a népgaz­dasági összérdekékért érzett felelősség hasson át. Intézkedések a helyes célokért A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése összefüggései­ben, teljes mélységében ele­mezte a helyzetet és minde­nekelőtt politikai szempontból vizsgálta a feladatokat. A Köz­ponti Bizottság határozatában feltárt fogyatékosságok rámu­tattak a kormányzati munka gyengeségeire, tevékenysége következetlenségeire. Ezután a kormány — bár véleményem szerint tevékenységében az említett hiányosságok továbbra is fennmaradtak — igyekezett erőfeszítéseit a határozatok hiánytalan végrehajtására össz­pontosítani. A munka jobb összehangolása és a tervszerű­ség erősítése érdekében létre­hoztuk az Állami Tervbizottsá­got. A közművelődés fejlesz­tésén belül előtérbe helyeztük a szakmai műveltség színvona­lának emelését, a munkások továbbképzési rendszerét és a vezetőképzést. Konkrét lépése­ket tettünk a jövedelemelosz­tásban tapasztalt aránytalansá­gok csökkentésére, illetve fo­kozatos megszüntetésére. A munkások bérének növe­kedése mind az előirányzathoz, mind az ipari eredményekhez képest elmaradt és ezért kiiga­zításra szorult. A kormány fontos feladatá­nak tekintette a nők helyzeté­nek megjavításáról szóló párt- határozatok végrehajtásának elősegítését. Értékelte a gyer­mekgondozási segély, a gyer­mekintézmény-fejlesztés és egé­szében véve a demográfiai helyzet alakulását, a lakásépí­tés helyzetét. A tények, a szám­szerű eredmények azt bizo­nyítják — úgy vélem, nem sze­rénytelenség, ha ezt megálla­pítom —, hogy mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát meg­felelő intézkedések követték, amelyek mind a párt elvi út­mutatásának, mind a lakosság jogos várakozásainak megfelel­tek. Intézkedéseket tettünk egyes zavaró társadalmi feszültségek megszüntetésére. Ide sorolhatók a magas jövedelmek fokozott megadóztatása, a telek- és üdülőtulajdon korlátozása, a tisztességtelen haszonról, a gazdasági bírságról intézkedő jogszabályok, a büntetőeljárás­ban a vagyoni hátránnyal járó büntetések széles körű alkal­mazásáról, valamint a fokozott árellenőrzésről szóló intézke­dések. Határozatot hoztunk to­vábbá a munkásldkás-építés fokozottabb segítésére, bérügyi és más szociális kedvezmények bevezetésére, valamint az ala­csony nyugdíjak emelésére. Összhangot az érdekviszonyokban Ezután a kormányzati munka fejlesztésének további felada­tairól szólott, majd rátért az érdekviszonyok problémáira: Pártunk felismerte, elemezte és meghatározta az egyéni, a csoport- és a népgazdasági ér­dekek egymáshoz való viszo­nyát, világosan megjelölte az ezzel kapcsolatos konkrét teen­dőket. E három érdek létezésével és egyidejű hatásával tovább­ra is számolnunk kell, ezért arra törekszünk, hogy közöt­tük megfelelő összhangot tart­sunk fenn. Ez nem egyszerű feladat. Voltak és számolnunk kell vele, hogy a jövőben is lesznek olyan esetek, amikor a helyi, a csoportérdekek ütköz­nek az össztársadalmi érdekek­kel. Ilyen esetekben nem ele­gendő hangoztatni a társadal­mi érdek elsődlegességét, ha­nem cselekedni kell érvényesí­téséért. Az állami szerveknek mindig kötelességük megvizsgálni, hogy az adott esetben miért ütköztek össze az érdekek és a kiváltó okokat kell megszüntet­ni. A párt- és a társadalmi szerveknek minden szinten olyan légkört kell kialakítaniuk, amelyben helyileg is eredmé­nyesen érvényesíteni lehet a népgazdasági, az össztársadal­mi érdekeket. Azok ellen, akik a törvényes rendelkezéseket — csoportérdekekre hivatkozva — tudatosan megsértik, természe­tesen továbbra is a törvények szigorával kell eljárni. Nem ke­vésbé szigorúan kell fellépni persze azok ellen, akik a konkrét ügyek kellő elemzése nélkül, az össztársa­dalmi érdekekre hivatkozva el­nyomják az egész társadalom érdekét jól szolgáló helyi, üze­mi, vállalati, szövetkezeti kez­(Foly tatás a 4. oldalon.) A gazdasági szerkezet folya­matos átalakítására törekedve, döntést hoztunk a központi fej­lesztési programok jobb mű­szaki-gazdasági előkészítéséről, a gazdaságirányítás szabályozó rendszerének továbbfejleszté­séről is. Vizsgáltuk a vállalati termékszerkezet gazdaságossá­gát adó lehetőségeket. Pártunk programja új lendületet ad A helyes politikát következetesen valósítsuk meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents