Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-15 / 73. szám
Beszélgetések fiatalokról Beszéljünk a fiatalokról — ezzel a feleimmel közöltünk az elmúlt héten néhány írást. Milyenek voltaképpen? Miképpen alakul majd jövőjük? A kép teljesebbé tétele céljából kerekasztal- beszélgetésre hívtuk meg szerkesztőségünkbe DR. KOMLÓSI SÁNDORT, a Pé esi Tanárképző Főiskola tanszékvezetőjét, VASTAGH ZOLTÁNT, a főiskola tanárát, DR. KÉZDI BALÁZST, a Mentálhigiénés Intézet vezetőjét, DR. GYENGE ESZTERT, a Nevelési Tanácsadó munkatársát és KOVÁCS JÓZSEFET, a Tanárképző Főiskola Marxizmus tanszékének munkatársát. Velük folytatott beszélgetést a fiatalok érzelmi életéről, a hazafiság és forradalmi- ság kérdéseiről lapunk munkatársa, Kampis Péter. ......mindazt, ami a hazafiság össztevője, elsősorban és sokszor majdnem kizárólag az intellektualitás, a ráció csatornáin akarjuk eljuttatni főképp a fiatalok, de nemcsak a fiatalok tudatába." Dob ozy Imre zárszava az egri tanácskozáson, amely a szocialista hazafiság időszerű kérdéseivel foglalkozott, egy olyan kategóriát vet fel, amelyet elhanyagolunk, ez pedig az érzelem. A hazafiság mi más volna, mint egy magasrendű érzelmi jelenség? Hogyan is állunk ezekkel a megoldatlan gondokkal? „Világos," — folytatja Dobozy Imre, — „hogy a nemzeti tudat pozitív feltöltése legalább felerészben az érzelem, gyorsan hozzáteszem, a korszerű érzelem és nem a szentimentaliz- mus csatornáin kell, hogy megtörténjék. A nyugati pszichológusok, főleg az amerikaiak közül sokan eljutottak odáig, hogy azt mondják, az ember boldogtalanságai tulajdonképpen onnan származnak, hogy érez, innen támad mindenféle konfliktus, elégedetlensége, bánata, csalódottsága. Mi tehát az orvosság? Dezemócionálni kell, érzelem- teleníteni kell az embert, és akkor megszűnik a boldogtalansága. Ez az első pillanatban nem kevesek számára tetszetős elméletnek látszik, mégpedig nem kizárólag az egyén, hanem a társadalom szempontjából is. De ezek a „találékony” pszichológusok az érzelem megkerülésével mihez nyúlnak vissza? Egy mélyebb, primitívebb rétegbe, az indulathoz, az ösztönhöz, amit még kevésbé tudnak formálni, még kevésbé tudnak irányítani. Nem az érzelem kiiktatása, hanem az érzelmek korszerű szinten való táplálása a megoldás. És ezt mi valahogy nem értjük, rosszul csináljuk, s csodálkozunk, hogy a fiatalok csupán a ráció útján nem értik meg mindazt, amit pedig já lenne, ha megértenének." nevelés Érzelmi és hazafias Kerekasztal-beszélgetés o szerkesztőségben 9 Miért olyan fontos az ember számára az érzelmi élet fejlettsége, másképpen téve fel a kérdést: fejletlensége milyen következményekkel jár? DR. KÉZDI BALÁZS: A változó körülményekhez való alkalmazkodás nem lesz teljes, csak úgy, ha a személyiség megfelelő érzelmi nevelést kapott. Ennek hiányával állandóan találkozhatunk. Persze, a hiányos érzelmi nevelésnek kulturális gyökerei vannak. VASTAGH ZOLTÁN: Mindenkinél adott egy érzelmi alap. Olyan nincs, hogy valaki ne találná meg a pozitív érzelmi viszonyulást valahová. Van rá példa, hogy az nem a család, nem is az iskola, hanem egy másik csoport, és, sajnos egyáltalán nem biztos, hogy az megfelelő értékeket, normákat közvetít. KOVÁCS JÓZSEF: Következésképpen azt is érdemes volna alaposabban vizsgálni, hogy az iskola, vagy az ifjúsági szervezet megad-e mindent, amire lehetőségei vannak, az érzelmi nevelésben? DR. KOMLÓSI SÁNDOR: És a család. Húsz városi és húsz falusi családot vizsgáltunk meg, ahol az édesanya hároméves gyermekgondozási szabadságon van. A tapasztalatunk az, hogy a higiéniás gondozás nagyszerű, de nincsenek eleget együtt a gyerekkel. Tisztába teszik, megetetik és aztán leteszik és otthagyják. DR. KÉZDI BALÁZS: A már említett kulturális gyökerekre szeretnék itt rámutatni, A magyar parasztasszony, ha kapálni ment, mákonyt itatott a kiHÉTFŐTŐL SZOMBATIG Csendes hét, viszonylag kevés eseménnyel, annál jobb alkalmat adott a kongresszust megelőző előkészületek, mindenekelőtt a lezajlott pártércsivel, hogy csöndben legyen. Az afrikai néger asszony, aki sok tekintetben primitívebb körülmények között élt érzelmileg mégis jobban nevelt: a hátára kötözött gyerekkel dolgozott. A testmeleg, a mozgás, mind mind állandó kapcsolat volt anya és gyermeke között. DR. KOMLÓSI SÁNDOR: Kulturális múltunk az apa szerepét is meghatározza. Az apa nálunk a tekintély és a szigorúság szobra, akire akkor van szükség, ha büntetni kell. Valamikor az volt a társadalmi norma az apa részéről, hogy úgy kell szeretni a gyereket, hogy az ne vegye észre. Pedig úgy kell szeretni, hogy igenis észrevegye. DR. KÉZDI BALÁZS: Faluhelyen ma is szinte elképzelhetetlen a kisgyerekének gügyögő apa figurája . . . Hát, még ha lány a gyerek! DR. KOMLÓSI SÁNDOR: Sokhelyütt ráéreznek, hogy valamit nem kap meg a gyerek. És akkor jön a drága és szép ruha, amiben ugyanekkor tilos hemperegni, mozogni, a drága és szép játék, amivel tilos felügyelet nélkül játszani. Máris a tilalmak erdeje köti gúzsba o gyereket. . . Beszélhetnénk még a testvérproblémáról is, az is igen sok érzelmi konfliktus szülője. 0 Az a kérdés, hogy a családok megkapják-e a társadalmi segítséget a megfelelő neveléshez? Nem utópisztikus-e egy kicsit mindaz, amit a családtól elvárunk? DR. KOMLÓSI SÁNDOR: A továbblépésnek csakugyan társadalmi oldalról kell indulnia. KOVÁCS JÓZSEF: Különösen, ha arra gondolok, hogy tekezletek munkájának értékelésére — állapítjuk meg az elmúlt napokról. Jakab Sándor, a Központi Bizottság osztály- vezetője erről szóló nyilatkozatában főleg a tanácskozások őszinte, eleven légkörét, a megnyilvánult nagy aktivitást méltányolta. Hangsúlyozta, hogy a megújult megyei párt- bizottságok kulcsszerepet töltenek be a párt politikájának megvalósításában. A legfontosabb, hogy az előkészületek is megbízható képet adtak az országban uralkodó kiegyensúlyozott, nyugodt és bizakodó légkörről, amelyet egyébként az időközben nyilvánosságra hozott programnyilatkozat-tervezetben megfogalmazott biztató jövő is messzemenően indokol. A hét eseménye — az évszázad legmelegebb márciusi vasárnapját követően — a ta- vasziassá vált időjárás volt. — erkölcsi normáink felülvizsgálatának idejét éljük. Szocialista erkölcs, mondjuk, és a gyerek otthon kettősségeket tapasztal. Nem egy olyan példával szolgálhatnánk, amikor a pártvezetőségi tag papa keresztelni viszi a kisgyereket... Azzal egyőjük sem számol, hogy a nagyobbik gyerek mit szól mindehhez? DR. GYENGE ESZTER: Azt hiszem, mind a család, mind a pedagógusok szerepét eddig túl sötéten láttuk. Úgy tűnnék mindebből, hogy az első életévekben egyszer, s mindenkorra eldőlne a személyiség sorsa. Az a véleményem, hogy a serdülőkorban vannak olyan lehetőségek, amelyekkel a korábbi hiányosságokat csaknem teljesen korrigálni lehet. Aztán nem egyszer tapasztaltam, hogy a pedagógusok nemcsak a racionális, intellektuális teljesítményre, hanem a személyiség más területeire is odafigyelnek: pontosabban: teljesítményszámba veszik például az érzelmi megnyilvánulásokat is. 0 Szóval: a helyzet nem túl já, de nem is túl rossz. Mégis, hogyan mintázhatnánk meg napjaink érzelmi nevelése mellett a forradalmár, a hazafi alakját? KOVÁCS JÓZSEF: Igaz, hogy a kulturális hagyományok évszázadosak, és makacsul túlélik a közben beállott társadalmi változásokat. De azt nem szeretem hallani, hogy a harminc év nem is olyan sok idő. Ez egy kényelmes álláspontra taszíthat mindenkit, mert voltaképpen ötven év se sok . .. Viszont tenni egy év alatt is sokat lehet. „Meg lesz ennek a böjtje” — folyvást erről beszélnek az emberek, és a városban is gazda módjára latolgatják a mezőgazdaság esélyeit. Nos, a lényeg az, hogy teljes erővel dolgoznak a földeken, és mint a Minisztertanács csütörtöki ülésén is beszámoltak róla: a fölkészülés jó, a terméskilátás, amennyire már meg lehet ítélni, nem kevésbé. De a termelőmunkában másutt sem tapasztalható „tavaszi fáradtság". Herczeg Károly, a SZOT titkára, a kongresszusi- felszabadulási munkaverseny eredményeiről szólva, sok pozitívumról beszélhetett. Bejelentette, hogy a felszabadulási évforduló alkalmából több, érdemekben gazdag, kiváló dolgozó és kollektíva részesül Állami-díjban. Olaj és szén — kelI-e magyarázni, milyen fontos minden tonnájuk manapság? És mekVASTAGH ZOLTÁN: Arra nagyon kéne ügyelni, hogy a normák átadójának azonosulnia kell azokkal. .. KOVÁCS JÓZSEF: Igen. Egy példa: elvárjuk, hogy a hallgatók végezzenek társadalmi munkát. Elmegyek velük almát szedni, nem trombitaszóra és zászlókkal, s elkeseredek, amikor a gyerek szól, hogy kétszer annyit tudtak volna leszedni, ha egy kicsit is törődnek a munka megszervezésével. Nincs láda, nincs szállítás, a gyerekek nem tudnak dolgozni. Tudomásul kellene venni, hogy együttműködni kell velük, és nem egyszerűen mintával szolgálni. Vagy csinálják úgy, ahogy mi akarjuk, vagy pedig ... Ez nem vezet jóra. És az együttműködéstől nagyon félünk. Áz ítéleteinket, véleményünket megmásítha- tatlannak tekintjük, s mi ez, ha nem valamiféle rövidtávú dogma? A fiatalok között, de a felnőttek között is van egy aktív és egy passzív réteg. Az aktív megmondja, hogy mivel nem ért egyet, s arra bizony könnyen rányomjuk a bélyeget: összeférhetetlen, renitens. VASTAGH ZOLTÁN: Ha meg kellene fogalmaznom a forradalmár fogalmát, úgy mondanám: forradalmár ma és itt az, aki a szocialista értékeket magas szinten tudja produkálni .. . és következetesen! KOVÁCS JÓZSEF: És aki emellett másokat is mozgásba hoz... DR. KÉZDI BALÁZS: Hozzá tartozik az is, hogy a kudarcokat is el tudja viselni. Mert a fiatalok ezt nagyon nehezen vállalják. 0 A csoportnak, a kollektívának óriási szerepe van mindebben. A demokráciának, amiről mi sokszor békára jelentőségű a magyar— szovjet együttműködésre épülő testvériség gázvezeték, amelynek határidő előtt készült el a héten a Beregdaróctól Le- ninvárosig terjedő 130 kilométeres első szakasza. Néhány mellékesebbnek tűnő hírrel fejezem be krónikámat, ezeknek viszont az ad fontosságot, hogy rácáfolnak bizonyos hiedelmekre. Elmarasztaljuk a vasutat, hogy nem tart kellően becsben bennünket? Nos, a MÁV vezérigazgatója utasítást adott ki a vasutasok kötelező udvariasságáról. Nehezményezzük, hogy kevés az uszoda? A héten fognak hozzá a dunaújvárosi fedettuszoda építéséhez. Nem méltányoljuk a fiatalok igyekezetét? A szakmunkásképző intézetek 40 ezer tanulója jelentkezett az idei szakmai ismeretekre. Akad tehát jó példa is, egyre több. szélünk, de nem mindig jól műveljük. DR. KÉZDI BALÁZS: De maradjunk még a hazafiságnál. Szerintem ahhoz, hogy „kézzel foghatóvá" váljon; valaki hazafi-e, vagy sem, egy adott helyzet szükséges. Ezt — természetesen — éppúgy nem kell örökké hangoztatni, mint a pedagógusoknak sem, amikor nap mint nap a katedrára lép, hogy én most a hivatásomat gyakorolom. Tanít. Egy konszolidált házasságban tizenöt év után számonkérni a szerelmet...? Nem, ez nevetséges. De igenis vannak, lehetnek, pillanatok, amikor azt ki kell nyilvánítani! VASTAGH ZOLTÁN: Ki a hazafi? Aki tiszteli a múltat, az előzményeket, aki tesz a ma társadalmáért képességei szerint, és aki részese a továbbhaladásnak. 0 „öregek" világa, „fiatalok” világa. Még létezik ez a két egymástól elkülönült kategória. Komolyan kell venni a fiatalokkal való együttműködést — egyre kevésbé fogadják el az örökölt mintákat. Másképpen akarnak élni. Túlnyomó többségük igazán szocialista módon. Tisztán, keményen, becsületesen. Ha néha úgy érezzük, hogy gyerekeink nem olyanok, mint amilyennek szeretnénk őket, mindenekelőtt magunkban kezdjük el a nyomozást. Vajon helyesek-e értékítéleteink? Megfelelően alakítottuk-e személyiségüket ahhoz, hogy befogadják az újat, a haladót? És a nyomozást szélesebb körben kell folytatnunk. Társadalmi-kulturális hagyományainkat nem mind kell feltétel nélkül tiszteletben tartani. Nagyon sok rosszat is hoztunk magunkkal évszázadok óta . .. Éppen a rideg, kemény, érzelem-nélküli nevelést is. Váljanak új értékké, új tartalommá azok a formák, amelyeket ma még egyszerűen nevetségesnek tartunk, vagy groteszknek. Persze, nehéz és hosszas küzdelem ez, s ahhoz, hogy megvívjuk, olyan erényekre van szükségünk, mint az önismeret, önfegyelem, a lemondás művészete, és a következetesség. Tóth Károly felvételei. VÁROSUNK, PÉCS. Heti bel politikai össze foglalö
