Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-16 / 74. szám
1975. március 16., vasárnap Dünantmi napló 3 n baranyai kommunisták a párt XI. kongresszusára 27 küldöttet választottak. Megbízták őket: képviseljék megyénket és ha szót kapnak, mondják el eredményeinket, gondjainkat. Közülük öt küldöttet mutatunk be, — beszélnek magukról és arról; milyen gondolatokkal készülnek a pártfórumra? Dr. Fáy Mihály Csongrádban, a Tisza partján született. A gyermekkor emlékeiből az ártéri füzesek és nyárfaerdők tarka színei emelkednek ki: egész életét végigkísérte a fűrészek sivítása, rönkök zuhanása, fafeldolgozó gépek moraja. Harminckilenc esztendeje a Csepeli Papírgyárban udvarseprőként került először a fa- feldolgozó gépek közelébe, aztán gépkezelőként, művezetőként, 1951-ben pedig osztály- vezetőként ismerte meg mindjobban azt a bonyolult folyamatot, amikor az erdők papírrá, farostlemezzé, bútorrá alakulnak. Szegeden egy elhagyott malomban eldobott fa- és papíripari gépekkel kezdődtek a hazai farostlemez-gyártás kísérletei, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az erdők gyorsabban fogynak, mint ahogy az új telepítések nőnek. Dr. Fáy Mihály 1951-ben került kapcsolatba a farostlemez- gyártással. Most huszonnégy esztendő múltán gépész- és papíripari szakmérnök, doktori disszertációját arról írta, hogy a fakéreg miként változtatja meg a farostlemez fizikai tulajdonságait; szilárdságát, küllemét. Nemrégiben vált meg két évtizedig használt íróasztalától, amely az első tábla farostlemezekből készült, s amelyet az asztalosok nem akartak elkészíteni: mondván, hogy ők nem csúfolják meg a szakmát. Dr. Fáy Mihály, a mosonmagyaróvári ágyúgyártól a hódmezővásárhelyi gyapot feldolgozóig kereste: hol lenne a legalkalmasabb a hazai farostlemezgyártás nagyüzemi bázisát felépíteni. A Dunán az osztrák határtól Mohácsig jutott: o víz, az ártéri erdők, a magas fekvés biztonságot nyújt az árvíz ellen ... A közeli esztendőkben elkészül az egymilliomodik tonna farostlemez . .. Az igazgató a XI. pártkongresszusra készül. Persze ilyenkor visszatekint az ember: először a IX. kongresszus eseményei idéződnek fel, ahol szintén küldött volt, aztán a Csepeli Papírgyár, ahol 1938- ban vették fel a kommunista pártba. Akkor a tizenkétórás munkaidő csökkentése volt a harc célja — most a kongresz- szuson a munka- és üzemszervezés kérdéseiről szeretne beszélni. A vállalatok kénytelenek a szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű anyagot és alkatrészt tárolni, mert a kereskedelem még csak sejtetni sem engedi, mikor mit lehet kapni. Időnként a termelést veszélyezteti már az anyaghiány ... Életéről szerettem volna írni — a farostlemezgyártás, a munkásmozgalom történetének egy-egy szakaszát ismertem meg. Barátkozni kell a gondolattal: dr. Fáy Mihály életét ezek alkotják . .. L. J. Kovács Józsefné A megyei pártértekezlet elnökségében pillantottam meg, ott ült egy hasonló korú fiatal lány és a Minisztertanács elnökhelyettese között. Elfogulatlanul és komolyan figyelt, jegyzett, felszólalt. Rá esett a megtisztelő választás, fölkérték, tehát ott van; igyekszik teljesíteni, amit elvárnak tőle. Megválasztották kongresszusi küldöttnek is. Egy hétig helyettesítik majd az óráit, ő megbeszéli a tennivalókat, elbúcsúzik a tantestülettől és több kartársa talán kedves incselkedéssel utánaszól: „aztán, párttitkár, ügyes légy!" . . . Kovács Józsefné tanárnő pedig elutazik és részt vesz a pártkongresszuson, hisz mi sem természetesebb ennél. Az élete is olyan természetesen alakult, ahogyan politikai állásfoglalása, világnézete, a párthoz való kapcsolata is formálódott az évek során. Marcaliban járt iskolába, diákévei alatt erősen vonzódott az ifjúsági mozgalom közösségi munkájához és a versmondáshöz. Ez utóbbi vezette el mai szakmájához is. öt éve magyarnémet szakon végzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Kezdettől Komlón, a szilvási általános iskolában tanít. Még a főiskolán lépett be a pártba, azóta munkáján kívüli idejét betölti az úttörőmozgalom és a közéleti munka. A huszonhét tagú szilvási tantestület kommunistái részére 1972-ben önálló pártalapszer- vezet létesült, azóta titkára ennek a közösségnek. A párttagok szerepét különösen hangsúlyosnak tartja az iskolai élet demokratizmusában, a megfelelő közösségi légkör megteremtésében. S ebben, úgy érzi, az ő felelőssége a legnagyobb: a közösség bizalommal tekint rá és bizalmat vár tőle. (w. e.) Konrád Tamás Megilletődötten foglalta el helyét a megyei pártértekezlet elnökségében Konrád Tamás, a Bólyi Állami Gazdaság gépszerelője. Aztán újabb megtiszteltetés érte: küldöttnek választották pártunk XI. kongresszusára. — A nagy nyilvánosság nem hoz zavarba. Sokkal többről van szó. Szemben a küldöttekkel, hallgatva felszólalásaikat, — elérzékenyültem. Amikor a bányászok, munkásnők, pedagógusok az erőfeszítéseikről, eredményeikről szóltak — büszke voltam, mintha nekem is részem lenne benne. Aztán rájöttem, hogy van is. A dolgok összefüggnek, közös a felelősség, a gond, a siker. Nagyon megragadott, amit az egyik küldött mondott: vidéken élni és országban gondolkodni. így igaz. Ha én nem javítom meg tisztességesen a traktort, gépeket, akadozik á munka a határban, kevesebb kenyérgabona terem. Nemcsak nekünk, az egész országnak veszteség. Konrád Tamás most 35 éves. 1958-ban lett KISZ-titkár, röviddel később párttag, s beválasztották a járási pártbizottságba, majd a végrehajtó bizottságba is. Fáradhatatlan társadalmi munkás. A szűkszavú gépszerelő igen sokat beszélget ezekben a napokban munkatársaival, ismerőseivel. Hallgatja a véleményeket, formálja a magáét, mit is mondana, ha szót kapna a kongresszuson. — Eldicsekednék a gazdaság eredményeivel, és kérném a kongresszust szavazza meg: a gazdaságok dolgozóit is számítsák a munkásosztály tagjai sorába. Úgy érzem, kiérdemeltük ezt, ma már nálunk is iparszerű termelés folyik. Beszélnék még a munkaversenyekről, a szociális juttatásokról, s a gondok közül a takarékossági problémákról. Nagyon figyelek majd minden szóra, gyűjtöm a tapasztalatokat. Hiszen a célkitűzéseket itthon, kinek-kinek a maga helyén kell megvalósítani. W. M. Pfeiffer Gyuláné A délutáni műszakváltás idejére beszéltük meg a találkozót Pfeifler Gyulánéval, a Szigetvári Cipőgyár felsőrészkészítő szakmunkásával. A megyei pártértekezleten választották kongresszusi küldöttnek. — A délelőttje szabad volt? — Nem. Ezen a héten dél- utános vagyok, így délelőtt érek rá társadalmi munkát végezni. Ma a tanács ifjúsági bizottságának ülésén vettem részt, tagja vagyok a bizottságnak. — Miről volt szó? — Készült egy felmérés a város üzemeiben 5 éve dolgozó fiatalokról, — képességük szerint dolgoznak-e, milyen lehetőségeik vannak a továbbtanulásra, anyagi helyzetük, lakáskörülményeik ... Ha pedig délelőttös vagyok, akkor délután végzem társadalmi munkámat. Mindössze 23 éves és máris egyike azoknak a fiataloknak, akikre ráillik a megnevezés: közéleti ember. A gyár KISZ- csúcsvezetőségének szervező titkára, tagja a városi KISZ bizottságnak, a gyári pártszervezet csúcsvezetőségének ifjúsági felelőse. Tagja a gyári KISZ-szervezet irodalmi körének is. — Valóban sok az elfoglaltságom, de nagyon szívesen dolgozom — mondja. Fiatal házasok, a férje is ebben a gyárban dolgozik: villanyszerelő. — Nagyon sokat segít az otthoni munkában, különben talán nem is győzném a munkát, a tanulást. A megyei pártértekezleten az elnökségben foglalt helyet. Mint mondja már azt is nagy megtiszteltetésnek vette, hogy részt vehetett a városi pártértekezleten. Aztán a megyein, ott az elnökség tagja, és még kongresszusi küldöttnek is megválasztották... — Nagyon örültem, de alig akartam elhinni... Életem eddigi legszebb eseménye lesz. Jól ismeri mind az üzem, mind a város eredményeit, gondjait. Beszél a vállalások sikeres teljesítéséről, a szocialista brigádok nagyszerű munkájáról. Az Ifjúsági parlament egyik eredménye: az üzem KISZ klubja a gyártól berendezést kapott. A gondok közt említi a bölcsődei, óvodai helyzetet, nincs megfelelő objektum a városban, ahol a fiatalok szabad idejüket eltölt- hetnék. Mosolyogva teszi hozzá: — A városi KISZ bizottságon és a pártbizottságon már mondták: Gyöngyi, aztán jól figyelj, mert szeretnénk, ha beszámolnál a kongresszusról. Bevallom, jóleső izgalommal várom az indulást. G. F. Romvári István Harminckét éve dolgozik az öntő szakmában Romvári István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat öntödei csoportvezetője. A vállalati pártértekezleten választották kongresszusi küldöttnek. A Zalka Máté aranykoszorús szocialista brigád tagja, — a brigád elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet is. — Vállalatunk pártértekezlete két küldöttet választott közvetlenül. Tőlünk Nagy Zsigmond vájár és én kaptuk meg ezt a bizalmat. A brigád kitűnő eredményeket ért el vállalásai teljesítésében, ami közt szerepelt a terv túlteljesítése, a selejtmentes és a balesetmentes munka. Sokrétű társadalmi munkát is végeznek, patronálják az Építők útjai óvodát, a Jókai utcai általános iskolát. Szakmai munkája mellett mindig is szívesen dolgozott a közért. Volt városi tanácstag, vb-tag. bírósági ülnök. Most pedig a vállalati pártbizottság fegyelmi bizottságának tagja, munkásőr. Nyolcgyermekes családból származik, heten élnek közülük. Mint mondja, édesapja, - aki párttag volt 1945. előtt is — szakmát „adott” a gyerekek kezébe, munkásembereknek nevelte őket. — Részt vettem a városi és a megyei pártértekezleten — mondja. — Nekem is az a véleményem, hogy jó a párt politikája és ezt a politikát kell tovább is folytatni. — Ha a kongresszuson szót kapna, miről beszélne? — Lenne mondanivalóm, eredményekről, gondokról egyaránt. Például munkahelyemen most folyik az öntöde rekonstrukciója, jelentősen könnyíti a fizikai munkát. Szólnék a párttagság és a vezetők közötti mindjobban kialakuló jó kapcsolatról. De beszélnék arról is, hogy a jövőben törekedni kell: mindenki tudása és képessége szerint vegye ki részét a feladatok megoldásából. Megemlíteném Pécs rossz lakáshelyzetét, amin feltétlen javítani kell. Példamutató a politikai, szakmai munkája, közéleti tevékenysége. Munkásőri tevékenységéért megkapta a 15 év után járó Szolgálati Érdemérmet, kitüntették a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával, a Kiváló Dolgozó kitüntetést tizenháromszor kapta meg . ..- Életem nagy eseménye lesz a XI. kongresszus — mondja. — Készülök rá és majd beszámolok munkatársaimnak is a tapasztalatokról, élményeimről. G. F. Jelentés a kongresszusnak A tegnapi Népszabadságban került nyilvánosságra az MSZMP Központi Bizottságának írásos jelentése, amelyet a XI. kongresszus küldöttei előzetesen megkaptak. Holnap pedig a rádió, illetve a televízió élő, egyenes adásban közvetíti a kongresszusi megnyitót, a szóbeli beszámolót. E nagyfokú nyilvánosság jelzi, hogy a magyar társadalom vezető, szervező ereje együtt él, gondolkodik és dolgozik az ország népével, megosztja vele örömeit és gondjait. Az előzetes jelentés a két kongresszus között eltelt négy és fél év eredményeit összegezi, tanúsítva azt, hogy előrehaladtunk a fejlett szocialista társadalom felépítésének útján. Megállapítja, hogy örvendetesen gyarapodott országunk lélekszámban és tapasztalatban, anyagilag és szellemileg egyaránt. Társadalmunk egységesebbé vált, erősödtek szocialista vonásai. Az élet minden területén sikeresen végrehajtottuk a X. pártkongresszus határozatait. A magyar nemzeti jövedelemnek csupán a növekménye most három év alatt akkora, mint teljes értéke volt 1938- ban. Iparunk jelenleg alig több mint egy hónap alatt termel annyit, mint a második világháborút megelőzően egy teljes esztendő alatt. A villa- mosenergia-felhasználás pedig az elmúlt évben annyival növekedett 1973-hoz képest, mint amennyi a teljes termelés voLj a háborút megelőző béke évben. Hatékonyabban dolgoztunk Az előzetes adatok, a számítások szerint — ahogyan erről a jelentés részletesen beszámol — a IV. ötéves, terv valamennyi előirányzatát teljesítjük, sőt túlteljesítjük. A X. kongresszus határozatának megfelelően jobban, hatékonyabban dolgozunk. A nemzeti jövedelem például a tervezett 30-32 százalék helyett várhatóan 35 százalékkal növekszik öt esztendő alatt. S a hatékonyság javulását jelzi, hogy e növekedésnek várhatóan mintegy 95 százaléka a termelékenység emelkedéséből származik. Az ipari termelés növekedése az előirányzott 32—34 százalék helyett előreláthatóan eléri a 37 -39 százalékot az 1971—75-ös tervidőszakban. Az ipari termelés szerkezete, összetétele pedig — részben a központi fejlesztési programok, részben a vállalati kollektívák erőfeszítéseinek eredményeként — korszerűbbé vált. A mezőgazdaságban mind szélesebb teret hódítanak az iparszerű termelési rendszerek, a komplex gépesítést az élenjáró agro- és zootechnikai eljárásokkal egyesítve. Részben ennek hatására csupán az elmúlt négy esztendőben a búza hektáronkénti termésátlaga az 1970. évi 21,3 mázsáról 1974-ig 37,5 mázsára, a kukoricáé 33,8 mázsáról 42,5 mázsára emelkedett. Bár a kialakult világgazdasági helyzetből, főként a nyersanyag- és energia-árak emelkedéséből hazánk számára is bizonyos veszteségek, károk keletkeznek, népgazdaságunk mégis töretlen dinamizmussal fejlődik tovább. Erősödött szocialista tervgazdálkodásunk és a szocialista országok gazdasági közösségének, a KGST- nek szervezettsége, összefogása, tömörülése leghatalmasabb tagállama, a Szovjetunió köré. A tőkés és a szocialista világgazdaság eltérő törvényszerűségében, fejlődési irányában — fennállásuk párhuzamos s egymásra is ható létük során - még soha nem voltak olyan élesek a kontrasztok mint éppen napjainkban. Most újból megbizonyosodhatunk, hogy a KGST országok 350 millió lakosú közössége stabil. A szocialista tervezés által szabályozott gazdaságuk, a tőkés spekulációs és konjunkturális elemektől megtisztított átlagáraik, az elvtársi segítségnyújtáson, a kölcsönös előnyökön, az egyenjogúságon alapuló kapcsolatok megóvják szocialista gazdasági közösségünket a tőkés világ anarchiájától, a nagyfokú visz- szaeséstől. (Egyebek közt ennek tulajdonítható, hogy az átlagos fogyasztói árszínvonal mindössze 10,5 százalékkal növekedett hazánkban a legutóbbi négy év során, kisebb mértékben mint a fejlett tőkés országokban, egyetlen esztendőben 1974-ben.) Érdemes tehát minden eszközzel munkálkodnunk a KGST országokhoz fűződő sokoldalú kapcsolataink fejlesztésén, az integrációs folyamatok meggyorsításán. Emelkedő életszínvonal A népgazdaság fejlődésével együtt gyarapodhatott népünk jóléte, műveltsége is. Aligha van olyan család az országban, amely életkörülményeinek alakulásában ne érzékelné a X. kongresszus határozatai végrehajtásának kedvező hatását. A havi átlagkeresetek például — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül — 1970—1974 között 2291 forintról 2874 forintra növekedtek. Az ipari munkások havi keresete 2803, a téesz tagok közösből származó jövedelme 2540 forint volt 1974-ben. A kiskereskedelmi forgalom 34— 35 százalékkal lesz magasabb 1975-ben az 1970. évinél. A száz háztartásra jutó hűtőszekrények száma 32-ről 60-ra, a mosógépeké 55-ről 70-re, a tv-készülékeké 53-ról 68-ra, a személygépkocsiké 7-ről 15-re növekedett a legutóbbi négy esztendőben. S a IV. ötéves tervben előirányzott négyszáz- ezer helyett kb. 430 ezer lakás épül az év végéig. Hosszan idézhetnénk az MSZMP Központi Bizottságának jelentéséből a számokat, a tényeket. Pl. azt, hogy az orvosok száma 11,8 százalékkal nőtt a legutóbbi négy évben, az óvodába járó gyermekek aránya 54,3-ról 71,8 százalékra emelkedett. Az általános iskolát befejező fiatalok 83,7 százaléka tanult tovább 1970-ben, s jelenleg több mint 90 százalék a továbbtanulók aránya. A középiskolákban 49,8-ról 56,5 százalékra nőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek részaránya. Elvitathatatlan eredmények Tekinthetjük az élet bármely területét, az eredmények, a fejlődés tényei • elvitathatatla- nok. Országunk, népünk következetesen halad a fejlett szocialista társadalom felépítése útján. ,,A szocialista világrendszer fejlődésének abba a szakaszába ért — olvashatjuk az MSZMP egy hete ugyancsak a Népszabadságban közzétett programnyilatkozat-tervezetében -, amikor mind teljesebben érvényesülnek az új társadalmi rendben rejlő hatalmas lehetőségek.” S e lehetőségek kiaknázásához ad erőt és önbizalmat népünknek a tegnap közzétett jelentés és a holnap kezdődő XI. pártkongresszus. dr. Fáy Mihály Kovács Józsefné Konrád Tamás Pfeiffer Cyuláné Romvári István
