Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-15 / 73. szám

V — Sok mindent felhaszná­lunk abból — mondta Roman Muszijevszkij, a Lvovi Városi Végrehajtó Bizottság elnöke—, amit szakembereink Pécsett lát­tak. A két városnak számos ha­sonló problémája van, közöt­tük azok, melyek a régi és új városrészek építésével kapcso­latosak. A 700 éves Lvov a Kárpátok keleti vonulatánál terül el. Rég­től fogva „Ukrajna Firenzéjé­nek" nevezik. A 13. században alapított város háborúkkal, tűz­vészekkel, járványokkal, rombo­lással teli viharos életet élt. Németek, ' svédek, lengyelek, •törökök tartották hatalmukban, hol Leopolisznak, hol Levens- burgnak, Lembergnek, Lvuv- nak nevezték. Mindez termé­szetesen nyomot hagyott az ősi város arculatán. Különböző ko­rok és stílusok ötvöződnek épí­tőművészeti alkotásaiban. A város több mint 100 házán lát­ható a műemlék felirat, tanú­sítva, hogy a ház állami véde­lem alatt áll. A városi tanács az ilyen házak karbantartására évente több mint 1 millió ru­belt fordít. '«liliipi A háború megkímélte a vá­rost. A szovjet hadsereg hatal­mas csapásai elől sietve visz- szavonuló németeknek nem volt idejük, hogy — mint több ezer más lakott település ese­tén tették — megsemmisítse­nek minden értéket. Amikor or­szágszerte megkezdődött a szétrombolt városok és falvak helyreállítása, a városban nem kellett választani, hogy meg­őrizzék-e . a városközpontot, vagy a régi épületek helyén újakat emeljenek. Mi több, a város általános fejlesztési terve az új építkezések mellett előír­ta az értékes építészeti emlé­kek restaurálását. — Az volt a feladat — foly­tatja Roman Muszijevszkij — hogy megtaláljuk a régi és új harmóniáját. Úgy kellett épít­keznünk, hogy megőrizzük a középkori templomok, utcák, te­rek utánozhatatlan sajátossá­gát, ugyanakkor korszerű várost alakítsunk ki, mely megfelel a 20. század követelményeinek. E feladattal az építkezéssel kapcsolatos minden szerv fog­lalkozik, minden tevékenységü­ket pedig a városi építési osz­tály ellenőrzi. Negyven építész, tervező, művész, térképész, köz­gazdász, geodéta és építő mér­nök dönt a régi városrészek felújítása, illetve beépítése, a műszaki létesítmények fejlesz­tése kérdéseiben, ügyelnek az új házak, lakónegyedek, lakó­telepek építésekor az esztétikai és funkcionális normák betar­tására. Természetesen az épí­tészeti emlékek megőrzéséről is ők gondoskodnak. Új terv Lvov első általános városfej­lesztési terve 1954-ben készült el, és 25 éves időszakra szólt, összeállításakor azonban — magyarázza Roman Muszijevsz­kij — néhány hiba történt: elő­zetes tervek sien.it a városnak 1970-ben kellett volna elérnie a félmilliós lélekszámot. A la­kosság száma azonban már 1960-ban túlhaladta a terve­zett számot, mivel olyan gyors ütemben fejlődött az ősi város gazdasági élete és kultúrája, melyben három évtizeddel ez­előtt mindössze néhány félig kisipari jellegű üzem működött. Lvovban jelenleg 650 ezer em­ber él, a város 200 iparvállala­tában 150 ezer munkás dolgo­zik. Ha ehhez hozzászámítjuk a 11 felsőoktatási intézményt (a városban 77 ezer egyetemi hallgató van), a közel három tucat tudományos kutató- és tervezőintézetet, az öt színhá­zat, a több száz különböző ok­tatási intézményt, technikumot, iskolát, múzeumot, világossá válik, hogy napjainkban miért számít-Lvov a Szovjetunió nyu­gati részén fekvő egyik legna­Fotó: B. Kristul (APN) gyobb ipari és kulturális köz­pontnak, és miért kellett a ki­jevi városfejlesztési intézetnek gyökeresen átdolgozni a város általános fejlesztési tervét. Anatolij Akimov brigádjának tagjai a Velikomosztovszk 8. számú bányájából. Cservonográd bányamentői. A bánya, ahol Anatolij Akimov, a Szocialista Munka Hősének brigádja dolgozik, a szénmedence egyik legjobb termelő egysége. A szénkiter­melést csaknem teljesen gépe­sítették. A KM—87D elnevezé­sű gépegységet — melynek szintén része volt a világre­kord felállításában — mind­össze négy ember kezeli: egy gépkezelő, helyettese, a gé­pesített hidraulikus ácsolat gépkezelője, és a szállítósza­lag irányítója. Sem ácsolókra, sem más munkásokra nincs szükség. Helyüket az engedel­mes gépek foglalták el. Automaták segítségével A 8-as számú bányában gépesítették és automatizálták a termeléshez elengedhetet­lenül szükséges szolgáltatáso­kat is. A szellőztetést, a gáz- talanító berendezést, szivaty- tyú állomást. A diszpécser-szoba, a bánya „szentélye”. Innen irányítják a bánya egész munkáját. Tá­gas, világos helyiség. A disz­pécser előtt megszámlálhatat­lan gomb, kapcsolókar, szem­ben vele egy világító tabló. Fény gyullad ki: „Az első munkahelyen munkára kész a kombájn”. Egy gombnyomás,* rövid utasítás, és a szén feke­tén csillagó, ezüstös folyam­ként ömlik a szállítószalagra. A diszpécser mindenről tud, ami a bányában történik. A bányák gépesítése némileg eltér a Szovjetunió más szén­medencéiben alkalmazott megoldásoktól, többek között a Donyec-medence és Kuz- ■nyeck-medence módszereitől. Ez a szénrétegek különböző vastagságával, és a szénmezők lejtésszögének különbözőségé­vel magyarázható. Azok a gépegységek, amelyek nagysze­rűen dolgoznak a lvovi-vo- linszki szénmedence vízszintes szénrétegeiben, nem felelnek meg a Donyec-medence vagy a Kuznyeck-medence meredek lejtésű szénmezőinek feltárásá­ban. . Anatolij Akimov elmondotta, hogy munkamódszereiket ki­tűnően ismerik a mecseki bá­nyákban dolgozó magyar kol­légák, akikhez többéves ba­rátság és munkaverseny köti őket. Akimov és brigádja a mecseki István-akna Szilágyi Sándor brigádjával áll ver­senyben. A két brigád kölcsö­nösen szívesen adja át egy­másnak a hasznos tapasztala­tokat. Akimov véleménye sze­rint a mecseki bányászokkal kialakult szoros kapcsolat és barátság kölcsönösen hasz­nos. A két ország bányászainak barátsága nem korlátozódik csupán a termelési fogások kölcsönös ismertetésére. Ér­deklődnek egymás mindenna­pi élete, kultúrája iránt. Ana­tolij szívesen beszél magyar kollégáinak fiatal városukról, arról például, hogy Cservono- grádban évente 500 új lakás épül, vagy arról, hogy a város­ban jelenleg 12 általános is­kola működik, de 1975-ben újabb négy nyitja meg kapuit. Emellett több tucat iskola fog­lalkozik a munkásfiatalokkal, tovább tanulni vágyók pedig a lvovi műszaki főiskolán, illetve a novovolinszki bányásztechni­kum kihelyezett tagozatán foly­tathatják tanulmányaikat. Egészségügy A városi tanács a bányászok' egészségvédelmét tekinti leg­főbb feladatának. 1971 és 1973 között az egészségvédelemre fordított összeg megközelítette a 10 millió rubelt. Tüdőgondo­zót, idegbeteg-gondozót, gyer­mek-rendelőintézetet, és onko­lógiai osztályt nyitottak a vá­rosi kórház mellett, elsősegély helyeket és gyógyító-megelőző tevékenységgel foglalkozó ren­delőintézetet létesítettek, me­lyekben több mint 400 orvos dolgozik. Bár Cservonográdot a lvovi terület bányászfővárosának ne­vezik, nemcsak ezt az iparágat fejlesztik. Jól átgondolt komplex terv alapján épült fel a vá­rosban a harisnyagyár, a tej­üzem, és a tervek szerint ha­marosan elkészül egy ruha­gyár is. A 700 éves város arculatát ugyanúgy, mint Pécsét évszáza­dok alakították ki. Felépülése sok mindenben hasonlít a 18— 19. századi európai városokra: határozottan kivehető városköz­pont, gyűrű alakban elhelyez­kedő lakótömbök, csillag alak­ban húzódó utak. Az új lakó­telepek kialakításakor azt az elvet tartották szem előtt,.hogy az óváros maradjon a termé­szetes városközpont, és e körül helyezkedjen el négy másodla­gos fontosságú városközpont, melyet széles utak kötnek ösz- sze. Új probléma merült fel: hogyan lehet a városközpont­ban lévő keskeny utcácskákat különböző korban és stílusban épült, egymáshoz zsúfolódó há­zaival alkalmassá tenni á mo­dern közlekedésre. A városépí­tők azt a javaslatot fogadták el, hogy az óváros alatt alagút­rendszert alakítsanak ki, mely­nek segítségével összekötik az úi lakótelepeket-, ugyanakkor teljes mértékben tehermentesí­tik az óváros közlekedési útja­it. Az alagút-rendszer hossza 7 kilométer lesz. Építése a városi tanácsnak 70 millió rubelbe ke­rül. Ha a város központi részé­ben szándékoznák új épületet emelni, a tervezők elgondolá­sukat a meglévő építészeti együtteshez hangolják. Az óvá­rosban szigorúan tilos több- emeletes házak építése, ne­hogy azok megbontsák az óvá­ros építészeti együttesének összhangját. Az építőművészeti emlékekét úgynevezett védett zóna övezi. Ez azt jelenti, hogy 100—300 méter sugarú körben közelükben semmilyen épület nem emelhető. Az általános városfejlesztési terv más intézkedésekkel is elő­segíti a városközpont történel­mi jellegének megőrzését, és az egészséges életkörülmények kialakítását. A tervek szerint a város határain kívülre telepíte­nek kivétel nélkül minden ve­gyi, kohászati és gépipari vál­lalatot. Megkezdték az építé­szeti emlékek részletes tanul­mányozását, hogy értéküket meghatározzák, és felújításu­kat elvégezzék. Ismeretes, hogy az úgyneve­zett „holt” épületek gyorsab­ban mennek tönkre, mint azok, amelyeket használnak. Az épí­tészek ezt is figyelembe vették. Több régi épületet a helyreál­lítás után múzeumnak, kiállítá­si teremnek, könyvtárnak, ifjú­sági klubnak használnak fel. A városi tanács nfemrég azt a ja­vaslatot terjesztette az Ukrán SZSZK kormánya elé, hogy Lvov városközpontjában alakít­sanak ki védett műemlék-terü­letet. Vlagyimir Popov Cservonográd, a bányászok városa. * • f‘ i Ahol a világrekord született A „Kis Donyec- medence“ fővárosa Komló testvérvárosa, Cservo­nográd, a „Nyugat-Ukrajna-i .kazánház1 fővárosa”. A város a Ivovi-volinszki szénmedencé­ben 11 bánya központjában alakult ki, és a köztársaság jelentős gazdasági központjá­vá vált. Két évvel ezelőtt a 8-as számú „Velikomosztovszka- ja-Komszomolszkaja” bánya dolgozói világrekordot állítottak fel a napi átlagos szénkiter­melésben, mivel elérték az 1 munkásra jutó 1025 tonnát. Anatolij Akimov brigádja meg­kapta a Szocialista Munka Hőse címet. A siker összetevői Maga a tény is elég ékes­szóló, mivel a Ivovi-volinszki szénmedence bányászainak munkasikereit bizonyítja (e he­lyet gyakran „Kis Donyec-me- dencének” nevezik), mely a leg­újabb technika és technológia széleskörű bevezetésén alapul. A tizenegy cservonográdi bá­nyában jelenleg széleskörűen alkalmazzák a nagytermelé­kenységű KM—87, KMK—97-es berendezéseket, a modern GS— 68-as kombájnokat, a leg­újabb SZP—87 típusú szállító- szalagokat, és felhasználják a szénkitermelés elektronikus irányítórendszereit is. Az elmúlt évben a szénmedence bányá­szainak újítói és feltalálói 1885 újítói javaslatot nyújtottak be, melyeknek megvalósításával több mint 3 millió rubel értékű megtakarítás érhető el. Verseny vesztesek n Ék ií t ' A Lvovi Gyémántszer­számgyár tervosztálya már jó évtizede havonta rend­szeresen postára adja a vállalat munkájáról szóló jelentést a következő cím­re: Magyar Népköztársa­ság, Pécs, Sopiana Gép­gyár. A magyar vasasok meg ukrán kollégáikat tá­jékoztatják munkájuk ered­ményeiről. Vlagyimir Gurgal volt a Ivoviak első „meghatalma­zott nagykövete”, aki ma­gyar kollégáit megismertet­te saját gyorsforgácsoló módszerével Exner András­nak oda is ajándékozta a sajátos módszerrel élezett hőálló késeit. Az új gazda később tudatta, hogy a szerszámok igen jól bevál­tak a különösen bonyolult darabok megmunkálásánál. Jött a lvovi válasz — Gurgal könyve: Nagy sebességgel. A két férfi már csak ke­resztnevén szólította egy­mást. András azt javasolta, hogy Vlagyimir írjon újabb könyveket, mert első írása igen hasznos volt. — Ennek a baráti támo­gatásnak is köszönhetem, hogy folytattam az írást, bár nem ment könnyen, — mondta Gurgal. — Munka után esténként a műszaki könyvtárakat bújtam, ne­hogy „fölfedezzem a spa­nyolviaszt”. Vlagyimir Gurgal ma a Szovjetunió egyik legismer­tebb szerszámkészítő szak­embere, 11 könyv szerzője. Megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntető cí­met, nemrégiben pedig ki­nevezték a gyár új kísérle­ti fémmegmunkáló-szerszám laboratóriumának vezetőjé­vé. Gurgal magyarországi lá­togatása és Exner András­sal kötött barátsága nagy érdeklődést keltett a. gyár­ban, s a vállalat 11 évvel ezelőtt kollektív tagként be­lépett a Szovjet-Magyar Baráti Társaságba. Ma a Ivovi-területen több mint 100 tagcsoport másfélszáz­ezer embert tömörít. A pé­csi Sopiane kollektívája gratulált az SZMBT-tagság- hoz. — Az ukrán és a magyar munkások, szakemberek együttműködése nem merül ki a munkában 'nyújtott se­gítségben. Az a célunk, hogy minden eszközzel ki­elégítsük a gyáriak érdek­lődését Magyarország tör­ténelme, kultúrája, gazda­sága iránt, — mondotta Raisza Cserenkova mérnök­nő, az SZMBT-tagcsoport gyári titkára. — A gyári rá­dió hetenként két alkalom­mal „magyarországi híre­ket” sugároz, a klubban rendszeresen tartunk elő­adásokat, beszámolókat Magyarország életéről. HÉTVÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents